Rész,  Fejezet

 1    16   |            most jut eszembe az öreg Vincze, kinek az a kétkerekü leptikája
 2    16   |       fazékban főzik.~Elfakadt riva Vincze bácsinak a hegedüje az ablak
 3    16   |        hallgatnám el, mikor az öreg Vincze hegedül; de mégsem tudnám
 4    16   |          menvén a konyhára.~Az öreg Vincze mindegyre hegedült, melynek
 5    16   |             hallatszott, mikor maga Vincze nem hallatszott, s mig a
 6    16   |   kiséretében az utcza felé indult.~Vincze meghallván az utczaajtó
 7    16   |         folytatá jó szivvel az öreg Vincze.~- Maradjon a tied, dörmögé
 8    16   |          apja urának szeme láttára, Vincze pedig sugva kezdett beszélni
 9    16   |         hogy itthon van, - folytatá Vincze, mert máskor hamarább kijöttél...
10    16   |           hirnek elég lesz - mondja Vincze, - hanem azért ne essünk
11    16   |             gyermekem, - vigasztalá Vincze a könnyező lányt, - még
12    16   | csizmatalpát tette...~- Mondta kend Vincze bácsi annak a leánynak,
13    16   |      legjobban szerette volna, hogy Vincze csakugyan elhitesse vele,
14    16   |           inkább a leányra volt, de Vincze vénebb fejjel lévén, még
15    16   |             körülállókat.~- Az öreg Vincze, - mondja rá az asszony.~-
16    16   |           feleséggel! - toldá hozzá Vincze.~- Amen! - mond az öreg,