Rész,  Fejezet

 1     2,  I |     csupa viszonyosságnál fogva, tőlem sem ijed meg senki.~Két
 2     2,  I |      egymást," szegény igen félt tőlem, s a mi furcsább, ha a feleségére
 3     4,  I |     hölgy nevén szólíta, s utóbb tőlem elválni nem akaró fiúnak
 4     4,  I |     lányra, hogy még most is fél tőlem!~A hölgy a dajkát csöngeté
 5     4,  II|     ragadva, ezen szóval vált el tőlem:~- Jaj! ... de ostoba vagy!~
 6     5,  V |        jót azért, hogy ez az, ki tőlem lopta el?~- Hisz elég bizonyság,
 7     5,  V | bizonyság, de nem bizonyos, hogy tőlem lopta el?~- Hisz azt mondád,
 8     6,  I |   durrogsz? - csititá a gazda, - tőlem ugyan nem hallod, hogy a
 9     7,  II|    gondolja: az enyém volt, s én tőlem vitte el a halál, őt, az
10     7,  V |        valami, a mi vissza kérné tőlem azon órának emlékét?~- Mi
11     7,  V |            mely e szobát elzárja tőlem; de nem szégyent, mely pajtásaimnak
12     8,  IV|    papirosra, hogy ezer forintot tőlem fölvett, addig hozom a pénzt.~
13    13     |        No, no! ezt most még csak tőlem hallod, siess, meg ne lássanak
14    19,  II|          magamban, ha nem bánod, tőlem is kaphatsz akkorát, minőt
15    19,  IV|        vén boszorkány a hugát én tőlem őrizte, addig a zsirnak,
16    19,  V |       mulva alig harmincz lépést tőlem éjfél után hármat kiált