Rész,  Fejezet

 1     3,  VI  | Hogyan ne szenvednénk, kedves lányom, - vigasztalá az asszony, -
 2     3,  VI  |      hát én nem beszélek, jer lányom, téged szeretlek én!~- Lásd
 3     4,  I   |  jönni, bár hivogattam.~- Kis lányom, csókolja meg a bácsit!~
 4     6,  I   |         Szedd föl az abroszt, lányom! ... kezdé meg a szót az
 5     7,  III | jobban apja mellére hajolt.~- Lányom! a férfiakat lehet ugyan
 6     8,  III |     mondja a lány.~- Ugy, úgy lányom, szeresd anyádat; mert én
 7     8,  V   |                     V.~- Édes lányom! - mondja Tamásiné Örzséjéhez, -
 8     8,  VIII|      elátkozott, ha én vagy a lányom leveszi, ... nem is bántottuk
 9    11,  I   |      csinál bajt, - nekem meg lányom van, a miatt pedig én vakaródzom.
10    11,  III |       az apa ott kezdi, hogy: lányom, legyen eszed! A lány szeretetéről
11    13       |   nagyasszonyom.~- Módi? édes lányom, módi? ... mondja Schnellerné
12    13       |   nagyasszonyom.~- De, kedves lányom, elkezdted már ezt a dolgot,
13    13       |   Csak módjával eleinte, édes lányom, apád is azt mondja: bocskorban
14    13       |       maradéka, el ne feledd, lányom! Itt egy kis szünet állt
15    13       |     házra, körömre szedd édes lányom, igy aztán lesz belőletek
16    13       |   Isten megadta párodat, édes lányom, már most ballagj urad után;