Rész,  Fejezet

501    18,  3   |            hordó badacsonyi ürmöst, s a ki észrevette volna ez ábrándozó
502    18,  3   |                s igy én leszek az első, ki elutasittatom.~Ez vallomás
503    18,  3   |                 kezét, mondja:~- Látom, ki nem kerülhetjük egymást.
504    18,  3   |                 ne csak azt nézd meg, a ki a kapunk előtt jár el, hanem
505    18,  3   |           hosszabb Kisfaludy Mihálynak, ki észrevevén, hogy köpönyegét
506    18,  3   |           különbeket kaphatott volna, a ki lopásra szánja el magát;
507    18,  3   |        megkerült; nem kérdezte a gazda, ki vitte el? ki hozta meg?
508    18,  3   |          kérdezte a gazda, ki vitte el? ki hozta meg? Sándor pedig
509    18,  4   |                 néha akármi uzsorásnál, ki ha körme közé kap egy aranyat,
510    18,  4   |                  reszeletlenül nem adja ki kézből, - a sors nem különben
511    18,  4   |                térden állva kunyorálnak ki; lett volna a küzdelem oly
512    18,  4   |           kötekedő, élénk gyermek volt, ki az ifjakkal szemközt szüntelen
513    18,  4   |             volt, még néha atyjának is, ki minden áron meg akarta neki
514    18,  4   |               jegyzi meg az apa, - most ki nem szalasztalak, te kis
515    18,  4   |              teljes nyugalommal, mint a ki titkát jó zár alá tette.~-
516    18,  4   |                emlitem! - igéri az apa, ki most már kétségen kivül
517    18,  4   |                 magára hagyta a leányt, ki most keserves kint állt
518    18,  4   |                 most keserves kint állt ki, törpének látni azon embert,
519    18,  5   |              elég korán meglátta Rózát, ki, a mint látszék, nem igyekezett
520    18,  5   |          köpönyegébe burkolózva sietett ki! Még azt gondoltam, hogy
521    18,  5   |              ott majd csak akad valaki, ki viszont szivességből engemet
522    18,  6   |                  hogy van olyan olvasó, ki Himfy szerelmeit nem ismerné,
523    18,  6   |                kezdete.~Ott tudtam meg, ki légyen ő,~   S mi legyen
524    18,  6   |              Aki valék az előtt;~   S a ki lettem, látván őt.~Hányszor
525    18,  6   |                vezérel, az igazi nyomot ki fogom kutatni.~Ez volt az
526    18,  6   |        találkozásnak értelmezéséül irám ki e verseket, itt sem remélt
527    18,  7   |                    ezen gazdálkodtam én ki a tiedet is.~Eddig volt
528    19,  I   |                jól megrögzött, és talán ki sem irtható vak előitélet.~
529    19,  I   |             sárgának a füle sem látszik ki, bár csak maga élhetett
530    19,  I   |      dologközben nótákat gondoltam, s a ki megharagitott, a nótába
531    19,  I   |                 bakterrá szegődtem... a ki meghalt, ki is énekeltem,
532    19,  I   |              szegődtem... a ki meghalt, ki is énekeltem, menyegzőn
533    19,  I   |              eléldegélt, de honnét volt ki a két sárga csikó? Mert
534    19,  I   |            hiszi, - bakterságból került ki a két ló meg a gazdaságom.~-
535    19,  II  |                tűzszerszámát kotorászta ki a szűrujjból, és a kurta
536    19,  II  |              hogy ha ő miséz, nem állja ki azt a szörnyüséges hangot, ...
537    19,  II  |               talált gyermektől: öcsém! ki fia vagy?...~- Biz igy van
538    19,  II  |           néztem a faluban, két ut ment ki rajta, azt gondoltam, még
539    19,  II  |                 is... eredj János, menj ki arra jobbra! ... ki is mentem,
540    19,  II  |                menj ki arra jobbra! ... ki is mentem, éppen Mihálynap
541    19,  II  |                nem a füled mellett nőtt ki a fejedből, ... nem jönnél
542    19,  II  |                 nagy soványság látszott ki belőle. Se torony, se kémény,
543    19,  II  |           cseréppel fedett ház sem vált ki a többi közül. Aztán tudja
544    19,  II  |                 Mondom a soványság rítt ki az egész faluból, és mégis
545    19,  II  |                a mint a lány engedte, - ki az országutra, egyenesen
546    19,  II  |               szólék közbe kocsisomnak, ki már melegében volt beszédének.~-
547    19,  II  |               az eszemben sem gondoltam ki, mit kéne beszélni!~- Tán
548    19,  III |         állithatunk elő egy bérkocsist, ki a bonyolódás kedveért a
549    19,  III |             olyannak beszéltem volna, a ki látója sem volt ennek a
550    19,  III |              anyám volna... Néném az, a ki szólt.~- Hát az apád él-e...? -
551    19,  III |             Talán özvegy?~- Nem volt, a ki miatt özvegységre kerülhettem
552    19,  III |                volt. Elmondatták velem, ki vagyok, mi vagyok. Apám,
553    19,  III |         keresztapám, ángyom, sógorom, a ki csak valaha üngöm vagy gallérom
554    19,  III |       nyavalyával törette már, ... és a ki mit gondolt, ha szóhoz juthatott,
555    19,  III |           nyuljon hozzá! ... a világért ki nem fogytak a sok biztatásból.~
556    19,  III |                   dejsz látott is ám, a ki látott egy emberért kettőt!~
557    19,  III |             volt, hogy egy szó sem fért ki a száján, a mit nekünk hinnünk
558    19,  III |              mikor elhallgattunk, dugta ki valami állatforma az órából
559    19,  III |        orditsunk most sorban!~- Ne...em ki...áltok éd...es ö...csém
560    19,  III |            utánam jött, a botomat hozta ki az ebek miatt és az utczaajtó
561    19,  III |            mivel az isten áld, ver;~S a ki istent kér mindennap,~És
562    19,  IV  |            avagy soványkodik belé? De a ki a megvirradott napot kapa
563    19,  IV  |                veszi, azonkivül pedig a ki, mint én, éjszakára kelve,
564    19,  IV  |                még meg is kiáltja; és a ki egész éjen át minden órában
565    19,  IV  |                 eb a tornáczra sem ment ki ugatni; pedig én meg az
566    19,  IV  |                 egy hasábfa sem veszett ki két esztendeig az udvarból,
567    19,  IV  |                 láttam éppen a vén néni ki a benyilóból sompolygott
568    19,  IV  |                a falutól továbbra mérte ki életemnek utját.~Talán meglágyult
569    19,  IV  |                 hosszu pántlikát hozott ki, s mint nálunk szokás, a
570    19,  IV  |              körülnézett, nem veszett-e ki a nagy ládája? Szinte meg
571    19,  IV  |           házánál, - az enyémet néztem, ki tudja, minek árthat a szem!~-
572    19,  IV  |              Nem az voltam én ezután, a ki voltam előbb, szinte megéreztem,
573    19,  IV  |             aztán az az egy másik is, a ki nekem odahaza maradhatott
574    19,  IV  |         szólongattak, hogy mit bujdosom ki s be? miért nem állok a
575    19,  IV  |            boros üveg a másik után jött ki s be a korcsmán, s ahány
576    19,  IV  |            mondjuk, mintha házról házra ki s bejárkál pletykabeszédképen, -
577    19,  IV  |         pletykabeszédképen, - azért hát ki vele, kit mond kend tolvajnak?~-
578    19,  IV  |                kend tolvajnak?~- Azt, a ki a szekrényem elvitte! -
579    19,  IV  |            nyelve is kurtább lesz ám, a ki utánam a falun végig öltögetett.~
580    19,  V   |                 dörmögtem fennszóval, - ki lehet az a más? - A mint
581    19,  V   |                 ugy csendesen kérdik:~- Ki van itt?~- Ki volna más? -
582    19,  V   |                 kérdik:~- Ki van itt?~- Ki volna más? - mondám én is
583    19,  V   |               hogy oly messziről veszem ki a hangot, vagy hogy álmomban
584    19,  V   |                 bakter?~Majd meglássuk, ki lesz itten az ur? mondtam
585    19,  V   |                 biróhoz... erre arra, a ki gondolta.~Hanem biz az nem
586    19,  V   |                 egyszerre zörgettünk.~- Ki zörget odakint? - kiáltott
587    19,  V   |              embert fogtam! - mondá az, ki engem megfogott, - azt hazudja,
588    19,  V   |                 hiszen csak tudom, hogy ki vagyok; hanem biró uram,
589    19,  V   |               biró uram, ez az ember, a ki engem itt fog, meg a kit
590    19,  V   |         félszerből kikiált egy ember:~- Ki jár az udvaron?~Hanem felelet
591    19,  V   |                 ám, hogy éppen ez az, a ki három esztendővel előbb
592    19,  V   |          sarokban még egy másik embert, ki az ágas mellé vette magát,
593    19,  V   |            szálig de soha sem láttam.~- Ki vagyok, - hát én bakter
594    19,  VI  |                kicsődült elejbénk, és a ki most harmad napja legeslegfőképen
595    19,  VI  |                  az én kedves Örzsém!~- Ki a tolvaj? - kérdem megint,
596    19,  VI  |               esztendős fiam hál ott, a ki már javában legelteti a