Rész,  Fejezet

 1     3,  V  |       megunván a zajt, közibök kiáltott:~- Micsoda lárma az?~Helyrehúzódtak
 2     3,  V  |      közül!~- Igaz-e? szólj, - kiáltott Ferkóra a tanitó úr.~- Nem
 3     3,  V  |       Péter.~- Nekem kettőt! - kiáltott még nagyobbat a Sánta gyerek.~-
 4     3,  V  |   Péter.~- Husz krajczárost, - kiáltott erre a másik.~Egy lélek
 5     3,  VII|       Ez az isten büntetése, - kiáltott a biró, s kiment a szobából.~-
 6     6,  I  |       tekintve.~- Hadd vágjon, kiáltott közbe a szolga, mi gondod
 7     6,  I  |   Jancsi.~- Mindent hallottam! kiáltott a gazda, - neked pedig nyitva
 8     6,  III|         Tudja ám, mert akkorát kiáltott kend, mikor Jancsival küszködött
 9     6,  IV |       a gróf pedig lovászokért kiáltott, kik az országutat megkeressék;
10     8,  V  |      Gyertek be már egyszer, - kiáltott ki a gazda.~A leány egy
11     8,  V  |   konyhán.~- Lesz söprünyél! - kiáltott az asszony, - de gyermekemet
12    11,  I  |    inzsellér úrba.~- Abba-e? - kiáltott bele Budai.~- Itt van, ni! -
13    16      |         hogy Pál István ki nem kiáltott az ablakon, tudniillik először
14    17      | valamennyien.~- Ejnye, ejnye - kiáltott a huszár, hogyan adjuk zálogba
15    19,  III|      Felesége van kelmednek, - kiáltott a szómba.~- Az nincsen!~-
16    19,  V  |           Ki zörget odakint? - kiáltott a biró.~- A bakter! - kiáltánk