Rész,  Fejezet

 1    10    |     mégpedig nevetve, mire aztán a hadnagy azon fölvilágositást adá,
 2    10    |      fölvilágositást adá, hogy egy hadnagy barátja lejövén a vendégségből,
 3    18,  2|          olyan hegyremászó ember a hadnagy úr, s a ki legtöbbet hazudik
 4    18,  2|       nyujtani a testőrtisztnek:~- Hadnagy úr, én e hegyre tréfáért
 5    18,  3| beszélhetett volna, mint Kisfaludy hadnagy.~A nagy szobának a Balatonra
 6    18,  3|           De bánom, hogy láttam!~- Hadnagy ur az első férfi, a ki mindjárt
 7    18,  3|       ezzel örömet csinálhatnék.~- Hadnagy ur, valóban nem okosodom
 8    18,  3|           volt hangoztatva, hogy a hadnagy remélni mert, mintha a bizalmas
 9    18,  3|            megint ily közel van.~- Hadnagy ur, - véli Róza, - én elengedem
10    18,  3|        szomszéd tanyára sietett.~A hadnagy mindenütt apját lesvén éppen
11    18,  3|           utóbb elgondolva, hogy a hadnagy mindenkinek figyelmét magára
12    18,  4|          nekem találgatni, mikor a hadnagy nekem maga mondta.~- Ah,
13    18,  4|             s azt gondolva, hogy a hadnagy talán a viszontszeretetet
14    18,  5|    istennek, nem hiába! - mondja a hadnagy a legalkalmasabb perczek
15    18,  5|          hogy Rózámat itt lelem.~- Hadnagy ur, ugy látszik, kényelmessé
16    18,  5|     Legalább magyarázatot kérek.~- Hadnagy ur katona, jól tudja, hogy