Rész,  Fejezet

 1     3,  V | egymásnak, hogy ezt meg amazt az úristen sokáig éltesse, hogy az
 2     3,  VI|       hogy... hát... nohát.~- Az úristen, a ki téged megért, édes
 3     4,  I |        oskolába, s minthogy a jó úristen választottait próbakőre
 4     6,  IV|    ijedten... akárhová tegyen az úristen...~- Csak nem akar más farába
 5     6,  V |       nem tagadta ő sem, hogy az úristen segíthet, csakhogy az egyszeri
 6     7,  I |       azt elhiheti.~- Jaj! az az úristen, miképp gyönyörködhetik
 7    11     |         földön!~És ezt a jóságos úristen békével hallgatja; s kérdem
 8    11     |      most olvassa, ha rábizná az úristen a maga dolgát: ezzel a kunyoráló
 9    12,  IV|        apját megkinálja vele.~Az úristen tudja azt legjobban, mért
10    12,  IV|       azt leány formában adta az úristen.~- Nohát, tudja mit, Ferencz
11    12,  IV|        hogy egy hónap alatt a jó úristen szó nélkül is megmondja,
12    12,  V |    csöndes háború; hogy aztán az úristen meghallgatta őket.~A háború
13    12,  V |           legközelebb van ott az úristen; s minthogy ezt a fiút a
14    12,  VI|   emberré lehetsz utána.~És a jó úristen oly közel volt, hogy ezt
15    17     |     diákkori csinyeinket az a jó úristen legfölebb is valami kis