Rész,  Fejezet

 1     3,  V  |           és folytatta a tánczot.~Szólni nem mert, jól tudta, hogy
 2     5,  VII|       neki.~- Én is úgy látom; és szólni akar, halljuk!~- Uraim! (
 3     6,  I  |              hát mertél-e most is szólni csak egy szót annak a leánynak,
 4     7,  III| szigorúbban, minthogy a nő, kiről szólni akarunk, sokkal erősebb
 5     7,  III|      himzőkeret áll, s ha a férfi szólni fog, - a nő nem mondhatja
 6    11,  III|          egyik sem tud a dologhoz szólni.~Időnyerés végett a szürön
 7    11,  III|     mérnöknek tudjon a nyelve alá szólni.~- No hát majd jut eszembe
 8    12,  VII|           mire az egy szót tudott szólni.~- Ne segéljünk? kérdi újra
 9    15,  I  |         szived, se tüdőd, érezni, szólni? mi lesz belőled? azt gondolod,
10    16      |   szerencséje apámnak! bátorkodék szólni a lány.~- Valakinek nem
11    17      |           a közönség elébe; és ha szólni tudna, megmondhatná maga,
12    19,  II |        volna uram, ha akkorsággal szólni tudtam volna.~- Talán csak
13    19,  II |          a maga nyelvével sem tud szólni az ember.~- És a lány mit
14    19,  III|        volna egy pár takaros szót szólni.~- Csak a vén asszonyok
15    19,  IV |      lassabban kezdett a dologhoz szólni.~- ... Semmi harag öcsém, -