1-500 | 501-522
Rész, Fejezet
1 1 | választást, de az apród már jóval előbb választani méltóztatott;
2 1 | volna?~- Öcsém, lekopott már azon a százesztendős kalendáriumnak
3 1 | deszka.~- Részesültek-e már a harmadik és negyedik szentségben?~-
4 1 | esik vásár.~A végszavaknál már a kápolna ajtajánál valának;
5 1 | ajándék menyasszonyoddal.~- Már igy vége mindennek, - mondá
6 2, I | I.~Nemzetes úr is voltam már, alig valék tizenkét éves
7 2, I | korcsmapadon ülnek, mikor már a bor árát kérik. Szinte
8 2, I | tiszttartó tartaték, ez már szokás volt a faluban; ő
9 2, I | ivott a másik is, s ha már nem csókolódzhatának, legalább
10 2, I | veremre menjenek, hova előre már egy ludat lopok a szomszédéból.
11 2, I | nagyokat hortyogott; álmában már komázta is a főbirót; Peti
12 2, I | alapoka.~- Ugyan, lője meg már egyszer azt a rókát! - figyelmeztetnek
13 2, II | édesapádnak nézed? - a végszónál már agyonpuffantám a tyúkászt.
14 2, II | kiesett a kanál a szájából, már tarisznyára szedte a pinczekulcsot;
15 2, II | látszának. Vakabi, minthogy már maga is úgy tele volt, tarisznyáját
16 2, II | gondolja hová lép, mikor már a láb régen jobbra-balra
17 2, II | jár hozzá a borbély; de már jobban van. - Megijedt Vakabi
18 2, II | bajmolódtunk, hanem eredj a paphoz. Már kétszer ki vagyunk hirdetve,
19 2, II | részt a kurta vendégségben.~Már most önök is tudják velem
20 3, II | II.~Régen megtörtént már ez a dolog, még mikor a
21 3, II | minthogy az anyát elhagyta már az élet, indult haza felé.~
22 3, IV | kivánom.~Én meg azt mondom, ha már többet nem mondok is, hogy
23 3, V | alsó faluvégre ér a hire, már szélcsorda lesz belőle;
24 3, V | jó módjában bizakodván, már csak azért is a gyalogúton
25 3, V | Péter a mint ezt meglátta, már derékon kapta a lányt, és
26 3, V | hegyéről nyújtózkodott le már, - nem merte kimondani,
27 3, VI | egymást legelőször.~- Egyetek már, - szólt közibük az öregasszony,
28 3, VI | gondoltam! ... ejnye!~- Már én csak itt maradok, - mondja
29 3, VI | kérdezi a leány.~- Én már öreg vagyok ezen a világon, -
30 3, VII | a falu.~- S azt az egyet már nem tudná kelmétek kifogni
31 3, VII | mint az irás mondja, biz már el is feledtem, ... hol
32 3, VII | forintot kap.~- Annyi, hogy már megvan, tekintetes uram!
33 3, VII | gondolá magában - s ha már ötszáz forintot igérnek
34 3, VII | lement a maga útján.~- Most már elmehetsz, fiam! - beszélt
35 3, VII | közelébe húzódván, mikor már látta, hogy az álom erőt
36 3, VII | mit el akart mondani, azt már nem is halljuk.~Péter is
37 3, VII | a legényt fölöltöztették már.~- Lármázott-e? - kérdé
38 3, VII | annak mását várja.~- Kapott már feleletet, - mondja alispán
39 3, VII | meg sem mondhatok talán.~Már így édes biró uram, minthogy
40 3, VII | lányát biró uram fiának?~- Az már katona - szólt kurtán az
41 4, I | tisztelendő urat, mert az már rég meghalt; hanem azt,
42 4, I | addig szemlélődtem, hogy már megállapodtam egy pályánál,
43 4, I | sűdő-ember, mint maga, hanem most már mégis van szeretőm, még
44 4, I | legutolsóban sem.~- De most már mozduljunk, amicze! - mondja
45 4, I | pinczér engem úgy megemberel már.~Vezetőm nem eresztett le
46 4, I | imádság, a mennyit elmondék.~Már mind elszéledtek a környezők,
47 4, I | utálatosan néz ki?~Most már csakugyan kellett volna
48 4, I | s én azt mondám:~- Jaj! már delet harangoznak, most
49 4, I | delet harangoznak, most már haza kell mennem!~- No hát
50 4, II | illik a világi életbe, s ha már éppen Pesten találkozunk,
51 4, II | mindeniknek volt, hanem már most melyiké szebb?~Hat
52 4, II | szót sem szóltam.~- Beszélj már, no! - kiált az egyik pajtás, -
53 4, II | Nem telik bele fél óra, már megvallom, hogy nélküle
54 4, II | nélküle nem élhetek.~- De most már hazudsz.~- Neked?~- Nem
55 4, II | annak a hölgynek, hisz ez már a huszadik ösmeretséged
56 4, II | megszólitám.~- Te! - mondtad már ennek, hogy szereted?~-
57 4, II | nevemet is említve, mely akkor már néhányszor nyomtatásban
58 4, II | nagysád venni.~- Mondtam már, hogy rég vágytam kegyedet
59 4, II | közelebbről ösmerni.~- És látott már?~- Majdnem minden nap délután
60 4, II | őket; azért barátom most már csak járd a váczi-utczát
61 4, II | ablakban könyökölt.~Messziről már megláttam, de midőn már
62 4, II | már megláttam, de midőn már a ház mellett kelle elmennem,
63 4, II | podgyászom a gőzösön volt már, s magam útnak indulék egy
64 4, II | Negyed óra mulva, - mondám, - már három negyed hatra, - fölemelkedem
65 4, II | vágtam magamat, mert most már csakugyan mindent tudtam.~
66 5, I | megint átballag hozzám.~- De már azt csak hallotta? - mondja
67 5, I | mondám én, hát elfeledte már, hisz azokról is tanultunk
68 5, I | is igaz, - hanem mondjon már valamit róluk.~- Igen érdeklik
69 5, I | helyről, hogy mitőlünk is volt már ott valaki.~- Az igaz, szomszéduram, -
70 5, I | sem ujságot, sem könyvet, már mondtam édes szomszéduram, -
71 5, II | pengő? többet is elvertem én már, szomszéduram, azért nem
72 5, II | négyszázat, szomszéduram! már az maga megéri azt a pénzt,
73 5, II | körül néhány krajczárt.~- Már megint valami koldus? teremtugyse
74 5, II | mindjárt nyakon csipik.~- Hát már adott valamire?~- Nem adtam
75 5, II | nyomtatták a nevét, - pedig ha már ad az ember, hát az ő neve
76 5, III | a ki...~Csak hogy azt már ne mondjuk meg, hogy ki
77 5, IV | valami becsinálttal, mert már az inas is rákap, és mentségül
78 5, V | barátom! - hanem ez a lopás már annyira el van terjedve,
79 5, V | mindig igy tart?~- Most már nem fog igy tartani; mert
80 5, VI | Annyira beteg?~- Alig vergődik már, ... csak a szemeit méregeti
81 5, VI | lehessenek, aztán ilyenkor már az ajtónál elkezdték a süvegelést,
82 5, VI | őket, tudniillik oda, hol már csak hason lehet mászni, -
83 5, VI | adutt.~- Hát adutt is volt már?~- Voltam bizony, hanem
84 5, VI | úgy összezavarodtak, hogy már beszélni sem tudnak, hanem
85 5, VI | most senkinek sem kell, - már látom, hogy még engem is
86 5, VI | tekintetes uram, - íme egy már úgy is halódik, - s most
87 5, VII | kályha mellett ülnek.~- Oda már szivesebben megyünk, - tehát
88 5, VII | mi tudósaink bebizonyíták már, hogy atyafiak vagyunk,
89 5, VII | hogy atyafiak vagyunk, s ha már a medvékhez nem akarunk
90 5, VII | izmos, erős ember?~- Az már számos év óta a finn tudóstársaság
91 5, VII | belőle: Helmeczy.~- Igy már érthetné az ember.~- Igen,
92 5, VII | halljuk!~- Uraim! (ezt már a szakosztályi elnök mondja.)
93 5, VII | körülményeit előadták volna, már tizenkettőt harangoztak, -
94 5, VII | ütlegekért.~Ó, Finnia, van már három juhász bundád, ne
95 5, VIII| beleültetünk.~Hallották már önök azt a czigány-eszthetikát,
96 5, VIII| emberek azt süvegeljék.~Ezt már mind hallották önök, hanem
97 6, I | megvigyázzuk, az a legény már harmadszor rakja összevissza
98 6, I | fogott.~- Ne félj, megyek már, legalább nem leszek utadban.~-
99 6, I | hiszen esztendeje, hogy már álmodban is nyöszörögsz,
100 6, I | Visszaszaladt a lány, most már csakugyan tudta, hogy a
101 6, I | Hogy ne tudnám, hanem már most azt kérdezem; ez a
102 6, I | tudod?~- Kedves gazdám, már hogyan tudnám én azt? hát
103 6, I | láttam, édes apámuram.~- Azt már nem szereted, tudom; mert
104 6, II | vele ment, a falu papja; már úgy embernyi ember lehetett, ...
105 6, II | keresztapjuk mindig, ... ha már földesura nem vagyok a falunak,
106 6, II | keresztapja leszek.~- Csak már házasodnának többen, mosolygott
107 6, II | mellett nem messzire volt már.~- Tisztelendő uram! szólt
108 6, III | a dülőúton át.~- Megy ám már! - szólt gúnyolódva Jancsi, -
109 6, III | Kednek is mehetnékje van már? - akadt bele a leány.~-
110 6, III | De most mit szól apád? ha már azt mondja, hogy tudja.~-
111 6, IV | uram, ... a magunk fajának már azért is megbocsássunk,
112 6, IV | várom, hogy haza érjek, már ez a sok pénz is csakugyan
113 6, IV | meglesz az a pénz, de meg ha már elveszett...~- Nem szabad
114 6, IV | Jancsi is pajtásaival, kik már hangosan kezdek beszélni,
115 6, IV | látták mikor lehajolt, és már akkor is azt mondták, hogy
116 6, IV | végezzünk!~- De végeztem én már - mondja rá a gazda - a
117 6, IV | el, a mi megvolt is, ha már késő, a mint tisztelendő
118 6, IV | az Istenre kérem... látja már, hogy félig megbolondultam;
119 6, IV | Jancsi mer megesküdni reá?~- Már hogy igazán mondja-e vagy
120 6, V | meg a pénzt.~- Kérdezte már tisztelendő uram?~- Egy
121 6, V | bottal a rabot, hogy most már szép szóra ritka ember vallja
122 6, V | mondja a pap.~- Csak már magyar ne lenne ez az ember -
123 7, I | Régebben mondhatta volna már, jegyzé meg Ágnes asszony
124 7, I | édes Ágnes asszony, ha már húsz esztendeje egy asztalnál
125 7, I | Varjas úr, - minthogy tehát már húsz esztendeje, hogy egy
126 7, I | ott, ahol elhagyta; éppen már azzal ijesztett, hogy mellbe
127 7, I | szedett-vett portéka rothad ott.~- Már megint előhozza.~- Talán
128 7, I | hány kötelezv...~- Fogja be már a száját, Ágnes asszony! -
129 7, I | lelkem Varjas úr!~- Igy már szeretem, Ágnes asszonyt, -
130 7, II | rajzhoz alkalmas egyént már elképzeltük, tehát világért
131 7, II | ezzel az ajtón kivül volt már.~Hasonló perczekben az ember
132 7, III | magasak, mint a khinai falak. Már most az a kérdés, a fal
133 7, III | feleséget kapjon; ez a divat már elmult, s mi kénytelenek
134 7, III | hinné, ha mondanám is.~- Már most rajtam volna a sor,
135 7, IV | jó estét kivánok.~- De már lesz valami Varjas úrból, -
136 7, IV | fölmelegedék benne a vér; mert már a számadást is kérte.~Az
137 7, V | helyzetről okoskodott az már annak nem a kezdetén tünődött:
138 7, V | Régóta alszik?~- Egy órája már, mondja a lány, - s nem
139 7, VI | mosolyogva Sándor.~- Azt már nem teszem, kedves ifiúr,
140 8, II | házasított volna, - s ekképpen már rendes munkájává vált, hogy
141 8, II | ordítsanak, boszankodék már az asszony.~- Asszony, asszony,
142 8, II | küldöd ki azt a lányt? ha már beléd ragadt a szó, azt
143 8, III | adta-vette az árvák dolgát, és ha már igazat kell mondani, nem
144 8, III | földhöz vágta volna; mert ha már a czigányasszony is szépnek
145 8, IV | vette a mértéket; s minthogy már nagyon megszokta a pénzszámlálást...
146 8, IV | Iván-ének, hogy vége felé járt már, Keresztes is látta, hogy
147 8, IV | szomszéd faluban is ütik már a dobot... tetszett neki
148 8, IV | nekem; pedig kiforditottam már minden erszényemet, most
149 8, V | mondja Tamásiné Örzséjéhez, - már látom, hogy apád Keresztesékhez
150 8, V | kendnek is mehetnékje van már?~- Mit csináljak itt annyi
151 8, V | Téged, édes Örzsém, ha már nem látnálak.~- Ezért maradjak
152 8, V | kilincséért két kézzel is nyult már.~Vége lett a konyhai beszédnek,
153 8, V | ablakhoz egyszer.~- Gyertek be már egyszer, - kiáltott ki a
154 8, V | úgy elfeledkezett, hogy már harmadszor ütődik össze
155 8, VI | Istenadta le sem vetkőzött már maga.~Keresztes fülelni
156 8, VI | Keresztesnél; annyiszor hallotta már dobszó mellett az özvegyek
157 8, VII | aznap, ámbár jó sötéttel, már a falu határán volt.~Az
158 8, VII | magát, s minthogy a falu már nem messze volt, egyet-mását
159 8, VIII| Kereszteséknél volt; s a mint mondá, már annyira ment köztük a dolog,
160 8, VIII| komolyan az ügyvéd; - én már megvizsgáltam az ablakot,
161 9, I | mondja meg, hova.~- Igy már rendén van a dolog, - szól
162 9, I | az történik, hogy rókáért már külföldre nem megyünk, sőt
163 9, I | külföldiek; legalább azt ma már összeszámlálhatnám, mennyit
164 9, I | szenvedtek hasonló bajban, s én már régóta vigasztalódom némely
165 9, I | megbecsülni, tehát alig járunk már többször úgy, mint egy gazdag
166 9, I | akarnám fölhasználni, - arra már alig lesz maholnap okunk;
167 9, I | három napig sem.~- Akkor már csak megvallom, méltóságos
168 9, I | is rászántam magamat; de már nem tudtam volna tovább
169 9, I | melleinket jó szántunkból most már magunk verjük.~Most veszem
170 9, I | tartott hires vadászatokat; de már hiába, úgy vagyok én a multtal,
171 9, I | omlasztotta össze; mert ma már azon jeles honfiakat is
172 9, II | összegyüjtvén néhány angolt, kik már azon időben is arról voltak
173 9, II | fiának, Pálnak, az akkor már londoni követnek jó ismerőseit,
174 9, II | meghivott vendégek, kik már itt is meggyőződhettek,
175 9, II | De mit csináljunk most már? - kérdi a meglepettek közül
176 9, III | ismét növekedett később; de már oly nagy számra soha, mint
177 9, III | atyám akkor gazdatiszt volt már, és a ménesmesterrel igen
178 9, III | finom bort kinálatlanul is már édesdeden nyelte.~- Van
179 9, III | ritkán hall az ember; de már ez is megtörtént, és tán
180 9, IV | IV.~De most már isten úgy segéljen, elkezdem
181 9, IV | hogy azok valóban hitelesek már azért is, mert Szak úr,
182 9, IV | szeptember ötödiki puskázásra már augusztus 21-ik napján megkezdék
183 9, IV | métely a szarvast, bőre már nem lyukas, és kereskedésben
184 9, IV | asszony jött segitségül, ezek már értvén az ilyen dolgot,
185 9, IV | baromfikereskedést üzött akkor is már Bécscsel, s igy nagyon begyakoroltak
186 9, IV | skót kopó zárta be, s igy már nem hiányzott a vendégek
187 9, V | átnyujtá a herczegnek a hálóba már bevett vadaknak jegyzékét,
188 9, V | A vadászatot megelőzőleg már nagyban mentek a fogadások,
189 9, V | rendre ütögette.~Midőn így már megriadt a szarvas, ha a
190 9, V | czimer is kisebb vala; de már az övé drágakövekkel volt
191 9, V | vártak s néhány percz alatt már megkezdődött a puskazaj,
192 9, VI | mert ha kilőtte fegyverét, már ujabban előugrott egy még
193 9, VI | midőn a hatalmas ugrás után már végképp menekülne; de mielőtt
194 9, VI | szolgálati buzgalom; de már ezt bizony nem lehetett
195 9, VIII| aztán lehuzzuk.~Negyednapra már a telepkészitéshez fogtak,
196 9, VIII| négy alsó uradalom közül már a dombóváriból is bevettek
197 9, VIII| nagy ponyvahálót, melyről már emlékeztünk, 120 hat ökrös
198 9, VIII| szarvasbikának összefogása, ha már a hálónak elvitelére is
199 10 | utczáról, alföldi padlóról?~- Már uram, azt véltem, így is
200 10 | ön?~- Nem uram! ... ezt már csakugyan két izmos magyar
201 10 | körül a termet, s minthogy már idáig czipeltem olvasóimat,
202 10 | falat néhány percz alatt már előtte állt, s mire jóformán
203 10 | jóformán körültekintenénk, már a domino befalta a fáczánt,
204 10 | a hat láb magas domino már ismét itt van, s mielőtt
205 10 | valamit itt felejtett, ő már elő is kéri:~- Egy adag
206 10 | midőn visszafordulnánk, már az étkező elment, de néhány
207 10 | megparancsolt ételért, de már azon föltett szándokkal,
208 10 | dörgölni kezdi szemeit, mert már az is eszébe jutott, hogy
209 10 | ördög a másik inasnak is már vagy négyszer megjelent.~
210 10 | udvarmesternek tőn jelentést; mert már féltek, hogy az ördög minden
211 10 | hanem az utolsó szóval már elhallgattak, mert a fekete
212 10 | kézről-kézre járt.~Most már kedves olvasóim, - a fáczánpecsenye
213 11, I | Budai.~- Azt tartom, talált már, csakhogy szomszéduram nem
214 11, I | kivánván ütni a dolgot, - már ez a mi sorsunk édes szomszéduram,
215 11, I | az ember, nem is.~- Pedig már azt hallottam, hogy elszalasztjuk
216 11, I | kikottyantottam a szót, hanem már most mindegy, azt tartom
217 11, I | dolgot, s kötekedtem vele; de már látom, jobb lesz elhallgatnom.~-
218 11, II | ne hallottam volna; most már azt sem tudom hazamenjek-e
219 11, II | hogy ne vegyelek el.~- Ha már azt mondja! ... fohászkodék
220 11, II | nem látsz dolog után?~- Én már nem találok tennivalót,
221 11, II | is róla valamit?~- Volt már eszemben ilyenféle dolog, -
222 11, III | mondja a harmadik; - ha már idáig eljöttünk, oda is
223 11, III | van! - mondja Budai - most már bementünk a mérnökhöz, hát
224 11, III | nap csettegetheti, most már egyik sem tud a dologhoz
225 11, III | csak egyet nagyságos uram, már az is elég drága.~- No ugyan
226 11, IV | IV.~A lakodalom napján, már az esketés után, Vámody
227 11, IV | végre is másképp lesz. No már ki hitte volna?~- Aztán
228 11, IV | ember becsületes.~- De azt már én is mondhatom, - mondja
229 11, V | valami jóravaló személy.~- Én már néztem egyet.~- Hát édesapám
230 11, V | Ferkó.~- Megvan a kérés már, - éppen az ő lányát akarom.~
231 11, VI | azt kérdi: apád tudja-e már, hogy kit akarsz elvenni?~-
232 11, VI | a rés a keritésen.~- Hát már ezt is tudja! nagyságos
233 11, VI | hadd kapaszkodjam ki.~- Azt már nem teszem - nevete a másik -
234 11, VI | megházasodik mindjárt.~- Már látom, nem marad adósom
235 12, I | az igéretet, - s azontúl már nem akadt ember, ki igért
236 12, I | a fejét, melyen a kalap már olyan kevélyre állt, mintha
237 12, I | többet? ... mondja a kisbiró már majdnem riva fakadva, ...
238 12, II | mert hiába, némely ember már csak azért is röstel a mennyország
239 12, II | hogy kétszer kettő - öt.~Már a ki jobban ismerte, azt
240 12, II | elöljáróba egy esztendős borjut már elvezet amannak udvaráról, -
241 12, II | ad neki, hanem előre is már az aratás előtti időre teszi
242 12, II | megérnék a buzája, kend már aratót is fogad reá; amaz
243 12, II | csak most tudja meg, hogy már akkor elment, mikor kendnél
244 12, III | III.~Fönt röpködött már a pacsirta a levegőben egyedül,
245 12, III | megjárta a levegőt, s ha már a fűszálat is kicsalta az
246 12, III | amolyan bolond; hanem ha már az igazat meg kell mondani,
247 12, III | órában haza felé takarodott már a népség, s minden irányban
248 12, III | meglepetve nézett vissza, s talán már ő sem bánta, hogy a legény
249 12, III | a legényt.~- No, - lásd, már most mi lesz belőlem?~-
250 12, III | azt gondoltam, hogy igy már elvisz engem az ördög.~-
251 12, III | okoztam.~- Ugy semmi baj, most már nem kárhozik el kend, pedig
252 12, III | mondjon kend olyant, ha már engem szeret.~- Hát ne vigyen
253 12, III | majdnem a sarkukban van már, vele pedig Holló Péter
254 12, III | A prédikáczió megvolt már, Holló gazda, - hanem ha
255 12, III | következik. Ezen szónál már elérték a fiatalokat, kik
256 12, III | benneteket az Isten! ... most már együtt mehettek haza.~Holló
257 12, IV | még nagyobbat.~Megtiporta már az udvart, a szobában nem
258 12, IV | szobában nem is találta már helyét, utóbb kiment a kert
259 12, IV | munkához; mert a gondolat már megvolt.~Az okát is megmondom,
260 12, IV | nyakát törje ki. Régen tudja már a világ, hogy valamint az
261 12, IV | valami fiatal leányba, mikor már negyven esztendős elmult.~
262 12, IV | korcsmát is gyakrabban járta, s már azért is hozatott egy meszely
263 12, IV | de ő mégis segit rajta, - már az majdnem kezet csókolt
264 12, IV | is kételkedett, hogy ha már a leánynak tetszik a fiú,
265 12, IV | Galamb István uram, csak már a feleségemet ne kérje!~-
266 12, IV | rég nem volt a háznál.~- Már mondtam, hogy mit keresünk, -
267 12, IV | az ajtónak kerültünk, s már az a kérdés, kapunk-e leányt?~-
268 12, IV | maguk?~- Későn okoskodunk mi már, tudja Ferencz, mi sem voltunk
269 12, V | kerülőt tegyünk.~Holló Péter már a multkor elszánta magát,
270 12, V | a háborút kikurrentálta már, sőt még azt is, hogy a
271 12, V | meglátszék, hogy valahol már megeresztették a gátot;
272 12, V | gerendán, a harmadik lépéssel már a vizbe bukott.~Csakhamar
273 12, V | becsületes emberrel kevesebb van már a földön, mert az öregember
274 12, V | boldogságot leszedjen, s mintha már még ujabb fájdalmat is várna,
275 12, V | tud segiteni a dolgon.~- Már most mit csináljunk? Kérdi
276 12, V | utolsó fonal is elszakad már, - nyugodtan mondja:~- Édes
277 12, V | gyarló szemmel is látom már, s toldalékul még csak annyit
278 12, VI | asztalára került, s igy már jó formán biztosan volt,
279 12, VI | elárverelt ingóságokból, mikor már kitelt a szükséges pénz,
280 12, VI | mely csordultig megtelt már, csak az a hija, hogy ki
281 12, VII | ártatlan alig várta, hogy már elkiálthassa magát, hogy
282 12, VII | megelevenitette; de most már csak a képzelődés rajzolja
283 12, VII | adott pénz fejében most már Örzse kezét kérte; hanem
284 12, VII | munkájához látott, s mivel ő azt már régóta cselekszi, az újon
285 12, VII | jó munkát.~Egy gödör volt már készen, ahova a határkövet
286 12, VII | megvolt, sőt a másik lyukba már behelyezte, ekkor előlép
287 12, VII | emberré lehetsz utána.~- De már látom, Holló gazda, - mondja
288 12, VII | mentségére szóljon.~- Most már, látom, vallatni kell kendet -
289 12, VII | annyi embert megrikatott már kend, hogy a sok sirást,
290 12, VII | jó isten úgy akarja, most már esküvőre menjünk.~ ~
291 13 | ment a jég? mikor lehetne már repczét kaszálni? a járványos
292 13 | a törvény.~- Schnellerné már elültette a tyukokat.~-
293 13 | Schnellerné káposztapalántája már kikelt.~- Már kiverte az
294 13 | káposztapalántája már kikelt.~- Már kiverte az anyja tolla Schnellerné
295 13 | libáit, május elején Ireghen már lesz libapecsenye.~- A hőgyészi
296 13 | A hőgyészi czifra takács már a második véget szövi Schnellernének.~
297 13 | Schnellerné nagynéni, most már álljon melléje, a kinek
298 13 | kinek van bátorsága.~De most már azt is elmondom, hogyan
299 13 | az ő haszna lesz.~- Erre már ugy is rászánta magát, ...
300 13 | a feleségednek; mert ma már nagyon sokféle csecsebecsét
301 13 | tán szebb lenne ugy?~- Az már talán nem illenék, kedves
302 13 | kedves lányom, elkezdted már ezt a dolgot, nem tudom
303 13 | kedves asszonynéném.~- Talán már elég is volt ennyi?~- Nem,
304 13 | becsületes, derék nép lakott már hajdanában is; de annyi
305 13 | voltam el a háztól egy óráig, már nem volt kender, a friss
306 13 | későbbi idejében, mikor már én is jobban kilátszottam
307 13 | szüksége van.~Mai napon már azt is megértük, hogy javabeli (
308 13 | esztendőn túl, és kenyere is van már, - apádnak bizonyosan volt
309 13 | emberkereskedés, idáig jöttünk már.~- Tovább is megyünk még?~-
310 13 | franczia regényeknek, melyek már annyi szerencsétlenséget
311 13 | megadta párodat, édes lányom, már most ballagj urad után;
312 13 | embereit mind elfeledjük már, itt-ott beszélnek még egyről,
313 13 | volna megmondva; hanem a ki már ennyit vár, nagyon megérdemli,
314 13 | persze meg is untam ám már ezt a világot.~- Hisz, még
315 13 | igazi mulatság; hallotta már asszonynéni, hogy vasuton
316 13 | hát te hány esztendős vagy már?~- Husz vagyok, mondám neki
317 13 | törje ki a nyakát, hisz ma már a "Miatyánk"-ot is ugy magyarázzák,
318 13 | veszedelmet, üvegesek jégesőt.~De már nagyon megokosodunk, hisz
319 13 | megokosodunk, hisz most már tudjuk mit gondol orvos
320 14 | egyik sem akart kimenni, s már igen hihető volt, hogy a
321 14 | a fészkekből.~- Hány van már? kérdik a pajtások.~- Nyolcz! ...
322 14 | Nem adok én. Felel Simonyi már tizig számlálva a verébfiukat. -
323 14 | verébfogásra veszett, s már ijesztgetni kezdék a pajtást.~-
324 14 | diákok megmutatták, hogy már ijeszteni is akarnak, s
325 14 | győztek lefutni, azonban már késő; mert valaki éppen
326 14 | monda: - Eb ad verebet!~Már most könnyü eltalálni, hogy
327 14 | hanem huszáróbesternek már aztán megjárja, a mint az
328 14 | vakmerő volt, hogy a francziák már rendesen megösmerék; különösen
329 14 | ért haza, mikor pajtásai már javában busúltak érte, s
330 14 | Ejnye de jó, hogy kendet már el nem lopták, - mondja
331 14 | mondja Simonyi, - most meg már engem vinnének el.~- Nem
332 14 | lány ismét a házba sietett.~Már a második is átlépett, s
333 14 | hátra. A mint a harmadik már a hágcsónak közepén volt,
334 14 | szakácsnéval a sültet.~- Na, de az már mégis megmaradhat szegényeknek?
335 14 | hanem a lipcsei ütközet után már mint óbester tért vissza
336 14 | be a szobába; s minthogy már az ölelkezést megkezdték,
337 14 | az óbestert.~- De ezért már a világ végéről is visszajöttem
338 14 | hanem tehénen, mert ha már gyalog kell kimennem a várból,
339 14 | herczeg verekedés közben már kezet szorított vele, egy
340 14 | hogy ezen érdemkeresztet - már régóta birom.~És így ha
341 14 | kettőt lehetne hordozni, most már a második kereszt is megvolna.~* * *~
342 14 | kemény dolog volt; mert a ki már egyszer ilyent kapott, jól
343 14 | megfogták a huszárok, és már mindenét elszedték.~Simonyi
344 14 | tisztet ettől megfossza; de már itt az ideje, hogy Csákynak
345 15, I | egy kiálló kardba esett. Már a francziák is majd a nyakára
346 15, I | készitményeit árulá. Neje már rég meghalálozván, házi
347 15, I | hogy fájdalmaim megszüntek már, s igy terveivel ő is felhagyott.~* * *~
348 15, I | szoritva, - az utószónál már a bejövök léptei hangzanak;
349 15, I | okát kérdezé Ninától.~- Már semmi baj, - felelé zavarodtan, -
350 15, I | leszünk.~* * *~- Benőtt-e már a fejed lágya, Andris? igy
351 15, I | mondám, beszéli: hogy álmában már háromszor is poczakos nyulat
352 15, I | asszonyt venni.~- Öregszik-e már?~- Nem igen a, erős most
353 15, I | tüstént ki menne a lelke; de már ehhez az egy örömhöz nincsen
354 15, I | a csegedi molnárné. Most már minden jól van, teins uram,
355 15, I | bölcsen tette kedves bátyám; már szinte magam is vártam;
356 15, I | arczképeik vannak a falon; ennek már nagyon örülök, helyesen
357 15, I | nélkül nem tágit.~- Voltál-e már a műkiállitásban? Kérdé
358 15, I | oda jössz. Voltam ugyan már ott, mondhatom, pompás képek
359 15, I | az; na látod, vénségemre már az eszem is elhagy, te mégsem
360 15, I | mégsem hajolsz a jó szóra. Már csak eszembe jutna annak
361 15, I | Tegyük föl, ha e nőnek már választottja volna?~- Az
362 16 | nem a leányt irigyelte; ha már az isten ilyeténkép megteremte
363 16 | alól, mit ordit a számba?~- Már miért nem maradhatna kinn,
364 16 | nyughatatlanul várta, hogy már meginditsák.~- Csett né!
365 16 | a gyeplőt, csakhogy most már a sok vergődésben a gyeplő
366 16 | ugyan nem könyörgött még, de már olyan kérdés formában próbálgatta
367 16 | mennyországot.~Láttam én már ilyen embert eleget, mikor
368 16 | helyett ilyent is mondjon már.~ ~
369 17 | a gelsei ördögök között.~Már késő, - bevágtuk a köpönyeget -
370 17 | tehetett volna, de nem tett; ha már éppen azért a kevésért is
371 17 | röhögi.~Egyébiránt a mi már megtörtént, nehéz eltagadni,
372 17 | mindannyian diákok, most pedig már kenyérkeresők, a kinek még
373 17 | ment be a klastromba, hogy már az elég lesz, ha a negyvennapos
374 17 | fütyörészhet, - ez pedig már úgy is szokott mestersége,
375 17 | ha nem használt, ő most már nem oka.~Hogy az ilyen okos
376 17 | akkor elkiáltja magát, hogy már ötször szökött; tudom hogy
377 17 | akkor történt meg, mikor már Széchenyi megirta ugyan
378 17 | köztünk minden közös volt már, s a ki az elsőét megenni
379 17 | öreg - köpönyeg? ... talán már késő is van köpönyegre pénzt
380 17 | pénzt adni, ... kifelé megy már az idő, - mondá az öreg
381 17 | akasztotta, csakhogy lógott ott már más is, az a kék köpönyeg,
382 17 | nyakára nem hágtunk.~Másnap már ismét a szegen lógott a
383 17 | diák.~- Mintha láttam volna már ezt a köpönyeget! mondá
384 17 | Negyedszer jött a huszár; ez már majd berakta az ajtót, mert
385 17 | épen feküdni akart menni, már a gyertyát is kioltotta,
386 17 | mondá az öreg - majd megöl, már mindent próbáltam, aztán
387 17 | kék, ... beh kár! most már minden csizmadiának ilyen
388 17 | ezt talán a moly is ette már, érzem a szagát, egy kis
389 17 | kapnátok torokgyulladást! mert már az az átkozott kölyök is
390 17 | Hallom, hallom, hogy öreguram már a sarkantyuját is összeveri
391 17 | ki nyelvét is alig birta már szóra egyengetni.~- Nem
392 17 | huszár - a mint veszem észre, már a lelke is megkormosodott.~-
393 17 | hold világnál.~- No látom már, hogy füstön lógott ma az
394 17 | mondani, hogy nem kell, mert már három lóg a raktárban.~-
395 17 | jóravaló ember nem varrat most már kéket.~- Megkövesse magát
396 17 | köpönyeget, mert biz az már négyszer került haza, hogy
397 17 | hogy... maga egy öreg ember már...~- A mint látja.~- Aztán,
398 17 | is csak a formáját tudom már, mert a köpönyegeket ellopták.~-
399 17 | hatot ellopták. Most pedig már úgy is véget vet ennek a
400 17 | hogyan adjuk zálogba most már a köpönyegedet Lajos, hacsak
401 18, 1 | feleségét hazavitte, a menyecske már útközben észrevette a fehér
402 18, 1 | született; de minthogy ezzel már a házi gond is megszaporodott,
403 18, 1 | keveset vásott; mert, ha már meg kell vallanom az igazat,
404 18, 1 | nyolcz különböző gomb volt már a bekecsen, s a gazda mindenikről
405 18, 1 | köpönyeg fekete? Hanem most már az a kérdés, mi köze van
406 18, 2 | tarisznyában hozott: az ilyen utazó már otthon elkészült, igy a
407 18, 2 | utközben, a legelső napon már Badacsonyban lesz, különben
408 18, 2 | könnyeit föláztathassa, már ekkor úgy is közel esett
409 18, 2 | jele, hogy a czigány most már vigabbat is húzhat.~Kiszálltak
410 18, 2 | gyalog is mersz jönni?~- Én már megyek! - mondja a fiatal
411 18, 2 | várról itt jobbra-balra, az már megjő a hirrel, s ez a boldogtalan
412 18, 2 | hegyre mászkáljak utána! Ha már mégis szüret volna ott fönn!~-
413 18, 2 | elmenetelt megigérné: Az már más! hanem a hegyre, engedelmet
414 18, 2 | dolmánya van?~- A gyónást már csak én kezdeném inkább! -
415 18, 2 | kötekedik a testőrtiszt.~- De már úgy siessünk a paphoz! mert
416 18, 2 | a visszamenetelre.~Midőn már lenn voltak, a testőrtiszt
417 18, 2 | jön haza a szőlőből.~- De már ugy szökni akar; hanem abból
418 18, 2 | eresztették; hanem midőn már a város végére kerültek,
419 18, 2 | köpönyegéért, melyről ez időben már ő maga sem merné mondani,
420 18, 3 | ennyit nem akar elhinni, az már épenséggel nem hinné, hogy
421 18, 3 | és nagyon kevesen lesznek már akkor magyarok, mikor megint
422 18, 3 | Hallod-e, te, Ferkó, búsultál-e már valaha?~- Még nem próbáltam,
423 18, 3 | meg a föld alatt.~- No, már azt látom, hogy nem igen
424 18, 3 | Alig hogy, futni tudtam, már a szomszéd tanyára kergetett.~-
425 18, 3 | bűnöd verjen meg! - Hát már mivel szomorithatnálak meg? -
426 18, 3 | csak azt lesd!~- Búsulok már, nagyságos uram! de mindjárt
427 18, 3 | ríkattatja magát; de most már csakugyan nem csudálom ám,
428 18, 3 | volna a fájdalmat; s midőn már kedvére kizokogta magát,
429 18, 3 | csalta-e a többit vissza, vagy már maguktól is jöttek, megtellett
430 18, 3 | beszélt valakivel néhány szót, már megint ajándékozott neki
431 18, 3 | megy, ezt a természetét már régen ismerem.~- Az lesz
432 18, 3 | önnek igéretet tettem, most már tréfából sem engedném át
433 18, 3 | viszonyról. Menjünk!~A társaság már vissza akart jőni, azt gyanitva,
434 18, 3 | alább meglátandjuk.~Sándor már reggel beszélt atyjának
435 18, 3 | a köpönyeget elvinni.~- Már szemmel tartom, s a mint
436 18, 3 | ablakon kitekintve, honnét már látta jőni az unokát a hadnagygyal.~
437 18, 3 | mit Kisfaludy Mihály uram már maga is ugy intézett, hogy
438 18, 4 | könnyűnek találtassék. S ha már kimérte a sors a nő fölött
439 18, 4 | kicsit.~- De hát parancsolt már valamit, kedves, jó apám?~-
440 18, 4 | lepj meg valamivel.~- De már itt csakugyan nem tudom,
441 18, 4 | engedetlen leány, - látom, te már a nyakamra akarsz vénülni,
442 18, 4 | igéri az apa, ki most már kétségen kivül hitte, hogy
443 18, 5 | hogy a szolgálatba alig tér már vissza.~Alig lépett az ismerősök
444 18, 5 | tudja, édes apám?~- De már abból egy szót sem tudok,
445 18, 5 | kedves atyám.~- Én értem most már kedves fiam - hanem, hogy
446 18, 5 | boldogtalan gyermek?~- Most már értem, kedves apám. Tehát
447 18, 6 | lőn Kisfaludy, kit most már Francziaországban kell fölkeresnünk,
448 18, 6 | imádok szeretek,~Feldulá már mindenemet,~Mind szívemet,
449 18, 6 | Józsefet, kit a szenvedés már majdnem végképp kimeritett.~
450 18, 6 | lőn, kinek Kisfaludy most már tartózkodás nélkül mondá
451 18, 6 | mérföldnyire vannak, mi már azért is kinos; mert egy
452 18, 6 | találkozásnál magyarázatra kérni; ha már ennyit türt, még rászánta
453 18, 7 | aztán én is ott leszek.~- Már látom, egyiknek sincs valami
454 18, 7 | Szegedy, - hanem a többit már egyszer úgyis hallottad,
455 18, 7 | s az eltávozott.~- Most már én is szólhatok, - mondja
456 18, 7 | Kisfaludy megigérte.~- No, már most mi következik ebből? -
457 18, 7 | most Szent-Györgyön?~- Azt már nem mondhatom meg, kedves
458 18, 7 | felpillantsunk.~Reggel jókor már kocsin ültek, s a négy ló
459 18, 7 | tréfával az avult köpönyegre, - már én is azt mondom, hogy vehetne
460 18, 7 | helyett; mert ugyan régen volt már fehér.~- De édes fiam, -
461 19, I | kit elhiszek, uram; de ezt már az öregapámtól is hallottam.~-
462 19, I | hanem valóságos tüzláng!~- Már hol volna uram a tüz ott
463 19, I | néha szikrát is ad.~- Az már igaz! - de azt már én is
464 19, I | Az már igaz! - de azt már én is tudom.~- No ha tudja
465 19, I | hiányzik egy bogara is! és ha már minden embernek van egy
466 19, I | hegynek.~- No, János, lát-e már hézagot a csillagok között?~-
467 19, I | uram; pedig úgy ösmerem én már az esteli eget, mintha ott
468 19, I | tizennégy esztendős koromban már az orgonát is tudtam billegetni;
469 19, I | keservesen keresgéltem volna; de már hiszi az úr vagy nem hiszi, -
470 19, II | azért mondtam, hogy már akkor is milyen zajt tett,
471 19, II | reggeli könyörgés ideje volt, már az apró gyermek is leste
472 19, II | Hát maga hova került?~- Már hogy én hova kerültem, azt
473 19, II | lógósnak szegődtem. - Engem is már megszokott a falu, mert
474 19, II | emlékezete? ... Itt-ott most már csak az emlegeti, kit az
475 19, II | mostani mester benyalta már magát, az özvegy, s az árvák
476 19, II | is elénekelhessék, most már azt sem kérdik tőlünk, mint
477 19, II | hittem, hogy jó helyen vannak már, - imádkoztam értök... a
478 19, II | legjártabb utnak. Elmentem már majdnem egy napjáró földet, -
479 19, II | azt gondoltam, meg kéne már állni; mert utóbb még neki
480 19, II | kutyát, mely ugy is azt leste már, hogy a boszuját tölthesse, -
481 19, II | pártjukat fogni, s mire a kutya már mellettük volna, ott álltam
482 19, II | mellettük volna, ott álltam már én is szemközt vele.~Nagyot
483 19, II | ijedtében, minthogy éppen már feléjük ugrott; hanem aztán
484 19, II | állt, meg én is.~- Hisz már kétszer mondja János gazda,
485 19, II | szólék közbe kocsisomnak, ki már melegében volt beszédének.~-
486 19, III | vén asszonynyal néztem én már farkasszemet, ... de ennek
487 19, III | kérdem őtet ujra.~- Az sem él már, nincs nekem már senkim
488 19, III | sem él már, nincs nekem már senkim itt e földön.~Ezt
489 19, III | ide s tova; de olyan volt már az én szemem fénye, előbb
490 19, III | kertajtóhoz értünk, ahol már a nénémasszony vagy hat
491 19, III | leányt vallatták, egyik már ölve látta, a másik az ijedtségtől
492 19, III | ijedtében a nyavalyával törette már, ... és a ki mit gondolt,
493 19, III | hivást, - mire a tál bejött, már azok az asztal mellett ültek.
494 19, III | megköszöntem a jó akaratját.~Már az udvaron voltam, a lány
495 19, III | falut, mindenütt kialudt már a mécs, csak a kutyák ugatták
496 19, III | hallgatódzott, a mit én már énekszó közt is láttam,
497 19, III | csak neki van órája.~- No már beszegődtem hugom...~- Hát
498 19, IV | rokka mellett szundikáltában már a kóczba verte a fejét,
499 19, IV | házsártos nénémasszony, mikor már a szemeit behunyja, azt
500 19, IV | ablakon nézést, de aztán már nehéz volt ám szó nélkül
1-500 | 501-522 |