Rész,  Fejezet

 1    11,  I  |             hogy a napokban éppen a mérnök úrhoz kivántam elmenni, -
 2    11,  I  |      kettővel, - mondja Vámody úr a mérnök levelét szorongatva - ha
 3    11,  III|                III.~Az öreg Budai a mérnök felé járt, taszigálódván
 4    11,  III|            szemmel a határt, mint a mérnök a lánczczal méregeti.~Harmadmagával
 5    11,  III|            törték a fejüket, hogy a mérnök úr tán megérti a jó szót
 6    11,  III|    kiböködték, hogy miként állnak a mérnök előtt? s mikor azon is megalkudtak,
 7    11,  III|              s menjünk a mérnökhöz.~Mérnök barátunk azon eleven vérü
 8    11,  III|        borzalom, ... menjünk odább.~Mérnök barátunk papirosai közt
 9    11,  III|             szorgalmu ember, mint a mérnök, - a közönséges házi szótár
10    11,  III|           Lehetetlen, - válaszolt a mérnök.~- Ez az utolsó szó?~- Én
11    11,  III|      magamét megmondtam, végzé be a mérnök.~- Jó egészséget.~- Szerencsés
12    11,  III| szomszéduram.~- Hát mennyit ér az a mérnök?~- Szerettem volna, ha nagyságos
13    11,  III|             Hát ugyan mire tartja a mérnök minden portékáját?~- Nem
14    17      |          köpönyeg, és egy hét mulva mérnök barátunk sétáltatta meg.~
15    17      |           milyen?~- Zöld! - mondá a mérnök.~- Hej, maga kópé, hisz