Rész,  Fejezet

 1     5,  II|        süllyedtem el.~Éppen egy koldus ment el mellettünk, levett
 2     5,  II|     divatba, úgy elszaporodik a koldus, hogy nem győzi az ember.~-
 3     5,  II|    tekintetes uram; javítá ki a koldus, - egy krajczárkáért esedezem.~-
 4     5,  II|       kend ámító, takarodjék.~A koldus elment, látván, hogy szomszéduram
 5     5,  II|  krajczárt.~- Már megint valami koldus? teremtugyse magam is kolduslevelet
 6     6,  I |      mielőtt a kutyának dobnád, koldus is kerül... föl is az út,
 7     7,  I |          kérdi Ágnes asszony.~- Koldus vagyok én magam is, - nekem
 8     8,  VI|     alig bir.~- Oda vagyok, ... koldus vagyok! - kiáltja az asszony
 9    11     |   Könnyen kérdi kend, - felel a koldus, - ha nekem házam volna,
10    11     |    volnék.~Ilyenformán beszél a koldus, mig a másik ma is azon
11    11,  I |  kenyeremet meg nem szegi semmi koldus maradék.~- De hát a fiú
12    16     |        meg amolyan, szedtevedte koldus kutyája, gyüttment, szemétenhányt,
13    16     |      István - vigye veled azt a koldus kutyát is.~- Igy bánik kend
14    19,  IV| veszendőbe megyen. De ilyenkor "koldus kutya" volt az én titulusom!~
15    19,  IV|       titulusom!~Hadd legyek én koldus, vigasztaltam magam, s hogy