Rész,  Fejezet

 1     7,  V   |   eszményi vonal megvan, - ott hasztalan csavarog valaki az ablak
 2     8,  V   |         szólítá meg a lányt, - hasztalan várakozom megint.~- Megint
 3     8,  VI  |                            VI.~Hasztalan birkózik az ember az Istennel, -
 4     8,  VII |      sem tudta, az előljáróság hasztalan sajnálkozott Tamásinén,
 5     8,  VIII|     újra a félemlős asszony.~- Hasztalan mondom, ki vagyok? ... felel
 6     9,  IV  | visszamenekülni ne törekedjék.~Hasztalan volt mégis az elővigyázat;
 7    10       |      látjuk, igy a szavak után hasztalan fülelünk, csak azt tudjuk,
 8    11,  II  |    most beszél Vámody úrral.~- Hasztalan volt minden, édes fiam, -
 9    11,  III |       Az öreg kiváncsi volt, - hasztalan! saját nyugalmának meg kelle
10    11,  V   |                      V.~Vámody hasztalan bosszankodott, hogy olyan
11    14       |       hozzák helyre a csorbát.~Hasztalan, a másik nap még nagyobb
12    15,  I   |  vágytársnélküli boldogságába.~Hasztalan volt minden ábránd; szerelmemet
13    15,  I   |    félreértés, nem süketség.~- Hasztalan okoskodol; a multkor is
14    16       |    megvan!~Jó darabig várt ott hasztalan, és a fagyos idő nem hagyott
15    17       |        pedig ott hagytuk.~Mind hasztalan, a mint alulról felnéztünk,