Rész,  Fejezet

 1     3,  IV  |          magát?~- Jó az isten, jót ad, - mondogatá magában a koldusasszony.~-
 2     5,  II  |          olyan bolond, a ki ingyen ad ilyen agarat, mely maga
 3     5,  II  |            a nevét, - pedig ha már ad az ember, hát az ő neve
 4     5,  II  |           mert sem a koldusnak nem ad, sem a nemzet árváinak.~
 5     5,  II  |    kiabáltam, hogy négyszáz pengőt ad az agár...~- Megint, befogja
 6     8,  VIII|     könnyen elolvashatta.~- Na! ki ad többet érte? - kérdi az
 7     9,  III |           van száz palaczk.~- Hogy ad egy palaczkot?~- Mint eddig,
 8     9,  VIII|           mit röviden következőkép ad elő.~Ez időben, a tamási
 9    11,  I   |          mit szomszéduram a fiának ad.~- S mi volna az?~- A becsület, -
10    12,  I   |           még igérhet is reá.~- Ki ad többet érte? kiabált a kisbiró,
11    12,  II  |          rendirás mellett pénzt is ad neki, hanem előre is már
12    14       | pajtásoknak gúnyolódva monda: - Eb ad verebet!~Már most könnyü
13    15,  I   |         hogy az álmoskönyvre sokat ad - tehát, mint mondám, beszéli:
14    17       |            ne menjen.~- No hát mit ad rá? - ... kérdezkedék a
15    19,  I   |           szokott, néha szikrát is ad.~- Az már igaz! - de azt