Rész,  Fejezet

 1     1      |        rokonulhatást, mely, ha tüstént nem történhetnék, kedves
 2     3,  II |      mellben találta, hogy ott tüstént meghalt.~Nemsokára tovább
 3     3,  III|    hogy a ki mit elvitt volna, tüstént adja vissza, mert annak
 4     7,  IV |      úr, - hanem az mindegy.~- Tüstént jóvá teszem a hibát, - mondja
 5     7,  IV |  kivéve a tiz forintot.~- Most tüstént takarodjék! - parancsolá
 6     8,  IV |   forint volt a foglaló, a mit tüstént letett ugyan, hanem ha egy
 7     8,  V  |  tekintvén, hol Imrének arczát tüstént fölösmerte.~Nem kellett
 8    15,  I  | felelém rögtön a kérdezőnek.~- Tüstént hivok doktort a teins urfinak.~-
 9    15,  I  |      közben Jancsi toppant be; tüstént megmondám neki a határozatot.~-
10    15,  I  |        velem...~- Miattam akár tüstént elveheted, aztán menjetek
11    15,  I  |           A "fehér hattyu"-ba; tüstént leugrottam és ide szaladtam
12    15,  I  | aszongya - nem bánná aztán, ha tüstént ki menne a lelke; de már
13    17      |        észre, midőn egymásután tüstént kihoztam; mert mig ő az
14    19,  IV |      saráglyásnak!2 Más időben tüstént velük mentem volna, de most