Rész,  Fejezet

 1     3,  III|   éppenséggel azért lármáz úgy, hogy magára ne maradjon a felelet is;
 2     8,  III|           megvett, s ha aztán a lány magára szedte, maga is jól tudta,
 3    12,  VII|          gonddal és szeretettel ölté magára az ember. Mint a hazajáró
 4    14      |              hogy nagy munkát vállal magára, a ki a deszkán ki merne
 5    15,  I  |             őt még néhány pillanatig magára.~- Soha...! nem, ... itt
 6    17      |             Az öreg vizsgálódásképen magára kapta a köpenyt, s midőn
 7    18,  3  |              tehát hirtelen levevén, magára vette, és a zajgó vendégeken
 8    18,  3  |        hadnagy mindenkinek figyelmét magára vonta, még pedig nem csak
 9    18,  3  |        szellemével, végre még jobban magára csavarta a köpönyeget, azt
10    18,  4  |              szó sem lehetett; tehát magára hagyta a leányt, ki most
11    18,  5  |             engemet is megöl.~Az apa magára hagyá a fiut, vén fejjel
12    18,  6  |              mint a fájdalom, mely a magára maradt emberben ellenállás
13    18,  7  |          szólt:~- Kedves urambátyám, magára vette az öreg Kisfaludy
14    19,  III| kereszténynek, hogy ezt a kis leányt magára nem hagytam; pedig talán