Rész,  Fejezet

 1     1      |              ifjuban remegni kezdett a lélek. Nem is csoda. Nagy hirtelen
 2     3,  V  |             kiáltott erre a másik.~Egy lélek sem volt az asztal mellett:
 3     4,  I  |               helyet.~Kivülem egyetlen lélek nem volt az utczában, a
 4     4,  I  |          megfésül; bizonyosan jó szivü lélek, s nem akarja, hogy más
 5     5,  VI |             mindjárt kimegyen belőle a lélek.~- Annyira beteg?~- Alig
 6     6,  IV |               föl sem alá nem ment egy lélek is, se kocsin, se gyalog;
 7     6,  IV |                pedig az országúton egy lélek sem járt Örzsén kivül, ahogy
 8     7,  III|               napsugárnak, megnyilik a lélek, - bevallja magának a legelső
 9     8,  VI |    Megkeseredett szivével odadült a jó lélek a fiú keblére, s anyja mellé
10    11,  III|               medvebőrben, hogy jámbor lélek be ne mehessen; a haza szegény
11    12,  VII|              az ember. Mint a hazajáró lélek, az embernek emlékezetében
12    13      | szerencsétlenséget tálaltak be, hogy a lélek megundorodott tőle, visszafelé
13    15,  I  |             vagy-e? remélem volt annyi lélek benned, hogy erre magad
14    19,  III|          szinte bennem is megszorult a lélek.~- Én is csak a magam mindene