Rész,  Fejezet

 1     3,  VI |          Erre nem is gondoltam! ... ejnye!~- Már én csak itt maradok, -
 2     3,  VII|         hogy ki nem lelt a hideg.~- Ejnye!... vontatá a szót a biró, -
 3     5,  I  |             lesz! - hagyá helybe.~- Ejnye, szomszéd, - mondám én,
 4     5,  I  |            megint fölelevenedett.~- Ejnye, szomszéduram, - most meg
 5     5,  II |      elgyürtünk vagy száz pengőt.~- Ejnye! mondám, de nagy kár, hogy...~-
 6     8,  II |          felesége vagyok kendnek.~- Ejnye, anyjuk! - mondja szelidebben
 7    11,  I  |         kérdé Vámody.~- Épen oda.~- Ejnye, ejnye! - vakaródzék amaz. -
 8    11,  I  |        Vámody.~- Épen oda.~- Ejnye, ejnye! - vakaródzék amaz. - Ugyan
 9    12,  III|          beszéd, hangosan mondja:~- Ejnye, ... majd elfelejtettem...
10    14      |             embert akarnak lopni.~- Ejnye de jó, hogy kendet már el
11    15,  I  |     álmodoztam.~- Rólam álmodtál? - ejnye no... te, öcsém, én is mindig
12    17      |        sajnálkozánk valamennyien.~- Ejnye, ejnye - kiáltott a huszár,
13    17      | sajnálkozánk valamennyien.~- Ejnye, ejnye - kiáltott a huszár, hogyan
14    18,  3  |       szomszéd tanyára kergetett.~- Ejnye, hogy a bűnöd verjen meg! -