Rész,  Fejezet

 1     3,  VI  |           már, - szólt közibük az öregasszony, tolván feléjük a lencsés
 2     3,  VI  | felejtette.~Vacsora után volt, az öregasszony mosogatott, a lány pedig
 3     3,  VI  |         tartott fél órát, hogy az öregasszony be nem jött, a leány varrt,
 4     7,  VII |           valami papir, mondja az öregasszony.~Róza elpirult, a papirt
 5     8,  I   |           mind a két orczáján.~Az öregasszony nem birta el talán a fájdalom
 6     8,  I   |     melyre, ha visszaemlékszik az öregasszony, minden párnánál, vánkosnál
 7     8,  II  |     meglássa.~- Apjuk! - szólt az öregasszony egy este, midőn az öreg
 8     8,  III |          azt mondja: megvárom.~Az öregasszony elvégzé munkáját, bekezdésül
 9     8,  III |          mondom, hogy a megindult öregasszony lányostól a fiú nyakába
10     8,  V   |    bőghetne kínjában, haragvék az öregasszony, s a benyilóba méné.~Imre
11     8,  V   |       méné.~Imre hallván, hogy az öregasszony kiment a konyhából jobban
12     8,  VIII|             Ki az? - riadt föl az öregasszony.~- Egy utas! - mondja kivülről
13     8,  VIII|          fal melletti padon, - az öregasszony pedig egy a jobb időből