Rész,  Fejezet

 1     4,  I  |  homlokomat csókolta meg.~- Na, hála istennek! - gondolám, -
 2     7,  II |      ezeket ön meg is nyerte.~- Hála légyen az istennek, - mondja
 3     8,  III|     érte; a mit Istennek legyen hála, jókor megkaptam.~- Azóta
 4     8,  IV |          jól van, hát mondom.~- Hála istennek, hogy rászánta
 5    11,  II |      Azt nem kérdezte.~- Az még hála isten; mert tudom, hogy
 6    13      |    lehet, lehetetlenség, legyen hála a franczia regényeknek,
 7    15,  I  |         falut?~- Csak megélünk, hála isten; feleségem gazdasszonykodik,
 8    16      |       ezt a falut, vagy ugy; de hála istennek nem a rétemet keresem
 9    16      |         válla márvány; mert még hála istennek faluban nem ment
10    16      |     öreg a kapu felé hajtott.~- Hála Istennek! mondá vagy háromszor
11    17      |      barátunk felé közeledve.~- Hála istennek, - mondá magában
12    18,  5  |       mint előbb.~- Siettem, és hála istennek, nem hiába! - mondja
13    19,  V  | elrekedve - én vagyok itt.~- No hála az istennek - mondá az ablakos -