Rész,  Fejezet

 1     4,  I   |      hallván, mintegy kiokosodván jámbor pirulásomból, azt mondá:~-
 2     5,  IV  |        Dehogy oda, - sopánkodék a jámbor, - ha csak a karomba oltottak
 3     8,  VIII|         ha mondja, - siránkozék a jámbor, - pedig ha tudná, hogy
 4     9,  IV  |        elmondásához, ha az valami jámbor kacsázás, vagy legfölebb
 5    11       |         volna! Meg sem gondolta a jámbor, hogy a félhelyes ugyan
 6    11,  III |          hátul, ahova csak fért a jámbor állatra, felvarrattad szabóddal;
 7    11,  III |    imádságos könyvet, mit ha az a jámbor otthon felejtene, tán egy
 8    11,  III |          állnak medvebőrben, hogy jámbor lélek be ne mehessen; a
 9    13       | hátbavágás mellé adott.~Istenfélő jámbor asszony lévén, hüségesen
10    16       |          is van neki, azt hiszi a jámbor, hogy a hegedü még keservesebben
11    17       |       hitelt, de olyan magunkféle jámbor kereszténynek még szomoru
12    19,  III |           megint elhallgattunk.~- Jámbor legény volt kelmed, János,