Rész,  Fejezet

 1     9,  II |         annyit aligha látott valaha angol ember, kinek atyafiságából
 2     9,  II |            mással; tehát a lefőzött angol lord juhain vallott szégyenét
 3     9,  II |            sem bámul ön? - Kérdi az angol elmondva, hogy neki háromszáz
 4     9,  II | Magyarországban.~- Megyek! Felel az angol olyan hideg vérrel, mintha
 5     9,  III|           temérdek, következésképen angol is elég, s ezek mindig legtovább
 6     9,  III|             nagy vadászat volt, egy angol csavarogván a ménesnél,
 7     9,  III|           száz lesz is, - mondja az angol, - s én nagyon megköszönöm,
 8     9,  III|        mondja Tisinger, s a mint az angol elment, hirtelen lóra ült
 9     9,  IV |         uraknak, kik között volt öt angol, a többi közt Anderson,
10    14      |            volt, hogy a bennszorult angol követet neki kellett volna
11    14      |             rá.~Simonyit azonban az angol mégis jól tartotta, mig
12    14      |          tartotta, mig nem aztán az angol követ, mint halász, átöltözötten