Rész, Fejezet
1 1 | bizonytalan végzetig.~Szikszói sem ránthatá ki dereka alól
2 1 | apától.~Szétszakasztani sem akará a kedves rokonulhatást,
3 2, I | tévedtem; hogyan, hogyan sem, a jó isten tudja, - magam
4 2, I | viszonyosságnál fogva, tőlem sem ijed meg senki.~Két esztendei
5 2, I | hóban még okos ember soha sem vetett, s hogy a jobbágyot
6 2, I | talpig lehet nyúzni, még sem jajgat; valamint némely
7 2, I | volt, pénteken világért sem ette volna meg a zsirost;
8 2, I | minden durvasága mellett sem mert pénzért zörgölődni.~
9 2, I | kérdésben akár birkózni sem vonakodik. - Mit akar, mondom? ...
10 2, I | akarok? ... hát... hát semmit sem akarok... lefeküdni akarok...! -
11 2, II | minden garázdasága mellett sem birt kivenni a szücs-flegmából.~
12 2, II | nyulat lesni, hej! maga sem hitte, hogy nyulat les,
13 3, I | gyerekre, talán a vászonfélének sem ártana, ha sorban járna
14 3, I | mienk; de meg sokszor el sem hiszik, hogy valamit úgy
15 3, I | rimánkodék a gyerek, - soha sem mondom azt, a mit nem láttam.~-
16 3, I | ugatni kell neki.~- Soha sem szólok igaztalant édesanyám,
17 3, III | drága szó nem sok, de annyit sem lehetett volna hallani,
18 3, III | embersoron.~- Hát senkinek sem kell ez a gyerek?~- Sohase
19 3, IV | A magaménak a visitását sem igen jó szivvel hallom,
20 3, IV | ölszámra takarított haza.~- Te sem láttál senkit? - szólt a
21 3, IV | biró uram... én senkit sem láttam.~Ilyen ez a mód nélküli
22 3, V | pénzt? mert az arany akkor sem járt-kelt úgy bitangjában
23 3, V | erre a másik.~Egy lélek sem volt az asztal mellett:
24 3, VI | egész idő alatt egy szót sem szóltak, de mindig összenéztek.~-
25 3, VII | Megkészült a levél, egy szót sem felejtett ki, a mi belevaló;
26 3, VII | kinálás, hirtelenében maga sem tudta, mennyi bort ivott
27 3, VII | elveszted, jobb ám ha haza sem kerülsz.~- Nem vesz el,
28 3, VII | keresztelnek el teins uram?~- Senki sem mond annak fiam, ... sőt
29 3, VII | Volt öröm, a milyent meg sem mondhatok talán.~Már így
30 4, I | állok is, de a legutolsóban sem.~- De most már mozduljunk,
31 4, I | a legelső kávéházig meg sem álltunk.~Itt hallottam életemben
32 4, I | is kisült, hogy még soha sem beszélt vele, csak órákig
33 4, I | Bátyám! - baja van?~- Ugy sem tud rajtam segiteni, ha
34 4, I | vagy alászolgáját.~Sehogy sem jutott eszembe, s ezen elpirulván,
35 4, I | jöttem, és még annyi eszem sem volt, hogy a kapu alatt
36 4, I | arra éppen semmi kedvet sem érzett, bár az anyja folyvást
37 4, II | üldögélek, hol papot egyet sem, de abban az időben jurátust
38 4, II | asztalfiókhoz, hanem egy drága szót sem szóltam.~- Beszélj már,
39 4, II | meg kell mondanom, soha sem láttam; - azonban pajtásom
40 4, II | valamit?~- Igazad van, soha sem mondtad.~- De azt sem mondtam,
41 4, II | soha sem mondtad.~- De azt sem mondtam, hogy ezt a hölgyet
42 4, II | hölgyet láttam valaha?~- Azt sem mondtad, hanem a nők mindig
43 4, II | magaméból egyetlen egyet sem.~- Isten veletek fiuk! -
44 4, II | nyelvemet leköté.~- Önt soha sem láthatni!~- Ritkán jöttem
45 5, I | inkább...~Csakhogy a világért sem mondaná meg, hogy mit csinálna
46 5, I | környéke egy homoktenger.~Ma sem veri ki fejéből senki.~Nem
47 5, I | megurazzuk egymást, semmibe sem kerül.)~- Mi baj? - viszonzám
48 5, I | Nem én, - egy drága szót sem hallottam.~- A flotta! -
49 5, I | szomszédom.~- Én egy árva patakot sem tudok Debreczennél, nem
50 5, I | Egyetlen egy szócskát sem halottam, édes szomszéduram.~-
51 5, I | czigány van, aztán addig meg sem állnak, míg szomszéduram
52 5, I | tréfálni úgy-e?~- A világért sem.~- Jól van jól, - hát elfeledte,
53 5, I | szomszéduram.~- Nem olvasok én sem ujságot, sem könyvet, már
54 5, I | olvasok én sem ujságot, sem könyvet, már mondtam édes
55 5, II | alkalmasabb embert kész pénzért sem kapnánk.~- Maga csak nem
56 5, II | lehuzhatják kabátomat; még a pipa sem alszik ki a számban: az
57 5, II | előfizetett, aztán még csak ki sem nyomtatták a nevét, - pedig
58 5, II | or szivtelen ember; mert sem a koldusnak nem ad, sem
59 5, II | sem a koldusnak nem ad, sem a nemzet árváinak.~4-er
60 5, II | a hazáért, de egy batkát sem áldoznak annak becsületére!
61 5, III | jót állok, hogy semmi baj sem lesz.~- Menjünk a zenészekhez, -
62 5, III | nagyokat kiált, és egy szóval sem mondja, hogy búsul, hanem
63 5, III | őrülési roham?~- A világért sem!~- De ezek a boldogtalan
64 5, IV | sürüben ugat, mint a kopó; sem éjjele, sem nappala; sír,
65 5, IV | mint a kopó; sem éjjele, sem nappala; sír, nevet, káromkodik,
66 5, IV | lugg egy nyers bűr.~- Az sem eladó, - mondja a szomszéd.~-
67 5, IV | nyers bőrben, hogy semmije sem látszik.~De ekkor jött a
68 5, V | venni még csak a tizezredik sem akar, - hanem ahol hozzáfér,
69 5, V | legjobb szándék mellett sem vehet könyvet, mert nincs
70 5, VI | tudós hazánkfia megírta, meg sem várta, hogy a porzót rádöntse, -
71 5, VI | összezavarodtak, hogy már beszélni sem tudnak, hanem tisztelendő
72 5, VI | az oka, hogy most senki sem ólálkodik az ajtón? kiment-e
73 5, VI | Itt van ni! most senkinek sem kell, - már látom, hogy
74 5, VI | most jut eszembe, hogy el sem mondám, miként lett a baj.~-
75 5, VI | meg a tudóstársaság után sem vágyódik senki, az a szegény
76 5, VI | tekintetes úr, mikor beszélni sem lehet azzal a szegény muzeummal?~-
77 5, VI | meg valaki, - de az ördög sem veszi!~ ~
78 5, VII | természetes, valamint az sem lenne csudálatraméltó, ha
79 5, VII | minket ért?~- A világért sem, - Finniában sem látnak
80 5, VII | világért sem, - Finniában sem látnak a tudósok tovább
81 5, VII | legyünk nyugodtan.~- Egy szót sem tehát, míg az ülésnek vége
82 5, VII | rád, hogy figyelmedet mi sem kerülheti ki; mert valamint
83 6, I | ma; s én egyetlen szóval sem hallám, hogy ezt nekik parancsolták
84 6, I | gondoljon? ő maga ugyan soha sem szólt a leánynak, de hogy
85 6, I | a lány ezt szeresse, azt sem hihette el.~- Öcsém, ...
86 6, I | szeret-e valakit?~- De meg azt sem tudom, apjuk.~- Hát mért
87 6, I | senki édesapám, ha megöl sem mondhatom, - pedig éppen
88 6, I | tudhatja, hogy én senkinek sem mondtam, hogy szeretem.~-
89 6, II | megfogyott a számunk, én azt sem bánnám, hogy az is megelevenedjék,
90 6, III | valamit megtalált.~Jancsit úgy sem kellé biztatni, hamar az
91 6, III | mellé állítják, örömében azt sem tudja, hébérhez nyúljon-e,
92 6, III | csapon igyék? ... Jancsi sem tudta örömében, kézzel vagy
93 6, III | adja ő vissza.~Egy lépést sem ment odább, az erszényt
94 6, III | elfogadta volna.~- Nekem sem szólt, de azért mégsem kergetett
95 6, IV | a lovászokon kivül erre sem föl sem alá nem ment egy
96 6, IV | lovászokon kivül erre sem föl sem alá nem ment egy lélek is,
97 6, IV | valamennyi, ... de csak egy sem hitte.~Kántor István éppen
98 6, IV | hogy ezt a Ferkó gyereket sem lesz jó sokáig tartogatni
99 6, IV | én elmondom, ha senkitől sem hallá.~- Jaj Istenem, -
100 6, IV | nem igaz, de egy szó sem igaz.~- Én is azt mondom,
101 6, IV | kapkod a szavamba, hogy el sem tudom mondani.~- Mondja
102 6, IV | az országúton egy lélek sem járt Örzsén kivül, ahogy
103 6, IV | láttam, hogy talán hat lépést sem ment az országúton, megállt
104 6, V | melyben ugyan nem tagadta ő sem, hogy az úristen segíthet,
105 6, V | tisztelendő uram?~- Egy szót sem tud még a gyanúból.~- Kedves
106 6, V | legyen, - még a tyúktojás sem mind egyforma, gróf úr.~-
107 6, V | könnyen beszélt... maga sem tudta talán, hogy micsoda
108 7, I | firkáljak.~- Jó! ... ezt egyiket sem gondolom tehát, - csillapítá
109 7, I | Mit látok meg? - én semmit sem akarok látni, - holnap születésem
110 7, II | elképzeltük, tehát világért sem akarnók eltörölni azon szinezést,
111 7, III | ön engemet?~- Azt ön maga sem hinné, ha mondanám is.~-
112 7, III | Hisz én voltaképpen miről sem szólék még!~- Még? ... ismétli
113 7, III | engem.~- Midőn egy szót sem szólt?~- Igen!~- Tehát némajátékot
114 7, IV | a küzdelem első zajgása sem verődött át lelkén...! megvárja,
115 7, IV | Rég voltam itt.~- Most sem hívta senki, - mondja amaz,
116 7, IV | senki, - mondja amaz, meg sem mozdulván ezen merengő állásból,
117 7, IV | vértől.~- Olyant, a mit maga sem hisz!~- Tehát... hát...
118 7, IV | állíthatná az ember.~Még akkor sem tudott mozdulni, mikor a
119 7, V | házasodjanak.~Talán magunk sem igen találnánk sok ellenvetést,
120 7, V | munkát semmi erőltetéssel sem tudám befejezni.~- És miért?~-
121 7, VI | még egy gombolyag czérnát sem adott.~- Jó, ... meglesz!
122 7, VI | hagyok, de többet egy perczet sem, vagy megyek. Ezzel magát
123 7, VI | fejében, de még egy fillért sem adott, sőt régebbi néhány
124 7, VII | milyen jó fizető vagyok, soha sem tagadom én, hogy adós vagyok, -
125 8, I | sir, hogy kötényével föl sem birja száritani, hanem szabadjára
126 8, II | hagyta.~Azt ugyan senki sem bánta, ha máson történt
127 8, II | nyughatatlankodék amaz, - de hát soha sem marad idő, hogy kenddel
128 8, II | gyermekünket egy szóval sem kérdi.~- Nem vettem észre,
129 8, II | mondjak?~- Ebből még semmit sem tudok.~- Ha nem tud kend,
130 8, II | két asszony mit akar? ... sem ez nem szól, sem anyja.~-
131 8, II | akar? ... sem ez nem szól, sem anyja.~- Nem is szólok, -
132 8, II | gyult gazda.~- Mert soha sem kérdezte kend? azért nem
133 8, III | mondja rá Tamásiné.~- Magam sem tudom nénémasszony, csakhogy
134 8, III | hulladékon éltem.~- Hát enned sem volt elég?~- Azt akkor megszoktam
135 8, III | hiányzik?~- Az, a mit senki sem mond.~- Hogy jó fiú vagy?~-
136 8, III | szép legény vagy?~- Eszembe sem jutott soha, nekem elég,
137 8, III | mondta volna!~- Hát senki sem mondta? - kérdi megindulva
138 8, IV | mennyi csak kellett.~Ingyen ő sem kapta az igaz, csakhogy
139 8, IV | sokszor még a déli harangszó sem tudta kimozdítani helyéből,
140 8, IV | nekik egy szót, melyben az sem botlik meg, ha voltaképpen
141 8, V | egy szó nélkül.~- Nekem sem szólsz, Örzse? - buslakodék
142 8, V | egymást könyökölték, maga sem tudta, hogyan adja tudtukra
143 8, V | dolognak még csak elejét sem mondta.~Tamási Pál lassan
144 8, V | belőle.~Örzsének eszébe sem jutott apja tervein tünődni,
145 8, V | másik.~Mondom, a világért sem beszélt volna, hanem a mint
146 8, VI | megjött; hisz az Istenadta le sem vetkőzött már maga.~Keresztes
147 8, VI | gondolá magában, - mit sem tud arról, hogy az árvapénzből
148 8, VI | pipájával, - mondom, meg sem hunyorodott.~Megszokott
149 8, VI | fordulván.~- Én senkiért sem szedem le gunyámat, - mondja
150 8, VI | lelken kapta, hogy maga sem tudná tán miképpen, azt
151 8, VII | irását az istenen kivül senki sem tudta, az előljáróság hasztalan
152 8, VIII| le az ablakról.~- Eddig sem bántottuk teins uram; mert
153 8, VIII| vigasztalódjék meg, holnap sem kell kimenni e házból, azt
154 9, I | mivel magyarországi, tudni sem akarunk róla, mig az idegen
155 9, I | maradhat üresen három napig sem.~- Akkor már csak megvallom,
156 9, I | méltósága egy pillanatig sem késett, az ügyes fiút alkalmazta,
157 9, I | önvéreinkkel.~Ma ezt egy iró sem teszi, ma nem a párt; hanem
158 9, I | vihar elszórt, senkinek sem jutott eszébe szomszédját
159 9, I | választófal miatt megismerni sem tudtunk.~Hanem ekkora kerülő
160 9, I | egy bizonyos eszmét soha sem birok feledni, ha bárhol
161 9, I | és még annyi áldozatot sem kiván a netalán szerzendő
162 9, II | szarvasvadászatra.~- Most sem bámul ön? - Kérdi az angol
163 9, III | karikásainak csapásával mit sem törődve, reszketegen álltak
164 9, IV | környékén, az öregek ma sem beszélnének róla oly nagy
165 9, VII | szerint állomását senki sem hagyta el, nehogy egymásra
166 9, VII | Európában; de még Tamásiban sem, hol kisebb-nagyobb mértékben
167 9, VII | forintot.~Kiss Ignácz mit sem törődve, hogy a herczegi
168 9, VIII| legtapasztaltabb vadász sem tudhatta a bizonyos fekvést;
169 10 | mint a talált gyerekek, sem apjukat, sem anyjukat nem
170 10 | talált gyerekek, sem apjukat, sem anyjukat nem ismeri az ember.~
171 10 | hang, mely előbb, semmivel sem mondá vékonyabban:~- Fáczánt
172 11 | nekem fél helyem volna! Meg sem gondolta a jámbor, hogy
173 11, I | egymás mellett, - talán maguk sem tudták, mennyit birnak;
174 11, I | pénzét, ráfogja, hogy de maga sem tudja a számát.~Különbség
175 11, II | közé, hogy még a felszél sem mászna meg, - mondja Ferkó,
176 11, II | utánad megyek.~- Hát még most sem szólt vele az uraság? -
177 11, II | hallottam volna; most már azt sem tudom hazamenjek-e vagy
178 11, II | akkor a magamét még úgy sem bánom.~- Az Isten áldja
179 11, II | éjjel pedig a miatt aludni sem tud, ... nem tudod te még
180 11, II | néha még a maga szemének sem hiszen.~Ferkó nem tudta
181 11, III | csettegetheti, most már egyik sem tud a dologhoz szólni.~Időnyerés
182 11, III | járhatnánk, hogy a kilincset sem találjuk; azért keresem
183 11, III | kergetett; a jónak egy falatját sem látta, a rosszban torkig
184 11, III | Tehát még százezer forintért sem adom.~- Talán mégis, megalkudhatnánk,
185 11, III | hogy százezer forintért sem adja.~- Neki is adom a lányt, -
186 11, IV | még százezer forintért sem adja.~- Mit?~- A - - - becsületét,
187 11, IV | föltaksálták neki, eszébe sem jutván, hogy multkori leczkéjében,
188 11, V | a lány pedig álmában sem szegődhetnék jobb helyre; -
189 11, V | tolni azt, a mi magának sem tetszik. Ember! ember! aztán
190 11, VI | mert én ide egy lelket sem eresztek, míg az a fiú meg
191 12, II | orrú ember, csakugyan, soha sem is panaszkodott, hogy nyaka
192 12, II | Galamb István, még annyi időt sem hagyva, hogy amaz szóba
193 12, II | mákvirág, melyből senki sem hiszi, hogy virág) Holló
194 12, III | hej, nem feledte ám őkelme sem, hogy mikor még ő is leány
195 12, III | nézett vissza, s talán már ő sem bánta, hogy a legény megszólamlik, -
196 12, III | nyugtot, aztán ezer esztendeig sem akadna olyan, ki megváltsa
197 12, III | hogy majd a más világon sem látjuk egymást, pedig az
198 12, III | tartom, hogy ezen a világon sem látsz te engem soká.~- Aztán
199 12, III | újra az apa - talán még sem oly ijesztő a fiam, hogy
200 12, IV | dültek.~Még a kertajtót be sem tette egészen, midőn látta,
201 12, IV | nem érte, hanem Holló uram sem bánta volna, ha most két
202 12, IV | lehetek; addig egy tapodtat sem megyek, mig beljebb nem
203 12, IV | mondom, hogy egy garast sem; mert az apró elfogyott,
204 12, IV | mi már, tudja Ferencz, mi sem voltunk jobbak, én sem a
205 12, IV | mi sem voltunk jobbak, én sem a feleségem anyjának szóltam,
206 12, V | verekesznek, és még azt sem kérdik a gazdától, buza
207 12, V | de még nagyobb, ha senki sem tudja.~A patakon meglátszék,
208 12, V | elől.~De minthogy semmi sem tart örökké a földön, ennek
209 12, V | de a nagy zavarban senki sem látván más dolgát, nem is
210 12, V | midőn ide-oda tekint, sehol sem leli, végre a gyanuból ijedelem
211 12, V | fölforgatták az egész házat, sehol sem akadtak nyomára.~Hány ilyen
212 12, VI | emberi ész szabhat, és maga sem tehet róla, hogy a jóságos
213 12, VI | szive csak egy nehezékkel sem volt nagyobb, mint azon
214 12, VI | volt, hogy előtte senki sem fogja megvenni a házat;
215 12, VII | irgalom, tehát én bennem sem lesz, hanem ezt a lyukat,
216 12, VII | megszokta, és most a kendével sem törődik az ember, - tehát
217 13 | tőled? de bizony szálat sem mondott. Kezdi az asszonynéni
218 13 | pedig hasonlóképen egy szót sem tudott németül, ... mégis
219 13 | hirével, ő is kap mást, én sem vénülök meg itthon!~Ez őszinteség
220 13 | még jóravaló szolgálót sem tartasz neki! mi a patvar,
221 13 | hogy még a túrós lepényre sem öntök egyszerre annyi levet.~-
222 13 | kedves...~- Egyetlenegy szót sem! ... tiltja meg asszonynéni
223 13 | csutás kukoriczán is; - azt sem mondom, hogy minden haszontalan
224 13 | otthon még a káposztát sem rántották be, - ne félj,
225 13 | nagyasszonyom, azért ugy sem vallja meg?~- No, csak mondja
226 13 | de ha eleinte beszélni sem tudtak egymással, hogyan
227 13 | belőle valami, és utóbb annyi sem marad életükből, hogy példának
228 13 | Persze, ez most tréfából sem szokás, most nem törődnek
229 14 | idők, nagy emberek. -~Itt sem került volna nagy fáradságomba
230 14 | a kimenésre, hogy egyik sem akart kimenni, s már igen
231 14 | eleresztjük a deszkát.~- Még sem adok! kiabál Simonyi a tizenkettedik
232 14 | eleresztjük a deszkát.~- Azért sem adok, kiált nevetve Simonyi;
233 14 | toronyból alázuhant.~Egyiknek sem volt bátorsága lenézni,
234 14 | ebből a kölyökből semmi sem lesz.~Nem is lett semmi,
235 14 | Nem is lett semmi, azaz sem plébános, sem ispán, sem
236 14 | semmi, azaz sem plébános, sem ispán, sem fiskális, sem
237 14 | sem plébános, sem ispán, sem fiskális, sem inzsellér,
238 14 | sem ispán, sem fiskális, sem inzsellér, sem szolgabiró,
239 14 | fiskális, sem inzsellér, sem szolgabiró, ilyen méltóságra
240 14 | nem nagy méltóság; de azt sem kapta ingyen. - Midőn előőrsön
241 14 | busúltatok, különben semmit sem hagytatok volna vacsorára;
242 14 | nyakon szorította.~- Egy szót sem! - mondja Simonyi, különben
243 14 | katonák észrevettek, de semmit sem gyanittatának, hanem várták
244 14 | emelvényre fölmenni a világért sem akar; hanem a helyett szüntelen
245 14 | becsületére fogadtatá, hogy sem maga, sem emberei nem fogják
246 14 | fogadtatá, hogy sem maga, sem emberei nem fogják nézni,
247 14 | sarkantyúnak helye sehol sem látszék.~Minden lovász végig
248 14 | tanulhassa meg.~- A világért sem - felel Simonyi, legalább
249 15, I | felelék:~- Hisz urambátyám sem ért reá - szüntelen dohányozni. -
250 15, I | találtam. Jó katona sehogy sem válandott belőlem, s hogy
251 15, I | a réginél, - egy kukkot sem szóltam.~Ha szobámból átnézhettem
252 15, I | a készet; a vig pohárnak sem valék ellensége, ha csörömpölésig
253 15, I | hányadán vagyunk, legkevésbé sem volt okunk félni attól,
254 15, I | nem vigyázok se tyúkra, sem szapuló-sajtárra. - Jancsi
255 15, I | nem iszol? - házasodni sem akarsz; talán a bőrödet
256 15, I | Nem az!~- Zichy?~- Az sem az; na látod, vénségemre
257 15, I | felé.~- Ugy-e, eszed ágában sem volt, a mit hallottál?~-
258 15, I | értünk; fáztam, égtem, késsel sem lehetett volna vért ereszteni
259 15, I | fiatalabb volnék, magamért sem állanék jót. - Miként mosolyg
260 15, I | mondtam, megmondtam; apád sem választhatott volna jobban;
261 16 | a kőhalmaznak maradékát sem lelnéd; hogy belőle emlékezet
262 16 | ők is összenéztek, szót sem szóltak egymásnak, azaz,
263 16 | a bámulók mondtak, arra sem mondták, hogy nem igaz.~
264 16 | ebből a sok czifraságból azt sem hiszi az ember, a mi talán
265 16 | ember, a mi talán igaz.~Soha sem mondja a paraszt legény,
266 16 | pingálja ám magát Örzse; azt sem mondja, hogy a válla márvány;
267 16 | módiból a nyakkendő! Azt sem mondja Pista, milyen a leány
268 16 | turkálván a tálban, senkinek sem volt utjában, akár a közepéről
269 16 | kiesett a markából.~Pénzért én sem igen hallgatnám el, mikor
270 16 | kikészült a zsebből.~Még az eb sem ugatta meg; mintha tudta
271 16 | kend nem megy.~- Ha hinának sem mennék, istentelenkedék
272 16 | Parancsolok-e én neked?~- Soha sem tagadtam én azt apám uramnak, -
273 16 | elkeritette. Valamint Örzsének sem esett nagy vigasztalódására
274 16 | mint hazudjon, egy szóval sem mondá.~- Ki hozott meg? -
275 17 | az anyányi verebek; azt sem vitatjuk, hogy holtunk után
276 17 | és a tudománya semminek sem oka, mert ő a beteget először
277 17 | hátára, de minthogy még ez sem használt, pióczákat rakott
278 17 | hisz szerencsénkre akkor sem beszélt ám, mert ha lehetett
279 17 | összekerítve magán, - soha sem láttam ilyen vékony köpönyeget, ...
280 17 | pajtás.~- Mit adok? ... magam sem tudom... panaszkodék a vén
281 17 | hónapra, többet egy fillérrel sem! - szólt ki az öreg a köpönyegből.~-
282 17 | hogy fut.~- A világért sem, hanem a dohányszag üti
283 17 | mindent próbáltam, aztán semmi sem használ.~- Tudja mit? vegyen
284 17 | a hetvenedik unokájának sem volt.~- De biz van ifiúr, ...
285 17 | különb van, ilyent én meg sem vennék, aztán ezt talán
286 17 | mondani, - itt van tiz forint, sem több, sem kevesebb két hónapra, ...
287 17 | van tiz forint, sem több, sem kevesebb két hónapra, ...
288 17 | Mert ha kék, hát ingyen sem, - akarom mondani, hogy
289 17 | teremtetett, mert ez bizonyosan el sem sül, meg nem is szól.~-
290 17 | előlegezett hétszer?~- Világért sem, még azt sem vette észre,
291 17 | Világért sem, még azt sem vette észre, midőn egymásután
292 17 | minden ügyet, - most feléje sem akar menni azon helynek,
293 17 | most gazdag ember, s máig sem feledi a zálogos köpönyeget.~ ~
294 18, 1 | sorsát ő intézheti el, de azt sem tagadhatta, hogy az új köpönyegnek
295 18, 1 | de a gazdának eszeágában sem volt e miatt vásárra sietni,
296 18, 2 | magával hozott, valamint azért sem haragudott a korcsmáros,
297 18, 2 | ennek a katonának egy szavát sem fogod majd elhinni.~Kisfaludy
298 18, 2 | melyről ez időben már ő maga sem merné mondani, hogy fehér;
299 18, 3 | olyan utazásra, hogy maga sem tudta, merre viszik.~Badacsony
300 18, 3 | feledjen el.~- Még akkor sem tudnám megigérni, ha a kisasszonynak
301 18, 3 | én mondok, abból egy szót sem fog elhinni.~- Rossz ember! -
302 18, 3 | köpönyegét éjszakára, mikor észre sem veszi; köpönyeg nélkül pedig
303 18, 3 | tettem, most már tréfából sem engedném át senkinek.~-
304 18, 3 | Kisfaludy, - egy pillanatunk sem marad a késedelemre; bennünket
305 18, 3 | odább nyújtotta volna. Egyik sem hitte, hogy e nyilatkozat
306 18, 3 | kérdezni.~- Saját atyámnak sem szólhatok?~- Ám annak mondja
307 18, 3 | egyébiránt azt tartom, mi sem szakadtunk le az ágról.~-
308 18, 3 | kereste az öreget, sehol sem találhatta; mert kocsisa
309 18, 3 | köpönyegét elvitték, a világért sem gondolta volna azt, hogy
310 18, 4 | nem ütlek, meg czédulát sem akasztok a nyakadba; hanem,
311 18, 4 | alatt voltál, és sehová sem eresztettelek.~- Valakinek
312 18, 4 | No, a mi azt illeti, én sem jutottam hozzá valami nagyon
313 18, 4 | meggondolatlan emberről soha sem beszél leánya előtt?~- Szavamat
314 18, 4 | hogy itt nyilatkozatról szó sem lehetett; tehát magára hagyta
315 18, 5 | változáson, Kisfaludy maga sem örvendett a változásnak,
316 18, 5 | bizalom egy szikrányival sem lőn több, mint előbb.~-
317 18, 5 | csudálkozik a másik.~- Ugy soha sem fogja jobban megérteni.~-
318 18, 5 | De már abból egy szót sem tudok, édes fiam! Most hallom
319 18, 6 | távolságra, s még akkor sem a viszontlátásnak édes gondolata;
320 18, 6 | eszemet,~ Békét nekem még sem hagy;~ Végső vesztem után
321 18, 6 | bizonytalanság, Rózáról idáig mit sem tudott, s ha nem is akarta
322 18, 6 | de bár Kisfaludyt senki sem várta, annál inkább örvendeztek,
323 18, 6 | irám ki e verseket, itt sem remélt még, kivált pedig
324 18, 6 | meg is emlékezett később.~Sem nyugalma, sem szándéka nem
325 18, 6 | emlékezett később.~Sem nyugalma, sem szándéka nem volt a haragos
326 18, 7 | Kisfaludy tán e szerént most sem tudja, kinek szólt akkor.~-
327 19, I | kertelni szokott, midőn azt sem akarja mondani, hogy hiszi,
328 19, I | hogy hiszi, de meg azt sem, hogy nem hiszi.~- Mondják,
329 19, I | megrögzött, és talán ki sem irtható vak előitélet.~Mig
330 19, I | Jánosom a két sárgának a füle sem látszik ki, bár csak maga
331 19, I | napszámolt, nem énekelt, kályhát sem rakhatott; hanem mindent
332 19, II | Mióta meghalt, még vetni sem tudnak úgy a népek, mert
333 19, II | egyebet semmit! hogy utóbb azt sem tudtuk isten igazában, mi
334 19, II | elénekelhessék, most már azt sem kérdik tőlünk, mint a talált
335 19, II | egy cseréppel fedett ház sem vált ki a többi közül. Aztán
336 19, II | vele, mikor még az eszemben sem gondoltam ki, mit kéne beszélni!~-
337 19, II | mikor a maga nyelvével sem tud szólni az ember.~- És
338 19, II | olyan szépet még festve sem láttam.~- Azért akadt el
339 19, II | szólva, se beszélve?~- Azt sem t'om én uram; hanem aztán
340 19, III | beszéltem volna, a ki látója sem volt ennek a dolognak, -
341 19, III | szép leánynyal beszélni sem tudott.~- Könnyen beszél
342 19, III | kérdem őtet ujra.~- Az sem él már, nincs nekem már
343 19, III | a magam mindene vagyok, sem apám, sem anyám, a többi
344 19, III | mindene vagyok, sem apám, sem anyám, a többi meg most
345 19, III | láttam, édes hugom, fele sem a nagy világnak, de abban
346 19, III | talán még e falunak a táján sem jártam, a mint hogy az szentül
347 19, III | bizonykodtam, hogy de én sem tudom.~Ez volt, a mit mondtunk.~
348 19, III | egynek, de két embernek sem jó; azért aztán a mint kivettem
349 19, III | annyi csepp józan eszük sem maradt, ahány cseppet egy-egy
350 19, III | odáig volt, hogy egy szó sem fért ki a száján, a mit
351 19, III | csém az... öreg apádnak... sem! nem hal...lod, esik ott...
352 19, III | az én szemeimnek ókula... sem kell még!~- Én sem látom
353 19, III | ókula... sem kell még!~- Én sem látom a holdvilágot... kedves
354 19, III | kelmedet? hisz még a nevét sem tudom... ne haragudjék,
355 19, IV | kurta kis mulatság, azt sem veszi észre, hizik, avagy
356 19, IV | sok dolog miatt jól észre sem veszi, azonkivül pedig a
357 19, IV | a házőrző eb a tornáczra sem ment ki ugatni; pedig én
358 19, IV | ugyan, hogy egy hasábfa sem veszett ki két esztendeig
359 19, IV | csak egyedül a köze.~Eddig sem voltam torkig az ő kegyelmében,
360 19, IV | koldusképen leszek, az udvarra sem ereszt.~- Ne busuljon, János -
361 19, IV | mentem az utczára, azt sem tudom, hogyan? egyszerre
362 19, V | engem itt fog, meg a kit én sem eresztek el, - azt hazudja,
363 19, V | meg minden, egy szikrát sem értem.~Azon közben a sarokházhoz
364 19, V | fényes nappal venném.~Egyet sem szólt erre ő kegyelme!~-
365 19, V | a jó csontu ökröt?~Arra sem szólt.~Ekkor látok a sarokban
366 19, V | együtt egy szálig de soha sem láttam.~- Ki vagyok, - hát
367 19, V | Pedig én magam már majd azt sem tudtam, hogy élek-e vagy
368 19, VI | hogy én rólam rosszat soha sem hitt.~Várt a vén asszony
369 19, VI | én meg örömemben szóhoz sem találtam.~- Hát most a belső
|