Rész, Fejezet
1 1 | értelmezhetlen mosoly vonult el, válasza tagadó volt, s
2 1 | szimbólummal ellátott marokra.~- Ha el nem tévedtem, pásztor, téged
3 1 | eszük.~- Áldás terjedjen el életüknek kétes utjában!~-
4 1 | valának, - szótlan hagyák el a küszöböt, a kerten keresztül
5 1 | Apródodat bucsuztatom el a nőtlen élettől.~- Mindkettőtöket
6 2, I | emberek inát, s nem takarja el szemét, hogy tekintsen vissza
7 2, I | rovást marokszárig tördelte el a zsidón, kit régen fenyegetett
8 2, I | virradóra negyedik ludját lopták el; láttam mikor reggel a hó
9 2, II | kályhapadkán. Két hét telt el a történtek óta, Petinek
10 2, II | de lesz; és itt fogjuk el a rókát.~A szélnek jó kedve
11 2, II | másikat tavaly nyáron adtuk el a tabi zsidónak. Vakabi
12 2, II | becsületem... Hát aztán, hogy el ne térjek a szótól, nemzetes
13 2, II | uram volt az igazi hadd el hadd!...~- Katonás asszonynak
14 2, II | hallgasson rám! Ott hagytam el a szót, hogy Vakabi Pál
15 2, II | azon, hanem hadd mondjam el, nemzetes uram, mert még
16 2, II | nemzetes uram se találná el, hogy Vakabi uram mit látott
17 3 | jutna az eszébe, hadd mondom el ezt a történetet. Azon,
18 3 | elbeszélgetni, szóról szóra leirom, el lehet olvasni.~
19 3, I | a mienk; de meg sokszor el sem hiszik, hogy valamit
20 3, I | szomszédban ugyanazon tálat el is mosogatták.~Ríva futott
21 3, I | Édesanyám, én tudom ki vitte el!~- No, ugyan ki? - bámult
22 3, I | A szomszéd Ferkó lopta el édesanyám, - mondá a gyerek
23 3, III| keze alól szabadítottam el, édesanyám! amott fekszik,
24 3, IV | Uram s én istenem, - rémült el a koldusasszony, - ha két
25 3, IV | okáért házról házra járt el, s mindenütt kérdezte:~-
26 3, IV | valaki, hogy más vitt volna el egyetmást?~- Én nem hoztam -
27 3, V | Ha egy borju szalad is el a fölső faluvégről, mire
28 3, VI | persze hogy régen volt az, el is felejtette.~Vacsora után
29 3, VI | lány, - varrására ejtvén el egy könnyet.~- Dehogy maradsz, -
30 3, VII| meg egy kis lány maradt el ott valahol, úgy gondolom,
31 3, VII| az irás mondja, biz már el is feledtem, ... hol is
32 3, VII| beszélt a biró, csak el ne veszítsd a levelet, mert
33 3, VII| sem kerülsz.~- Nem vesz el, biró uram, ide teszem a
34 3, VII| földek végében nyújtózkodott el Péter, Ferkó pedig a magas
35 3, VII| különben nem is hoztad volna el a levelet, melyben meg volt
36 3, VII| katonák odább tolták, s a mit el akart mondani, azt már nem
37 3, VII| ha nem én vittem volna el, hanem más valaki... megmondhatom
38 3, VII| föladónak" keresztelnek el teins uram?~- Senki sem
39 3, VII| mondanom.~- Tehát ki vitte el?~- A mostani biró fia, teins
40 4, I | leszek, - se czélból engem el is vittek Pécsre.~Ott jártam
41 4, I | imádkoztam érte.~E közben mondá el pajtásainak, hogy neki csakugyan
42 4, I | gondolkozni kezdek, hogy nem unja el magát, hogy így óraszámra
43 4, I | téntás, és én így jöttem el az utczára; azért hirtelen
44 4, II | mondja a czigányoknak: húzd el az én nótámat! hisz mirevaló
45 4, II | kalandját a másik után beszélvén el, melyeket én áhitattal hallgattam.~
46 4, II | szótalanul és mereven mennek el mellettem; s én fölsóhajték:
47 4, II | társaság oszlani kezdett.~El nem tudtam gondolni, hogy
48 4, II | én azt, hogy vesztettem el valamit?~- Igazad van, soha
49 4, II | mondtad, hanem a nők mindig el fogják hinni, hogy láttuk
50 4, II | én.~- De csak nem vitted el magaddal a kendőt?~- Nem,
51 4, II | ragadva, ezen szóval vált el tőlem:~- Jaj! ... de ostoba
52 5, II | szomszéduram, azért nem süllyedtem el.~Éppen egy koldus ment el
53 5, II | el.~Éppen egy koldus ment el mellettünk, levett kalappal
54 5, II | Szomszéduram csak nem feled el semmit.~- Nem is akarnám;
55 5, II | komájától száz forintot nyer el.~3-or szivtelen ember; mert
56 5, II | De mondom; mert, hogy el akarja magával hitetni,
57 5, IV | Most jöttem! - mondja, el akarván találni a dolgot.~-
58 5, IV | a dolgot.~- Az esze ment el! - kiáltám a fülébe, - hát
59 5, IV | házigazda miképp bolondítja el valamelyiket; mindegy, akármelyik?~
60 5, IV | hanem mivel erőnek erejével el akarod vinni, - hát tudod,
61 5, IV | látszik.~De ekkor jött a hadd el hadd; mert három béres befogta
62 5, V | sajnálkozva.~- Inkább égett volna el, úgy nem volna annyi bosszúságom,
63 5, V | ilyenkor részint a méreg fut el, vagy elkeseredem.~- De
64 5, V | hogy ez az, ki tőlem lopta el?~- Hisz elég bizonyság,
65 5, V | bizonyos, hogy tőlem lopta el?~- Hisz azt mondád, hogy
66 5, V | hanem ez a lopás már annyira el van terjedve, hogy két hét
67 5, V | hét alatt a tizedik lopja el; - s ha most kézről-kézre
68 5, V | ember könyveit nem lopnák el.~Furcsa, hogy az ilyen lopót
69 5, VI | nyavalya? hogy az orvosnak el tudjam mondani.~- Ó, tekintetes
70 5, VI | s most jut eszembe, hogy el sem mondám, miként lett
71 5, VII| leereszkedni, inkább fogadjuk el az atyafiságot az emberekkel.~-
72 6, I | fütyörészve az udvarba tévedt el, addig a többi csöndesen
73 6, I | szeresse, azt sem hihette el.~- Öcsém, ... szólt dühösen
74 6, II | és tréfálkodásban töltvén el.~Egyetlen egy volt, a ki
75 6, II | tudta, hogy messze marad el utána a másik, de a leány -
76 6, II | megemelintvén, s éppen akkor ment el mellettük Kántor István
77 6, III| talán a gróf pénzt szórt el, eredj hogy még neked is
78 6, III| mondta kednek, hogy menjen el?~- Még nem mondta, de ma
79 6, III| de azért mégsem kergetett el, - válaszolt a leány.~-
80 6, IV | bucsuzóra vette le kalapját, el akarván következni a gróftól.~-
81 6, IV | mert máshol nem veszhetett el, s míg azok fölnyergeltek,
82 6, IV | mondja a gróf - várjuk el a jó hirt.~- De nekem lesz
83 6, IV | magam.~- Ki is vitte volna el? - gondolá a gróf úr.~-
84 6, IV | hogy más nem is vihette el, de meg szemükkel látták,
85 6, IV | gondol, az a leány tette-e el a pénzt?~- Lehetetlen hinnem,
86 6, IV | a gróf, - inkább vesszen el a pénz, minthogy ennek a
87 6, IV | egyetemben, talán mégsem tévedünk el.~- Ugy, úgy, tisztelendő
88 6, IV | De még inkább most megyen el, a mi megvolt is, ha már
89 6, IV | beszélsz?~- Azt a pénzt, a mit el akartam beszélni, - mondja
90 6, IV | kapkod a szavamba, hogy el sem tudom mondani.~- Mondja
91 6, IV | vagy hogy a gróf vesztené el a pénzét; s ha ő megtalálná, -
92 6, IV | ki, hogy az öreg Ferkót el akarná verni.~De nem is
93 6, IV | verni.~De nem is veri ám el!~ ~
94 7, I | én vétkezzem; ne zavarja el az embert, midőn megérti
95 7, I | hát mit akar? mondja el.~- Valahára! - mondja Varjas, -
96 7, I | kell? - mondja a másik.~- El tudna engem hagyni?~- Ebben
97 7, I | legalább, ha aztán csakugyan el akar menni, Ágnes, nem tartóztatom: ...
98 7, II | enyém volt, s én tőlem vitte el a halál, őt, az egyetlenegyet.~-
99 7, II | a szomszéd szobákba ment el, az öregebbik pedig nyugodtan
100 7, II | egy taktusban végződjék el.~Midőn ezen czifrát megcsinálta,
101 7, II | viszonyt és többé nem fogadott el öntől semmi megbizást.~-
102 7, III| bizalmasság határaihoz nem ért el: Róza, az ügyvéd lánya.~
103 7, III| Változott a kor: ma nem szegődik el azért senki, hogy feleséget
104 7, III| szenvedélyeket szabadítsa el, hogy öljék meg a lelket.~
105 7, III| helyre; oltárrablók özönlék el e világot, s a legsilányabb
106 7, III| Hátha valaki nem hinné el? - kérdi Sándor.~- Annak
107 7, III| Sándor, s az irodába ment el.~- Kedves apám, magát szeretem! -
108 7, IV | befejezetlen ügy maradt el a többi után, s ő hihetőleg
109 7, IV | látván a komoly arczot.~- El van-e készülve mindenre,
110 7, IV | Nem, nem! - mondja Sándor, el nem tudván gondolni, hogy
111 7, V | V.~Néhány hó mult el e találkozás óta, az öreget
112 7, V | multkor e himzésre, minthogy el tudnám feledni azon órának
113 7, V | kisértsük meg, és nevessünk el a multkori beszéden, melynek
114 7, V | multkori dacz akárkinek el lett volna mondva, ha helyemben
115 7, VI | hogy támaszkodjék rám.~- El akarja venni Varjas uram
116 7, VI | gyúlt! Hogyan oltsa most el?~Félórai gondolkodás után
117 7, VII| vakarintás se volt. Varjas el akart szédülni.~- Hát hol
118 8, I | Az öregasszony nem birta el talán a fájdalom terhét,
119 8, I | reggel szerteszét válik el; most a házat a bennevalóval
120 8, II | mintegy toldalékul dörmögé el: - Hát ha őt is agyon csapták
121 8, III| egyszerre csak egy veheti el, tudom mégsem csapna agyon
122 8, IV | váltatlan?~A falu derekán akadt el a szeme, - lakott ott egy
123 8, IV | az óra egyremásra verte el a tizet, tizenegyet, - de
124 8, V | Bárcsak az ülőpad kiáltaná el magát, hogy tekintene haza, -
125 8, V | meg?~- Nohát nem megyek el! - mondja vidámabban amaz.~-
126 8, V | amaz.~- Akkor én megyek el, Örzse! Áldjon meg az Isten.~-
127 8, V | az Isten.~- Kit? - bámula el Örzse.~- Téged, édes Örzsém,
128 8, V | hogy az én lányomat vegye el?~- Ha nem mondta kend, hát
129 8, VI | Uram, Jézus! ne hagyj el! - kiált föl a gyámoltalan
130 8, VII| pénz tudniillik hiányzott, el kellett jőni a fizető napnak, -
131 9, I | vagyok.~- De miért tagadtad el eddig?~- Méltóságos uram
132 9, I | után; de a vég s czél mégis el van érve, mozgást csinált,
133 9, I | kis szellő nem fújt volna el, és most nem kellene a forgácsokat
134 9, II | csekély veszélylyel czipeljék el az elejtett vadat, melynek
135 9, II | alkalmat, hogy a szerzeményt el is tudják vinni, mégpedig
136 9, II | melylyel vadat csipni jött el!~Hasonlóul járt egy uradalmi
137 9, II | szarvashim, daczosan szánván el magát szemközt nézni az
138 9, III| Roppant égi háboru huzódott el a vidéken, s éjjel a villám
139 9, III| legbensőbb kört foglalá el, s eleinte meghagyott tág
140 9, V | elhibázni; de nem is hibázta el.~Csak golyóra volt szabad
141 9, V | csapat szarvas huzódott el mellettük oly közel, hogy
142 9, VII| állomását senki sem hagyta el, nehogy egymásra süssék
143 9, VII| nehogy egymásra süssék el a fegyvert.~Dámvadakra mentünk
144 9, VII| dámvad és disznó esett el. A herczeg ezuttal egy mocsári
145 9, VII| találkozván vevő, a vadhúst el kelle ásni.~Ilyen volt az
146 9, VII| vevő nincs; tehát a mit el nem égetünk, itt rohad.~
147 10 | a várost, hanem mondjuk el egyszerüen:~Este volt, egy
148 11, I | nálam, hitvány zabban vásik el a foguk, - mondja a nagyságos.~-
149 11, I | elfáradt, annyi eleséget adott el! hogy is ne? mikor ilyen
150 11, I | ilyenforma tréfákat mondtak el egymásnak, a miben az a
151 11, I | Vámody.~- Nem-e? - bámult el Budai - no hát én meg tudom,
152 11, II | bennem, hogy nem feledem el.~- Az Isten áldja meg kendet, -
153 11, II | mondja ám, hogy ne vegyelek el.~- Ha már azt mondja! ...
154 11, II | Tegnap este végeztem el, föl is mértem újra.~- Fogyott
155 11, III| hogy a közbizodalom kiáltsa el magát, hogy kénytelenek
156 11, III| lelkét ötven darabban hozza el, - hogy egy pamlagon aszott
157 11, III| méltóságos úr volt.~Szórd el pénzedet, - szórd el, -
158 11, III| Szórd el pénzedet, - szórd el, - dicsekedjél, hogy te
159 11, III| átmelegedhessék.~Mid van még, mondd el?~Hited? tán azért, hogy
160 11, III| asztalokra nyujtózkodának el térképezni, mig ő gondolataival
161 11, III| szeretlek.~De nem itt végződik el a dolog, a teremnek még
162 11, III| Az ellenkezőt egy fösvény el nem viselheti, akár Vámodynak
163 11, V | nem áll útban senki, vegye el kelmed maga.~- Én azt mondom,
164 11, V | édes apám.~- Hát nem veszed el?~- Kelmed engem kérdez,
165 11, V | megtetszett az a lány, vegye el maga.~- De majd veszek én
166 11, VI | ujság, mit elmondjon, azzal el is mondta Vámodynak, egész
167 11, VI | megházasodik.~- Tehát vegye el azt, a kit neked akart adni, -
168 11, VI | édes apám, hogy olyant vesz el, a ki neki is tetszik.~-
169 11, VI | igéretet.~- No hát vegye el a fiú a lányt, nem bánom,
170 12, II | szólítá meg.~- Alig értem el kendet, - pedig elapróztam,
171 12, II | szomszéd, - mert én hazáig el nem szalasztom, meg jobb
172 12, II | meg jobb is, ha én érem el előbb kendet, mint más.~-
173 12, III| selyemkendő fejtakaróját aligha el nem cserélné azért a kis
174 12, III| azt kérdi:~- Mit felejtett el kend?~- Te bizony nem szólnál
175 12, III| mi lesz belőlem?~- Csak el ne kárhozzék kend?~- Magam
176 12, III| baj, most már nem kárhozik el kend, pedig úgy féltem,
177 12, III| Itt a kezem, hát nem futok el. Mire csakugyan kezét is
178 12, III| szeret.~- Hát ne vigyen el az ördög?~- Ne, ... a világért
179 12, III| leány elvörösödve fordult el a beszélgetők elől.~- Kedves
180 12, IV | ész nélkül nem igen lehet el, tehát hetedhét országból
181 12, IV | forintos bankót, hogy azt még el is tagadhatja, ha kérik;
182 12, IV | legalább is a lelkét igérje el félig.~Hanem hogy ki ne
183 12, IV | savanyú volt a szőlő, mikor el nem érte, hanem Holló uram
184 12, IV | egy fiatal ficzkó kapja el az orra elől; mert abban
185 12, V | hogy a hidakat mindenfelől el kell bontogatni, - Holló
186 12, V | hogy az átjáró padlókat is el kell pusztítani, azért a
187 12, V | lőn, - a háború nem ért el a faluig, hazamentek a megriadt
188 12, V | apjában legjobb emberét veszté el. Mindenféleképen igyekeztek
189 12, V | hogy a zavar alatt tévedett el valahová, de bár fölforgatták
190 12, V | fogadott munkába vállalta el, hogy erről a fiúról minden
191 12, V | annyit mondok, hogy várjuk el az időt, még közelebb is
192 12, VI | isten egyedül az, kiről el lehet mondani: ő az igaz
193 12, VI | nevet, a mig tudniillik el nem következik az idő, hogy
194 12, VII| néha nehéz szivvel veti el az ember, mert rágondol
195 12, VII| fölelevenedik; tehát hogyan dobja el az ember azt a rongyot, -
196 12, VII| a kályha mellett bújt el, mikor a megérkezett apa
197 12, VII| de még mennyit mondhatnék el a mai napig, hanem ebből
198 12, VII| a kapáját, a kertbe ment el éppen valamivel előbb.~Az
199 13 | két esztendős csikót adott el a kakasdi sváboknak, hogy
200 13 | is ám, hogy csak végezze el a sirást, okvetlenül hátba
201 13 | káposztamagot ilyenkor igérgettek el egymásnak; eczetágy alá
202 13 | mennyecskét is ő szerezte el férjének; tehát ki nem marad.~-
203 13 | mennyi vásznat vállalt el tőled? de bizony szálat
204 13 | hogy egy vagy két hét mulva el jő, nojsz, akkor meszeltek,
205 13 | Közbenjáróval végezték el a dolgot.~- Én hisz hozzá
206 13 | prédikáczió, ha valaki közelében el akart menni előbb, azonnal
207 13 | kárvallott, ... az vitte el, más nem is, nagyasszonyom;
208 13 | eső elől, s alig voltam el a háztól egy óráig, már
209 13 | személy azonban nem árulta el magát; hanem azért kifogott
210 13 | tudná mondani, ki lopta el, ha a harmincz jelenlevő
211 13 | gömbölyü és piros, ne bizd el magadat, egyszer megkap
212 13 | estére meg a maradéka, el ne feledd, lányom! Itt egy
213 13 | tanácsokkal eresztettek el engem, - mondja Schnellerné, -
214 13 | visszabeszélik azt, a mit ő mondott el másról.~Jaj be kár volna
215 13 | elérik, miként töltötték el életüket, marad-e utánuk
216 14 | és Simonyi maga rendezte el, hogyan tartsák a deszkát,
217 14 | Kecskeméten olyant, mit soha el nem feledt.~Lakozásuk volt
218 14 | vezényszó nem hiában hangzott el, csakhogy a háború mégis
219 14 | igen kedvetlenül hagyott el akármi rövid időre is. Azonban
220 14 | Ejnye de jó, hogy kendet már el nem lopták, - mondja Simonyi, -
221 14 | most meg már engem vinnének el.~- Nem sok hasznunkat vehetnék,
222 14 | valami hely, melyet jól el lehet zárni.~Az asszony
223 14 | Gazemberek, kiket én fogtam el legényemmel, éjnek idején
224 14 | és néhány napot töltött el a kedves háznál, hol ő magának
225 14 | visznek, elég lesz addig, míg el nem fogy.~A huszár még csak
226 14 | is Simonyi kergette őket; el is szaladtak, a merre mehettek,
227 14 | Simonyit mindenféle kedvezéssel el akarta árasztani.~Néhány
228 14 | keresztet, s ezt neki küldje el. Ez kemény dolog volt; mert
229 15, I | a teins urfinak.~- Hagyd el; mit tudna az is segiteni!~-
230 15, I | nőtől arczom nem rejtheté el a belvihart, a védnek megosztott
231 15, I | patakzának.~Alig mulának el fárasztó szenvedéseim, lelkem
232 15, I | neki a határozatot.~- Én el nem hagyom a teins úrfit.~-
233 15, I | Következésképpen czélomat nem érhetem el; - majd meglássuk, kedves
234 15, I | Lizijével teljes örömben hagyá el Pozsonyt; szorosan meghagyván
235 15, I | le oda a székre; beszéld el, hogy élitek azt az istenadta
236 15, I | simontornyai barátoknak adott el egy pár konyhalovat. - Az
237 15, I | kértem meg! De ne fecsegjük el a szép időt, menjünk a képet
238 15, I | kényszeritlek, csak ezt vedd el.~- Még egyet, urambátyám: -
239 16 | ezer közül; hadd mondom el az ő történetét.~Előkerül
240 16 | orczájáról, a nyakáról mondván el valamit; mert elhihetik
241 16 | apjának jól megtoldva mondta el a dolgot.~Ezóta fenyegeti
242 16 | Pénzért én sem igen hallgatnám el, mikor az öreg Vincze hegedül;
243 16 | vigy a kisértetbe! rémült el az asszony, szavába kapván
244 16 | a somfával meg téged, ha el nem lódulsz, hogy a jég
245 16 | lódulsz, hogy a jég verjen el valahol.~- Kimegyek, kimegyek...
246 16 | kivánván a dologban.~- Verd el azt a vén gazembert az ablak
247 16 | csakhogy nem mondom el.~* * *~Emberséges embertől
248 16 | körülnézett, vajon nem feled-e el valamit? s mikor az ajtó
249 16 | a lány, hogy az ilyentől el nem veszti szomját az öreg, ...
250 17 | titulust mégsem vállalta el.~Maradunk, a kik voltunk,
251 17 | is majd a torkáig kerül. El is jutottunk a leg-legutolsóig,
252 17 | oda menjen, ahonnét jött.~El kelle kisérnünk a bakát,
253 17 | teremtetett, mert ez bizonyosan el sem sül, meg nem is szól.~-
254 17 | krajczárunknak is, pedig el nem maradhatánk az utolsó
255 17 | hogy az illetőkkel végezzek el minden ügyet, - most feléje
256 17 | pénzes ládán nyomorogta el.~- Szegény öreg! - szegény
257 18 | volt egy fia, azaz, hogy el ne hibázzam a dolgot mindjárt
258 18, 1 | azt, a mi nem volt fehér, el is határozta magában, hogy
259 18, 1 | ruhadarabnak sorsát ő intézheti el, de azt sem tagadhatta,
260 18, 2 | pedig gazda; csak végezzék el az iskolákat Győrött, hol
261 18, 2 | hogy a badacsonyi szüretről el ne maradjanak; mert máskép
262 18, 2 | ki meg magyar barátságért el nem maradt volna, sőt jókor
263 18, 2 | mondanom, hogy későn hagyta el, de annál korábban kezdte
264 18, 2 | de annál korábban kezdte el.~Sümegre jókor megjött az
265 18, 2 | esztek, mig a sümegi várban el nem hegedülitek az én nótámat. -
266 18, 2 | a magasba, hadd beszélje el azt mind, a mit neki hazudoztak.~-
267 18, 2 | hazudoztak.~- Aztán ne higgyünk el egyetlen szót is! - tréfálódzik
268 18, 2 | fönn álldogáló testőrtiszt el nem tudta gondolni, honnét
269 18, 2 | bolond kölyök. Gondolja el nagyságos uram, olyan vásárt
270 18, 3 | egy kurta nap alatt mind el lehetett olvasni, - régen
271 18, 3 | vörös nadrágban eresztelek el? No, csak azt lesd!~- Búsulok
272 18, 3 | dolgot.~- No hát most huzd el azt a szomorut, - parancsolja
273 18, 3 | vissza.~- Tehát feledjen el.~- Még akkor sem tudnám
274 18, 3 | Szegedyt, hogy valamikép el ne szalasszák ám.~- Tudod
275 18, 3 | veszi; köpönyeg nélkül pedig el nem megy, ezt a természetét
276 18, 3 | nézőhelyre. A megzaklatott leány el nem tudta magát szánni többé,
277 18, 3 | a ki a kapunk előtt jár el, hanem válogass; de igy
278 18, 3 | pedig figyelmeztette, hogy el ne feledje a köpönyeget
279 18, 3 | czigányok ülőhelye alatt süljön el néhány szüreti béka.~Minden
280 18, 3 | szörnyü ropogással sülnek el, s a hány a czigány, annyi
281 18, 3 | sietett, s a házon tul érvén el, a siető köpönyegnek gallérát
282 18, 3 | volna, a ki lopásra szánja el magát; hanem ismervén a
283 18, 3 | kérdezte a gazda, ki vitte el? ki hozta meg? Sándor pedig
284 18, 4 | titkát, mig a nőnek kénye el nem ereszti a finom, de
285 18, 4 | nem akarok.~- Hová megyünk el a jövő farsangra?~- Szépen
286 18, 4 | valamelyik városban tölthetjük el. Remélem, az ellen nem lesz
287 18, 4 | mondjon, vagy ezt is engedje el; mert nekem ugy tetszik
288 18, 4 | mindinkább zudulva, - mondja el, a mit tudni vél, s én büszke
289 18, 5 | keserves csapás érte, s ő el nem tudja gondolni, mi lehetett
290 18, 5 | Még azt gondoltam, hogy el akar jőni bucsuzás nélkül,
291 18, 5 | és nagy örömmel mondám el, hogy a lány szeret.~- Nekem
292 18, 5 | mondja az öreg, - aznap el akartam én szökni, kerestem
293 18, 6 | s minden édes köteléktől el lőn vágva, nem maradt egyéb
294 18, 6 | tartózkodás nélkül mondá el mindazt, mi viszonyukra
295 18, 7 | az egész vigan végződjék el.~- Jó kedvem van! ... Kezdi
296 18, 7 | házigazda, - hogy vittük el Kisfaludy Mihály uramat
297 18, 7 | elengedjük.~- Nem engedjük el! - kiált az öreg házigazda,
298 18, 7 | legyen belőle.~- Persze, hogy el kell mennünk, azért korán
299 19, I | pompás meteor lángja fakadt el a holdvilágos égen, mire
300 19, I | nézegettem.~- Aztán nem unta el a sok nézést!~- Nem én uram,
301 19, I | eső bucsun jó pénzért hát el is énekeltem. Apám, az isten
302 19, II | uram, ha a jó embernek is el nem vásnék az emlékezete, -
303 19, II | fejedből, ... nem jönnél el mészáros inasnak? Mert a
304 19, II | volna.~A nagy gondolkozásban el is felejtettem volna a mészárost,
305 19, II | sem láttam.~- Azért akadt el a kelmed szava, lelkem János
306 19, III| mert talán még nem hagyott el.~- Kicsoda...?~- Az a jó
307 19, III| a vendég, a birót hitta el vacsorára, meg két esküdtet! ...
308 19, III| eredj hát, csak mondd el majd, a mit tudsz - mondá
309 19, III| A kend keze, higye kend el.~A mivel az isten áld, ver;~
310 19, III| annyi esze, hogy nem feledi el, hogy helyette ma én voltam
311 19, IV | mit szóval nem mondhattunk el egymásnak, igy is megértettük!~
312 19, IV | jövedelmét a lopók dézsmálták el.~Jó darab idő óta, ha beszédbe
313 19, IV | módosabbnak a lánya után vetné el a szemét.~Utóbb aztán jól
314 19, IV | messze jár Örzséék házától. El is kezdődött nénémasszony
315 19, IV | egy is, - hogy ne üldözzön el engem a háztól, - a mennyit
316 19, IV | mondtam én azt, hogy menjen el kend tőlünk!~- Elmegyek,
317 19, IV | kigondoltam, ugy nem mentem én el.~A nap már a hegyek közé
318 19, IV | a szomszéd faluba futott el az uri kovácshoz. Mint illik,
319 19, IV | becsület fogytával hagyni el a falut, de kivált a leányt.
320 19, IV | szekerén a saraglyába másztam; el is aludtam ott.~ ~
321 19, V | biró házához!~- Eressze el kend a szürömet, - mondám -
322 19, V | meg a kit én sem eresztek el, - azt hazudja, hogy ő itt
323 19, V | én - hanem menjünk oda.~El is mentünk.~Menet közben
|