Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jézus 3
jézusom 1
jo 13
jó 300
jóakarat 1
jóakaratát 1
jóban 1
Frequency    [«  »]
323 el
320 hát
318 pedig
300 jó
282 mi
282 uram
263 most
Vas Gereben
Vas Gereben elbeszélései

IntraText - Concordances


    Rész,  Fejezet
1 1 | kölcsönösen osztozkodának.~ kedve kerekedvén, Visegrád 2 1 | sorsának elintézésén, de a gondolat nem tudott megszületni. 3 1 | a végén én kötök csomót. éjszakát!~Egy nappal odább 4 1 | fogsz elégedni velem, koma! egészséget a palotai utnak!!!~* * *~ 5 2, I | tévedtem; hogyan, hogyan sem, a isten tudja, - magam mentem 6 2, I | magának, mint a mennyit tüdővel egyszerre kimondhatna 7 2, I | visszagondolnom; pokróczot hosszút vettem, rúghatok, 8 2, I | néztem, őt rázta a hideg.~- egészséget - kivánék nekik; 9 2, I | maguknak czikkem kezdetén.~- , hogy szóltak, majd elfeledtem 10 2, I | minthogy meg nem itta. Különben keresztény volt, pénteken 11 2, I | volt egy fiatal ág, mely időben furkós botnak is 12 2, I | behunyná az ember, mégis elég kilátás lenne.~A farsang 13 2, II | fogjuk el a rókát.~A szélnek kedve volt, ablakom alatt 14 2, II | bámészkodó hajdút.~- Van-e ?~- Vakabi Pál lovait 15 2, II | azt gondoltam én, ha a isten megtartaná, tán Zsuzsikát, 16 2, II | várja be az erdő sarkon, kedvében találhatja ilyenkor. - 17 2, II | asszony mese; "ludhus ha van, " álmoskönyv nélkül is tudom!~- 18 2, II | ritkuló fák mellett megállván reménység fejében. Vagy 19 2, II | se fekszik ám többet maga szántából árokpartra rókának. 20 3, I | máskor is találj valamit, lesz ám az nekünk... Ekképp 21 3, I | megtalálta.~Még most is izüet kaczag, - miért ne? 22 3, I | erdei szappan, az úrfi pedig hasznát venné még valaha, 23 3, II | ezt jól cselekedted.~De , hogy az isten szeme ugyanazon 24 3, III | Majd csak akad valami keresztény, - szólt közbe 25 3, III | kiken annyira meglátszott a mód, hogy szinte kidagadtak 26 3, III | ember, hogy a fölhozott példákat fontolgatják; de 27 3, III | akkor látjuk, hogy abban a meleg bundában egyik jobban 28 3, IV | magaménak a visitását sem igen szivvel hallom, kapott szóba 29 3, IV | csöppent elorditja magát?~- az isten, jót ad, - mondogatá 30 3, IV | hogy magunk között édes barátim, megvan az emberben 31 3, IV | barátim, megvan az emberben a éppen úgy, mint a gonosz; 32 3, IV | hasznát neki.~- Ki tudja, mire ? - szólt be az ajtón az 33 3, IV | ajtón az öreg koldusasszony, szivvel jövén a hajlékba, 34 3, V | nélkül is fölnőtt, s az apja módjában bizakodván, már 35 3, VII | vetődött, hogy nem volna-e azt a lányt menyének fogadni?~ 36 3, VII | ezer forint.~- Ez bizony lesz az én Ferkómnak, - 37 3, VII | Ferkó is, a biró fia, s messziről kisérte amazt. 38 3, VII | virágszál vagy öcsém, - és hogy módjával kézre kerülj, azért 39 3, VII | azért csak maradjon, éppen helyre jött, - elmehet káplár 40 3, VII | emberrel beszélt alispán úr.~- móddal lehet ez a biró?~- 41 3, VII | talált, rukkolt ki a biró, móddal akarván kibujni a 42 3, VII | hogy a jótét ki tudja, mire ? valamint az is igaz, a 43 4, I | esztendeig oskolába, s minthogy a úristen választottait próbakőre 44 4, I | szégyeltem, hát hogy mégis a isten is megelégedjék velem, 45 4, I | hogy bejövet mondtam-e " napot", vagy alászolgáját.~ 46 4, I | és megfésül; bizonyosan szivü lélek, s nem akarja, 47 4, II | mely pályámra kergetett, - tanácsom az üres erszény, - 48 4, II | erszény, - hív barátom a kedély! - Ennyiedmagával 49 4, II | Ahány szép arczot láték, lélekkel gondolám, hogy 50 4, II | barátom beszéde után.~- , tehát majd magam fogom 51 4, II | föltekinteni.~Igy tartott ez darabig, midőn egyszer egy 52 4, II | De az okát mondja meg!~- ! ... legyen, ... szeretem 53 5, I | közé kerül ez a lap, nagyon lesz, ha az ökle alól kilátszik 54 5, I | Együtt jártunk oskolába; diák volt, mindent elmondott 55 5, I | mondjon róluk; mert azt hallom helyről, hogy mitőlünk is 56 5, I | bajba keveredhetnék az a ember, - véle a szomszéd, - 57 5, II | akarunk; tegnap is olyan kompániánk volt, csak ott 58 5, II | sajnálja a pénzt?~- Egy kompániám ha van, mi az 59 5, II | nevemet legelőször mondják.~- , hogy eszembe jut, kedves 60 5, II | árvái számára szedünk össze emberek körül néhány krajczárt.~- 61 5, II | Megint, befogja számat.~- , tehát nem szólok.~- Hát 62 5, III | czigányokat is biztatja, hogy:~- kedved legyen, - a ki...~ 63 5, IV | fülére tartván kezét.~- napot kivánok.~- Tessék! - 64 5, V | aláirási iven ott vannak; , rossz! az mindegy, magyar 65 5, V | iróinknak ajánlanék egy tanácsot.~- Mi lenne az?~- 66 5, VI | Szaladjunk orvosért.~- lesz doktor Schedel.~- Jaj, 67 5, VI | hason lehet mászni, - ha eredménynyel jöttek ki, 68 5, VII | kerülheti ki; mert valamint a vizsla még az étlapon is 69 6, I | melyiken én megyek, ... éjszakát. S ezzel összeszedett 70 6, II | házasodnának többen, mosolygott képpel a tisztelendő úr, 71 6, III | fogyatékból; az a leány formán, hogy valamit megtalált.~ 72 6, IV | az a világon, hogy a sok közt, egy-egy rossz is akad, 73 6, IV | mondja a gróf - várjuk el a hirt.~- De nekem lesz az 74 6, IV | szemükkel látták, mikor darabig a földre hajolt, 75 6, IV | valamennyien a birólakhoz, ha olyan kedvetek van beszélni, majd 76 6, IV | Ferkó gyereket sem lesz sokáig tartogatni a háznál, 77 6, IV | igazság fonalát. - S ezzel éjszakát mondott.~- Fiam 78 6, IV | Fiam Ferkó! - mondá az öreg szóval, - elmenj ám idején 79 6, V | felelt a pap - s azon hiszemben vagyok, méltóságos 80 6, V | közt, Ferkó pedig egy-két pajtásával Jancsi mellett, 81 6, VII | VII.~A jót, a rossz rosszat kapott 82 7, I | I.~- Egyetlen egy ember sincs a föld kerekségén, 83 7, I | nem segíthetném ebben a szándékában? - ön úgy is 84 7, I | cselekedetek.~- Bizony nem is a cselekedetektől borsózott 85 7, I | biztatom, hogy térjen a útra; de csak nem talált 86 7, I | végrendeleteket firkáljak.~- ! ... ezt egyiket sem gondolom 87 7, II | Varjas úr szeretett volna egy gondolatot megfogni, - de 88 7, II | öntől semmi megbizást.~- éjszakát kivánok, teins 89 7, III | alatt aztán elszabadult a kedv, és éppen az öreg úr 90 7, IV | kullogott ide.~Kivülről formán megtudta, hogy a 91 7, IV | ösmeri.~- Az ifiurnak nagyon kedve lehet, - mosolygott 92 7, IV | csak azért kiván valakinek napot, - mert ezt előre 93 7, IV | s aztán kopogtatok és - estét kivánok.~- De már 94 7, IV | eszébe juthatna.~Bezzeg kézbe került most.~ ~ 95 7, V | kérdezze ön a századikat.~- - kényelmessé teszem a feleletet, 96 7, VI | én magának egyszer olyan hirt mondtam, hogy a hideg 97 7, VI | birom, ennyi az egész.~- , tehát ne zörögjünk.~- Magam 98 7, VI | gombolyag czérnát sem adott.~- , ... meglesz! csak hagyjon 99 7, VI | Ágneskám! ezen a napon mindig kedvü volt.~- Annál rosszabb 100 7, VI | meglepni, kezdetnek ez is , Ágnes asszony.~- Na! ... 101 7, VII | hogy ennek titka van.~- ! ... mondja Róza... de bűnhődni 102 7, VII | galambom Ágnes, - látja, milyen fizető vagyok, soha sem 103 8, I | vánkosnál eszébe jutott sok nap, - ki lakodalom, ki 104 8, I | mikor tudniillik egy-egy vendégséggel a meghizott 105 8, II | úgyszólván glédába dirigálta.~ móddal lévén, két izben 106 8, II | tették.~Becsületnek ez is volt, és az elhagyottaknak 107 8, III | kis szemrevaló czifraságot pénzért is megvett, s ha 108 8, III | mit senki sem mond.~- Hogy fiú vagy?~- Azt akárhányan 109 8, III | nénémasszony.~- Tán, hogy dolgos vagy?~- Dolgoznom 110 8, III | megkivántál? édes fiam! - mondja képpel az öreg.~- Ne kérdezze 111 8, IV | addig ő kelme, egy kurta " napot" után mindig kapott 112 8, IV | nyujtózkodni, s minthogy füllel meghallotta, hogy 113 8, V | Keresztesékhez szegődött.~- A isten tudhatja egyedül, - 114 8, V | mit akarsz, Örzse, ha egy szót mondanál, csak egyszer 115 8, V | rimánkodék a legény, - ha az a Isten azt is meghallotta 116 8, V | így magában küszködnék a a rosszal; - mielőtt a két 117 8, VI | házat verik dobra! - mondja fönnhangon Keresztes s az 118 8, VI | Megkeseredett szivével odadült a lélek a fiú keblére, s anyja 119 8, VII | volt, s még aznap, ámbár sötéttel, már a falu határán 120 8, VII | út szakadékos, ekképpen késő lesz, mikor haza érnek.~ 121 8, VIII| van, nénémasszony? - kérdi lélekkel az ügyvéd.~- Elég 122 8, VIII| őket, bizván az ügyvéd úr lelkében, ki a vigasztalást 123 8, VIII| csudájára; de az ügyvéd kedvet kapott árverelni, 124 8, VIII| az ügyvéd, - látja, hogy kedvem van, s ha meg nem 125 9, I | megfogadta, kiben megvolt az a tulajdonság, hogy nem magyar 126 9, I | annál szebb, hogy melleinket szántunkból most már magunk 127 9, I | azt a bölcsességet, mit a időben nem értek megtanulni, 128 9, II | akkor már londoni követnek ismerőseit, megmutatandó, 129 9, II | cselhez folyamodott.~- estét, uraim.~- Hasonlóképpen! - 130 9, II | biztosabb útra.~- Nagyon lesz! - Örvendenek a vadlopók 131 9, II | leoldatá, s még bucsuzóul éjszakát is kivánt az uraknak, 132 9, III | és a ménesmesterrel igen ismeretségben volt.~Atyám 133 9, III | otthon palaczkokra huzván, barátainak olykor megkinálta 134 9, III | barátainak olykor megkinálta a kortyot.~Ezenkivül egy pengő 135 9, VI | a zene is meginditotta a kedvet, és Biharynak a lelkesülés 136 9, VI | a lelkesülés közben igen aratása esett.~Másnap megint 137 9, VII | iránt, s őket a vadászatra előre meghivatta. Főleg 138 10 | uram, azt véltem, így is lesz, hisz ha kedves irótársaim 139 10 | hasonlit, legalább meglesz a tulajdonsága, hogy valamihez 140 10 | Marczi! - szól az egyik, - de volna egy tál töltött káposzta.~- 141 10 | eltünt alá a lépcsőzeten.~ étvágya volt aembernek, 142 10 | lépcsőzeten.~Jó étvágya volt a embernek, csak az a furcsa, 143 10 | gránátos:~- Marczi te! ... de volt az a fáczán.~- Meg 144 10 | kiáltá:~- Hej, ... pajtás, de volt a fáczán! - mondja, 145 11 | gazdag ember, s mint a falatnak megnyalja a száját; 146 11 | munkára kihajtott a szolga négy ökröt, ... veséig fohászkodott: 147 11, II | Megjöttél? - kérdi az apja magyar szokás szerint, hogy 148 11, III | mérnök úr tán megérti a szót s míg a többi otthon 149 11, III | volnánk!~És legyen annak a úristennek elegendő béketürése 150 11, III | megmondtam, végzé be a mérnök.~- egészséget.~- Szerencsés 151 11, IV | magához intette.~- Itt a példa, szomszéd.~- Debiz 152 11, VI | járt-kelt a méreg, várván a alkalmat, hol vethetne neki 153 11, VI | kivásárolta a cselédből a munkát, későig még ébren voltak 154 11, VI | menyét akarta meglátni, hogy dolgos-e? ... tudom én ezt 155 12, I | vagyonból éppen most mult ki, - szerszám, - még ha jól megkapaszkodol 156 12, I | látszik ki egy garas ára kedv, hanem van benne vagy 157 12, II | nevezetű ember lakott, ki aztán szóval és jó segitséggel 158 12, II | lakott, ki aztánszóval és segitséggel megmentette 159 12, II | hiszi kend, hogy nem. No, , - hát ha eltörött kendnek 160 12, II | tudta kend, hogy pör útján szerencse lesz, ha tizet 161 12, III | vehetne róla az ember, hogy a lelkiismeret mellett magában 162 12, III | magát, s látva, hogy egy fertályig oda nem ér senki, 163 12, III | a leány a legrésztvevőbb akarattal.~- Talán valami 164 12, IV | beljebb nem hi kend egy szóval, vagy ki nem kosaraz 165 12, IV | adni, hanem pénzt, bizony lélekkel mondom, hogy egy 166 12, IV | hogy egy hónap alatt a úristen szó nélkül is megmondja, 167 12, V | legelőször fölpörköli a falut.~A isten úgy akarta, hogy a 168 12, V | gazdájához, hogy a falu határában verekedés esnék, azért takarodjék 169 12, V | szomszédék átjáróját egy arasznyira befűrészelte.~ 170 12, V | vigasztaló szót, mennyit szivvel elmondhattak, - 171 12, V | előljárók eltávoztak, - s a fiú nem tudott egyebet mondani, 172 12, V | s minthogy ezt a fiút a barátok nem akarják végképen 173 12, VI | asztalára került, s igy már formán biztosan volt, hogy 174 12, VI | visszariadván minden ember, a fiú egyetlen egy kapával 175 12, VI | gondolja, - ez egy kedves és falat.~Leütötték a harmadik 176 12, VI | szóval adott át a legénynek: szerszám, - még ha jól megkapaszkodol 177 12, VI | emberré lehetsz utána.~És a úristen oly közel volt, 178 12, VII | elmult idők története, a sok nap, jó barátok, minden 179 12, VII | története, a soknap, barátok, minden fölelevenedik; 180 12, VII | valamivel előbb.~Az öreget a indulat küldte a legény 181 12, VII | néhány lépésnyire nézték a munkát.~Egy gödör volt már 182 12, VII | ekkor előlép a legény.~- munkát adjon isten! Mondja 183 12, VII | határkövet kiásta kend, kiásom mélyre, aztán beleállitom 184 12, VII | tartó fogságra itélte, s a fiú apjának emlékét a gyanú 185 12, VII | mi tévők leszünk?~- Ha a isten úgy akarja, most már 186 13 | ÖREG SCHNELLERNÉ.~- Régi idők. -~Nem tudom, mit gondolnak 187 13 | gyermeknek apja, ma is oly izün emlékszem e képre, 188 13 | nevezetes napok, melyen a barátok találkoztak, ezek 189 13 | tőle ágazott ki tömérdek : a ki kérte, ezer örömmel 190 13 | néha a tejeskannát; de csak kedvemből; hanem ha az én 191 13 | mert azokról beszél, kik a szót nem hallják; hanem 192 13 | gyermekét, teljes életében gazdasszony volt; mert csak 193 13 | menjünk lassabban, hogy későn érjünk odáig; mert 194 13 | nem adod ki neki az utat módjával, ... én legalább 195 14 | ilyen méltóságra olyan is , a ki a debreczeni toronyóra 196 14 | Kecskeméten is volt egy csapat kálomista diák.~Sok 197 14 | mulatság, s a diákok lesték a alkalmat, hogy amulatságot 198 14 | lesték aalkalmat, hogy a mulatságot elronthassák, 199 14 | vittem föl.~- Én tudom, édes barátom, hogy te azt miért 200 14 | faluban egy fiatal és igen módu úrhoz szállásoltaték, 201 14 | lőn Simonyinak, mert ez a mód neki sok kényelmet szolgáltatott.~ 202 14 | akarnak lopni.~- Ejnye de , hogy kendet már el nem 203 14 | kicsinálta, hogy ma estére minket borral elaltatnak, s addig 204 14 | bort tett asztalára azon hitben, ettől mindkettő 205 14 | legalább a tehénnek a husából izűt eszem.~* * *~Mint főhadnagy 206 15, I | nevetségesnek találtam. katona sehogy sem válandott 207 15, I | földszintről az emeletbe.~ magyar szokásként, a mi 208 15, I | macskazenének is lehet sok oldala.~Ügyes orvosom karomat 209 15, I | valának, hogy urambátyám, órájában is kitagadhatna. 210 15, I | ilyenkor?~- Egyet elkeriti módjával; - aszongya: ideje 211 15, I | akartam, de mindent csak módjával kell bevárni.~Az 212 15, I | elhagy, te mégsem hajolsz a szóra. Már csak eszembe 213 15, I | mennykőbe, gondolám, ez hajdani pajtásom volt; kaptam kalapom, 214 15, I | mintha tudná, kire kell szemmel nézni.~- Melyik 215 15, I | beszéltél?~- Igenis, kedves urambátyám.~- Ergo, mégsem 216 16 | Hej! a legtöbbnek de kevés fér be a száján, van ugyan 217 16 | istenáldott falatnak elébe egy szót küldene ki a száján, 218 16 | beszédében kevesebb volt a szó, mint a káromkodás, - 219 16 | Megbomlott ezen házban a rend, ha a gazda honn volt; 220 16 | néma a te nyelved, ... de az a meg nem mondott titok! 221 16 | éneket, és alamizsnát várván, előre rákezdé:~- A mit nekem 222 16 | a másvilágon, - folytatá szivvel az öreg Vincze.~- 223 16 | mormogá Pál István azon hiszemben, hogy a lánya 224 16 | oldalra hajlott.~Elvásott az a ember, a ki ezt az ut szélére 225 16 | azt mondván, hogy: megvan!~ darabig várt ott hasztalan, 226 16 | ne! ne! lármázott előre, Pista pedig a gyeplüst 227 16 | reszelt torma nem volna ? - kérdé a negyedik, - az 228 16 | Ha volna mivel!~- Egy feleséggel! - toldá hozzá 229 17 | rákot dugtam; - hát mikor a " illatú rózsás kertbe", melyből 230 17 | diákkori csinyeinket az a úristen legfölebb is valami 231 17 | odább adott rajta. Szegény barátunk azon rögeszmével 232 17 | dobnak.~Mi is mindenikünk formán mindenét zsidó kézre 233 17 | azzal fűtött be magának.~- estét kivánok, ... mondá 234 17 | oda, ahová a barát.~- estvét, öreg úr!~De az öreg 235 17 | hanem a ki utánam viseli. éjszakát!~Ötödször a bakára 236 17 | megátkozni sorsát, hogy neki hat barátot adott.~Ő most gazdag 237 18, 1 | biztatta kedves feleségét, hogy lesz ez "kármentő"-nek, 238 18, 1 | mintha meg volna benne az a tulajdonság, mi a verébmadárban, 239 18, 2 | fiaiból mi lesz? Komáinak, barátinak tanácsával is 240 18, 2 | badacsonyi hegyen megeredt a kedv; Szent-Györgyi Horváth 241 18, 2 | utazott, hozván azt magával a mód. S minthogy abban az 242 18, 2 | valamiképp eltagadhassa a szállásbérért, s a vendégek 243 18, 2 | s midőn azt jobbra-balra messzire elszórta, s a bámész 244 18, 2 | mennek az érdemes uraságok?~- napot, Kisfaludy Mihály 245 18, 2 | tettünk föl a kocsira.~- , hogy tudom, - mondja Kisfaludy 246 18, 2 | megyek, helyettem a fiam is lesz.~Ezután megindult a 247 18, 3 | azt mondja, mindannyian barátok, mindannyian atyafiak, 248 18, 3 | aztán viszem.~- Nagyon lesz! - hagyja helybe Horváth 249 18, 3 | Isten áldja kedves apámat! - éjszakát.~Ezzel visszasietett, 250 18, 4 | köteléket.~Kármentőnek is volt e gondolat; a leány 251 18, 4 | parancsolt már valamit, kedves, apám?~- Az engedelmesség 252 18, 4 | nyugalommal, mint a ki titkát zár alá tette.~- Éppen neked, 253 18, 4 | győzelmét a világ előtt korán dobra is üthesse!~- 254 18, 5 | maga foltja; tehát csöndes éjszakát kivánt.~Sándor 255 18, 6 | természetes, hogy a fiu bizalmas barát lőn, kinek Kisfaludy 256 18, 7 | egész vigan végződjék el.~- kedvem van! ... Kezdi az 257 19, I | durrantva az erdő mélyébe, mely nagy hangot adván azon egyszerü 258 19, I | Hallotta kend? hallásnak az volt, a kelmed öregapja 259 19, I | a legközelebb eső bucsun pénzért hát el is énekeltem. 260 19, I | Ezeket az én Jánosom oly kedvvel elbeszélte, hogy 261 19, I | egykor rossz is volt, de is!~- A sokából a mint hallom, 262 19, I | cselekedtem, hanem az a úr isten gondomat viselte.~- 263 19, I | azt mondom, hogy az isten ; - de a milyen szűk konvenczióról 264 19, II | aztán néha édes apámnak ha kedve volt, akkor ereszd 265 19, II | miránk? mert a szegény egy idő óta élő betegség volt!~- 266 19, II | Kit az atyafiak, kit meg a emberek széjjelhordták, 267 19, II | széjjelhordták, mert tudták, hogy ember volt apánk, anyánk, 268 19, II | széjjelhordtak bennünket, mint a fajta malaczot.~- Hát maga 269 19, II | ugy-e - hiszem uram, ha a embernek is el nem vásnék 270 19, II | pap hányszor emlegeti a istent, azért mégis elfeledünk 271 19, II | apám anyám azt hittem, hogy helyen vannak már, - imádkoztam 272 19, II | volna az ütleget valakin kivásárolni, - de készen 273 19, II | házat, mintha csak nekem estét kivángattak volna.~ 274 19, II | feléjük ugrott; hanem aztán időben egyet közbe vágtam, 275 19, II | kelmetek, és kend talán estét kivánt a lánynak.~- 276 19, III | utam, maradok ott, ahol tanyára lelek.~- Kicsiny 277 19, III | el.~- Kicsoda...?~- Az a uristen!~- ... Ugy! - mondá 278 19, III | adta-vette azt a gaz mészárost.~ estét kivántam a sok nénémasszonynak, 279 19, III | kedvesnek, jóravalónak, kereszténynek, hogy ezt 280 19, III | nincs - gondoltam - ez is ! ha ez nincsen? - azután 281 19, III | Nem mondhatnám, hogy a szándék későn talált volna, 282 19, III | egynek, de két embernek sem ; azért aztán a mint kivettem 283 19, III | nénémasszonynak megköszöntem a akaratját.~Már az udvaron 284 19, III | Tűzre legyen kendnek gondja.~ az isten, ott nincs hiba,~ 285 19, IV | egész éjen át minden órában éjszakát kiván a csendes 286 19, IV | ébren hagyja: az - édes, uram - bátran elmondhatja, 287 19, IV | sokszor elgondoltam, milyen volna, ha az a házsártos 288 19, IV | jövedelmét a lopók dézsmálták el.~ darab idő óta, ha beszédbe 289 19, IV | hogy be ne lásson senki.~- éjszakát! - gondoltam magamban, 290 19, IV | hallja.~Igy tartott ez megint ideig, s azon közben más 291 19, IV | nénémasszony házánál az a régi rend, hogy szedték-vették 292 19, IV | én haragosomnak nem akadt módja magát kidörmögni. 293 19, IV | nyelve nyomot hagyott az én kedvemen. Nem az voltam 294 19, IV | fejemben, de a méreg is formán megjárta a nyelvem, 295 19, IV | közben hivogattak velök, fizetést igértek, ha beállanék 296 19, IV | sok hivogatást, hanem a barátság fejében ittunk 297 19, V | V.~Rég aludtam olyan izüet, szinte mintha ringattak 298 19, V | mint ötödször is hallom messziről: éjfél után három 299 19, V | hogy én akárhol de nem helyütt járok, azért mindegy, 300 19, V | meg azt, hol vette ezt a csontu ökröt?~Arra sem szólt.~


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License