Rész, Fejezet
1 1 | házasságnak szent igáját.~- Uram! világositsd fel a tévelygőknek
2 1 | hetediken járkál az eszük.~- Uram, áldassék a te világosságod!~-
3 2, I | pedig két esztendeig ez is uram volt, mert ha eldült, száz
4 2, I | Ezeknek egyike, Szájady Tamás uram volt, nagy barátja a főbiró
5 2, I | de félek, hogy Szájady uram fiával jövök haza.~- Agyon
6 2, I | holnap megkéretlek. Gazd'uram holnap szőlőbe megy nyulat
7 2, II | hozzám a hajdú.~- Nemzetes uram! hallja-e, nemzetes uram!
8 2, II | uram! hallja-e, nemzetes uram! keljen fel, itt az alkalmatosság,
9 2, II | vissza falunkba.~- Nemzetes uram! ... lökött oldalba a hajdú;
10 2, II | oldalba a hajdú; nemzetes uram! ni, ni! no nem látja; róka
11 2, II | került az egész, nemzetes uram, hogy ezt a két csikót én
12 2, II | tabi zsidónak. Vakabi gazd'uram nem igen sokat törődnék
13 2, II | térjek a szótól, nemzetes uram, - mikor ez a csás csikó
14 2, II | megtartaná, tán Zsuzsikát, gazd'uram lányát, menyegzőre is elvihetném.
15 2, II | mert - tudja, nemzetes uram - Vakabi gazd'uramnál nem
16 2, II | a java, mert Vakabi gazd'uram volt az igazi hadd el hadd!...~-
17 2, II | ha volt, de Vakabi Pál uram a két kezében nem igen sokat
18 2, II | Majd elmondom, nemzetes uram, csak hallgasson rám! Ott
19 2, II | bizony, kedves nemzetes uram, ámbár drága bőrön kaptam!~-
20 2, II | hadd mondjam el, nemzetes uram, mert még nincs gomb a végén
21 2, II | Ezzel neki indult gazd'uram! ment, mendegélt, a szőlőnél
22 2, II | hevert. Nem volt rest gazd'uram, mint tudott az árokhoz
23 2, II | furcsa volt; tudom nemzetes uram se találná el, hogy Vakabi
24 2, II | találná el, hogy Vakabi uram mit látott ijedtében?~-
25 2, II | csak a java, hát nemzetes uram, gondolja csak... édes apám
26 2, II | van. - Megijedt Vakabi Pál uram, hogy kutyaszántásra kerül;
27 2, II | tartjuk a lakodalmat; nemzetes uram is, ha nem veti meg szegénységünket,
28 3, III | menedéket keresett, hol a biró uram pálczájára nézve, hol meg
29 3, III | meghallani a szót, pedig biró uram éppenséggel azért lármáz
30 3, III | Sohase kinálgassa biró uram, - mondja Péternek az anyja, -
31 3, IV | kölyköt vetnének ki kendnek.~- Uram s én istenem, - rémült el
32 3, IV | elvághatja az ember.~Biró uram nem nyugodott, százszor
33 3, IV | igazat, rámondva, hogy: biró uram... én senkit sem láttam.~
34 3, VII | között bujkál tekintetes uram, ... egy ugyan van, a ki
35 3, VII | legjobb lesz tekintetes uram, legalább mi nem vesződünk
36 3, VII | valami olyanféle, tekintetes uram.~- Egy asszony meg egy kis
37 3, VII | hogy már megvan, tekintetes uram! ott van a faluban az a
38 3, VII | levéllel.~- Értem tekintetes uram, - felel Sánta bátyánk, -
39 3, VII | kerülsz.~- Nem vesz el, biró uram, ide teszem a tarisznyába, ...
40 3, VII | lódulj, menjünk.~- De káplár uram ... kapott a szóba a gyerek,
41 3, VII | Dehogy nem, - tekintetes uram, épen az én édes anyám nevelte
42 3, VII | föl, mi tartottuk teins uram, mert a gyereket én találtam.~-
43 3, VII | igenis... azaz... tekintetes uram! - akadozék a gyerek.~-
44 3, VII | alispán úr.~- Hát, tekintetes uram, - bátorodott föl a gyerek, -
45 3, VII | föladónak" keresztelnek el teins uram?~- Senki sem mond annak
46 3, VII | rónának meg.~- Tekintetes uram! annyi ideje, hogy hallgattam;
47 3, VII | mostani biró fia, teins uram! - mondja Péter, elbeszélvén
48 3, VII | Hogy hivják, tekintetes uram?~- Azt mondja, hogy ő a
49 3, VII | szólamlott meg:~- Teins uram! vette a mi birónk levelét?~-
50 3, VII | ide ért, mint én, teins uram, mert azt nekem kellett
51 3, VII | Könnyü ennek, tekintetes uram, szólt a kérdett, a franczia
52 3, VII | Áthivassam tekintetes uram azt a talált leányt?~- Csak
53 3, VII | ugyan kitől tudta tekintetes uram?~- Csakhogy tudom, bíró
54 3, VII | Csakhogy tudom, bíró uram, - meg hogy megvan a pénz,
55 3, VII | hangon az alispán.~Biró uram szivesen a falhoz dülleszkedett
56 3, VII | talán.~Már így édes biró uram, minthogy az apja él a lánynak,
57 3, VII | odaadja-e a lányát biró uram fiának?~- Az már katona -
58 3, VII | Nekem adta ugyan biró uram, - mondja a bejövő Péter, -
59 3, VII | olyan szépen megirta biró uram a levelemet, a mit soha
60 5, II | nagyságos úr.~- Hát tekintetes uram; javítá ki a koldus, - egy
61 5, VI | mondja meg ön?~- Jaj! uram, keserves kín azt elmondani, -
62 5, VI | evett meg.~- Tekintetes uram, a finn grammatikát, - a
63 5, VI | volna most halálos ágyán. Uram s én istenem, hogyan hozzuk
64 5, VI | honnét?~- Jaj tekintetes uram, volt az az idő, mikor törték-marták
65 5, VI | berendelnek az ülésbe; tekintetes uram, mi lesz belőlem?~- Tudóstársasági
66 5, VI | grammatikát, tekintetes uram, - íme egy már úgy is halódik, -
67 5, VI | csakhogy legyen kézirat; de, uram, ki győzne annyit, - és
68 5, VI | Miért nem?~- Hát ki érti, uram, azt a nyelvet? finn grammatika
69 5, VIII| a szót: Sénátor.~Gessler uram hajdanában kalapot tüzetett
70 5, VIII| istentelen nagy betü?~- Hisz, uram, ez éppen tiszteletből történik -
71 6, II | ki az idén, tisztelendő uram, - mondja a gróf neki melegedve, ...
72 6, II | tele erszény tisztelendő uram, fogja, - mondja tovább, -
73 6, II | volt már.~- Tisztelendő uram! szólt a gróf újra, s elbámulva
74 6, II | keresse neki tisztelendő uram!~- Az is akad majd, méltóságos
75 6, II | is akad majd, méltóságos uram! - felelt a tisztelendő
76 6, IV | IV.~Tisztelendő uram, meg az ifjú gróf hazamenet
77 6, IV | a rossznak is méltóságos uram, ... a magunk fajának már
78 6, IV | meg ezt mondom méltóságos uram, mert pap vagyok, elégszer
79 6, IV | magyarok Istene.~- Meghallgat, uram! - mert az Isten akkor van
80 6, IV | menyasszonyokat összeirni tisztelendő uram!~- Dehogy feledem gróf úr, ...
81 6, IV | nem tette.~- Méltóságos uram! - - - szólt utóbb ijedten...
82 6, IV | elveszni annak, méltóságos uram, - szólt bele a biró, -
83 6, IV | könnyebben is meglesz, biró uram, - mondja a gróf - várjuk
84 6, IV | nagy-utcza felé.~- Tisztelendő uram! - szólt a gróf elszomorodva, -
85 6, IV | Nem tudom, méltóságos uram, de ha lehetne, szivesen
86 6, IV | rosszabb lesz méltóságos uram, - vélé a biró - mert csak
87 6, IV | méltóságos úrnak.~- Biró uram! - mondja a pap - leszállok
88 6, IV | Ugy, úgy, tisztelendő uram - biztatá a gróf is - tegyenek
89 6, IV | harag semmit, Kántor István uram! lassabban végezzünk!~-
90 6, IV | világ beszéli.~- Tisztelendő uram, vagy többet mondjon, vagy
91 6, IV | ártatlan.~- Tisztelendő uram! az Istenre kérem... látja
92 6, IV | meg a pénzt.~- Tisztelendő uram! - szólt közbe a szolga,
93 6, IV | Az ugyan igaz tisztelendő uram, hogy leselkedni akart,
94 6, V | mennyire mentünk, - tisztelendő uram? - szólt be az ifjú gróf
95 6, V | czigány is azt mondta: adj uram esőt, de mindjárt.~- Mit
96 6, V | hiszemben vagyok, méltóságos uram, hogy eltaláltam a módját,
97 6, V | Kérdezte már tisztelendő uram?~- Egy szót sem tud még
98 6, V | s adja Isten tisztelendő uram, hogy úgy legyen, ahogy
99 6, VI | Megteszem méltóságos uram; parancsoljon velem!~- Örzse
100 7, I | félvállról vesz.~- Persze, Varjas uram, azon tépelődik, hogy magából
101 7, I | magamat.~- Ne aggódjék Varjas uram az én lelkemről, nem kell
102 7, I | tiszta az nekem; csak Varjas uram lássa, hogy miképpen mosakodik
103 7, I | könnyet ontott ki Varjas uram, - hej! ha rágondolok arra
104 7, I | miképp gyönyörködhetik Varjas uram megtérésének; mert mostanában
105 7, I | Ezen szavaknál Varjas uram néhány lépéssel hátrább
106 7, II | nem! most akarom tudni uram, mi az? - kérdi a nő.~-
107 7, II | választám a pillanatot?~- Uram, joga van magáét kérni,
108 7, II | az özvegy is felugrott.~- Uram, ma hamvazószerda van, -
109 7, II | mondja Varjas.~- Hiába nem! uram, mert e megriasztás elég
110 7, II | nem pedig Miklóst járni.~- Uram! ... nem sokallja meg ezt
111 7, II | Lehetetlen ez a dolog, uram, - riadt meg az asszony
112 7, II | Csak velem!~- Azt ne mondja uram! - mondja a nő, - önnek
113 7, II | vagyok? mentegetődzék amaz.~- Uram! még nem késő, - ne kivánja,
114 7, IV | kikötött összeget tudja Varjas uram? - kérdi az ügyvéd kemény
115 7, IV | alázatosan Varjas.~- Varjas uram azt gondolja, hogy talyigán
116 7, V | volna az?~- Férjem és nem uram!~- A kit szeretünk, azzal
117 7, VI | kis emberséggel, Varjas uram! kölcsön fejében.~- Majd
118 7, VI | mire kölcsönözzek.~- Varjas uram! ne járjon az esze mindig
119 7, VI | El akarja venni Varjas uram az asszonyt? - mondja félig
120 7, VII | mondja Varjas.~- Varjas uram tartozik, - mondják a tanúk;
121 8, III | ölnyire.~- De így megnőni, ... uram bocsá, ... talán a földből
122 8, IV | tátotta fel a száját Keresztes uram, rajt feledték az alkut.~
123 8, IV | Annyi is lesz, komám uram, hanem előbb bejelentem
124 8, IV | bejelentem az előljáróknak, biró uram ugyan a vármegyén van, hanem
125 8, IV | nagy szóval kimondja:~Biró uram nélkül is van, - majd ha
126 8, V | főztömből eszik Keresztes uram, - nem veti ki ember azt
127 8, VI | Dehogy hiányzik, jegyző uram, - mondja az asszony, -
128 8, VI | hiányzik éppen ezer forint.~- Uram, Jézus! ne hagyj el! - kiált
129 8, VIII| Elég jókor megtudja, teins uram, - vagy hogy úgy is tudja.~-
130 8, VIII| kérdezném.~- Elhiszem teins uram, ha mondja, - siránkozék
131 8, VIII| Miből gondolja, teins uram? - kérdi az asszony.~- Abból, -
132 8, VIII| lakik itt?~- Dehogy az teins uram, - az a falu derekán lakik, -
133 8, VIII| csak ne lett volna, tens uram, hisz az volt a mi bajunk.~-
134 8, VIII| ügyvéd?~- Azt nem tudom uram, - ... mert nekem az uram
135 8, VIII| uram, - ... mert nekem az uram dolgába nem volt szólásom, -
136 8, VIII| hogy Keresztes fiának az uram odaigérte Örzsémet; s ezen
137 8, VIII| lányt! Erre a szóra teins uram én is ki találtam mondani
138 8, VIII| aztán?~- Aztán pedig teins uram, eljöttek az előljárók...
139 8, VIII| forint; ezért pedig teins uram holnap dobot hoznak a házra!~
140 8, VIII| Eddig sem bántottuk teins uram; mert az uram midőn beragasztá,
141 8, VIII| bántottuk teins uram; mert az uram midőn beragasztá, ugyancsak
142 8, VIII| Csak ne nevessen biró uram, - szólt komolyan az ügyvéd; -
143 8, VIII| Én is árverelek biró uram, - azért az ablakért ezerötszáz
144 8, VIII| ezerötszáz forint.~- Tekintetes uram! - rimánkodék a biró.~-
145 8, VIII| Kétezer forint, biró uram! - sietett az ügyvéd, -
146 8, VIII| Megadom a kétezret tekintetes uram! höbögött a bűnös.~- Senki
147 8, VIII| hagyván ott künn.~- Tekintetes uram! az isten áldja meg, - mondja
148 8, VIII| ezer mért van, tekintetes uram?~- Ez a büntetése a gonosznak, -
149 9, I | pénzbe kerül.~- Mindegy, uram, - mondja a budai ember,
150 9, I | nem kapja.~- Elmegyek én, uram, akárhova, csak mondja meg,
151 9, I | utazni.~- Hogy ne utaznám, uram, ... hisz én magam is magyarországi,
152 9, I | fél év alatt, méltóságos uram. - ajánlkozik a fiú.~- Az
153 9, I | csak megvallom, méltóságos uram, - mondja a fiú urának nagy
154 9, I | tagadtad el eddig?~- Méltóságos uram nem akart magyart megfogadni;
155 9, VII | fát?~- Semmire, tekintetes uram, - mondja a tiszttartó,
156 9, VIII| költségvetés, tekintetes uram! - mondja a tiszttartó.~-
157 9, VIII| pengő forintba, tekintetes uram.~- Ez még nem sok.~- De
158 10 | alföldi padlóról?~- Már uram, azt véltem, így is jó lesz,
159 10 | emberekkel mondatja ön?~- Nem uram! ... ezt már csakugyan két
160 11 | veséig fohászkodott: Uram s én istenem! - ha nekem
161 11, I | de nem mondja nagyságos uram, hogy a bankószámlálásban
162 11, I | szomszéduram nem tudja.~- Nagyságos uram talán tudja? - kérdi kiváncsian
163 11, I | mindegy, azt tartom Budai uram, valaminek úgy is vette
164 11, I | amaz. - Ugyan édes szomszéd uram, minthogy ennyire van a
165 11, I | barátságot.~- Szivesen nagyságos uram; csak tudjam, mi legyen
166 11, II | Hát mit mondott, nagyságos uram?~- Szóról szóra biz én nem
167 11, II | Kérdezte-e, nagyságos uram, hogy kit akarok elvenni?~-
168 11, III | megalkudhatnánk, tekintetes uram.~- Lehetetlen, - válaszolt
169 11, III | Szerettem volna, ha nagyságos uram maga alkudott volna vele, -
170 11, III | mindent, csak egyet nagyságos uram, már az is elég drága.~-
171 11, III | No ugyan mennyi?~- Biz uram, azt mondja, hogy százezer
172 11, IV | becsületét, nagyságos uram.~Vámody majd szörnyet halt,
173 11, VI | is azt mondtam, nagyságos uram, - de azt mondja ám édes
174 11, VI | Dehogy tudja nagyságos uram, ha tudná...!~- Hát nem
175 11, VI | Az ajtón jövök, nagyságos uram, láthatja.~- Az ajtón?~-
176 11, VI | Igenis ott, nagyságos uram.~- Hisz a keritésteken egy
177 11, VI | le hát a kezét nagyságos uram, hadd kapaszkodjam ki.~-
178 11, VI | összeházasítja.~- Dejsz nagyságos uram, megmondtam én a fiamnak,
179 12, II | megfájdul a nyaka.~Holló Péter uram, az a hegyes orrú ember,
180 12, II | iskolába is járt Holló Péter uram, hanem az egyszeregyet még
181 12, II | segitséggel megmentette őket Holló uram körmeitől; mert Galamb István,
182 12, II | tán mondani, Galamb István uram? - mondja a másik, nem mervén
183 12, II | ismer, kedves Galamb István uram? mondja gúnyolgatva amaz.~-
184 12, II | hiszi, hogy virág) Holló uram, a földes uraság a legelő
185 12, III | arravaló penitencziája.~- Uram Jézus, könyörülj rajta! -
186 12, III | megleczkéztetett Galamb István uram, - majd meglátom, hagyott-e
187 12, III | prédikáczió után, - Holló uram! - esküdtetni szoktak.~ ~
188 12, IV | el nem érte, hanem Holló uram sem bánta volna, ha most
189 12, IV | fia van, - mondja Galamb uram, tréfálva a fiára mutatva.~-
190 12, IV | Kedves Galamb István uram, csak már a feleségemet
191 12, IV | tréfa a dolog, Galamb István uram, egy pár szót hadd kérdek?~-
192 12, V | kell bontogatni, - Holló uram a kurrensből azt is kiértette,
193 12, VI | le nem nyúl utána.~Holló uram szive csak egy nehezékkel
194 12, VI | kárt, a mint láttuk, Holló uram elől visszariadván minden
195 12, VI | apai ház udvarából.~Holló uram szive csak úgy érezte magát,
196 12, VII | azon kapával, melyet Holló uram ma reggel kezébe adott azon
197 12, VII | lépjen a padlóra! de Holló uram reszketett, mint a megkezdett
198 13 | mert hogy az én boldogult uram ménesmester volt, értek
199 14 | Simonyinak.~- Strázsamester uram, jelentem alázatosan, itt
200 14 | sok hasznunkat vehetnék, uram; mert ezeknek asszony kell,
201 14 | három emberről.~- Nincsen, uram! felel a kérdett.~- Tehát
202 14 | kedves Simonyi barátom.~- Uram, ezek az asszonyt akarták
203 14 | hálálom én ezt meg?~- Semmivel uram; mert tudja meg, hogy a
204 14 | mondja Simonyi.~- Lehetetlen, uram, - felel az igazgató, mert
205 14 | a franczia meglepetve.~- Uram, bár mennyire óhajtottam
206 15, I | elgondolkodik, tudja teins uram, nem vigyáz a szóra, rosszul
207 15, I | urambátyám!~- Csak még ifju teins uram szaporaságát látná, - aszongya -
208 15, I | még ha látná ifju teins uram, mink is egygyel megszaporodtunk
209 15, I | már minden jól van, teins uram, csak az öreg urnak találjuk
210 16 | lassan melegedett a lé... uram bocsá, a helyett, hogy annak
211 16 | a vén üdvösségének...!~- Uram ne vigy a kisértetbe! rémült
212 16 | kinn?~- Nem tom'... apám uram... hebegé a leány, azt gondolván,
213 16 | a lány.~- Minek ez apám uram, ha szánon megyen?~- Annak
214 17 | billentett.~- Megful öreg uram!~- Az az átkozott fogfájás, -
215 18 | vajon Kisfaludy Mihály uram megörült-e vagy megijedt,
216 18, 1 | Mikor Kisfaludy Mihály uram saját lakodalma után feleségét
217 18, 1 | takarékosság, és Kisfaludy Mihály uram megértvén kedves élete párjának
218 18, 1 | elsikálták. Kisfaludy Mihály uram e kettős örömben nagyon
219 18, 1 | igazat, Kisfaludy Mihály uram egy kis esőben nem féltette
220 18, 1 | keresztelő.~Kisfaludy Mihály uram fiai közöl kettőt ismer
221 18, 2 | szegény Kisfaludy Mihály uram, hogy az ő fiaiból mi lesz?
222 18, 2 | Tekintetes Kisfaludy Mihály uram ő kegyelmének fia legyen
223 18, 2 | Zsigmond.~- Dejszen, nagyságos uram, a mint észrevettem, olyan
224 18, 2 | érnénk, Kisfaludy Mihály uram elérte a csapatot, s az
225 18, 2 | napot, Kisfaludy Mihály uram! - kiáltja Horváth Zsigmond,
226 18, 2 | ám, ha Kisfaludy Mihály uram katonája nem strázsálná
227 18, 2 | kölyök. Gondolja el nagyságos uram, olyan vásárt ütött a házamnál,
228 18, 2 | velünk, Kisfaludy Mihály uram.~- Ide lenn is meguntam
229 18, 2 | Nem tudom, nagyságos uram.~- Azaz, hogy elég, ha én
230 18, 2 | mondja Kisfaludy Mihály uram magában. - Majd elszököm
231 18, 2 | Horváth Zsigmond.~- Nagyságos uram, - mondja Kisfaludy Sándor,
232 18, 2 | belőle valami, nagyságos uram! Apám másként rendelkezett
233 18, 3 | nem próbáltam, nagyságos uram.~- No hát gondold, mintha
234 18, 3 | lop?~- Nem én, nagyságos uram. Ennyit nem sajnálnám, -
235 18, 3 | Búsulok már, nagyságos uram! de mindjárt ríva is fakadok! -
236 18, 3 | hogy Sándor fia Szegedy uram Rózája mellett igen szivesen
237 18, 3 | keresse Kisfaludy Mihály uram.~Ebben megegyeztek volna
238 18, 3 | fiut:~- Sándor, Szegedy uram hatalmas ember! azért eszeden
239 18, 3 | keletkezett, hogy Szegedy uram legalkalmasabbnak találta
240 18, 3 | köpönyeg, mit Kisfaludy Mihály uram már maga is ugy intézett,
241 18, 3 | Ezzel visszasietett, Szegedy uram pedig Kisfaludyék köpönyegében
242 18, 3 | is van a Kisfaludy Mihály uram köpönyegébe takarózni; tehát
243 18, 3 | engedelmét adja.~Szegedy uram, tudván mindent, szinte
244 18, 3 | is gyaniták, hogy Szegedy uram a titkot köpönyegben lopta.~
245 18, 5 | mondja Kisfaludy Mihály uram, - talán grófot vár!~- Ne
246 18, 5 | kiált föl Kisfaludy Mihály uram, - elégtünk falustól, édes
247 18, 7 | dörmög Kisfaludy Mihály uram, - mit csináljak én most
248 18, 7 | jobbról ülvén Kisfaludy Mihály uram vásott köpönyegében; hanem
249 19, I | Hiszem, a kit elhiszek, uram; de ezt már az öregapámtól
250 19, I | tüzláng!~- Már hol volna uram a tüz ott a levegőben?~-
251 19, I | czifrán gyúl meg!~- Jól van uram; de mikor a magam szemével
252 19, I | egy is!~- Azt nem láttam, uram!~- Hát a kaszásból hiányzik-e?~- ...'
253 19, I | mutatám neki.~- Látom uram, látom!~- Aztán ott van
254 19, I | csillagok között?~- Nem látok, uram; pedig úgy ösmerem én már
255 19, I | el a sok nézést!~- Nem én uram, fizetésért tettem!~- Talán
256 19, I | minő módon.~- Elmondhatom uram... mire a koplalóig érünk,
257 19, II | mondókájához.~- Mondtam uram előbb, hogy édesapám mester
258 19, II | Olyan hangja volt annak, uram, hogy ha az csak úgy félig
259 19, II | válik olyan; igy aztán - uram - akadt ápolónk is, és széjjelhordtak
260 19, II | hiszi az úr, ugy-e - hiszem uram, ha a jó embernek is el
261 19, II | parasztnak.~- Az maradok uram! - mondám a távozó mészárosnak,
262 19, II | Kivánást kivántam volna uram, ha akkorsággal szólni tudtam
263 19, II | bizony... nem tudom én, uram!~- Meddig álltak még igy
264 19, II | beszélve?~- Azt sem t'om én uram; hanem aztán jutott az eszembe,
265 19, III | megnézni. Nem hiába mondják - uram - hogy a szem is árthat;
266 19, III | mindenki hitte, a mit biró uram mondott; maga pedig ugy
267 19, III | mondott.~- Hallja, biró uram! - mond az egyik vendég...
268 19, III | ütött, menjen kiáltani? biró uram, ma került rá a sor; ha
269 19, III | Holdvilágos van, biró uram! - mondja közben most az
270 19, III | holdvilágot... kedves biró uram, mondá a másik vendég, hanem
271 19, III | áztam, most meg menjen biró uram, ne féljen, nem ér a viz
272 19, III | hogy majd elkiáltok én biró uram helyett.~- Jól van öcsém,
273 19, III | a mit tudsz - mondá biró uram, - mire én az asztal mellől
274 19, III | hasznáért, hanem azért a lányért uram, kiért annyi hosszu éjszakán
275 19, IV | ébren hagyja: az - édes, jó uram - bátran elmondhatja, hogy
276 19, IV | maroknyi bérért, a mit biró uram boros észszel akkor éjjel
277 19, IV | megértettük!~Nehéz mesterség az uram, mikor nem veheti az ember
278 19, IV | A sokféle gond közt biró uram leányát is kétszer kihirdették; -
279 19, IV | a sok koma, sógor, biró uram leányát a nyakába varrta.
280 19, V | hogy ki vagyok; hanem biró uram, ez az ember, a ki engem
281 19, V | hallgatással, mikor a biró uram lármájára összecsődült népség
282 19, VI | kocsisomat.~- Most már nem én, - uram - hanem egy kis négy esztendős
|