Rész,  Fejezet

1     3,  III|         az anyja, nem is tudván hirtelenében, hogy az ütésért ijedt meg,
2     3,  VII|   Hamarjában jött az a kinálás, hirtelenében maga sem tudta, mennyi bort
3     7,  III| elkerülhetetlen a felelet, hogy hirtelenében nem tudja, igazat fog-e
4     7,  III|       megérté a gondolatot, - s hirtelenében nem tudott egyebet tenni,
5     8,  IV |         tehát nem volt más mód, hirtelenében megkérte Tamási Pál lányát.~
6     8,  IV |         és nagy szerencse, hogy hirtelenében azt nem kérdezte: hát a
7     8,  V  |        mondani Tamásinak, kiből hirtelenében nem férvén ki a düh, ...
8     8,  VI |    fogná nyelvét az öregnek, ki hirtelenében egyebet nem tudott mondani