Rész, Fejezet
1 1 | feledé terhes gondjait, s a mi szépet Etelkán látott, azt
2 1 | lekanyarultában kérdé a bolondot.~- Mi kereseted van itt?~- Apródodat
3 2, I | szegény igen félt tőlem, s a mi furcsább, ha a feleségére
4 2, I | alatt laktad a napot.~- Mi gondod rá... adj enni, ...
5 2, II | Baloldalra fordulék ágyamban, mi körülbelül annyit tehetett,
6 2, II | ki Peti véleményemet.~- Mi történt azután?~- Majd elmondom,
7 2, II | hiszem, rókát?~- De a róka mi volt?~- Mi lett volna más? -
8 2, II | De a róka mi volt?~- Mi lett volna más? - róka volt!~-
9 2, II | adja tovább a dolgot. - Mi se soká bajmolódtunk, hanem
10 3, I | ne verjen, ... mert...~- Mi az a mert? tudni akarom.~-
11 3, I | különbség, de most lássuk, mi lett a gyerekekből utóbb?~ ~
12 3, V | Napóleon" arany volt, a mi abban a háborús világban
13 3, V | is a tenyerén tartotta.~- Mi van annál a Sánta-gyereknél?
14 3, V | kimondani azt a szót, a mi a nyelve hegyéről nyújtózkodott
15 3, VI | lány.~- Meg hol leszünk mi akkor? - sóhajt a legény.~-
16 3, VII | kérdezték akkor, ki vagy? mi vagy? ha egyetlen fiú volt
17 3, VII | tekintetes uram, legalább mi nem vesződünk vele.~- Még
18 3, VII | Hazament, s útközben a mi kis ész lötyögött itt-ott
19 3, VII | szót sem felejtett ki, a mi belevaló; hogy tudniillik
20 3, VII | édes anyám nevelte föl, mi tartottuk teins uram, mert
21 3, VII | meg:~- Teins uram! vette a mi birónk levelét?~- Itt van! -
22 3, VII | elmehet káplár úr, - mi pedig fiam kocsira ülünk,
23 4, I | én pappá akartam lenni, mi az alábbi történetkéből
24 4, I | először az euer Gnadent, - a mi mindenesetre több volt,
25 4, I | orraikat fintorgatták, a mi nekem némi elégtétel volt,
26 4, I | elszéledtek a környezők, csak mi maradtunk a padon, s láttam,
27 4, I | apróbb betü következett, azaz mi naponkint egy kis félórát
28 4, I | nem tudtam megfogni, hogy mi a manó mulatság van abban,
29 4, I | aztán unalmából-e vagy mi, látám, hogy fürteinek végét
30 4, I | elegyengette.~Vigyáztam, hogy a mi lehull, majd fölszedem és
31 4, I | hogy vigye a másik szobába; mi pedig ketten maradánk, s
32 4, II | viszontkérdezve, - az legkevesebb, - a mi eszembe jut.~- S megmondod
33 4, II | Ezzel odább fordult, s mi a nővel a társalgásban egymásra
34 4, II | nem tudtam gondolni, hogy mi érdekből jegyzé meg azt
35 4, II | kényelmetlenségen kivül, mi nyelvemet leköté.~- Önt
36 4, II | szemeihez tartá.~- Nagysád! mi lelte, az istenért?~- Látja
37 4, II | vagy!~Ebből láthatják, hogy mi voltam 1840-ben, s mi lett
38 4, II | hogy mi voltam 1840-ben, s mi lett belőlem hat esztendő
39 5, I | hasonlított ám az semmit ahhoz, a mi a könyvben volt.~Hanem annál
40 5, I | egymást, semmibe sem kerül.)~- Mi baj? - viszonzám én.~- Hallotta?...~-
41 5, I | szomszéduram, együtt jártunk mi oskolába, mikor ezt tanultuk.~-
42 5, II | Egy jó kompániám ha van, mi az a száz pengő? többet
43 5, II | Phönixre?~- Patvar tudja mi volt, ... csakhogy azt is
44 5, III | kávés kanállal!~- Ugyan, mi baja van az én szomszéduramnak?
45 5, III | csak azt mondja meg, hogy mi hatása lehet ezen orvosszernek?~-
46 5, III | mondjuk meg, hogy ki és mi volt az az a ki? mert ez
47 5, III | elfecsegjük mindazt, mit a mi kedves szomszédurunk paroxismusában
48 5, III | nem az?~- De nem ám?~- Hát mi volna?~- Részeg!~Sajnálom,
49 5, IV | közelebb essék hozzám.~- Mi lelte Jankó bácsit?~- Belém
50 5, IV | Mondja meg a thens úr, hogy mi az otholsó ára?~- Nincs
51 5, IV | csak takaródzál bele, mi jót állunk, hogy tied a
52 5, V | könyvtárad lehet, barátom?~- Mi az, barátom, ... egy pár
53 5, V | valami módon hazakerültek.~- Mi módon?~- Haza loptam őket;
54 5, V | dolgok, hanem van még egy, mi végtelenül bosszant!~- Ugyan
55 5, V | végtelenül bosszant!~- Ugyan mi lehet az?~- Itt vannak díszpéldányaim!~-
56 5, V | Csakugyan úgy van! - hanem mi ez?~- Egyszerü dolog, -
57 5, V | ez?~- Egyszerü dolog, - a mi embereink ritkán olvasnak
58 5, V | ajánlanék egy jó tanácsot.~- Mi lenne az?~- Munkáikra nyomassák
59 5, VI | grammatikát evett meg!~- Mi a manó, hát nem elég, hogy
60 5, VI | tekintetes úr, - hisz a mi kevés ott megfordul, ott
61 5, VI | mindennek, én nem tudom mi az oka, hogy most senki
62 5, VI | kiment-e a módiból, vagy mi?~- Biz az kiment, mint a
63 5, VI | ülésbe; tekintetes uram, mi lesz belőlem?~- Tudóstársasági
64 5, VI | aztán ha a kezéről beszél, mi akkor a lábát huzzuk; tökéletesen
65 5, VII | Finniában vagyunk, - s mi nevezetesebb, a finn tudóstársaság
66 5, VII | Igen természetes! hisz a mi tudósaink bebizonyíták már,
67 5, VII | ismerünk rád, hogy figyelmedet mi sem kerülheti ki; mert valamint
68 6, I | kiáltott közbe a szolga, mi gondod rá? a mit megszolgálok,
69 6, I | mondja, - mindent, a mi nem az enyim; ha elvesz
70 6, I | eresztelek haza! Lármázott a mi legényünk, nem is gondolván,
71 6, II | ha gróf volna; menjünk mi az urak után, vajon mit
72 6, II | különben, gróf úr, ... a mi falunkból való.~- Ennek
73 6, IV | közelebb intvén magához, - mi leszen ebből a dologból?~-
74 6, IV | talán legjobb lenne...~- Mi lenne legjobb? - kérdék
75 6, IV | tisztára vergődünk, ... a mi kis eszünk van biró uraméval
76 6, IV | bizonyosan talált valamit, s a mi több, Jancsi előljáróban
77 6, IV | inkább most megyen el, a mi megvolt is, ha már késő,
78 6, IV | rossz, ezt mondani! ... de mi történt azután?~- Én a kútra
79 6, V | rosszat is szivesen fecsegi, a mi nem igaz, - hát még mikor
80 6, VI | az Isten olyant tett, a mi kelmednek tetszik, most
81 6, VI | kelmed is tegyen olyant, a mi az úristennek tetszik.~-
82 7, I | tudnám rajzolni, ha tudnék.~- Mi lesz belőlünk? mondja rókaképpel
83 7, I | tépelődik, hogy magából mi lesz?~- Debz' édes Ágnes
84 7, I | hamvazó szerdán.~- Akármitől, mi gondja arra Ágnes asszonynak?
85 7, I | mondja meg nekem Varjas úr, mi lelte? Húsz esztendeje biztatom,
86 7, I | asszony! - kiáltja Varjas, mi előtt az asszony elvégezné, -
87 7, I | hangon az elcsipett róka.~- Mi kell? - mondja a másik.~-
88 7, I | Ezzel kiment az ajtón.~Mi is menjünk egy házzal odább.~ ~
89 7, II | ügyvéd úr életben marad; mi majd egymás közt elintéztük
90 7, II | most akarom tudni uram, mi az? - kérdi a nő.~- De talán
91 7, II | Varjas kezeibe kerül, - mi végpusztulást jelent.~-
92 7, III | ez a divat már elmult, s mi kénytelenek vagyunk történetünkben
93 7, III | feleletével diadalt ütnek. - Mi vagyunk a gyengék s minden
94 7, IV | megnézvén, folytatá a munkát, mi néhány negyedig tartott,
95 7, IV | piszkos megjegyzései után, mi közben az ügyvéd Varjast
96 7, V | hogy volna egy valami, a mi vissza kérné tőlem azon
97 7, V | tőlem azon órának emlékét?~- Mi volna az?~- Hogy nem volt
98 7, V | egy föltételt kötök ki.~- Mi volna az?~- Férjem és nem
99 7, VI | mondja a ravasz róka, - mi jóval szolgálhatok?~- Egy
100 7, VI | Na! ... majd meglátom, mi az? - mondja engeszteltebb
101 7, VI | ezzel kiment.~- Ugyan mi tellett ki ezen fösvény
102 7, VII | mégis megvan.~- Meglátom, mi van benne? - mondja Ágnes.~-
103 8, II | midőn az öreg hazajött.~- Mi baj? - kérdé katonás hangon
104 8, II | falatot nyögve enné, hát mi baja?~- Nem is a hidegleléséről
105 8, II | ment ki.~- Én nem tudom, mi lelte anyádat? - mondja
106 8, II | riadt föl a gazda.~- No mi baj? - volt a kérdő válasz.~-
107 8, III | kiszabadulsz, hadd lássam, mi válik belőled? előbb meglátom
108 8, III | elmaradt volna a java.~- Ugyan mi, - édes fiam Imre?~- Nem
109 8, III | ép kezem-lábam van.~- Hát mi az, a mit úgy megkivántál?
110 8, III | szereti kend a lányát.~- Hát mi van azon nézni való, édes
111 8, V | Megjött apád, nem tudom mi föl a fejében? ugyancsak
112 8, VI | irásokat kell rendre nézni.~- A mi van itt van! - mondja az
113 8, VI | Nézzék meg az előljárók, mi van itt? - mondja az asszony, -
114 8, VI | felelé az asszony, - a mi volt, odaadtam, többet nem
115 8, VI | a falu könyve szerint, a mi pénzt kiadatni rendelt a
116 8, VI | esdeklik a bejött leány, mi történik velünk?~- Megfizetitek, -
117 8, VIII| felel az ügyvéd, - mi a patvarnak is ragasztották
118 8, VIII| s megmondván, hogy ki? mi légyen? s miképpen járt?
119 8, VIII| tudta szó nélkül megállni.~- Mi baja van, nénémasszony? -
120 8, VIII| tens uram, hisz az volt a mi bajunk.~- Adósuk volt ugye,
121 8, VIII| meg nem adja, maga lássa mi lesz a vége.~- Megadom a
122 8, VIII| asszony, - én nem tudom mi történt itt, kérem, mondja
123 8, VIII| mert nem tudjátok, hogy mi jót tesz néha egy éjjeli
124 9, I | szükségünk is lenne; mert hiába, mi még nem igen hisszük, mennyi
125 9, I | magyaráztam meg tehát, hogy mi temérdek szép és hasznos
126 9, I | helyettünk is élvezi aztán, mi meg cserében elmegyünk idegen
127 9, I | mennyit nem visznek ki a mi rókavadászaink?~Szja, nincs
128 9, I | asszonyoknak bécsi czipő gyanánt.~A mi gazdag honfitársunk a legelső
129 9, I | tud még valamit mondani, mi éppen nem tartozik tán azon
130 9, II | éppen Tamásiba érnek, s a mi több, a fő vadász háza előtt
131 9, III | villám az istállóba csapott, mi annál veszedelmesebb volt,
132 9, VI | és róka megint nem jött, mi azon gyanura adott alkalmat,
133 9, VI | nem igen volt alkalmas, a mi alig egy negyedórai séta
134 9, VI | kezével hátul ápolja magát.~- Mi baj? - Kérdik a segitségére
135 9, VII | a szörnyü csendességet, mi az előbbi napokéhoz képest
136 9, VII | kereskedőknek bepáczolták, mi mellett türhető nyereségük
137 9, VII | vágasson dohányt; mert mi két napon folyvást pipázunk,
138 10 | ugy eszik az emberek, mint mi a pattogatott kukoriczát;
139 10 | ismét itt van, s mielőtt mi azt vélhetnők, hogy tán
140 10 | domino a legvastagabb hangon, mi az ember és medve közti
141 10 | visszajő az ördög, hisz mi lehetne más; mert éppen
142 11, I | egyenes földön is, mint a mi helységünk, bár mekkorát
143 11, I | szomszéduram a fiának ad.~- S mi volna az?~- A becsület, -
144 11, I | ütni a dolgot, - már ez a mi sorsunk édes szomszéduram,
145 11, I | nagyságos uram; csak tudjam, mi legyen az?~- Tudja, mit?~-
146 11, II | mást?~- Apja gazdagságát.~- Mi van azon szeretni való,
147 11, III | úr vagy, nem alkuszol; oh mi szép egy olyan bukott erény,
148 11, III | nyugalommal, hogy megkérdezzék: mi van benn?~Egy zaklató hitelező
149 11, III | végződik: Édes Imrém, bárha, mi szegények volnánk!~És legyen
150 11, V | gondolok én még olyant is, a mi eszed ágában sincs.~- Nem
151 11, V | másra akarja tolni azt, a mi magának sem tetszik. Ember!
152 11, VI | udvarra Ferkó.~- No, Ferkó, - mi ujság?~Persze, hogy volt
153 11, VI | kiáltja Budai.~- Ki az? mi az? - szólt hangosabban
154 11, VI | Nem várhatta meg, hogy mi mondjuk meg, hát menyét
155 11, VI | tudnám! csak tudom, hogy mi történik az udvaromon.~-
156 12, II | előbb kendet, mint más.~- Mi volna az a más? - kérdi
157 12, II | elég...~Azonban hagyjuk mi Holló uramat ott, ahol van,
158 12, II | szappan csak legyen haszna; mi pedig nézzünk valamivel
159 12, III | No, - lásd, már most mi lesz belőlem?~- Csak el
160 12, III | jókor van.~- Istenem, hát mi baja lehet kendnek? - mondja
161 12, III | hogy a prédikáczió után mi következik. Ezen szónál
162 12, IV | azt az egy pár garast, a mi bolondjába bevetődik hozzá,
163 12, IV | apró elfogyott, öreg pedig, mi tagadás benne, rég nem volt
164 12, IV | maguk?~- Későn okoskodunk mi már, tudja Ferencz, mi sem
165 12, IV | okoskodunk mi már, tudja Ferencz, mi sem voltunk jobbak, én sem
166 12, V | kurrensből azt is kiértette, a mi nem is volt benne, azaz,
167 12, VI | mert csak ő tud mindent.~Mi nem tudjuk a vesék titkát,
168 12, VI | házuk előtt; s ekképen a mi kirimánkodható pénz volt
169 12, VII | gazságát.~- Kend megyen elől, mi meg utána! parancsolá neki
170 12, VII | kend megyen elől, legalább mi biztosan megyünk!~- Be van
171 12, VII | Örzsének apja.~- Hát most mi tévők leszünk?~- Ha a jó
172 13 | valakinek azt kérdezni:~- Mi köze volt Schnellernének
173 13 | Schnellerné pedig, mint a ki a mi vidékünkön legidősebb, de
174 13 | vagy másban hátra maradt.~- Mi lesz belőletek, az Isten
175 13 | csakhogy ő mégis tudta, mi köze van hozzá?~A menyecske
176 13 | Schnellerné asszonynéném példáját, mi annál inkább példa; mert
177 13 | meg nem tudta mondani, a mi a tálban elébe van téve,
178 13 | szolgálót sem tartasz neki! mi a patvar, ha csak szolgáló
179 13 | szolgáló kellett a háznál, mi ördögnek vettél feleséget?~-
180 13 | asszony vagyok én, tudom én, mi egy jóravaló asszonynak
181 13 | ebből a nagy tajtpipából, mi a szádban van, azt tartom
182 13 | hanem a prédikácziót is, mi elől gyakran megszaladtak
183 14 | verébfiukat megfogni? A mi annál nehezebb volt, minthogy
184 14 | egy kissé megbillentették, mi éppen elegendő volt arra,
185 14 | módu úrhoz szállásoltaték, mi annál kedvesebb lőn Simonyinak,
186 14 | találkozni, főleg oldalt, mi Simonyinak kitünő szokása
187 14 | megösmerkedtek.~A franczia elbeszélé, mi körülmények között került
188 15, I | boldogabb számvetést tehetek.~Mi tagadás benne: a nő nekem
189 15, I | vallomásra késztetének, mi a farsangi vigalmakban keringő
190 15, I | nézést bátrabban kitűrtük, mi észrevétlen elvitt a néma
191 15, I | Jó magyar szokásként, a mi ma nem lehet, holnapra marad.
192 15, I | egy nagyot sikoltottam, mi tán kurjantásnak is beillett
193 15, I | beillett volna.~- Az istenért, mi baja van? kérdé megijedve
194 15, I | se tüdőd, érezni, szólni? mi lesz belőled? azt gondolod,
195 15, I | nyavalodtál; - bezzeg a mi lányaink tettek ám ki a
196 15, I | külföldi után sóvárog, vagy, a mi több, sváb leányt akarna
197 15, I | tizenkettedikén végződik, huszadikán mi is megesküvénk; az öreg
198 15, I | bizony; ipám gyárából való!~- Mi... Micsoda? - ipád gyárából?~
199 15, I | Kérdé urambátyám.~- Még nem, mi városiak utolsók vagyunk.~-
200 16 | azt sem hiszi az ember, a mi talán igaz.~Soha sem mondja
201 16 | kit fösvénységből, kit mi, megsokalta, hogy a mint
202 16 | a megtetszett falatot.~A mi belevaló, sava, borsa, -
203 16 | magamat, - tudja az ég, mi lehet az oka, mikor ő huzta
204 16 | talán.~- De van neki, a mi kendnek nincs... nyugodt
205 16 | szoba vénasszonynyal, s a ki mi bolondot meghallott, mind
206 17 | esküzálogul ez egy hazának, mi pedig heten adtunk zálogba
207 17 | valóságos eleven ördögök!~Mi nem kivánunk másnak látszani,
208 17 | mondja: olyan, mint a bőr.~Mi nem vágyakodunk magas czimek
209 17 | is pokolra kárhozott.~A mi diákkori csinyeinket az
210 17 | is röhögi.~Egyébiránt a mi már megtörtént, nehéz eltagadni,
211 17 | nehéz eltagadni, azért a mi köpönyegünk története ekkép
212 17 | azon köpönyeg, a melyet mi hétszer tettünk zálogházba,
213 17 | egyszer kiváltottuk volna.~És mi mindannyian itt állunk most
214 17 | maga, mennyiszer czipeltük mi őt ide s tova, mert míg
215 17 | néma köpönyegre, mint a mi szavunkra.~Szép csendes
216 17 | az a néhány könyv is, a mi még körülem diákczimerképen
217 17 | egy rossz lelket dobnak.~Mi is mindenikünk jó formán
218 17 | tenyere és talpa.~Bizonyos, mi hát úgy maradtunk, mint
219 17 | földet kilöki a sarkából.~Mi pedig a hetes számnak titkát
220 17 | szuszogó "tessék"-et, mire a mi emberünk jobban mondva bemászott
221 17 | az a kék köpönyeg, melyet mi egy kevéssé ismét láttunk,
222 17 | Mondom, kályhát hoztam, a mi magától fülik.~- Hadd lássam,
223 17 | meg nem is szól.~- Hát mi járatban van maga? - kérdé
224 17 | szegletházban!~- Itt hát, ... mi van még mondani valója?~-
225 17 | rest, kiugrik az ajtón.~- Mi lelhette ezt a fajankót?~
226 17 | lelhette ezt a fajankót?~Mi persze hogy tudjuk, mi lelte, -
227 17 | Mi persze hogy tudjuk, mi lelte, - mig az öreg dörmögött,
228 17 | Lehetetlen, - mondánk mi - hát a köpönyegedet hogy
229 18, 1 | fehér köpönyegen azt, a mi nem volt fehér, el is határozta
230 18, 1 | örült, meg a köpönyegnek is, mi évenkint keveset vásott;
231 18, 1 | benne az a jó tulajdonság, mi a verébmadárban, hogy mennél
232 18, 1 | nemzet; Sándort és Károlyt; mi azonban ezúttal Sándornál
233 18, 1 | Hanem most már az a kérdés, mi köze van e fehér köpönyegnek
234 18, 2 | uram, hogy az ő fiaiból mi lesz? Komáinak, jó barátinak
235 18, 2 | mondá:~- Jaj, beh elvásik a mi dicsőségünk! - mondja mély
236 18, 2 | a balsoron köpönyegben, mi azt jelenti, hogy egy hétig
237 18, 3 | Tudom ön olyant kér, mi egy leánynak is szabad.~-
238 18, 3 | elengedem e sétát.~- De mi akkor egyedül maradunk, -
239 18, 3 | dolgot nem hagyja abba; mi ellen az apának nem volt
240 18, 3 | egyébiránt azt tartom, mi sem szakadtunk le az ágról.~-
241 18, 3 | mondja Szegedy kurtán, mi helybenhagyás is volt, és
242 18, 4 | badacsonyi szüretnek is, és a mi szerelmeseink boldogságának
243 18, 4 | könnyen megtudhassák.~- No, a mi azt illeti, én sem jutottam
244 18, 4 | gyermeket.~- Igen, atyám, - s mi jön aztán?~- Ő szeret téged.~-
245 18, 5 | ő el nem tudja gondolni, mi lehetett az ok?~- Dölyfös
246 18, 6 | tudtam meg, ki légyen ő,~ S mi legyen a szerelem;~Ámor
247 18, 6 | nyila miként sebző,~ S mi az édes gyötrelem.~Nem ugy
248 18, 6 | nélkül mondá el mindazt, mi viszonyukra vonatkozott.~-
249 18, 6 | száz mérföldnyire vannak, mi már azért is kinos; mert
250 18, 7 | érjenek. Róza nem gyanítván, mi következik, csendesen hallgatta
251 18, 7 | megigérte.~- No, már most mi következik ebből? - kérdi
252 18, 7 | megmondom holnap ilyenkor, mi következik! - igéri Horváth
253 19, I | mulatságot juttatá kocsisomnak, mi hasonló embereknél szinte
254 19, I | utóbb fütyörészni kezdett; mi kétségtelen jele volt annak,
255 19, I | pedig a faluéhoz mérték.~- Mi volt a szegődség?~- A milyen
256 19, I | szerteszéjjel mentünk, - a mi kis czókmókom maradt, a
257 19, I | mondva visszagondolni arra, a mi egykor rossz is volt, de
258 19, II | boldog boldogtalan, - és ha a mi tájunkra vetődik az úr még
259 19, II | sem tudtuk isten igazában, mi maradtunk-e édes anyánknak,
260 19, II | óta élő betegség volt!~- Mi lett a többiből?~- Kit az
261 19, II | ur egy fontban elvenné?~- Mi közöd van hozzá?~- A kigyelmedéhez
262 19, II | mészáros kutyának.~- Hát mi baj érte akkor?~- Baj ám, -
263 19, III | egy mondani valóm is, a mi voltaképpen nem is idevaló.~
264 19, III | embert - halljuk a többit is, mi történt azután?~- Hát aztán...
265 19, III | tanyára lelek.~- Kicsiny ez a mi falunk nagyon, - szóla közbe
266 19, III | egyes egyedül van?~- Vagy mi talán csaknem magam vagyok.~-
267 19, III | Elmondatták velem, ki vagyok, mi vagyok. Apám, öregapám,
268 19, III | hagytuk a sok csodálkozót, mi pedig az öreg anyóval és
269 19, III | nem vásott a fogam, - de a mi sok, nem egynek, de két
270 19, IV | bátran elmondhatja, hogy a mi három esztendeig történt
271 19, IV | is hinné az ur, hogy ez a mi nyájunk, ha módosabb másnál,
272 19, IV | nincs itthon a macska, a mi nagy ritkán szokott megtörténni, -
273 19, IV | ablakon elmondtuk egymásnak, a mi szánkon egy hamar csak kifért.~-
274 19, IV | leányt, nem annyi kár, mint a mi a háznál veszendőbe megyen.
275 19, IV | mondja, bátyám, - hanem mi az, a mit más mond?~- A
276 19, IV | talán te is megrághatnád, a mi nyelvedre jön; mert talán
277 19, V | után hármat kiált valaki.~- Mi az ördög! - dörmögtem fel
278 19, V | s tünődtem rajt, hogy a mi falunkban hogy lehet két
279 19, V | nem hazudtam, hanem itt a mi falunkban csak egy baktert
280 19, V | kiáltánk egyszerre.~- Mi kell hát? beszéljen az egyik -
281 19, V | de a mint most láttam, a mi falunkban tán minden ház
282 19, V | és azt gondoltam, hogy a mi falunkban vagyunk...~Most
|