Rész, Fejezet
1 1 | százesztendős kalendáriumnak fele; most uj táblába akarja köttetni
2 2, I | szoktak a csapófához.~Mintha most is ott látnám magamat, a
3 2, I | átlátván, a megdöngetendő fél most az egyszer csakugyan ő lenne.
4 2, II | történtek óta, Petinek még most sincs felesége, de lesz;
5 2, II | Ordit a szél, mintha most nyúznák!~Baloldalra fordulék
6 2, II | esztendeig hajtottam, egyike most is meg van, a másikat tavaly
7 2, II | Bár az lett volna, de most jön még csak a java, hát
8 2, II | kurta vendégségben.~Már most önök is tudják velem együtt,
9 3, I | volt, addig megtalálta.~Még most is jó izüet kaczag, - miért
10 3, I | hasznát venné még valaha, ha most eszébe jut, hogy a mit megtalálunk,
11 3, I | láttam.~- Miért mondtad hát most? - vallatá tovább is az
12 3, I | kisebbeknek pártjukat fognom.~- Most az egyszer hát bocsánat -
13 3, I | és mennyi a különbség, de most lássuk, mi lett a gyerekekből
14 3, III | mogyoró pálczáját, teszed le most mindjárt? hol loptad?~Ezen
15 3, III | ezt a gyereket? - kérdi most az anyja.~- Egy megholt
16 3, IV | pedig mennyit kértem, - most ime hogyan küldött egyet?~-
17 3, V | leányt találta, - az volt most a gazda, rajta volt a ház
18 3, V | édes apja háza előtt áll most a kaloda.~- No, mivel nem
19 3, V | nevetének a körülállók, s ezzel most egyszerre vége a dolognak.~ ~
20 3, VII | úr?~- Keresi az apja, ki most szakadt haza; mert a háború
21 3, VII | is túl szakadt, még csak most jött haza; elöljáróban is
22 3, VII | az lement a maga útján.~- Most már elmehetsz, fiam! - beszélt
23 3, VII | kidobásért megrezzentheti most, pedig kedves öcsém, nem
24 3, VII | még, sok viszontagság után most tért meg szép vagyonnal,
25 3, VII | a sors széjjel hányta, s most a leányát keresi.~Volt öröm,
26 4, I | sűdő-ember, mint maga, hanem most már mégis van szeretőm,
27 4, I | a legutolsóban sem.~- De most már mozduljunk, amicze! -
28 4, I | leányka jött be, ki még most tanult járni; - a dajkát
29 4, I | a - kis lányra, hogy még most is fél tőlem!~A hölgy a
30 4, I | hogy utálatosan néz ki?~Most már csakugyan kellett volna
31 4, I | már delet harangoznak, most már haza kell mennem!~-
32 4, II | mindeniknek volt, hanem már most melyiké szebb?~Hat év alatt
33 4, II | ha tetszik? - felelém, - most látom egy pillanatra, aztán
34 4, II | nélküle nem élhetek.~- De most már hazudsz.~- Neked?~-
35 4, II | érzem a keserves kínt, hogy most valamit mondanom kell; de
36 4, II | tudom, hogy mit szóljak...~- Most helyesen beszélsz, - jegyzé
37 4, II | oldalba lökvén, mondja:~- Most nyisd föl a szádat.~- Nagysád, -
38 4, II | imádjuk őket; azért barátom most már csak járd a váczi-utczát
39 4, II | hanyatt vágtam magamat, mert most már csakugyan mindent tudtam.~
40 5, I | Ejnye, szomszéduram, - most meg akart tréfálni úgy-e?~-
41 5, I | tudományos szempontból, és most ezt egy könyvben ki fogja
42 5, II | is kolduslevelet váltok; most legjobb dolguk van az ilyen
43 5, II | hogy: búsulok.~- Búsulok én most is!~- De mikor a czigányoknak
44 5, III | mondja az orvos, - hát ön még most is azt hiszi, hogy a minő
45 5, IV | megsiketült? - kérdem.~- Most jöttem! - mondja, el akarván
46 5, IV | valóságos bárányhimlőt.~- És most?~- Hát nem hallja, hogy
47 5, V | tizedik lopja el; - s ha most kézről-kézre akarok menni,
48 5, V | példányokat - a megfülezettek, és most küldöm a könyvkötőhöz, hogy
49 5, V | ha ez mindig igy tart?~- Most már nem fog igy tartani;
50 5, VI | Orvost, mondom, orvost! most mindjárt kimegyen belőle
51 5, VI | volna meg, és nem volna most halálos ágyán. Uram s én
52 5, VI | nem tudom mi az oka, hogy most senki sem ólálkodik az ajtón?
53 5, VI | a ki volt.~- Itt van ni! most senkinek sem kell, - már
54 5, VI | már úgy is halódik, - s most jut eszembe, hogy el sem
55 5, VI | az új magyar muzeumnak, - most nézze meg a tekintetes úr, -
56 5, VI | muzeum!~- De szegény ám, - most ki gyógyítja meg?~- Én nem
57 6, I | nekik parancsolták volna.~Most jobban látom a legényt,
58 6, I | meglátná. Sokszor mondja ugyan most az öreg, hogy nagy bolond
59 6, I | van jól, ... hát mertél-e most is szólni csak egy szót
60 6, I | is!~Visszaszaladt a lány, most már csakugyan tudta, hogy
61 6, I | Hogy ne tudnám, hanem már most azt kérdezem; ez a leány
62 6, I | szegény anyámra.~- Nem most mondom én azt először, csakhogy
63 6, I | azt először, csakhogy te most hallod.~- Hát kend különb
64 6, I | lármázott a férfi, - de most azt akarom tudni, ki jár
65 6, III | A kútfelé megy, - mondja most egy másik, - látom Örzse
66 6, III | egy másik, - látom Örzse most sokkal lassabban megy, mióta
67 6, III | a fél világ hallja?~- De most mit szól apád? ha már azt
68 6, IV | hogy eljött ólálkodni, de most egyik a másiktól nem mert
69 6, IV | eszünk.~- De még inkább most megyen el, a mi megvolt
70 6, IV | gróf valamit, megtalálhatja most.~- Utánatok ment-e? - kérdi
71 6, V | vármegye bottal a rabot, hogy most már szép szóra ritka ember
72 6, VI | a mi kelmednek tetszik, most viszont kelmed is tegyen
73 7, I | tagadni akarja? - hát még most is hazudni akar, mikor bűnbánatra
74 7, II | mondja Varjas, - inkább most nem alkalmatlankodom.~-
75 7, II | alkalmatlankodom.~- Nem, nem! most akarom tudni uram, mi az? -
76 7, III | mint a khinai falak. Már most az a kérdés, a fal mellett
77 7, III | gyermek volt, - ha ezt tudom, most édességekkel kinálnám.~-
78 7, III | hinné, ha mondanám is.~- Már most rajtam volna a sor, hogy
79 7, III | annak arczát simogatá.~- Most én vallatlak ki téged.~-
80 7, III | vallatlak ki téged.~- Csak most ne, kedves, édesapám.~-
81 7, IV | Sándor.~- Rég voltam itt.~- Most sem hívta senki, - mondja
82 7, IV | kivéve a tiz forintot.~- Most tüstént takarodjék! - parancsolá
83 7, IV | Bezzeg jó kézbe került most.~ ~
84 7, V | menni akarok e házból, - és most azt kérdem, menjek-e? ez
85 7, VI | ifjú úr, hogy megtréfált.~- Most meg tréfáljon vissza engem,
86 7, VI | fejére gyúlt! Hogyan oltsa most el?~Félórai gondolkodás
87 7, VII | bejövő Sándorhoz, - éppen most vetették be az ablakon.~-
88 8, I | beszivta magába a fájdalmat, s most hogy az öreg oly mélyen
89 8, I | támaszkodnak, szintén érzik, hogy most otthon vannak, mig néha
90 8, I | reggel szerteszét válik el; most a házat a bennevalóval holnap
91 8, II | Semmit, édes apám.~- Most találja ki okos ember, hogy
92 8, II | valaki ezután a lány után?~- Most jut eszébe kendnek, hogy
93 8, II | többet az isten kenyeréből; most megmondtam, értetted.~-
94 8, III | senki.~Fejes Imrét vette most kéz alá az öreg, - rőfszámra
95 8, IV | marasztalás elől is elfutott, most az óra egyremásra verte
96 8, IV | már minden erszényemet, most is kiforditva mindannyi.~-
97 8, V | mondja amaz, - hanem most azt kérdem, mit akar kend
98 8, VI | csipheti, rughatja ő kelmét most minden, - ezer forintért,
99 8, VIII| bántottuk máig, ott van most is, úgy, ahogy szegény boldogtalan
100 9, I | melleinket jó szántunkból most már magunk verjük.~Most
101 9, I | most már magunk verjük.~Most veszem észre, kegyes olvasóim,
102 9, I | szellő nem fújt volna el, és most nem kellene a forgácsokat
103 9, II | herzeget szarvasvadászatra.~- Most sem bámul ön? - Kérdi az
104 9, II | lenni.~- De mit csináljunk most már? - kérdi a meglepettek
105 9, IV | IV.~De most már isten úgy segéljen,
106 9, VII | kijelölt.~- Tiszttartó barátom, most menjünk haza, vágasson dohányt;
107 10 | közt kézről-kézre járt.~Most már kedves olvasóim, - a
108 11 | kedves felebarátomat, ki ezt most olvassa, ha rábizná az úristen
109 11, I | kikottyantottam a szót, hanem már most mindegy, azt tartom Budai
110 11, II | keressük meg a fiát, ki éppen most beszél Vámody úrral.~- Hasztalan
111 11, II | Harmadnapja nem látom kendet, most meg azt gondolom, hogy a
112 11, II | utánad megyek.~- Hát még most sem szólt vele az uraság? -
113 11, II | bár ne hallottam volna; most már azt sem tudom hazamenjek-e
114 11, III | pedig a hátulsó ülésből most huzódik előre; mert a két
115 11, III | egyik szárát kiteríté, s most mind hárman azon főzik ki
116 11, III | Jól van! - mondja Budai - most már bementünk a mérnökhöz,
117 11, III | egész nap csettegetheti, most már egyik sem tud a dologhoz
118 11, III | kérdi Vámody.~- Éppen most.~- Láttuk a mérnököt?~-
119 11, IV | beszélt ezen dologról, és most azt kérdi.~- Mennyit is
120 11, VI | az udvaron, bezzeg tett most három, négy fordulót.~Ekkor
121 12, I | becsiptetett lábbal, - de most milyen kárörömmel nézi,
122 12, I | az apai vagyonból éppen most mult ki, - jó szerszám, -
123 12, II | esze után, mert még csak most tudja meg, hogy már akkor
124 12, III | legényt.~- No, - lásd, már most mi lesz belőlem?~- Csak
125 12, III | okoztam.~- Ugy semmi baj, most már nem kárhozik el kend,
126 12, III | engem soká.~- Aztán ezt csak most mondja meg kend?~- Azt tartom,
127 12, III | meg kend?~- Azt tartom, most is jókor van.~- Istenem,
128 12, III | a kezemet, hát még csak most tudom, hogy elvisz engem
129 12, III | fiatalokat, kik meglepetten még most is egy helyben álltak.~-
130 12, III | Hiába tagadnám, édes apám, most mondtam meg neki! - mire
131 12, III | benneteket az Isten! ... most már együtt mehettek haza.~
132 12, IV | meg ingyen, - tehát a ki most kap, legalább is a lelkét
133 12, IV | három nap volt még hátra, s most bánta meg először életében,
134 12, IV | uram sem bánta volna, ha most két Hollóvá válnék, s aztán
135 12, V | segiteni a dolgon.~- Már most mit csináljunk? Kérdi az
136 12, V | bátyám, azt csinálja, a mit most gondol magában, - én nem
137 12, VI | VI.~Ott vagyunk most tehát, hol a legelején kezdtük.
138 12, VI | hija, hogy ki is folyjon.~Most tehát azt lássuk meg, hogy
139 12, VII | úgy megelevenitette; de most már csak a képzelődés rajzolja
140 12, VII | bizonyosan valami gazságon töri most fejét.~Az öreg jóváhagyta
141 12, VII | és az adott pénz fejében most már Örzse kezét kérte; hanem
142 12, VII | azért várta az időt, hogy most hogyan szabadulhat.~Alig
143 12, VII | hogy mentségére szóljon.~- Most már, látom, vallatni kell
144 12, VII | egész falu megszokta, és most a kendével sem törődik az
145 12, VII | az Örzsének apja.~- Hát most mi tévők leszünk?~- Ha a
146 12, VII | Ha a jó isten úgy akarja, most már esküvőre menjünk.~ ~
147 13 | volt Schnellerné nagynéni, most már álljon melléje, a kinek
148 13 | kinek van bátorsága.~De most már azt is elmondom, hogyan
149 13 | a hosszát.~- Ugy a módi most, kedves nagyasszonyom.~-
150 13 | szoknyád kurtább. No, no! ezt most még csak tőlem hallod, siess,
151 13 | ilyennek se hire, se hamva most, az öregek elő se mernek
152 13 | párodat, édes lányom, már most ballagj urad után; ne tereld,
153 13 | leczkék ezek; hanem azért most is megjárják még, olyanok
154 13 | világot.~- Hisz, még csak most kezdődik az igazi mulatság;
155 13 | pedig nem ártana.~Persze, ez most tréfából sem szokás, most
156 13 | most tréfából sem szokás, most nem törődnek egymással az
157 13 | nagyon megokosodunk, hisz most már tudjuk mit gondol orvos
158 14 | monda: - Eb ad verebet!~Már most könnyü eltalálni, hogy az
159 14 | lopták, - mondja Simonyi, - most meg már engem vinnének el.~-
160 14 | lehet kiizengetni, hogy most tejfelünk nincsen, most
161 14 | most tejfelünk nincsen, most meg a turó is elfogyott;
162 14 | kettőt lehetne hordozni, most már a második kereszt is
163 15, I | jobbommal kezét tartám, melyet most szoritottam meg legelőször.
164 15, I | elhurczolkodott a másvilágra, - most itt az ideje, házasodjál;
165 15, I | tettem volna, gondolám, most magamon a sor; befejezésül
166 15, I | Magad jöttél, Jancsi?~- Most magam, de holnap itt lesz
167 15, I | már?~- Nem igen a, erős most is, azt gondolná az ember,
168 15, I | meg a csegedi molnárné. Most már minden jól van, teins
169 15, I | két szobámban tartózkodtam most többnyire; harmadnapra kelve,
170 15, I | eleibe négy szürkét, és most itt vagyok.~- Nagyon bölcsen
171 15, I | az emberre.~- Igazad van; most kijössz falura lakni; ember
172 15, I | városiak utolsók vagyunk.~- Most velem oda jössz. Voltam
173 16 | aztán ki is még? ... ugy... most jut eszembe az öreg Vincze,
174 16 | ilyen beszéden kapjuk; im, most is valaki mást biztat, hogy
175 16 | nem is emlitvén azt, hogy most mindaddig istentelenkedik,
176 16 | pénze. - Ilyen világ van most.~Pál István oda ért, megállt,
177 16 | szivesen a gyeplőt, csakhogy most már a sok vergődésben a
178 16 | öreg, - s ha máskor eljött, most is eljön, hiszem.~- Én meg
179 16 | az utra.~Pistának az esze most is inkább a leányra volt,
180 16 | mit kérded? erre-arra! de most alább hagyott, s inkább,
181 17 | egymagam, hát még a többi! Most ugyan fülön fognám, a ki
182 17 | valánk, mindannyian diákok, most pedig már kenyérkeresők,
183 17 | próbálgatott, - ha nem használt, ő most már nem oka.~Hogy az ilyen
184 17 | hallottam; elég az, hogy ő most tudomány után él, és mint
185 17 | mi mindannyian itt állunk most eskütétel végett, - és ha
186 17 | Hej, maga kópé, hisz akkor most gyertyánál kéknek látszanék!~-
187 17 | fényénél történt meg az alku.~Most a doktor urra került a sor,
188 17 | Látom, kék, ... beh kár! most már minden csizmadiának
189 17 | jóravaló ember nem varrat most már kéket.~- Megkövesse
190 17 | mig belökték, - hamarjában most magam igazitom helyre, -
191 17 | Csak hagyja itt ifiúr, most nem érek rá, ... majd fél
192 17 | Pedig kérem az ifiurat, most nincsen időm, aztán meg
193 17 | kivitette a konyhába; s most mikor először úgy megfázott,
194 17 | hogy mind a hatot ellopták. Most pedig már úgy is véget vet
195 17 | végezzek el minden ügyet, - most feléje sem akar menni azon
196 17 | huszár, hogyan adjuk zálogba most már a köpönyegedet Lajos,
197 17 | hat jó barátot adott.~Ő most gazdag ember, s máig sem
198 18, 1 | fehér köpönyeg fekete? Hanem most már az a kérdés, mi köze
199 18, 2 | volt a jele, hogy a czigány most már vigabbat is húzhat.~
200 18, 2 | hallgatja legjobban. Tudom most is azután mászkál ott, ha
201 18, 2 | hegyre tréfáért jöttem; most látom, itt imádkozni kell.~-
202 18, 2 | véli a tiszt, - éppen most látom ott a balsoron köpönyegben,
203 18, 3 | tréfára a dolgot.~- No hát most huzd el azt a szomorut, -
204 18, 3 | ballag haza felé, holott ő most a multakat siratta.~Bizony,
205 18, 3 | pénzéért ríkattatja magát; de most már csakugyan nem csudálom
206 18, 3 | őket, s a két fiatal sziv most találkozhatott tanuk nélkül,
207 18, 3 | az igazat is megmondja.~- Most is azt mondom: bánom, hogy
208 18, 3 | romok szellemei után járjon, most ismét furcsának találom,
209 18, 3 | Minthogy önnek igéretet tettem, most már tréfából sem engedném
210 18, 4 | jegyzi meg az apa, - most ki nem szalasztalak, te
211 18, 4 | emlitem! - igéri az apa, ki most már kétségen kivül hitte,
212 18, 4 | magára hagyta a leányt, ki most keserves kint állt ki, törpének
213 18, 5 | ezt, kedves apám! Én őt most is szeretem, és nem kételkedem,
214 18, 5 | szót sem tudok, édes fiam! Most hallom először, hogy ilyen
215 18, 5 | elégtünk falustól, édes fiam. Most értem csak még a dolgot.~-
216 18, 5 | kedves atyám.~- Én értem most már kedves fiam - hanem,
217 18, 5 | Zsigmond ur ellopta előlem; most értem hát, hogy az én köpönyegemnek
218 18, 5 | boldogtalan gyermek?~- Most már értem, kedves apám.
219 18, 6 | foglya lőn Kisfaludy, kit most már Francziaországban kell
220 18, 6 | barát lőn, kinek Kisfaludy most már tartózkodás nélkül mondá
221 18, 6 | élet-e avagy halál,~ A mire most érkezem?~ Oh, hazám, ezt
222 18, 6 | ismét! a régi ő,~ Szép ő most is, sőt szebb még,~Megérlelvén
223 18, 6 | kemény ő, s érzéktelen,~ Most is dulja életem;~Kinaimban
224 18, 7 | unokájának, s az eltávozott.~- Most már én is szólhatok, - mondja
225 18, 7 | Kisfaludy tán e szerént most sem tudja, kinek szólt akkor.~-
226 18, 7 | Kisfaludy megigérte.~- No, már most mi következik ebből? - kérdi
227 18, 7 | uram, - mit csináljak én most Szent-Györgyön?~- Azt már
228 19, I | kocsisom is elbámultan mondá:~- Most egy ember halt meg!~- Honnan
229 19, II | anyánknak, vagy talán az maradt most miránk? mert a szegény egy
230 19, II | emlékezete? ... Itt-ott most már csak az emlegeti, kit
231 19, II | anyámat is elénekelhessék, most már azt sem kérdik tőlünk,
232 19, II | volna a napja, ugy tudom még most is, hogy a lábaim szinte
233 19, II | keresztül mellékutnak tartott.~Most tehát ott álltunk, én is,
234 19, III | köszön, milyen magának van.~Most hát menjünk odább.~* * *~
235 19, III | sem anyám, a többi meg most nekem olyan, mint egy sereg
236 19, III | meglátszott a jómód, - és most jutott először életemben
237 19, III | baktert fogadni, hát orditsunk most sorban!~- Ne...em ki...áltok
238 19, III | biró uram! - mondja közben most az öreg néni.~- Nem látom
239 19, III | elhiszem ám, hogy az eső most javában szakad!~- Esik vagy
240 19, III | pedig majdnem fülig áztam, most meg menjen biró uram, ne
241 19, III | haragudjék, ha még csak most kérdem - szólita meg a leány.~-
242 19, III | de kiszökött a faluból, most ott üresen áll, csak kályha
243 19, IV | innét az ablak alól a pad?~- Most ég a kályhában... nekem
244 19, IV | ugy foghegyre - itt vagyok most szemközt, ne fárassza miattam
245 19, IV | tüstént velük mentem volna, de most nem mehettem, mert nem akartam
246 19, V | korhely kiált! - véltem most magamban, s azzal tovább
247 19, V | hogy álmomban vagyok én most ébren, és ott van egy faluban
248 19, V | lesz itten az ur? mondtam most magamban, és a biró felé
249 19, V | huzkodtam a nyelénél fogva, - és most elhiszi kend, hogy én nem
250 19, V | az pedig én vagyok, azért most feleljen kend, hol szedi
251 19, V | biróhoz? - s minthogy én most gyenge lábbal voltam, csak
252 19, V | ám - mondám a birónak, - most kellene ám a nyakukra menni.~-
253 19, V | jobban világitott, de a mint most láttam, a mi falunkban tán
254 19, V | volt.~Azt éreztem, hogy most ébren vagyok; de hogy mikép
255 19, V | gondolkodtam, vajon hol vagyok most?~- Hát kelmed kicsoda? -
256 19, V | biró is, bakter is, - no most már hát tudjuk.~Pedig én
257 19, V | attól kérdem:~- Hogyan jött most kelmed ebbe a faluba?~-
258 19, V | magunk szekerén.~- Ugy... most értem hát, ... hisz én is
259 19, V | mi falunkban vagyunk...~Most értettem azután, hogyan
260 19, VI | kicsődült elejbénk, és a ki most harmad napja legeslegfőképen
261 19, VI | szóhoz sem találtam.~- Hát most a belső padon alszik kelmed
262 19, VI | kérdem kocsisomat.~- Most már nem én, - uram - hanem
263 19, VI | odahagytam, megint sorba járja, most aztán az egész falu bakter.~ ~
|