bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 2, I | oldalainkkal.~Sokfélét próbált ember vagyok, szinte látszik rajtam,
2 2, I | egyszerre kimondhatna az ember, - per maga titulált. Szinte
3 2, I | gazdaságban, hogy hóban még okos ember soha sem vetett, s hogy
4 2, I | jajgat; valamint némely ember büdösnek hiszi a parasztot,
5 2, I | egyik szemét behunyná az ember, mégis elég jó kilátás lenne.~
6 3, I | hogy valamit úgy talált az ember.~Anyjuk, anyjuk, ne sajnálja
7 3, I | anyja, - de ha becsületes ember akarsz lenni, rá ne fogj
8 3, II | országunkban jártak; mert hiába, az ember a legveszekedőbb teremtés,
9 3, II | ott hagyja.~Ezt mind az ember teszi; mert még az eb is
10 3, III | suttogott egy pár czifra bundás ember, kiken annyira meglátszott
11 3, III | odább - annyi itt az okos ember, attól félek, hogy a bölcsességből
12 3, III | mentek.~Szemközt nézett a sok ember, nem is hinné valaki, hogy
13 3, III | fejét, szinte azt vélné az ember, hogy a fölhozott jó példákat
14 3, IV | Ferkónak az anyja, - más ember főzzön otthon, én meg itthon
15 3, IV | mint a gonosz; olyan az ember, mint a kés, kenyeret is
16 3, IV | nyakát is elvághatja az ember.~Biró uram nem nyugodott,
17 3, V | nem igen mondja ilyenre az ember, hogy a faja jobban szaporodjék.~
18 3, V | éppen előtte való nap más ember is szedett egy kis prédát,
19 3, V | formára, hogy az öregebb ember is szivesen elólálkodott
20 3, VII | legyen benne, hogy ez azon ember, a ki katonának való, ...
21 3, VII | tudhatja legjobban, hogy milyen ember lehetsz, azért lódulj, menjünk.~-
22 3, VII | megtaláltad; az ilyent becsületes ember nem tagadja, de nem is tagadhatja,
23 4, II | jurátust eleget láthatott az ember.~Nem tehetek róla, a sors
24 4, II | Ennyiedmagával könnyen megfér az ember egy hónapos szobában, és
25 4, II | a hölgy, hát kárvallott ember kegyed? - mondja felém fordulva,
26 5, I | bajba keveredhetnék az a jó ember, - véle a szomszéd, - hát
27 5, II | koldus, hogy nem győzi az ember.~- Ilyen nyomorultat sajnáljon
28 5, II | vármegyében.~- Nevezetes ember lesz szomszéduram.~- Magam
29 5, II | embereknek, ahol kidugja fejét az ember, mindjárt nyakon csipik.~-
30 5, II | nevét, - pedig ha már ad az ember, hát az ő neve is oda fér,
31 5, II | nóta? hát van különb magyar ember nálamnál?~- Van bizony, -
32 5, II | kártyázott?~- Ha elunja magát az ember, valamit csak kell tennie!~-
33 5, II | mert Buksi koma is magyar ember, nekünk pedig nincsen elkártyázni
34 5, II | nyer el.~3-or szivtelen ember; mert sem a koldusnak nem
35 5, III | Hisz ilyet csak örült ember kivánhat, mondám én.~- Pedig
36 5, III | orvossága erős lett volna, - ez ember boldogtalan.~- Boldogtalan
37 5, IV | tréfák az igaz, de ha az ember búsul, úgy tesz, mint a
38 5, IV | bevallott bolondja, - az ilyen ember mindent megtesz, mindent
39 5, IV | hogy az ilyen nyomorult ember az asztal végén egy tányér
40 5, IV | lába közé futott.~Ilyen ember volt Csomó János, - igazabban
41 5, IV | isten.~Ugy-e milyen szelid ember az én szomszéduram, ha rájő
42 5, V | könyvvételhez, és más szegény ember könyveit nem lopnák el.~
43 5, VII | válaszul, - hisz elolvad az ember!~- De, ha megigérem, hogy
44 5, VII | az a magas, izmos, erős ember?~- Az már számos év óta
45 5, VII | Helmeczy.~- Igy már érthetné az ember.~- Igen, a magyar ember,
46 5, VII | ember.~- Igen, a magyar ember, hanem maradjunk csak Finniában,
47 6, I | hallod.~- Hát kend különb ember volt másnál? ... mit csinálna
48 6, II | papja; már úgy embernyi ember lehetett, ... együtt beszélgettek.~-
49 6, II | gróf, azt hiszem, különb ember vagyok, mióta fiam is van.~-
50 6, II | válaszolt a pap.~- Kell is az ember, - mondja a gróf, - a háború
51 6, II | úr.~- Hej, ha ez a magyar ember úgy vetett magról kelne,
52 6, IV | a pénz, hogy magunkféle ember nagyot köhintene, mielőtt
53 6, IV | erre senki, ahány eleven ember van a faluban, még a köröm
54 6, IV | méltóságos urat, ... idegen ember erre nem járt, a ki idevaló,
55 6, IV | mondja rá a gazda - a mely ember az én lányomra veti a szemét.~-
56 6, V | telelakott a hirrel, s alig volt ember, ki a történeten meg ne
57 6, V | most már szép szóra ritka ember vallja meg a bünét.~- Ez
58 6, V | már magyar ne lenne ez az ember - búsula a gróf, - ha csak
59 6, V | náczió volt, de én a magyar ember becsületét, mert magam is
60 7, I | I.~- Egyetlen egy jó ember sincs a föld kerekségén,
61 7, II | időt élünk: ha pénzt kér az ember, azt kérdik, - hogy nem
62 7, II | hisz férjem a legrendesebb ember volt és soha senkivel pénzviszonyba
63 7, II | már.~Hasonló perczekben az ember megszólamlik, s magamagát
64 7, III | ostromhoz küzdeni akarjon az ember?~Az időknek mindig meg voltak
65 7, III | valódi pásztorórák, midőn az ember tizennégy esztendeig szerelemből
66 7, III | lelket.~S minő kevés az az ember, ki valóban gyónni menne
67 7, III | azon fölfogásban, midőn az ember érzi a virág illatát, -
68 7, III | megmondhatja, hogy szánandó ember.~- Ilyen kegyetlen bánásra
69 7, IV | mértéknek állíthatná az ember.~Még akkor sem tudott mozdulni,
70 7, V | miért gondolkozzék odább az ember, - lárifári: házasodjanak.~
71 7, V | érzé, mint a Dunába esett ember, hogy itt úszni kell, vagy
72 8, I | világánál alig látja meg az ember azt az öregasszonyt, ki
73 8, II | Most találja ki okos ember, hogy ez a két asszony mit
74 8, II | az én emberem csak okos ember, s ha még ez is ilyen bolond,
75 8, III | nénémasszony, csakhogy az ilyen ember, mint én, utóbb aztán a
76 8, IV | lakott ott egy fösvény ember, ki csak azt várta, hol
77 8, IV | az igaz, csakhogy míg más ember olyan alázatosan járkál,
78 8, IV | Hanem, mint afféle ravasz ember, nem elégedett meg a száraz
79 8, IV | kevés volt a hozzávaló ember, s alig tátotta fel a száját
80 8, IV | káromkodott; de más szegény ember is próbálta ezt, anélkül,
81 8, IV | utána csapázhatott volna az ember, s míg Keresztes egy lapos
82 8, V | Keresztes uram, - nem veti ki ember azt a napot.~- Hát mit csinálsz?~-
83 8, V | oly keservesen, hogy az ember kétszer megsajnálná.~- Nekem
84 8, V | az én dolgom! - kiált az ember, - s ha te, vagy lányod
85 8, VI | VI.~Hasztalan birkózik az ember az Istennel, - Tamási is
86 8, VI | kiállja.~A jegyző böcsületes ember létére, jobban megijedt
87 8, VI | éppen odaillett volna.~Hány ember van ilyen, kinek a kéménye
88 8, VII | igazságos; de hát beszéljen az ember, mikor a szív úgy a sarokba
89 9, I | uram, - mondja a budai ember, van nekem pénzem, csak
90 9, I | úgy járt, mint a somogyi ember, ki a lovát mindenfelé kereste,
91 9, I | magyarsággal, ... én magyar ember vagyok.~- De miért tagadtad
92 9, I | könyvében, hogy a magyar ember maga kárán vagy legalább
93 9, I | gondolatnál meglátszik a magyar ember. Azért engedjék meg önök
94 9, I | nevetséges, mint az egyszeri ember, ki minduntalan kaptát és
95 9, II | mondja minden tolnai ember egymásnak, midőn híre futamodott
96 9, II | aligha látott valaha angol ember, kinek atyafiságából egy
97 9, II | miként fogjon meg egyetlenegy ember hármat?~A vadász bátran
98 9, II | gyaníttatá velük, hogy ez ember javukra akarna lenni.~-
99 9, II | keresztüljárókkal.~Nagyon csöndes vérü ember lehetne, ki eltagadni merné,
100 9, III | kereskedést is ritkán hall az ember; de már ez is megtörtént,
101 9, IV | herczegféle birtokon utazik az ember, megérintvén azon hires
102 9, V | vadászon kivül még két-három ember elfért, s a ki kevesebb
103 9, V | talált vad.~Csak vadász ember képes átérezni a kéjt, mit
104 9, VII | társalgó, azonkivül szókimondó ember volt, s éppen ezért nagyon
105 10 | sem anyjukat nem ismeri az ember.~Na, de hát ne irjuk le
106 10 | hogy ott is megehül az ember, és a sült veréb nem röpül
107 10 | sült veréb nem röpül az ember fiának szájába.~Harsogott
108 10 | legvastagabb hangon, mi az ember és medve közti különbségben
109 11 | harangoznának, úgy meghallja az ember ezt a szót: gazdag ember,
110 11 | ember ezt a szót: gazdag ember, s mint a jó falatnak megnyalja
111 11 | nekem házam volna, gazdag ember volnék.~Ilyenformán beszél
112 11, I | forgott, lakott két gazdag ember egymás mellett, - talán
113 11, I | meg nem számolhatja más ember pénzét, ráfogja, hogy de
114 11, I | Elszomszédkodott a két ember; bajt nem csináltak egymásnak,
115 11, I | a gondot, úgy is özvegy ember szomszéduram, - én azt a
116 11, I | máskor pedig adná is az ember, nem is.~- Pedig már azt
117 11, I | elfutna, csak ne fogná ez ember a kötényt, - mondja Vámody
118 11, I | magamban, minthogy tréfás ember, - együtt előhozom ezt a
119 11, II | te még azt, hogy a gazdag ember az őrzésben jobban elfárad,
120 11, II | akarná a közmondást, hogy az ember néha még a maga szemének
121 11, II | dologhoz?~Nem volt horpadt eszü ember Budai, könnyen észrevette,
122 11, III | huzódik előre; mert a két ember egymás közt helyet hagyott,
123 11, III | idejében potyadékul egészséges ember a Dunába dobál. Oh, te egészséges
124 11, III | faj, melyről nem tudja az ember, hogy a dér csipte-e meg,
125 11, III | ne nyúlj a szegény ember orvosságához; - mert ha
126 11, III | mehessen; a haza szegény ember fogalma, s ezen fogalomnak
127 11, III | természetes, hogy egy ilyen ember még a vénnel is könnyen
128 11, III | nyugalommal kiforditja őket az ember, s ha ezt szinpadon adják,
129 11, III | mértéket vegyen.~A fösvény ember nagyon ügyesen hazudik,
130 11, III | olyan elösmert szorgalmu ember, mint a mérnök, - a közönséges
131 11, III | Tudjuk, hogy minő három ember megyen a mérnökhöz, ki Irmájának
132 11, III | denique csak ügyes ember, még alkuba áll vele. Hát
133 11, IV | akár mennyit okoskodjék az ember, végre is másképp lesz.
134 11, IV | Hát mit csináljon az ember? arra való a lány, hogy
135 11, IV | lány, hogy másé legyen, az ember becsületes.~- De azt már
136 11, V | az udvarra.~Ime ilyen az ember, másra akarja tolni azt,
137 11, V | mi magának sem tetszik. Ember! ember! aztán te érted halt
138 11, V | magának sem tetszik. Ember! ember! aztán te érted halt meg
139 11, VI | azon korban volt, midőn az ember, ha akar, még egyszer -
140 11, VI | ha egy megszürkült fejü ember lányok után veti az eszét, -
141 11, VI | bizvást mondhatja róluk az ember: Deres a fű, édes lovam
142 11, VI | Budai keritésén, melyen egy ember könnyen átfért, s a mint
143 12, I | állt ott a kaloda, s némely ember, kiben nem fért meg az erkölcs,
144 12, I | mondja egy hegyes orrú ember, nagy fönnen egy forinttal
145 12, I | s azontúl már nem akadt ember, ki igért volna, hanem elpusztulván
146 12, I | mondja a hegyes orrú ember a nyulánk legénynek, ki
147 12, II | könnyebben kisül, miféle ember volt, a kit eddig csak hegyes
148 12, II | fenekén; mert hiába, némely ember már csak azért is röstel
149 12, II | Péter uram, az a hegyes orrú ember, csakugyan, soha sem is
150 12, II | egy Galamb István nevezetű ember lakott, ki aztán jó szóval
151 12, II | majd megmondom én, milyen ember kend, - mondja Galamb István,
152 12, II | tudja, hogy ki a megszorult ember, kend azt megkerüli, s egy-két
153 12, III | szinte példát vehetne róla az ember, hogy a jó lelkiismeret
154 12, III | ne, hisz kend nem rossz ember. Igazán mondom, hogy nem.~-
155 12, III | gyalogúton bolonditja más szegény ember gyerekét.~- A prédikáczió
156 12, IV | gonoszságon, mert az ilyen ember nem azon törekszik, hogy
157 12, IV | megjön az esze, - úgy némely ember éppen akkor bolondul valami
158 12, IV | megütheti magát a keresztény ember, hogy ész nélkül nem igen
159 12, IV | minden olyanról, a miért az ember még vizbe is szokott ugrani;
160 12, IV | Szja, Holló Péter kitanult ember volt, azt gondolta, hogy
161 12, V | az emberek, hogy sok az ember, nem ártana egy csöndes
162 12, V | megjő, legalább egy biztos ember tudja; mert veszendő az
163 12, V | tudja; mert veszendő az ember, pedig ez a titok olyan,
164 12, V | életben, a baj úgy megüli az ember lelkét, hogy bizony nem
165 12, VI | a kapufát is megszólíták ember helyett, annyit lótottak-futottak
166 12, VI | elől visszariadván minden ember, a jó fiú egyetlen egy kapával
167 12, VII | nehéz szivvel veti el az ember, mert rágondol a jobb időre,
168 12, VII | szeretettel ölté magára az ember. Mint a hazajáró lélek,
169 12, VII | tehát hogyan dobja el az ember azt a rongyot, - nem tud
170 12, VII | emlékétől hogyan váljék meg az ember? Amott a kályha mellett
171 12, VII | kendével sem törődik az ember, - tehát iziben mozduljunk!~
172 13 | nélkül szivből törődnék más ember gyermekével? mint Schnellerné
173 13 | szőlőpásztor; mert minden ember sajnálta elnézni, hogy a
174 13 | nem! mondja néhány régi ember, kiknek kedves ez; tehát
175 13 | hajdanában is; de annyi ember között rossz is akad néha;
176 13 | mint az ördög), becsületes ember, csapj a markába; mert otthon
177 13 | tolakodónak, hogy minden ember otthon főzzön, én meg itthon
178 14 | minthogy még mai napig igen sok ember van, ki Simonyit csak óbesternek
179 14 | is gyanította, hogy élő ember legyen közel; pedig én tisztán
180 14 | kötelet.~A megrémült három ember szép hallgatagon ment a
181 14 | rendelkezvén kérdi, hogy a három ember számára hova küldje az ételt?~-
182 14 | elbeszélheti: hogy a magyar ember is tud valamit!~* * *~Hogy
183 15, I | országgyülésre, van ott okos ember elég; vigyázz, hallgass,
184 15, I | látám csalódásomat: mert ember, ki reggelenkint fél font
185 15, I | ily körülmények közt okos ember mást gondol, vagy magyaros
186 15, I | jön a bubánatnak, hogy az ember alig igazodik ki vele.~-
187 15, I | most is, azt gondolná az ember, hogy kapával se lehetne
188 15, I | most kijössz falura lakni; ember kell, szép öcsém a gátra,
189 15, I | kedves urambátyám, falusi ember könnyen elfárad a kövezeten.~-
190 15, I | öcsém, majd kiugrik az ember a bőréből itt Pesten, milyen
191 15, I | szép hazai kelméket kap az ember az iparműtárban; ide alatt
192 15, I | öcsém, egy boltos, derék úri ember, azt mondja Pozsonyban lakott,
193 16 | többi; azt mondom, hogy az ember egytől egyig gyarló.~Hej!
194 16 | az ördög? - lármázott az ember ujra, mire a lányt a konyhában
195 16 | czifraságból azt sem hiszi az ember, a mi talán igaz.~Soha sem
196 16 | lemarad az aranyos por, ha az ember a kezébe veszi!~Szerelem,
197 16 | nem szeretné kimondani az ember, de majd máskor mondja, -
198 16 | szomszéd, az az 50 esztendős ember, kit fösvénységből, kit
199 16 | Csak az a baj, hogy némely ember mikor sug, éppen olyan zörejjel
200 16 | bolondságon törné a jóravaló ember az eszét, hanem azt is megbánja,
201 16 | nem tudná, hogy a falusi ember az ajtó sarkában szokta
202 16 | ahogy csak lehetett két ember keze után; mert a lány is
203 16 | hajlott.~Elvásott az a jó ember, a ki ezt az ut szélére
204 16 | de nehezen állná meg az ember.~* * *~- Hogyan esett a
205 17 | mivel az apjuk egykor kegyes ember volt, magukat is kegyelmes
206 17 | kalendáriumba, melyben az ember még csak a mesét böngészi, ...
207 17 | maga csinyét aztán minden ember szivesen neveti.~Ha még
208 17 | ilyenekért is elkárhoznék az ember, úgy a más világon valami
209 17 | ferde szájjal csinálja az ember, ha tükörben látja, maga
210 17 | vagyok.~A hetedik nevezetes ember, minthogy először is hetedik
211 17 | pedig hólyagokat tört az ember nyelvén.~No én aztán fel
212 17 | majd megfagy benn az ember - mondá a vén kópé, mintha
213 17 | megkormosodott.~- Tréfás ember az ifiúr, hanem hozott ön
214 17 | hogy fekete, hisz jóravaló ember nem varrat most már kéket.~-
215 17 | mondták, hogy... maga egy öreg ember már...~- A mint látja.~-
216 17 | barátot adott.~Ő most gazdag ember, s máig sem feledi a zálogos
217 18 | 1795-BEN.~Egyszer volt egy ember, annak volt egy fia, azaz,
218 18, 2 | akarván széken üldögélő ember lenni, apjának kinos beleegyezésével
219 18, 2 | időben még minden jóravaló ember azt a bort itta a korcsmán,
220 18, 2 | házat, elfér benne száz ember nappalra, éjszakára, tudva
221 18, 2 | bandán kivül annyi bámész ember és apró gyerek lesett, hogy
222 18, 2 | észrevettem, olyan hegyremászó ember a hadnagy úr, s a ki legtöbbet
223 18, 2 | országban minden jóravaló ember tudja, miért mászkált föl
224 18, 2 | csak mégis bekötözik.~- Ember vagy, öcsém! - kiált föl
225 18, 3 | Horváth Zsigmond a legvidámabb ember volt valamennyi között,
226 18, 3 | mert a mit két-három ember irt, egy kurta nap alatt
227 18, 3 | s még néhány bizalmasabb ember, közöttük Szegedy Ferencz
228 18, 3 | keseritteté magát, hogy az ember azt hinné, hogy a feleségének
229 18, 3 | látvány midőn olyan gazdag ember, mint Horváth Zsigmond ur
230 18, 3 | kitalálta, hogy a magyar ember sirva vigad, és vigadva
231 18, 3 | sem fog elhinni.~- Rossz ember! - pirongatja a leány. -
232 18, 3 | atyjához, ki finom eszű ember lévén, korán észrevette,
233 18, 3 | nagyobb volt annál, hogy annyi ember itt a bolondját járja, s
234 18, 3 | legkönnyebben megszökni annyi ember közöl?~Ezen tünődést észrevette
235 18, 3 | a gazda, s nehogy a vén ember fiát is elvigye, nagyon
236 18, 3 | Sándor, Szegedy uram hatalmas ember! azért eszeden légy, s ugy
237 18, 3 | apám, én a legboldogabb ember vagyok.~- No, no! - mondja
238 18, 4 | különben cselekszik, ha az ember boldogsága körme közé kerül,
239 18, 4 | mondta.~- Ah, a vakmerő ember! - kiált a leány oly hangon,
240 18, 6 | kettőnek egyikében~ A jobb ember könnyen vész.~Az ész ezer
241 18, 6 | a másiknak is, hogy volt ember, kinek anyai nyelvén elpanaszolhatá
242 18, 6 | azért is kinos; mert egy ember sorsához országok sorsa
243 19, I | elbámultan mondá:~- Most egy ember halt meg!~- Honnan tudja
244 19, I | válaszszal, minővel a magyar ember, hogy ugy mondjam, kertelni
245 19, I | nem látta kend, hogy az ember szeme, a melyikkel sirni
246 19, I | nem is, a mint veszi az ember, - a fizetésemből tulajdonképen
247 19, II | mert maga a pap gyönge egy ember volt, ... hogy ha ő miséz,
248 19, II | széjjelhordták, mert tudták, hogy jó ember volt apánk, anyánk, azt
249 19, II | nyelvével sem tud szólni az ember.~- És a lány mit szólt?~-
250 19, III | spanyolfalak mellett.~Minden ember olyan kalappal köszön, milyen
251 19, III | világnak, de abban nekem való ember ritka telnék másnak, mint
252 19, III | kevés kell ahhoz, hogy az ember - szegény ember legyen!~
253 19, III | hogy az ember - szegény ember legyen!~Nem is az irigykedés
254 19, IV | uram, mikor nem veheti az ember hasznát a maga nyelvének
255 19, IV | nem ártana csomót kötni az ember nyelvére.~Felkaptam a szűröm,
256 19, IV(2)| szekérrel rendesen három ember jár; egyik a lovakat hajtja,
257 19, V | vagyok én!~Tovább megy az ember, s a mint szokás, ujra kiált:
258 19, V | utóbb az ajtó előtt két ember állott meg, s az egyik azt
259 19, V | szemközt jön velem egy ember, s azt kérdi:~- Miféle ember
260 19, V | ember, s azt kérdi:~- Miféle ember kend?~- Én itt bakter vagyok -
261 19, V | hanem biró uram, ez az ember, a ki engem itt fog, meg
262 19, V | a félszerből kikiált egy ember:~- Ki jár az udvaron?~Hanem
|