Rész, Fejezet
1 1 | Titokban kedvesével megesküdni; ez megelőzendé a királynak
2 1 | a Duna fenekére ugrom.~- Ez nagyon hideg megfontolás,
3 1 | Szikszóit látjuk kedvesével; ez sirt, a másik kucsmáját
4 1 | menyasszony, egy csókot kérek, ez volt az alku az esketés
5 2, I | felrúgtam, pedig két esztendeig ez is uram volt, mert ha eldült,
6 2, I | nemzetes úrrá gondolom magamat, ez a legnagyobb megaláztatás,
7 2, I | mindenesetre a tiszttartó tartaték, ez már szokás volt a faluban;
8 2, I | derekába kapaszkodott, mit ez szó nélkül tűrt; mit is
9 2, I | is megjárhatta volna, s ez az ő kedves, egyetlen fia
10 2, II | nemzetes uram, - mikor ez a csás csikó meglett... -
11 3, II | II.~Régen megtörtént már ez a dolog, még mikor a francziák
12 3, II | ellövik a lábát és a kezét; de ez még csak hagyján, mert legtöbb
13 3, III | szóljon valaki, ... kinek kell ez a gyerek? kiáltja a biró.~
14 3, III | Hát senkinek sem kell ez a gyerek?~- Sohase kinálgassa
15 3, III | anyja, - az én kezemben van ez.~- Hová gondol, - öcsémasszony? -
16 3, III | is három gyereke van!~- Ez lesz a negyedik, - mondja
17 3, III | lesznek.~- De nagy bolond ez az asszony - suttogott egy
18 3, IV | odább ballagott az öreg.~- Ez is olyan bolond, mint a
19 3, IV | kezdé meg az első.~- Mire ez fölserdül, Györkéné majd
20 3, IV | senkit sem láttam.~Ilyen ez a mód nélküli szigoruság,
21 3, IV | leány? - kérdi a bíró.~- Biz ez hálaistennek... leány, -
22 3, V | egy czérnahangu gyerek, - ez a Sánta Ferkó mindig lop,
23 3, V | prédát, nagyon hitték, hogy ez nem igaz kereset.~Egyik
24 3, VI | mondja az asszony.~- Hát ez a lány nem marad nálunk
25 3, VII | bakancs volt a lábán. No ez még hagyján, hanem a kit
26 3, VII | annyi legyen benne, hogy ez azon ember, a ki katonának
27 3, VII | maradhat egy pár ezer forint.~- Ez bizony jó lesz az én Ferkómnak, -
28 3, VII | belevaló; hogy tudniillik ez a gyerek ilyen meg ilyen
29 3, VII | hazaereszteni a faluba nyűgnek.~Ez hát szépen meg volt irva,
30 3, VII | alispán úr.~- Jó móddal lehet ez a biró?~- Könnyü ennek,
31 3, VII | fiát tette meg helyettem.~- Ez az isten büntetése, - kiáltott
32 3, VII | esküdttől is hallom, te, meg ez a kis lány, nem haragusztok
33 4, I | szemlélődni kezdek, s látám, hogy ez a faj minő alázatos szemeket
34 4, II | hányféleképen sopánkodtak ez urfiakon, egyik azon sopánkodott,
35 4, II | hanem annak a hölgynek, hisz ez már a huszadik ösmeretséged
36 4, II | huszadik ösmeretséged lenne.~- Ez még nem sok.~- S nem félsz,
37 4, II | föltekinteni.~Igy tartott ez jó darabig, midőn egyszer
38 4, II | előbb ügyvéddé lehessek.~Ez is megtörtént; s még néhány
39 4, II | néhányszor végig járom.~Ez is megtörtént, s midőn éppen
40 4, II | hogy első találkozásunkkor ez óraszámokat emlité, s én
41 5, I | véletlenül a körme közé kerül ez a lap, nagyon jó lesz, ha
42 5, III | mi volt az az a ki? mert ez gyengédtelenség volna, hogy
43 5, III | kiálték az orvosnak, - ez nem valami őrülési roham?~-
44 5, III | kivánhat, mondám én.~- Pedig ez nem őrült.~- Orvos úr! ...
45 5, III | orvossága erős lett volna, - ez ember boldogtalan.~- Boldogtalan
46 5, V | Pedig elhiheted barátom, - s ez annál bosszantóbb, - hogy
47 5, V | áll nékem jót azért, hogy ez az, ki tőlem lopta el?~-
48 5, V | Az igaz, barátom! - hanem ez a lopás már annyira el van
49 5, V | mutatja barátom, - íme, ez szalonnafolt; - emez itt
50 5, V | Csakugyan úgy van! - hanem mi ez?~- Egyszerü dolog, - a mi
51 5, V | meglátszik.~- De minő sűrűn van ez a körmölés?~- A mint a szolgáló
52 5, V | bajom nem volt.~- De ha ez mindig igy tart?~- Most
53 5, V | könyvet, mert nincs pénze.~- Ez legjobb biztositás.~- Mindenesetre, -
54 5, V | hogy könyvet vegyen.~- Ez volna a legjobb.~- Én helyeslem.~-
55 5, VI | hogy miképp származott ez a nyavalya? hogy az orvosnak
56 5, VII | Jaj, - miféle medveország ez?~- Finniában vagyunk, -
57 5, VII | S a neve?~- Meczy!~- Ez nem igen magyaros!~- Igen,
58 5, VII | melyről elmondhatjuk, hogy ez aztán orr; addig is türelem,
59 5, VIII| nagy betü?~- Hisz, uram, ez éppen tiszteletből történik -
60 6, I | gyulladt fel az öreg - vagy ez a tacskó hazudott, hanem
61 6, I | történetet, olyan legény ez, ha meglátná, - abból a
62 6, I | emelgette Ferkó.~- Micsoda lárma ez? - rivallt be a gazda, -
63 6, I | hanem már most azt kérdezem; ez a leány szeret-e valakit?~-
64 6, II | tisztelendő úr.~- Hej, ha ez a magyar ember úgy vetett
65 6, II | után nézvén, - eleven volt ez a leány?~- Nincs különben,
66 6, IV | várom, hogy haza érjek, már ez a sok pénz is csakugyan
67 6, IV | hallhatták, - nekem is elég ez a baj, hát még ez nem elegendő?~-
68 6, IV | is elég ez a baj, hát még ez nem elegendő?~- Ne járjon
69 6, IV | gróf elszomorodva, - nekem ez a nap olyan örömömre volt,
70 6, V | ember vallja meg a bünét.~- Ez pedig bot nélkül történik
71 6, V | Csak már magyar ne lenne ez az ember - búsula a gróf, -
72 6, V | be a száját?~- Mindig baj ez, Ádám apánktól szakadt ez
73 6, V | ez, Ádám apánktól szakadt ez reánk.~- Mit is mondjak
74 6, V | imádkozzunk.~- Nagyon jól leszen ez így, gróf úr, - mondá a
75 7, I | Aztán hiszi ön, hogy ez a világ még sokáig fog állni?~-
76 7, II | folyamodott; - legtöbb gazembernek ez lévén kapaszkodója egyik
77 7, II | cserélte vissza, - elég lehet ez a megijesztés.~- Ilyen papirokkal
78 7, II | nem tréfál?~- Lehetetlen ez a dolog, uram, - riadt meg
79 7, III | rendelkezhessék, - hogy ime: ez még ráadás.~Ime tehát egy
80 7, III | hogy feleséget kapjon; ez a divat már elmult, s mi
81 7, III | amire szükségtek van, ... s ez az igazmondás nem ölte még
82 7, III | emlegettetnek.~Minő kín ez a mulatság, mikor még előbb
83 7, III | mondhatja magának, hogy ez álom, - oly elkerülhetetlen
84 7, IV | fővel mert megállani; - ez oly kín, mit szivesen szeretne
85 7, V | elfogadtatni nehéz.~Ahol ez az eszményi vonal megvan, -
86 7, V | mind e mellett elég emlék ez, véli Sándor.~- Kinek? -
87 7, V | utólsót nem érdemlem.~- Tehát ez vallomás? - mondja elpirulva
88 7, V | most azt kérdem, menjek-e? ez a századik kérdés.~- Maradjon, -
89 7, VI | Ágnes asszonynak több lesz ez a soknál, és ha Sándor át
90 7, VI | kivántam meglepni, kezdetnek ez is jó, Ágnes asszony.~-
91 7, VI | csodálkozék Ágnes asszony, - még ez is milyen goromba! - indulatoskodék
92 7, VII | vetették be az ablakon.~- Ez bizonyosan valami titkos
93 7, VII | Itt semmi egyéb, mint ez a gombolyag, még pedig az
94 7, VII | titok.~- Sándor! ... tréfa ez, vagy bosszantás? kérdi
95 8, I | mintha megérezték volna, hogy ez összeszokott holmi másnap
96 8, II | bánta, ha máson történt meg ez a dolog, hanem Tamási Pál
97 8, II | atyjának tették.~Becsületnek ez is jó volt, és az elhagyottaknak
98 8, II | találja ki okos ember, hogy ez a két asszony mit akar? ...
99 8, II | asszony mit akar? ... sem ez nem szól, sem anyja.~- Nem
100 8, II | szó, mondván:~- Istenem! ez az én emberem csak okos
101 8, II | csak okos ember, s ha még ez is ilyen bolond, hát a többi
102 8, IV | hivták haza.~Hosszan tartott ez a dolog; mert Tamási nem
103 8, IV | pénz! - mondja Tamási.~- Ez meg az irás, - nyujtá oda
104 8, V | gazdát a faképnél hagyván.~Ez volt az első és utolsó,
105 8, VIII| az ablakot, hisz nincsen ez betörve.~Egy fájdalmas emlék
106 8, VIII| van, tekintetes uram?~- Ez a büntetése a gonosznak, -
107 9, I | gondolva, hogy Angliában ez megjárja; mert ott enyhébb
108 9, II | csinos jövödelmet húztak.~Ez évekig tartó csata volt,
109 9, II | és gyaníttatá velük, hogy ez ember javukra akarna lenni.~-
110 9, III | villámháritókat alkalmaztak; hanem ez egyszer a multra nagyon
111 9, III | pusztákra vannak fölosztva.~Ez alkalommal szabadjon elmondanom
112 9, III | ritkán hall az ember; de már ez is megtörtént, és tán máskor
113 9, IV | a visszamenekülhetésre.~Ez alatt a herczegi konyhához
114 9, VI | rémületessége megállitá őket.~- Ez a prefektus lesz? - Véli
115 9, VIII| forintba, tekintetes uram.~- Ez még nem sok.~- De nincs
116 9, VIII| kan vaddisznót hajtsanak.~Ez alkalommal a közlő szinte
117 9, VIII| röviden következőkép ad elő.~Ez időben, a tamási vadaskertben
118 9, VIII| is még párosodás előtt.~Ez magában csekélységnek látszik;
119 10 | magas álarczos nincsen több ez egynél, s midőn visszafordulnánk,
120 11, I | megszolgálom én még a kölcsönt.~- Ez csak tréfa! - mondja aztán
121 11, I | kivánván ütni a dolgot, - már ez a mi sorsunk édes szomszéduram,
122 11, I | biz elfutna, csak ne fogná ez ember a kötényt, - mondja
123 11, II | bizonyosan, hogy kérdés-e ez voltaképpen, vagy csak kezdő
124 11, III | hanem fránya szer ám ez az úri nép, nem kap ám ez
125 11, III | ez az úri nép, nem kap ám ez a kinálás után olyan mohón,
126 11, III | regényekből olvas ki.~És ez a faj, melyet az idő úgy
127 11, III | felvarrattad szabóddal; ez nem elég, lovaidnak is csináltattál
128 11, III | lelkét; mert egyebe nem volt. Ez is elég. Azt mondám, küzdjél!
129 11, III | válaszolt a mérnök.~- Ez az utolsó szó?~- Én a magamét
130 11, VI | cselédházának ablaka alá járt.~- Ez bizonyosan az a szegény
131 12, I | ne húzódjunk félre, hisz ez a telek még egyszer annyit
132 12, I | egy ujdonatuj kapa.~- Még ez a kapa megmaradt neked, -
133 12, II | betette a lábát.~4-er. Ha még ez nem elég...~Azonban hagyjuk
134 12, III | pedig az hosszabb, mint ez.~- Bizony pedig, édes Örzsém,
135 12, IV | fáradságát, egy kerülőt teszen.~Ez a kerülő pedig annyiból
136 12, IV | szólt a leány apja.~- Ez meg az enyim! - neveté Galamb
137 12, V | tölti az időt.~Igy ment ez a dolog, s minthogy a gyalogpósta
138 12, V | veszendő az ember, pedig ez a titok olyan, hogy az is
139 12, VI | hogy amannak keservesen fáj ez, - neki pedig, - azt gondolja, -
140 12, VI | pedig, - azt gondolja, - ez egy kedves és jó falat.~
141 12, VII | Csakhogy itt vagyunk, - felel ez is kurtán.~- Mit akarnak
142 13 | Jaj, de drágában van ez a csipetnyi tudomány! -
143 13 | sem vénülök meg itthon!~Ez őszinteség majdnem hihetetlen
144 13 | meg az egyiket, ... búsul ez a te asszonyod? hallom,
145 13 | régi ember, kiknek kedves ez; tehát folytassuk ezt a
146 13 | ott az utczának sarkán.~Ez is haladás; hanem Schnellerné
147 13 | legszebb szóval. Furcsa portéka ez a férfi, némelyiknek kard
148 13 | meg itthon tálalok.~Biz ez magyarán volna megmondva;
149 13 | itt mellettem annyi ideig.~Ez volt vele utolsó beszédem,
150 13 | pedig nem ártana.~Persze, ez most tréfából sem szokás,
151 14 | ijeszteni is akarnak, s ez okból a deszkát egy kissé
152 14 | mészárosoknak, s a remekelő legény ez uttal lakodalmát is ülte.~
153 14 | Na, nekem végem van, ha ez a tintanyaló meghal!~- Nézzük
154 14 | kedvesebb lőn Simonyinak, mert ez a jó mód neki sok kényelmet
155 14 | fog ő a lóval csinálni.~Ez is meglőn, s midőn távozának,
156 14 | keresztet, s ezt neki küldje el. Ez kemény dolog volt; mert
157 15, I | szüntelen dohányozni. - Ez bizonyos faja volt a házi
158 15, I | szélén van; hogy úgy szóljak: ez Magyarhonnak füle: melybe
159 15, I | kuvaszoknak pusztitó hangját; ez mind semmi e hangzagyvához.
160 15, I | meghatározni, mikor valék vitézebb: ez utóbbi pillanatban, vagy
161 15, I | hazáért; semmi külföldi! ez a jelszó, ezt mondom én
162 15, I | urambátyámnak bokros feje ez által kijózanul, nőm nyelvünkben
163 15, I | viszonyokba avatkoztam, ez volt csendes véremnek medre;
164 15, I | csalá fel hazánkfiainak. Ez időtájban egy ebéd után
165 15, I | önkénytelen felkiálték:~- Ez vagy Jancsi, vagy - urambátyám!~-
166 15, I | poczakos nyulat lőtt, és ez azt jelenti - aszongya -
167 15, I | hiszi, hogy nagyot hall, ez pedig a vénségnek az oka.~-
168 15, I | Szót beszélsz öcsém; de ez a Pest megviseli az embert; -
169 15, I | de szót ne vétsek, öcsém, ez a czifra mellény honi-e?~-
170 15, I | rosszul hallok, de nem hiszi; ez is az öregségnek csalhatatlan
171 15, I | nem, választasz még ma!~Ez annyit jelent, hogy urambátyám
172 15, I | A mennykőbe, gondolám, ez hajdani jó pajtásom volt;
173 15, I | Melyik az? - kérdezem.~- Ez a kilenczvennyolczadik;
174 15, I | szándoka urambátyámnak engem ez arczkép eredetijével egyesíteni?~-
175 15, I | Isten áldása legyen rajtad; ez tán az első öröm, mit általad
176 16 | hogy megláthasd, milyen? s ez a semmi a tölgyerdőt is
177 16 | elhozni azt az ebédet, hogy ez meg amaz.~- Nincs még tizenkettő, -
178 16 | szó nélkül is megtörtént ez a kis utazás; hej pedig
179 16 | hej pedig jobban esett ez a szótlanság, mint mikor
180 16 | asszony - a kend részét is ez imádkozza le, van neki miért
181 16 | Kihozta a lány.~- Minek ez apám uram, ha szánon megyen?~-
182 16 | annyit Pál Istvánnak, mint ez a szánkázás! A mint szóhoz
183 17 | karnak vérét adák esküzálogul ez egy hazának, mi pedig heten
184 17 | hazudni szokott, tudom akkor ez életben könnyen fütyörészhet, -
185 17 | könnyen fütyörészhet, - ez pedig már úgy is szokott
186 17 | meg is borotválta, s mikor ez nem használt, kezén lábán
187 17 | hátára, de minthogy még ez sem használt, pióczákat
188 17 | ráehült, érezte a szagát! ... Ez a barátunk ebből is jámborabbnak
189 17 | a "fátyolnak titka", még ez a kék köpönyeg is talált
190 17 | valót. Szerelmes Jézusom! ha ez a köpönyeg mikor én hatodszor
191 17 | regrutát végig tapogatta, ha ez akkor elkiáltja magát, hogy
192 17 | Pécsett történt velünk ez a história, - ott a hegyoldalban,
193 17 | után oda retiráltunk.~Még ez mind akkor történt meg,
194 17 | köpönyegben.~Igy megyen ez a világon, kicsinyből nő
195 17 | csontjait.~- Vékony kis jószág ez... ifi úr... majd megfagy
196 17 | öreg, ... átkozott hideg ez a köpönyeg - melynek ekkép
197 17 | Negyedszer jött a huszár; ez már majd berakta az ajtót,
198 17 | három lóg a raktárban.~- Ez lesz a negyedik!~- Jaj hát
199 17 | negyedik!~- Jaj hát kék ez is!~- Dehogy kék, dehogy
200 17 | ágyunak nem teremtetett, mert ez bizonyosan el sem sül, meg
201 17 | valója?~- Hogy magának kell ez a köpönyeg!~- Kell-e? ...
202 17 | Elég!~- Hanem úrfi, ... ez nem valami csent portéka?~
203 17 | ezzel levette a köpenyt. - Ez is kék, - milyen sáros? ...
204 17 | melegen jutott az eszébe, hogy ez a köpönyeg ötödször jött
205 18, 1 | feleségét, hogy jó lesz ez "kármentő"-nek, ha majd
206 18, 1 | asszony megfogadta, hogy ez lesz a legutolsó mosás.~
207 18, 2 | hatos tallért is kivenni, s ez volt a jele, hogy a czigány
208 18, 2 | tudta gondolni, honnét jő ez a lakodalmas népség, velük
209 18, 2 | E fiatal testőrtisztről ez országban minden jóravaló
210 18, 2 | az már megjő a hirrel, s ez a boldogtalan úgy hallgatja,
211 18, 2 | váltani a lelkes hölgygyel, s ez elegendő volt foglalóul
212 18, 2 | Mihály köpönyegéért, melyről ez időben már ő maga sem merné
213 18, 3 | Ki van a köpönyegben?~Nem ez volt az egyetlen eset hajdanában,
214 18, 3 | ismétli Kisfaludy Sándor. - Ez nagyon sok lenne, s hogy
215 18, 3 | szokatlant mondjak, - többnek ez életben nem lesz oka panaszkodni
216 18, 3 | s a ki észrevette volna ez ábrándozó boldogságot, még
217 18, 3 | nyujtsa; mintha félne, hogy ez ártatlan játékban közönyössé
218 18, 3 | Kisfaludy a helyzetet.~- Ez kinos állapot, - mondja
219 18, 3 | első, ki elutasittatom.~Ez vallomás volt, melyre a
220 18, 5 | igyekezett őt meglátni, s ez elég volt első pillanatra,
221 18, 5 | a magyarázattal, örökre.~Ez oly határozott hang volt,
222 18, 5 | fejjel azt gondolván, hogy ez tán könnyebb baj mégis,
223 18, 5 | ágyúkkal szemközt menni; de ez a sors nem lévén rámérve,
224 18, 5 | lévén rámérve, a fájdalomnak ez orvosságát nem lelte meg;
225 18, 6 | Engem a sors forgó szele~Ez örvénybe csapott bele,~
226 18, 6 | nyomot ki fogom kutatni.~Ez volt az első reményszikra;
227 18, 6 | hazaszabadulás lenne.~Végre ez is megjött, a két fogoly
228 18, 7 | félreértés kimagyarázása után ez nem volt nehéz munka.~-
229 18, 7 | meg! - mondja Róza. Minket ez szomoritott meg; - tehát
230 19, I | de hinni nem akarja!~Ez aztán a jól megrögzött,
231 19, I | volna, az is mind az enyém. Ez volt az egész.~- Ebből édes
232 19, II | kilógatta volna a lábát. De ez még hagyján, mert a plébánosunk
233 19, II | elfeledünk reája gondolni! de ez hagyján, hanem egy nap hányszor
234 19, II | fia vagy?...~- Biz igy van ez mindenütt a földön! - vigasztalám
235 19, II | tudom én, a mennyit ment ez az én két lábam ma reggeltől
236 19, III | tovább nyargal.~- Kié lehet ez a csomó? - kérdé a kislány.~-
237 19, III | kislány.~- Apai, anyai jussom ez énnekem, - mondám fél kezemmel
238 19, III | tanyára lelek.~- Kicsiny ez a mi falunk nagyon, - szóla
239 19, III | több nincs - gondoltam - ez is jó! ha ez nincsen? -
240 19, III | gondoltam - ez is jó! ha ez nincsen? - azután volna
241 19, III | bizonykodtam, hogy de én sem tudom.~Ez volt, a mit mondtunk.~Kész
242 19, IV | mégsem ébrednék rá; - de ez? ha csak egyszer is megállt
243 19, IV | oldalra bólintott.~Igy tartott ez egész álló három esztendeig.~
244 19, IV | nem is hinné az ur, hogy ez a mi nyájunk, ha módosabb
245 19, IV | neszemet se hallja.~Igy tartott ez megint jó ideig, s azon
246 19, IV | a korcsmárost: - Mit néz ez a temérdek sok kölyök?~Félre
247 19, V | óra!~- Nem is ugy kiált ez - a miként én szoktam, -
248 19, V | vagyok; hanem biró uram, ez az ember, a ki engem itt
249 19, V | magát, mind uj meszelt volt ez, pedig nálunk minden ház
250 19, V | feküdt az én ökröm! Csak ez kellett nekem, mindjárt
251 19, V | és látom ám, hogy éppen ez az, a ki három esztendővel
|