132-arulk | aruln-besze | beszi-csett | cseve-egyro | egysz-elszo | eltag-faba | fabos-folfo | folga-gondo | gondv-hazab | hazad-huzzu | idabb-kabat | kacsa-keser | keset-kital | kitan-korom | koron-leped | lepeg-megeg | megeh-megsz | megta-mozsa | mozsi-odaad | odaat-pantl | panyv-rende | rendi-szako | szala-szorn | szove-teket | tekin-tyuko | tyukr-varme | varna-zabba | zabla-zwei
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 9, VIII | a herczegi jószágokból 132 vadászt rendelt le Miklósvárra
2 4, I | is mondom ezt odább; mert 15 év mulva is végig melegszem,
3 9, VIII | darab kivántatott; de mind 16 ágas. Nyolczadnapra a kötélháló
4 9, VIII | felébe adta ki a földeket, s 1816-dik esztendőben csupán zabot
5 9, VIII | borzasztó lármát ütnek.~1817-ben Bécsben a "Prater"-beni
6 9, III | között történt körülbelül 1820-ban.~Szintén nagy vadászat
7 9, III | volt, s a gyönyörü telep 1821-ben a tűznek lőn áldozata.~
8 4, I | szóról szóra benn van, hogy 1823-dik évben születtem, és
9 15, I | az idegen nyelvü anyával.~1846-ik évnek tavaszát értük;
10 9, I | tehát szaladjunk külföldre.~1852-dik esztendőben egy gazdag
11 9, VIII | csináltak újat.~Naponkint 2000 hajtó kellett, mégis sok
12 9, IV | puskázásra már augusztus 21-ik napján megkezdék a hajtást.~
13 5, II | nyugdíjintézetnek pedig 2700-at, - azonban ha szomszéduram
14 9, VIII | szarvasok és vaddisznók 36 000 holdnyi erdőségben nyolcz
15 5, II | ki a nemzeti szinháznak 4000 frtot adott, a szinházi
16 9, IV | megérkezett Kis-Martonból 48 gránátossal, velük hozván
17 9, IV | vadászat megkezdése szeptember 5-kére volt kitüzve, és hogy
18 9, VII | mely mindenestől nyomott 593 fontot, - ennek rajza a
19 9, II | használtatott körülbelől 600 holdnyi térségnek bekeritésére,
20 11, III | kedves fiúk lesznek azok, kik 6000 év mulva bebizonyitják,
21 18, 6 | A szív szerzi vesztemet.~71. dal:~Édes, kinos emlékezet,~
22 9, VIII | várta.~Az egész szállitáshoz 728 ló kivántatott, mégis egy
23 9, VIII | vadaskertjébe 50 különnemü szarvast, 8 emse és 2 kan vaddisznót
24 5, VIII | szó közepén nagy T és nagy A-val; kezdje újra.~Ekkor az irnok
25 2, II | megszakasztani, behunyt szemmel - ab invisis - kérdem:~- Milyen
26 11, I | ő, az inzsellér úrba.~- Abba-e? - kiáltott bele Budai.~-
27 16 | az utczaajtó nyikorgását, abbahagyta az éneket, és alamizsnát
28 8, V | volna ki a gyöpre, s ott ábéczézett volna kend vele az esze
29 4, II | elvesztett valamit; éppen nagysád ablakai alatt.~- Ugy? ... mosolyga
30 15, I | szomszédomnak átellenes ablakaiba merülve. Angyalarcz lebegett
31 15, I | minden bátorságom.~Szobám ablakaiból imádottamat minden perczben
32 4, II | fogom önt szemmel tartani, - ablakaim a legszebb szemlét engedik,
33 18, 3 | szobának a Balatonra nyiló ablakainál ült az öreg házigazda, mellette
34 4, I | helyet.~A szép hölgy kitárta ablakait, - fehér karjait az ablakvánkosokra
35 19, IV | ismert meg, elkotródtam az ablakaljából. Vagy egy óra mulva visszaólálkodtam...
36 7, VI | kiveté, s éppen a szomszéd ablakán beesett.~ ~
37 15, I | Ha szobámból átnézhettem ablakára, szemeink sűrűen találkozának;
38 4, II | óra közt a hölgy mindig az ablakban könyökölt.~Messziről már
39 4, I | igazítom, - s e közben az ablakból elhozta az ollót, - s hajamat
40 2, II | A szélnek jó kedve volt, ablakom alatt fütyörészett, nótáira
41 19, V | hála az istennek - mondá az ablakos - eddig a bakter is a tulsó
42 8, V | apja, - majd adok én neked ablakozni! - lármázott még odább,
43 8, VIII | világért se vegyék le az ablakról.~- Eddig sem bántottuk teins
44 4, II | az az óriás, ki az emelet ablaksorait fölérje; azért az egyetlen
45 17 | kihoztam; mert mig ő az ablaktáblákat berakta, addig a cseléd
46 6, I | valaki, hogy minden éjjel az ablakunkat lesik.~- Ki lesi? lánczhordtát! -
47 4, I | ablakait, - fehér karjait az ablakvánkosokra helyezé, s ha egy gyönge
48 15, I | boldogságába.~Hasztalan volt minden ábránd; szerelmemet megmondani
49 7, IV | égető fájdalom, panasz, - ábrándok, szenvedélyek, - tiétek
50 15, I | sarkantyupengés kelte fel ábrándozásomból; sieték az ajtóhoz, melyen
51 18, 3 | a ki észrevette volna ez ábrándozó boldogságot, még a mentéjét
52 1 | András kámzsája botlott ki, ábrázatja csuklyájába mélyedvén; bal
53 6, I | legvégére értek.~- Szedd föl az abroszt, lányom! ... kezdé meg a
54 15, I | nyekegő dudának megkinzott accordjaitól. Bőgött a nép, lármázott;
55 13 | emberek között, kőmüvesek, ácsok nagy tüzi veszedelmet, üvegesek
56 2, II | akarván ott az erdősarkon ácsorogni. Rókaprémes sipkáját fülig
57 8, V | hogy Keresztesek fiának ád édes apád feleségül téged.~
58 10 | ő már elő is kéri:~- Egy adag fáczánt és pezsgőt! - mondja
59 5, IV | az orvosságból nem egy adagot vesz be egyszerre, hanem
60 17 | apák, kik hét karnak vérét adák esküzálogul ez egy hazának,
61 13 | alábbhagyott, a fösvény adakozóbb lőn, aztán régi közmondásként:
62 6, V | Mit is mondjak annak az Ádámnak, - szólt félig nevetve a
63 9, II | magát egynek, legkevésbé adandja a fegyvert, melylyel vadat
64 9, IV | lehetett az, mindjárt a legelső adat meggyőz bennünket; és hihetőleg
65 9, IV | körülményesen ir le mindent, s én az adatok egybeállításánál előadásához
66 9, I | bevezetés után egybeállítom azon adatokat, melyekből hazánk egyik
67 6, V | gondolta, hogy az pandúr.~Addig-addig ment tisztelendő úr beszédjében,
68 15, I | mozdulatairól rendes tudósitásra adék utasitást.~Az országgyülésnek
69 18, 3 | boldogságért, mit a szerelem adhat; és éppen ezért mindketten
70 9, VIII | ajándékot csak herczegek adhatnak; mert az összefogás és elküldés
71 8, VI | volt, odaadtam, többet nem adhatok. Az irások úgy voltak zsebében,
72 13 | szegény uradnak csak nem adhatsz mindig gombóczot; mert utóbb
73 16 | ezt az igazságot.~- Mit adjak gyermekem? az isten áldjon
74 4, I | rossz, és hogy tanujelét adjam annak, hogy az eszem megállapodott,
75 4, II | mely arra vár, hogy színt adjanak reá.~Ahány szép arczot láték,
76 17 | kiáltott a huszár, hogyan adjuk zálogba most már a köpönyegedet
77 16 | nagy mérgesen - férjhez adlak, erre-arra... a mint szokása
78 7, III | hullámzásnak más irányt adna.~Izgalom, remegés, - remény,
79 6, II | hadd találnám én meg.~- Nem adnád vissza? - kérdi egy harmadik.~-
80 13 | biztatta a másikat.~- Mért nem adod ki neki az utat jó módjával, ...
81 13 | Schnellerné, - hanem én is ilyent adogatok másnak, sőt még azt is hozzá
82 9, I | rajta ült?~Eddig van az adoma, tisztelt olvasók, - világos
83 9, I | szabadjon elmondani egy adomának látszó dolgot, mely, szerencsére,
84 18, 4 | hogy apai kötelességemnek adósa maradni nem akarok.~- Kedves
85 12, VI | volt, mind összelármázta; adósai még a kapufát is megszólíták
86 11, VI | Már látom, nem marad adósom szomszéduram.~- De nem ám, ...
87 8, VIII | hisz az volt a mi bajunk.~- Adósuk volt ugye, kérdi az ügyvéd?~-
88 14 | a csiripoló madarakat.~- Adsz-e nekünk? kérdi valamelyik,
89 2, II | a másikat tavaly nyáron adtuk el a tabi zsidónak. Vakabi
90 19, II | mérjük, egy kis ráadást adunk a mennyországért is!~- Hátha
91 11, III | míg amaz szétterjesztett ágaival hajlik alá minden védelemre.~
92 11, III | Szereteted? ösmerem kedvencz agaraidat...~Tán hazád van? ... nem,
93 5, II | megugassák.~- Hát ezeket az agarakat mikor próbáljuk meg? - kérdi.~-
94 5, II | hogy nekem van a legkülönb agaram kilencz vármegyében.~- Nevezetes
95 5, II | bolond, a ki ingyen ad ilyen agarat, mely maga fog.~- Tehát
96 5, II | kétszáz pengő frtot.~- Egy agárért?~- Egyért kétszázat, kettőért
97 1 | idő szaladt, mint kilencz agártól üldözött nyúl; a király
98 11, I | helységünk, bár mekkorát ágaskodjék nagyságos Vámody szomszéduram,
99 8, III | meg Imrét.~- Imre fiam, ágaskodol, vagy magad vagy olyan hosszú?~-
100 13 | termett, hol még az udvaron az ágason lógó tejesfazekakat is rendre
101 11, III | elhervadt virágot, melyet ágastól letörtél, hogy dicsekedhessél
102 11, III | egy koldust, hogy egy pár ágdarabot fölvett, hogy egy éjen átmelegedhessék.~
103 9, V | egy, kezében levő száraz ággal rendre ütögette.~Midőn így
104 15, I | magát.~Néha felülemelkedtem aggodalmimon; kedves nőm körében tiszta
105 7, V | hogy kész lesz.~- Furcsa aggodalom - mondja Sándor, kivált
106 15, I | kapva.~- Mint dobog? - mondá aggodalommal a kis meglepett.~- Önért
107 17 | melynek kék szine komoly aggodalomra szolgáltatott okot. Midőn
108 7, VI | Eltelvén az óra, bekullogott Ágneshez, ki az ablaknál ült s a
109 7, VI | szobában egy ördög, hogy Ágnest elvitesse vele.~- Kérem
110 15, I | midőn az egykor terebélyes ágon, kivülem, bácsikám volt
111 9, VIII | melynek közepében egy sürü águ és levelü fa van. A fán
112 16 | a mint az erős hang az agyába tolult, - valamint Pál István
113 11, III | nem találom.~- De majd én agyalom magamat? - szólt a harmadik -
114 1 | későbbi tervét; de akármint agyalta magát, szüntelen répába
115 2, II | nyúznák!~Baloldalra fordulék ágyamban, mi körülbelül annyit tehetett,
116 15, I | felköltötten hanyatlott mellemre; ágyamnál Ninám ült, jobbommal kezét
117 5, VI | és nem volna most halálos ágyán. Uram s én istenem, hogyan
118 6, I | Öcsém Ferkó, - szólt agyarkodva Jancsi, - ne félj, te is
119 7, V | tovatartson a beteg apa ágyától.~Sándor jött be, - szokott
120 3, II | meghalni békességben és az ágyban; kapja magát száz meg száz
121 18, 2 | jómódu polgároktól a legjava ágybélit kölcsön is kérette.~Jókor
122 17 | Kinyujtóztatva feküdt egy ágyon a meghurczolandó köpönyeg,
123 3, II | de igy nem bántlak; mert agyon-hazudnád magad otthon; azért hát
124 13 | csontjaidnak meleg levest főzzön, s agyongyötörd féltéssel. Jobb lesz bizony,
125 2, II | nézed? - a végszónál már agyonpuffantám a tyúkászt. Szánra raktuk
126 12, V | találták ki, hanem azért azt is agyonüti, a ki nem katona.~Galamb
127 3, I | az anyja - mert mindjárt agyonütlek.~- Galambom édesanyám -
128 8, V | kettőt, hármat lépett olyan agyonverni való szándékkal, s míg így
129 7, VI | asszony szájánál nagyobb ágyú nem készült a földön, -
130 12, V | merre tud; mert ugyan az ágyugolyót katonákért találták ki,
131 18, 5 | mégis, mint mikor valakinek ágyugolyóval lövik meg a lábát, - az
132 15, I | belőlem, s hogy az ellenség ágyujával mégis szemközt nézzek, minden
133 18, 5 | háborúban nem röstel az ágyúkkal szemközt menni; de ez a
134 17 | volna meg, - szerencse, hogy ágyunak nem teremtetett, mert ez
135 17 | mondá valaha, hogy azt ugyan ágyúnak hivják, de nem egyéb, mint
136 3, II | veszteg maradni, a mint az ágyuzást távozni hallották.~A két
137 7, I | Ágnes asszony! ... mondja áhitatos hangon az elcsipett róka.~-
138 4, II | beszélvén el, melyeket én áhitattal hallgattam.~Barátom órákig
139 17 | czédulát kötnek.~Elment... oda, ahová a barát.~- Jó estvét, öreg
140 4, I | Közben-közben megszünt a munka, ajakamnál fogva fejemet állásba helyezé,
141 13 | selyemzsebkendőt adtunk ajándékba, s ezen tisztességjelet
142 7, VI | a gombolyagot, - egy kis ajándékkal kivántam meglepni, kezdetnek
143 9, VIII | láthatják önök, megérdemlé, hogy ajándéknak mondják.~ ~
144 9, VIII | birtokost nem akarván pénzbeli ajándékokkal megbántani, parancsot adott,
145 9, VIII | bizonyítja, hogy hasonló ajándékot csak herczegek adhatnak;
146 18, 3 | néhány szót, már megint ajándékozott neki egy hordó badacsonyi
147 5, I | azt a tudós társaságnak ajándékozta.1~- Ugy! ... hát mint szücs
148 5, V | Mindenesetre, - és iróinknak ajánlanék egy jó tanácsot.~- Mi lenne
149 9, I | alatt, méltóságos uram. - ajánlkozik a fiú.~- Az lehetetlen, -
150 18, 7 | elég egy történet; magamat ajánlom.~ ~
151 4, I | kimenetelnél köszönni: magamat ajánlom-e? vagy azt mondjam: alászolgája?~
152 15, I | szerettem; megszólitás nélkül ajkaim zárvák valának, megszólittatván
153 15, I | illetés küzdésembe került; ajkaimat beharapám, szemüregeimben
154 7, IV | gyenge lány az erős férfiúnak ajkán állítja meg a szót, s mielőtt
155 1 | történetkének, melyet a nép ajkáról vettem és adtam az ujabb
156 11, III | dolog, a teremnek még egy ajtaja van, - melyet éjjel-nappal
157 11, III | emeletes házad van, melynek ajtajában ijesztők állnak medvebőrben,
158 17 | kapott fel, melyet a zálogos ajtajához vágott - kopogatásképen.~
159 7, V | hogy az egyik szobának ajtaját bedönteni ugyan lehet, hanem
160 1 | ágazott ki, nyomdokán az ájtatos környékbelieknek, a nagy
161 3, VII | megvirradt, az alispán úr ajtója előtt álldogált.~Az alispán
162 10 | mulva újra fölpattan az ajtókilincs, s a domino a legvastagabb
163 12, VII | magát, hogy hol van. Az ajtóküszöbről hányszor lógatta le lábát,
164 19, III | láttam, s aztán, hogy az ajtóra kerültem, szinte láttam,
165 1 | vas sarokban, atyámuram ajtósarok helyett kenyerére piritván
166 17 | kilincsen, hogy ő maga is majd ajtóstul bedült.~- Hogy megijeszti
167 19, III | elénekeltem.~A kis lány az ajtószár mellől hallgatódzott, a
168 3, V | Sánta Ferkó pedig az ajtószárhoz támaszkodva bámult a leányra.~
169 1 | környékbelieknek, a nagy ajtóval szemközt pedig szélesebb
170 18, 2 | körülnéz a vendégek között, ha akad-e úti társ? s a karjába kapaszkodó
171 9, I | a szenvedélyes vadász az akadályokkal, keresztül megyen mindenen,
172 14 | A mészárosság éppen nem akadályozta, hogy olykor egy kis csetepatéban
173 9, VII | a vérnek folyása meg lőn akadályozva; de e napon a vadászat ily
174 14 | hogy a szobalány tervét ne akadályozzák.~Simonyi azonban maga is
175 5, VIII | riad közbe amaz.~- ... Az akademiai nyelvtan szerént irok, azaz:
176 5, VIII | jegyzé meg az iródiák - az akademiával a tudóstársaságot értsem?~-
177 8, II | jobb gondviselőjük nem is akadhatott.~A falun meglátszott az
178 18, 3 | egy szerencsés pillanat akadjon, melyben még egy szónak
179 9, II | annak megtámadói mindig akadnak; tehát akad olyan is, ki
180 19, III | apának; ha csak ezután nem akadok a jobb emberekre.~- Hát
181 7, III | tán derültebb képre is akadunk.~Még akkor élt az ügyvéd,
182 7, I | lármáját, hanem azt kérdem: akar-e engem fogadásomban istápolni
183 1 | nem rendelél, koplalni nem akaránk, szakácsnéról is gondoskodánk,
184 15, I | pillanatnak, melyben ég akaratával egy Kelmennel többet hozandott
185 13 | haragudni.~3-szor: A legjobb akaratból mondta négy szem közt, igy
186 18, 7 | Kisfaludy Mihály uramat akaratja ellen.~- Aztán nem mert
187 19, III | nénémasszonynak megköszöntem a jó akaratját.~Már az udvaron voltam,
188 8, II | kimenvén a konyhába, hol akaratlanul is kitört belőle a szó,
189 12, III | leány a legrésztvevőbb jó akarattal.~- Talán valami kurtát majd
190 8, III | Hogy jó fiú vagy?~- Azt akárhányan mondják, nénémasszony.~-
191 19, V | fakilincset, látom bizony, hogy én akárhol de nem jó helyütt járok,
192 9, I | kapja.~- Elmegyek én, uram, akárhova, csak mondja meg, hova.~-
193 18, 7 | házigazda, azt is tudni akarjuk.~- Csak annyit, kedves apám -
194 12, III | Fiam, - nékem mindegy, akárkit választasz, de ha a szót
195 19, III | mint látszott, a faluban akármelyiknek is bátyja lehetett volna.
196 18, 3 | könnyebben vegyen lélegzetet. Akármerre kereste az öreget, sehol
197 7, I | háta hamvazó szerdán.~- Akármitől, mi gondja arra Ágnes asszonynak?
198 17 | van felirva.~Komolykodni akarnátok, - hisz a sirást is olyan
199 7, II | elképzeltük, tehát világért sem akarnók eltörölni azon szinezést,
200 4, I | utóbb tőlem elválni nem akaró fiúnak mondja:~- Kérd a
201 18, 2 | Horváth Zsigmond úr a távozni akarót figyelmezteté:~- Öcsém,
202 12, IV | mit keresünk, - ha ládát akartunk volna lopni, Ferencz gazda,
203 19, IV | négy czigány markában nem akarva is szólt, - a legénység
204 19, III | Egyemmásom az ajtó sarkára akasztám... ugy lógott a vászontarisznyában
205 2, I | hitelezésért. A zsidó egy pár "akasztófáravaló"-val együtt megelégedett
206 18, 4 | ütlek, meg czédulát sem akasztok a nyakadba; hanem, látod,
207 17 | elájult, a mint a nyakába akasztottuk a mozgóvá lett köpönyeget,
208 4, I | ostobán, mint egy kisbiró, ki akképen akar felelni, hogy az emberség
209 19, IV | beszélhetnénk.~Mikor én akkorákat hortyognék, mint az a vén
210 17 | minden tekintetes úrnak akkorára méri az ő porczióját, mekkorákat
211 3, VII | valami vásárja nem volt, akkoriban nagyon sok francia aranya
212 19, II | kivántam volna uram, ha akkorsággal szólni tudtam volna.~- Talán
213 1 | ur nyájának?~- A király aklából, két gödölyének nyakára
214 9, IV | melyeknek naponta másfél akó tejföl és százhúsz darab
215 6, III | részeges embert egy tiz akós mellé állítják, örömében
216 13 | megkorholta, a kevély valamivel alábbhagyott, a fösvény adakozóbb lőn,
217 4, I | saját szemeimmel láttam aláirását, azokat az egyenesre vakart
218 8, VIII | melyen Keresztes András van aláirva; - hát nem az lakik itt?~-
219 10 | forró vérü népet, alant két alak beszélgetett.~- Marczi! -
220 7, III | leány - a férfiak millió alakban csúsztatják elénk a szót,
221 7, III | részvéttel vagyok kedvencz alakom iránt, minthogy egy olyan
222 16 | hogy a hirhordásért milyen alamizsnákat kapott Örzsétől... készen
223 16 | abbahagyta az éneket, és alamizsnát várván, jó előre rákezdé:~-
224 2, I | mindezeknek egy róka-história lesz alapoka.~- Ugyan, lője meg már egyszer
225 15, I | fel egymást. Nyelvünket alaposan érté, magyar szinházba jártunk;
226 10 | a fáczán egy falatig az álarcz leple alatt a szájba ment, -
227 10 | azonban a zene, - a vendégraj álarczozottan hullámzá körül a termet,
228 4, I | mondtam-e "jó napot", vagy alászolgáját.~Sehogy sem jutott eszembe,
229 11, VI | szónál két ölnyit süllyedt alatta a föld a verem fenekéig.~
230 12, VII | térdre a gonosz - leszakad alattam a padló.~- Az meglehet, -
231 13 | tanitani, megtanitották alattomosság és torkosságra; a rettenetes
232 18, 5 | czigányok között, mikor alattuk elsültek a lőporos békák, -
233 14 | mely Simonyival a toronyból alázuhant.~Egyiknek sem volt bátorsága
234 9, I | kivánni, hogy embereink porig alázzák magukat, mire aztán, magam
235 19, III | kend el.~A mivel az isten áld, ver;~S a ki istent kér
236 8, VIII | lányára és Imrére anyai áldását adván.~- Én is azt mondom, -
237 15, I | megesküvénk; az öreg atyus, áldásával tervembe egyezvén, deczember
238 18, 1 | köszöntött be, s az isteni áldásnak ilyetén szaporasága a gazdálkodást
239 12, III | szeretitek egymást, - az én áldásom mellé áldjon meg benneteket
240 1 | járkál az eszük.~- Uram, áldassék a te világosságod!~- Inkább
241 12, III | fűszálat is kicsalta az áldott természet, mért ne örüljön
242 15, I | a béke malasztjául hozta áldozatnak a békülés napjaihoz.~Érett
243 9, I | a versenyt, és még annyi áldozatot sem kiván a netalán szerzendő
244 5, II | hazáért, de egy batkát sem áldoznak annak becsületére! pedig
245 9, II | részén kezdődik a dunántuli alföld, és roppant térségen huzódik
246 10 | beszél, sáros utczáról, alföldi padlóról?~- Már uram, azt
247 19, IV | szoktam.~A nénémasszony alighanem szelét vette, hogy én nem
248 2, II | botlik; - felelt az öreg, s alighogy délután kiesett a kanál
249 6, I | tudta volna, hogy az ablak alját lesem! Ilyen volt ám anyád,
250 6, IV | pap vagyok, elégszer van alkalmam, hogy a gonosz útról leterelem
251 9, I | mondom, csakugyan nem vagyunk alkalmasak.~Igy van elhatározva a sors
252 9, VIII | kötélhálóba keveredik, az alkalmasakat kiszemelik, rudakkal lenyomják,
253 9, I | gazdag honfitársunk a legelső alkalmasnak látszó embert megfogadta,
254 14 | mert ellenszólni, ámbár alkalmatlan volt, hogy még három emberrel
255 7, III | Nekem ma nem kellett volna alkalmatlankodnom, - mondja Sándor.~- Ime,
256 7, II | Varjas, - inkább most nem alkalmatlankodom.~- Nem, nem! most akarom
257 14 | mindamellett, hogy ezt az alkalmatlanságot nem igen tűrhette, becsületes
258 2, II | uram! keljen fel, itt az alkalmatosság, a nád várakozik nemzetes
259 10 | szemei a tisztább látásra alkalmazkodnának, a fáczán elfogyott, a domino
260 7, III | történetünkben az időhöz alkalmazkodni, még pedig annál szigorúbban,
261 13 | között is hatni tudott, alkalmazkodván annak eszéhez és tevén jót
262 9, II | a többség száma, vagy az alkalmazott csel nagyon sokat határozott.~
263 9, I | sem késett, az ügyes fiút alkalmazta, meggyőződvén saját tapasztalásból,
264 9, III | kivül pedig villámháritókat alkalmaztak; hanem ez egyszer a multra
265 19, IV(2)| szekérre nagy ketrecz van alkalmazva a baromfiaknak. Egy-egy
266 12, VII | Örzséékhez, hanem egész alkonyatig nem birták szavát venni,
267 2, II | kijózanodott ijedtében. Alkonyatra haza ballagtak; - borogattuk,
268 12, V | sokat okoskodott, hanem alkonyattájban fölfogta a falu ládáját
269 8, III | egyszerre tizenketten nézik.~Alkonyodott a nap, Imre az udvarba lépett,
270 11, III | denique csak ügyes ember, még alkuba áll vele. Hát ugyan mire
271 12, II | ilyenkor aztán vagy fele árban alkudja ki kend a termést, vagy
272 11, I | képpel, mintha a bőrére alkudnék valaki.~- Miért kellene,
273 7, IV | úgy Sándor nyugodtabban alkudoznék az észszel, mely kibonyolítaná
274 8, VII | is, hogy a kötelességen alkudozni nem lehet, - valahányszor
275 2, I | Vakabi az utczaajtó sarkánál alkudozó Szájadynak. A határozat
276 11, III | megveszed! úr vagy, nem alkuszol; oh mi szép egy olyan bukott
277 17 | szerszámot, hogyha rajtam állana, minden dohányzónak a szivar
278 15, I | fiatalabb volnék, magamért sem állanék jót. - Miként mosolyg felénk
279 7, IV | visszahúzódhatnék, a gondolatnál állapodást int, mint a ki szent helyen
280 12, VII | megadva ballagott, csak akkor állapodott meg, mikor az átjáróhoz
281 18, 3 | a helyzetet.~- Ez kinos állapot, - mondja a leány.~- Csak
282 2, I | hogy felébredtekor erősebb állapotában, könnyebben végzendi számadását.~
283 7, IV | kibonyolítaná a szavakból azon lelki állapotot, melynek uralma alatt él
284 9, V | közepén volt a herczegnek állása, mellette két oldalról zöld
285 4, I | ajakamnál fogva fejemet állásba helyezé, szemközt nézett,
286 7, IV | sem mozdulván ezen merengő állásból, melyben néhány negyed órája
287 9, V | a szép lövést a szomszéd állásokon figyelő vadászok szeme láttára
288 19, III | elhallgattunk, dugta ki valami állatforma az órából a fejét, és tizenegyet
289 9, V | kéjt, mit az előtörő szép állatnak megjelenése okoz, és a jól
290 9, III | Bécsben, hol az ozorai nagy állatok igen keresettek voltak,
291 9, V | hogy egyik a szorongatott állatokat egy, kezében levő száraz
292 9, V | egyet elcsiphettek a ravasz állatokból.~ ~
293 18, 2 | értek, a még mindig fönn álldogáló testőrtiszt el nem tudta
294 13 | életükből, hogy példának okáért állhassunk ki vele.~Voltak akkor is
295 17 | fel az orrom, pedig ki nem állhatom; - nekem is van egy diák
296 6, III | minthogy pedig másképp nem állhatott bosszút, a többi előtt nevetgélni
297 18, 2 | hogy egész komolysággal állitá, hogy valaha csakugyan fehér
298 15, I | fejéből orvosi eszméit; állitám, hogy fájdalmaim megszüntek
299 15, I | hátam mögé kellett volna állitani a másikat. - Egyetlen egy
300 9, II | lehetetlenség minden útra őrvadászt állítani, annál kevésbbé az egyes
301 2, I | itta magát, mert a borban - állitása szerint, - nem volt semmi
302 15, I | öregapjára ütött - inasom állitásaként. Ezen gyermek leend harczias
303 9, IV | annyit mondok, hogy a föltünő állításnak bebizonyítására elég annyit
304 19, IV | közeléből könnyü szerrel odább állithasson.~Tudtam én, mit akar? mert
305 7, IV | egyenesre ugrott, hogy mértéknek állíthatná az ember.~Még akkor sem
306 19, III | ugrattatom a Dunába, vagy nem állithatunk elő egy bérkocsist, ki a
307 18, 2 | ne hazudtolhassák meg, ha állitja, hogy büszke és merész lehetett
308 7, IV | az erős férfiúnak ajkán állítja meg a szót, s mielőtt az
309 6, III | embert egy tiz akós mellé állítják, örömében azt sem tudja,
310 17 | mig a kezét meg tudták állitni; szünet nélkül úgy járt
311 2, II | nemzetes úr.~Dicsértessék-kel állitott be hozzám a hajdú.~- Nemzetes
312 8, V | vele az esze után; de ne állitotta volna a tornáczba, mig kend
313 18, 1 | három napszámos asszonyt állitottak melléje, s a mennyi szappan
314 18, 3 | támadt.~Mintha párja mellé állitották volna a karcsu testőrtisztet,
315 8, V | leskelődik a lány után?~- Én állitottam lesbe? - rivalt vissza az
316 9, VIII | hamuzsirégető telepeket állitsanak föl, mégpedig herczegi módra.~-
317 9, VIII | kalitka volt, melyben föl is állittatott.~A szállitásnak gyorsan
318 9, V | változatosságképen föl volt állítva 800 darab ménesbeli ló,
319 19, IV | korcsmáig öltötte, hanem álljunk egyet szemközt; talán szebben
320 17 | kinjában egy szamárnak az állkapczájával ezer filiszteust kardra
321 18, 1 | köpönyegével husvét napján nem állna ki senki dicsekedni; hanem
322 16 | száján; pedig de nehezen állná meg az ember.~* * *~- Hogyan
323 6, V | Mindenki elfoglalá ülését vagy állóhelyét az Isten házában; Örzse
324 6, V | gondolván, hogy csak az állók között lehet.~- Rámutathatnék, -
325 9, IV | mely ponton lesz az éjjeli állomás, melyik vágásban, vagy sürüben?
326 9, VII | szigoru rendnek, mely szerint állomását senki sem hagyta el, nehogy
327 9, I | azért esedezem ezen ujabb állomásért; ha azt nem hiszi méltóságod,
328 4, II | gőzösön valék, hol az első állomásig barátom volt kisérőm, kinek
329 9, I | állomást másnak adni; mert az állomásra főtisztem olyan embert kiván,
330 9, I | szolgának, kénytelen vagyok az állomást másnak adni; mert az állomásra
331 5, VI | Homeopatát?~- Orvost, orvost!~- Allopatát?~- Orvost, mondom, orvost!
332 19, IV | magam szemétől, hanem oda állottam az öreg elejbe, s elkiáltám
333 16 | kisebbet raknál.~Büszkén állsz! ne hidd, hogy birkózni
334 9, IV | egymásba érve lángtérként állták útját a visszamenekülhetésre.~
335 15, I | álmodoztam... de a fránya álma, az se teljesedik be mindig...
336 8, I | jóvoltát, s nem birja fölverni álmából lányának csöndes zokogása,
337 4, I | garasára körtéért, vagy almáért titulusképen adtak, s én
338 15, I | de beszéli, hogy furcsa álmai vannak; - hisz tudja az
339 2, I | ifjú úr Kaposvárott~Somot, almát, körtvélyt bár eleget fala,~
340 6, I | hiszen esztendeje, hogy már álmodban is nyöszörögsz, de a szád
341 6, III | minthogy az éhes disznó makkról álmodozik, alig hitt a maga szemének,
342 18, 4 | emlékeket az atyai háznál álmodta vissza, hol a különben nagyon
343 15, I | urambátyámról álmodoztam.~- Rólam álmodtál? - ejnye no... te, öcsém,
344 19, III | nem jöttem volna, ... ezt álmodtam, igy elmondtam, igy megmondtam,
345 19, V | ringattak volna, megszakadt az álmom.~Kiszálltam a ketreczből,
346 2, II | mese; "ludhus ha van, jó" álmoskönyv nélkül is tudom!~- Maradjon
347 15, I | az ifju teins ur, hogy az álmoskönyvre sokat ad - tehát, mint mondám,
348 6, IV | kinél van az az erszény, ... aló, mars valamennyien a birólakhoz,
349 15, I | rúgtatott, paripája véletlenül alóla kiszaladt, urambátyám pedig
350 2, I | örülök, hogy kirúghattam alólam az iródiákságot. Az elválással
351 8, I | bajnak az ősz fej, csendes álomba szenderedett, megálmodja
352 8, VIII | fájdalomtól legyötörve kinos álomban az asztalnál feledtük.~Míg
353 6, I | rá az apja, - miért nem alszol éjjel?~- A bakter kiabál
354 15, I | ez tán az első öröm, mit általad nyerek; másik és legnagyobb,
355 5, VII | türelem, tisztelt férfiú, és általam tudd meg, hogy az idegen
356 9, I | marad egyszerüen példa, azon általános régi gyengeségünkre, hogy
357 19, III | most sorban!~- Ne...em ki...áltok éd...es ö...csém az... öreg
358 19, IV | láttam a leányt, mikor a néni aludtában oldalra bólintott.~Igy tartott
359 8, VIII | asztalnál feledtük.~Míg ők aludtak, ... kivülről megkopogtatta
360 13 | meg egy kis turó, egy kis aludttej vagy tojás, hoz valamit
361 13 | azok között, kik szárnyai alul szabadultak ki, hogy rokon
362 17 | Mind hasztalan, a mint alulról felnéztünk, még akkor is
363 17 | felele ő - hogy tegnap megint alva leltük, addig aztán kikapartam
364 3, VII | messze ereszti Pétert, hogy alvóra ne hajtsa.~A földek végében
365 15, I | mozdulatait. Itt csinálta ama híres haditervet: miként
366 11, I | sokat; - válaszolt Budai - ámbátor megvallom, hogy a napokban
367 16 | toldá hozzá Vincze.~- Amen! - mond az öreg, hogy egyszer
368 19, IV | fejében ittunk még eleget.~Ami sok, az sok. Nem izlett
369 5, VIII | kivül mindent kis betüvel.~- Amice! - okoskodik aztán a tudós
370 18, 3 | tehát megmaradt vendégnek.~Amily hosszú volt a vonal idejövet,
371 5, II | meg a tekintetes is? kend ámító, takarodjék.~A koldus elment,
372 18, 6 | S mi legyen a szerelem;~Ámor nyila miként sebző,~ S
373 11, III | mérnökhöz, ki Irmájának levelén andalog, mely azzal végződik: Édes
374 19, III | apámat igaz nevén Garas Andrásnak nevezték!~- No hát... én
375 12, II | tavaly is tette kend Kapás Andrással, - végre aztán úgy kikereste
376 4, I | önnel magamat egy Walczerre angazsérozom!~- Tessék? - mondám nem
377 9, I | türjük és szenvedjük, hisz Angliából hozták.~ ~
378 9, II | II.~- Jön az ánglius! - mondja minden tolnai
379 9, II | kiállitana akkora számot.~Az angolok nem igen szeretnek csudálkozni,
380 17 | szokott, beleragasztottam az Angyal Bandi történetét; és még
381 1 | jártál: a ficzkónak csak egy angyala van, ennek is jobb kedve
382 15, I | átellenes ablakaiba merülve. Angyalarcz lebegett felém, arcz, melyre
383 7, III | mondhassa valaki az imádott angyalnak, - az ön hollófürtjei! magyarabban
384 4, II | megnyerő, hogy az utczán látott angyalok szótalanul és mereven mennek
385 16 | összevissza keritette magát az angyalt is, pedig ki hallotta valaha,
386 19, III | öregapám, keresztapám, ángyom, sógorom, a ki csak valaha
387 19, III | laput, fehér liliomgyökeret, ánizsmagot, - a harmadik ijedtében
388 11, I | enni, hát annak leszen-e annyija, hogy én a részemet azéból
389 6, I | mindig: Vicza! meg ne mondd anyádnak.~- Persze, hogy azt mondtam,
390 13 | fáradhatatlan szorgalmu asszony az anyagi jólétet nem hagyta kifogyni
391 9, III | nélkül biztos legyen.~Az anyák és mének főtelepül Ozorán
392 9, VIII | hanem annál nehezebb az anyákat meglelni, melyek malaczaikért
393 13 | fiatalasszonyok ilyen nagy lányos anyákról beszélvén, a lányokra beszéltek
394 19, II | a faluban maradtam édes anyámmal együtt, - minthogy én voltam
395 6, I | mondjon kend ilyent, szegény anyámra.~- Nem most mondom én azt
396 8, III | is mondja.~Jól esett az anyának, ha meglátták a lányát,
397 19, II | hogy jó ember volt apánk, anyánk, azt gondolták, belőlünk
398 19, II | igazában, mi maradtunk-e édes anyánknak, vagy talán az maradt most
399 18, 6 | sziveltelek,~ Nyisd meg anyaöledet.~Hogy elmentem poklom valál:~
400 13 | beszéljen valamit a nagy lányos anyára; mert majd megnő az ő lánya
401 3, II | a gyereket, minthogy az anyát elhagyta már az élet, indult
402 3, IV | Györkéné asszonyon, Péternek az anyján.~- Na, csak nagy bolond
403 12, IV | örömmel adja, ha ráadásul az anyját kérné, még azt is bealkudná.~-
404 7, VII | Hazaért. Róza megtudván anyjától a dolgot, hogy az a kínos
405 8, V | intett fejével, s nemsokára anyjával az elsőházban volt, bevivén
406 19, III | csodálkozót, mi pedig az öreg anyóval és Örzsével helyre kötöttük
407 8, III | esztendős lehettem, mikor apa-anya nélkül mások tornáczára
408 18, 4 | ne kivánj okosabb lenni apádnál; hanem engedelmeskedjél
409 17 | benneteket; nem ők valának apáitok, - keressétek őseitek a
410 18, 5 | találgatja az apa~- Senkinek, apámon kivül, - apámnak is ugy,
411 19, II | tudták, hogy jó ember volt apánk, anyánk, azt gondolták,
412 6, V | száját?~- Mindig baj ez, Ádám apánktól szakadt ez reánk.~- Mit
413 18, 3 | Horváth Zsigmond úr a két apát összeállitotta, s mintha
414 12, V | rétre önté ki a patak.~Az apátlan fiúnak fejét mellére horgasztá
415 1 | lehete reményleni a megtérő apától.~Szétszakasztani sem akará
416 7, IV | határozottabb s kedvezőbb eredményre apellálja.~Végét érni egy napnak,
417 9, VI | bizony nem lehetett odább apellálni.~Később a rókákat kopókkal
418 12, V | nagyon megérezte, hogy apjában legjobb emberét veszté el.
419 12, VII | mondja gúnynyal amaz Örzse apjára szólva.~- Csakhogy itt vagyunk, -
420 12, V | Megszaladta a hir a falut, s Örzse apjával rémülten nyitottak be az
421 10 | mint a talált gyerekek, sem apjukat, sem anyjukat nem ismeri
422 6, I | mire a lány kiment, az apjuknak pedig közelébe állván, dorgáló
423 9, VII | s a herczeg főorvosával ápolás alá véteté a megsebesültet.~
424 9, IV | baromfiakkal, melyeknek ápolására Sopronmegyéből két aranycsipkés
425 9, VI | mert mindkét kezével hátul ápolja magát.~- Mi baj? - Kérdik
426 19, II | igy aztán - uram - akadt ápolónk is, és széjjelhordtak bennünket,
427 2, II | lakodalmát vigan ültük meg; a két após egymás mellett ült; egyik
428 16 | pártfogólag az asszony - az apostolok is mezitláb jártak, mégis
429 16 | kutba, ... neki esett az apostoloknak, a helyett, hogy nagyobb
430 18, 3 | nyolczadrészre, fiam, kevés áppetitus kell, hamar vége lesz.~-
431 19, II | lehetett tizenkét falunak örege apraja, s a mint tőlük telhetett,
432 2, I | szeretett volna valamit aprítani a tejbe, Vakabit olyan tehénnek
433 3, VI | szemközt állott neki, dohányt apritott, - azaz egész idő alatt
434 8, IV | Tamási.~- Nem tom' biz én, apró-e? - okoskodik amaz.~- Majd
435 4, I | hanem utána még számtalan apróbb betü következett, azaz mi
436 7, II | csak késsel lehetett volna apróbbra szelni.~Átesvén a kölcsönös
437 13 | öregéből mindazt, mit valaha apródonkint százszor is elmondott:~-
438 1 | kedve telvén felültetni az apródot.~- S ki volna a vén szörnyeteg?~-
439 1 | bolond nyujtózkodott, az apródra kiáltván:~- Urfi, vigyázzon
440 1 | fodraiba dughassa sápadt képét.~Apródunknak lassu haladtában szemei
441 7, II | riadt rá az asszony.~- Aprópénznek sok, - öregnek kevés! mondja
442 11, I | a számtartó, ki azt úgy apróra föladná, mint a ki a másét
443 15, I | szemére. Egyébiránt ilyes apróságok is haszonnal járnak, sőt
444 13 | között, megtanitván azon apróságokra, mik a magyar embernek gyöngéi,
445 14 | ment lóért ennyi még potom ár.~A ló a herczegé lőn, és
446 3, VII | akkoriban nagyon sok francia aranya volt neki.~Gondolkodott
447 9, VI | tetemes veszteség volt, főleg aranyakban.~A meglőtt farkasokat és
448 3, V | kellett nagy hely az egésznek, aranyban volt, könnyen megférhetett.~
449 9, IV | ápolására Sopronmegyéből két aranycsipkés főkötőjü horvát asszony
450 9, V | hogy az ő öltözete mind aranyékitvényü volt, valamint a herczegi
451 9, V | diszü vadászkés, valamint arasznyi szélességü ezüsttel kivarrott
452 14 | mindenféle kedvezéssel el akarta árasztani.~Néhány biztos emberét fölkérte,
453 9, VI | lelkesülés közben igen jó aratása esett.~Másnap megint hozzákezdenek,
454 19, II | nyáron a gyepen, vagy az aratásban. Egyszer az én szegény anyám
455 6, III | fölemelkedvén, hogy az aratatlan táblák mellett nyomon megy
456 6, III | válaszolt a leány, s az aratók után ment.~Ferkó az ökreinél
457 11, II | mondja a fiú.~- Tán részes aratónak akarsz állni?~- Mért nem,
458 12, II | megérnék a buzája, kend már aratót is fogad reá; amaz pedig
459 19, I | felültében.~- Talán bizony ott is aratott János gazda, ahol nem is
460 6, II | II.~Arattak és takarodtak mindenfelől,
461 12, II | ilyenkor aztán vagy fele árban alkudja ki kend a termést,
462 17 | országot igért egy rossz lóért.~Archimedes csak egy pontot kért a földön
463 1 | semmivel törődésnek töretlen arcza volt, dátumával a konyha-számvetésnek,
464 7, III | s ha fölnéz, - kicsattan arczából a vér.~Nem jő senki, ki
465 7, III | melege kergeti föl a vért az arczba; - s ha fölnéz, - kicsattan
466 15, I | Rákfay földesúr leányának arczképe. A mennykőbe, gondolám,
467 15, I | termeken keresztül Barabásnak arczképeihez értünk; fáztam, égtem, késsel
468 15, I | ni, ni! Deák, Wesselényi arczképeik vannak a falon; ennek már
469 15, I | volnánk, öcsém! nézd azon arczképet, mily gyönyörü a lelkemadta;
470 5, VII | látja ön, mily ösmerős arczok, majdnem mindenikének tudnék
471 4, I | finom kezeivel megsimogatván arczomat, mondá:~- Tán melege van
472 7, III | higgyetek azon léháknak, kik arczotokat virágágyaknak nézik... kik
473 1 | pinczebevétellel végződvén, az arczszinezet leginkább hasonlitott a
474 7, II | hölgy ül egymásnak szemközt, arczukon megült a bánat, mely nem
475 3, V | gazdához, - kiveszem ma árendába ezt a házat, magam akarok
476 17 | a két apró szeme kilát, árendát nem kaphat! - Száraz kezeit
477 9, II | tudnunk kell, hogy bizonyos árért mindenki kaphatott vadat,
478 5, II | napszámosokat győzzem, meg a sok árjegyzéket.~- Kell is arra sok?~- Nem-e?
479 19, II | tölthesse, - keresztül az árkon előbb a kertek alá került,
480 12, VI | lesz a leányos háznál olyan árkot húzni, melyen át nem ugrik.~
481 15, I | elkommandirozott volna egy ármádiát.~- Üljön le, kedves urambátyám,
482 15, I | harmat csepje szállt, vagy árnyadó bokra felett a fülmile csattogott;
483 11, III | azért, hogy gyengeségeit árnyékába tolja, de hogy azt fölemelje
484 1 | ha mindenütt királyodnak árnyékában futsz saját szerencsétlenséged
485 1 | nézdelé testének széles árnyékát, mely a királyi konyhának
486 1 | világosságod!~- Inkább az árnyékban menjünk, urambátyám; a tüzelő
487 2, II | a róka, ... puff - s az árokban hevert. Nem volt rest gazd'
488 19, II | gazdájával! - mondám az árokból.~- Ma éjjelre hol kötöd
489 2, II | gazd'uram, mint tudott az árokhoz futott; de bezzeg elállt
490 12, V | buza van a földjében vagy árpa? Az még hagyján, hanem ott
491 19, III | a vén asszonyok szeme az ártalmas! - kötekedém vele.~- Ne
492 13 | valami nagyot; de nem is fog ártani, hahogy megtanulják.~Mást
493 12, VI | meglátunk, s e miatt bizony az ártatlant gyakran megríkatjuk, mig
494 3, III | viszem - mondja Péter egész ártatlanul.~- Tedd le, hadd látom! -
495 2, I | szó nélkül tűrt; mit is árthatna - gondolá - ha a jegenye
496 8, III | itta, hogy a nézése meg ne ártson neki.~Mint afféle árva,
497 15, I | osztrákországi készitményeit árulá. Neje már rég meghalálozván,
498 3, I | senkire semmit; mert az árulkodás a leggyalázatosabb vétek;
499 3, VII | hallgattam; mert anyám az árulkodást nagy véteknek mondá, de
500 7, III | benn, - s e hallgatagságból árulkodék ki az indulatroham, mely
501 3, I | leggyalázatosabb vétek; a ki pedig árulkodik, az a büntetése lesz a más
502 3, V | a pénzt loptad, - nehogy árulkodónak mondják.~- Maradj te csak
|