132-arulk | aruln-besze | beszi-csett | cseve-egyro | egysz-elszo | eltag-faba | fabos-folfo | folga-gondo | gondv-hazab | hazad-huzzu | idabb-kabat | kacsa-keser | keset-kital | kitan-korom | koron-leped | lepeg-megeg | megeh-megsz | megta-mozsa | mozsi-odaad | odaat-pantl | panyv-rende | rendi-szako | szala-szorn | szove-teket | tekin-tyuko | tyukr-varme | varna-zabba | zabla-zwei
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
503 13 | nagyon sokféle csecsebecsét árulnak és bolond volnál, ha keresményedet
504 17 | nemsokára nyakába borult árulójának. Szinte lebegett a két szárnya,
505 13 | boltokban "tokaji" néven árult lőrében tokaji; hanem a
506 13 | gyanus személy azonban nem árulta el magát; hanem azért kifogott
507 8, IV | meglátott, egyszer ugyan az árváért nézte meg: de másodszor
508 5, II | nevét.~- Ugyan hová?~- Garay árvái számára szedünk össze jó
509 5, II | koldusnak nem ad, sem a nemzet árváinak.~4-er rossz magyar...~-
510 3, III | maga is özvegy, csak a maga árváira győzzön eleget keresni,
511 8, IV | s mondhatom, hogy mikor árváit házasította, kivált, ha
512 8, III | Tamási Pál számadásába, ki az árvákat mindaddig csak darabszámra
513 8, III | rászánta magát, hogy egy árvalányt keze alá adjon.~Ebben az
514 8, VI | mit sem tud arról, hogy az árvapénzből ő kölcsön vett volna; mert
515 8, VIII | összeszedték az irásokat, az árvapénzt is megolvasták, de mint
516 11, II | Ferkó.~- Hogy a szegény árvát szeretni tudja.~- Hát kit,
517 8, VIII | árverelni, mondván:~- Én is árverelek biró uram, - azért az ablakért
518 8, VIII | ügyvéd jó kedvet kapott árverelni, mondván:~- Én is árverelek
519 8, VIII | szivesen tette.~- Lesz-e valaki árverelő? - kérdi az ügyvéd, körülnézvén
520 9, VIII | Prater"-beni vadaskertben az árviz tetemes kárt okozván, a
521 12, VII | fiú kapájával elkezdvén az ásást.~Holló nem mert megmozdulni,
522 5, II | utolsók közt van, kik csak ásitnak a hazáért, de egy batkát
523 11, III | melyet a ruganyos párnák hőse ásitozva regényekből olvas ki.~És
524 2 | róka mit csinálsz? ~Lyukat ások magamnak.~
525 2, I | reggel a hó alatt nagy gödröt ásott, tetejét náddal és hóval
526 14 | alábbi körülményből.~Az asperni ütközet nagyon megpróbálta
527 18, 2 | én azt hallgatni; kérem ássan, nem hogy még a hegyre mászkáljak
528 13 | hogyan lett ő Schnellerné asszonnyá?~Megfoghatatlanok a végzésnek
529 13 | felesége a vidéknek legderekabb asszonya volt, és hogy őt magát is
530 11, V | a fiú.~- Én meguntam az asszonycselédet a háznál, hanem megházasodol.~-
531 14 | hanem Simonyi bemegyen az asszonyhoz, és azt kérdi, hogy van-e
532 15, I | öcsém; olyan gyöngy két asszonyképet pingált, hogy csak helyre.
533 13 | egyiket, ... búsul ez a te asszonyod? hallom, még jóravaló szolgálót
534 9, I | meg, és eladják a győri asszonyoknak bécsi czipő gyanánt.~A mi
535 3, IV | legnagyobbat nevetett Györkéné asszonyon, Péternek az anyján.~- Na,
536 7, VI | vezetvén az ajtóig, hol asszonyos gyengeséggel megállt hallgatózni.~-
537 13 | Hálásan emlékszem a derék öreg asszonyra, ki nekem kis diákkoromban
538 7, VI | nekem az mindegy, az öreg asszonyság bizalmát birom, ennyi az
539 7, VI | nyugtatót, mivel az özvegy asszonyságot fölzaklatta.~- Közbenjárónak
540 12, V | luczernásnak sarkán a határkő alá ásta.~Hanem előbb még egy kerülőt
541 8, III | bocsá, ... talán a földből ástak ki, - mondja rá Tamásiné.~-
542 7, I | húsz esztendeje, hogy egy asz... (asztalt akart mondani,
543 7, I | magamat lőni fogadásból? vagy aszkórban vagyok én? hogy végrendeleteket
544 11, III | el, - hogy egy pamlagon aszott méltóságos nyomorék, azt
545 6, IV | pedig nem adom; vágott az asztalba.~A tisztelendő úr ekkor
546 11, III | közt ült, segédei hosszú asztalokra nyujtózkodának el térképezni,
547 13 | és az ajtóhoz közel levő asztalon a tálba mutatóujjukkal huzzanak
548 18, 3 | volt rendezve, s egy falusi asztalosból kerekedett lángész megtette
549 1 | papirra, - mondá a bolond, az asztalról gyűrt papirt kapván fel -
550 6, IV | búbánat, mint a hogy az asztalunkon ott van a paprika is; abból
551 5, II | nyugdíjintézetnek pedig 2700-at, - azonban ha szomszéduram
552 18, 3 | nyomainkba! - mondja a fiút át- meg átkarolva, s intve a
553 9, III | lenne mondható, s a vadat átalában visszatartóztatá a kirohanástól;
554 9, III | Tokajban járván, nyert két átalag bort, s otthon palaczkokra
555 5, I | mást nem foghat: megint átballag hozzám.~- De már azt csak
556 11, VI | leparancsolta, a kerítésen átballagott a cselédablak alá; mert
557 9, VIII | hézagon a legnagyobb kopó is átbujhatik. Magassága egy öl, és nyolczvan
558 7, I | a más világra kár volna átczipelni, hogy ott emlékeztessék
559 9, V | Csak vadász ember képes átérezni a kéjt, mit az előtörő szép
560 6, V | változnék, míg ezen a dolgon átesik, - az ilyen egy eset mindig
561 7, II | lehetett volna apróbbra szelni.~Átesvén a kölcsönös szerencsén,
562 11, VI | melyen egy ember könnyen átfért, s a mint a gaz itt magasabb
563 1 | egyedüli isteni ital: - azután átgondolni a lehető legszomorubb jövendőt,
564 4, I | találva érzem magam, mintegy átgondolva, hogy mégis látszik ki belőlem
565 9, V | völgyelésben volt, közepén patakkal áthasítva. A teknőnek közepén tiz
566 15, I | tetszett; barna szemeinek átható tüze, szőke fürtös fejének
567 5, VIII | kezdje újra.~Ekkor az irnok áthatva a nagy tisztelettől, melylyel
568 3, VII | maradt vele a szobában.~- Áthivassam tekintetes uram azt a talált
569 9, V | mutatkozott, tisztán látva minden átiramló szarvast, mely a lővonalra
570 12, VII | állapodott meg, mikor az átjáróhoz értek.~- Na, ne támolyogjon
571 12, V | fűrészt, és a szomszédék átjáróját egy jó arasznyira befűrészelte.~
572 16 | azt mondom, holnap reggel átjönnek a kérők.~* * *~Maga maradt
573 11, VI | Hát nem vesz észre, mikor átjössz ide?~- Az ajtón jövök, nagyságos
574 9, II | részben a tömérdek vad, átka volt a szomszédoknak, úgy
575 9, II | úgy lőnek a szomszédok átkai a herczegi vadászoknak,
576 18, 3 | ekkor a testőrtisztet úgy átkarolta, hogy a csontja is ropogott.~-
577 15, I | előitéletes is valék, irtóztam átkától, vallásos eszméim rajongása
578 8, III | igazat kell mondani, nem átkozta senki.~Fejes Imrét vette
579 18, 6 | irodalmunknak Himfy szerelmei.~Átlapoztam az oly sokszor olvasott
580 15, I | nem vagy vak, magad is átláthatod.~- Jól van urambátyám; én
581 2, I | mondá tántorogva Vakabi, átlátván, a megdöngetendő fél most
582 14 | sietett.~Már a második is átlépett, s a beszédből érté, hogy
583 14 | éjnek idején a keritésen átmásztak.~- Mivel tartozom, hogy
584 12, IV | hogy Galamb István fiastul átmegyen a padlón, hihetőleg a leányos
585 12, IV | hogy a másik soron levőkhöz átmehessenek; mert a falu úgy épült,
586 11, III | ágdarabot fölvett, hogy egy éjen átmelegedhessék.~Mid van még, mondd el?~
587 14 | olcsóért nem engedték az átmenetelt; hanem az egyik elkiáltja
588 12, VII | legjobbnak vélte szép csöndesen átmenni a vizen, illetőleg a padlón,
589 8, IV | tetszett neki az ilyen muzsika, átment hallgatózni.~Ösmerték a
590 12, VII | Amint a kerités mellett átnézett a házra, nagy későn csakugyan
591 15, I | sem szóltam.~Ha szobámból átnézhettem ablakára, szemeink sűrűen
592 9, V | hol Borsiczky fővadász átnyujtá a herczegnek a hálóba már
593 14 | angol követ, mint halász, átöltözötten szabadult ki a várból, midőn
594 3, IV | mondjon rá egy áldást.~Az átok is fog néha, hát az áldást
595 5, I | önök? No várjanak csak!~Átszalad a napokban hozzám, - s nagy
596 14 | Simonyival a násznagyhoz akarván átszaladni, a setétben néhány diákra
597 9, II | erdőséget különböző irányban átszegő utakról letérve, hivatlanul
598 9, III | kivételesen merte megrohanni, áttörni pedig még kevésbé merte;
599 15, I | tolongásból menekülni akartam, átugorván, két bérkocsi közé szorultam;
600 9, VIII | holdnyi erdőségben nyolcz órai átvágásban voltak eloszolva. Itt legeltetés,
601 14 | kellett volna a francziákon átvágni, csakhogy a francziák ezt
602 7, IV | nyújtva oda, mit a főnök ismét átvett.~Ekkor jött be Sándor és
603 1 | leendő egybekelést még az atya előtt is titokban tartani,
604 17 | barátunkat - mit csinál atyád?~- Szegény öreg valahára
605 18, 1 | fehérségnek kevésbé volt atyafia, mint a feketeségnek. Igy
606 12, II | mondva, hogy kik voltak az ő atyafiai nem annyira a mennyben és
607 17 | a köpönyeg ötödször jött atyafilátogatóba.~Hatodszor ismét a barát
608 9, II | valaha angol ember, kinek atyafiságából egy nagy képpel mutatott
609 5, VII | leereszkedni, inkább fogadjuk el az atyafiságot az emberekkel.~- De ilyen
610 3, III | bizony azt mondom én édes atyámfia, hogy sok embernek melegebb
611 18, 3 | egyet mert kérdezni.~- Saját atyámnak sem szólhatok?~- Ám annak
612 1 | fordult meg a vas sarokban, atyámuram ajtósarok helyett kenyerére
613 1 | király - de azért az én és atyátoknak áldása őrködjék szerencséteken.~-
614 18, 3 | titoktartásnál maradt, hogy atyját e nyilvánitásra mintegy
615 15, I | megmentettben imádottamat, ki atyjával együtt tévedt e térre. Bérkocsiban
616 9, IV | szeptember ötödiki puskázásra már augusztus 21-ik napján megkezdék a
617 15, I | Pozsonyban lakott, gyára volt Ausztriában, a védegylet óta pedig Pestre
618 15, I | Kereskedési viszonyokba avatkoztam, ez volt csendes véremnek
619 5, VII | magyaros!~- Igen, nekünk, kik avatlanok vagyunk a finn grammatikában;
620 2, I | kinyalogattam, legalább avval nem róhatta senki a parasztot!~
621 12, VI | csak úgy érezte magát, mint azé a másik hollóé, mikor a
622 11, I | annyija, hogy én a részemet azéból majd visszavehetem?~- Nem
623 7, I | dejsz' tudom isten, hogy ázik ötezer esztendeig lúgban,
624 13 | magyar embernek gyöngéi, igy azokhoz gyöngédtelenül sohasem nyult;
625 19, V | hisz én is azon jöttem!~- Azon-e... csodálkozék a tyukász.~-
626 10 | ahogy elmentünk Milánóba, azonképen gyerünk vissza.~ ~
627 6, I | vedd föl, - mit a leány azonképpen megtett; - nem azért adta
628 19, IV | fülemen józanodtam volna meg, azonságost megjött az én eszem, s elgondoltam
629 19, II | több vizet nem látott, - azontul pedig a kertek szélén egy
630 12, I | megtoldván az igéretet, - s azontúl már nem akadt ember, ki
631 9, III | dolognak, századiknak egy ázsiai zebra (Onager) vadszamár
632 19, III | kiáltani, pedig majdnem fülig áztam, most meg menjen biró uram,
633 7, I | lelkemről, nem kell azt se áztatni, se szapulni, elég tiszta
634 13 | asszonynak harmincz kéve áztatott kenderét ellopták.~Annyi
635 10 | palaczk pezsgővel be is áztatta, s ismét eltünt alá a lépcsőzeten.~
636 3, I | szelidebben az anyja.~- Azzá tettek édesanyám; mert legerősebb
637 19, II | maradtam, és a falu apraját a, b, cz-ére fogtam. Igy nőttem
638 15, I | kocsiddal?~- A "fehér hattyu"-ba; tüstént leugrottam és ide
639 4, I | a bácsitól, - nézze kis baba, a mama is megcsókolja! ...
640 14 | honnét nem sokára ujabb babérokat ment szedni a csatatérre.~* * *~
641 2, I | jegenye sudarára a gyenge babszár rákanyarodik.~Vakabiné tudta,
642 15, I | terebélyes ágon, kivülem, bácsikám volt az egyetlen gyümölcs,
643 4, I | biztatta.~- Na, ne féljen a bácsitól, - nézze kis baba, a mama
644 18, 4 | fogok.~- No hát emlékszel Badacsonyra?~- Igen! - mondja Róza elhalaványulva.~-
645 15, I | kanászkürt, vagy konyhából csent bádogedény látszaték. Mellettem éppen
646 17 | mert úgy járhatnánk, mint a bagdadi basa, kit emberei nagy elefántnak,
647 11, III | és a denevérek! ti és a baglyok! ... tietek az éj. Gyönyörü
648 18, 7 | teljesiteni fogják.~- Rugja meg a bagoly a dolgát! - dörmög Kisfaludy
649 1 | ki dereka alól csiklandó baját, mely nyugtalan éjszakáinak
650 3, VII | móddal akarván kibujni a bajból, - ugyan kitől tudta tekintetes
651 2, II | tovább a dolgot. - Mi se soká bajmolódtunk, hanem eredj a paphoz. Már
652 8, III | nincsen bajod, úgy-e?~- Bajomat nem éreztem; annyi kéztül
653 18, 3 | jőni, azt gyanitva, hogy bajuk történt; de midőn a lépcsőknél
654 8, VIII | uram, hisz az volt a mi bajunk.~- Adósuk volt ugye, kérdi
655 17 | jött s a mint jónak véltük, bajuszt csináltunk neki.~Hetedszer
656 14 | lovardába, utána pedig egy nagy bajuszú huszár ballagott, s egy
657 3, VII | közé kapták s harmadnapra bakancs volt a lábán. No ez még
658 17 | ezt a köpönyeget mint egy bakancsos regrutát végig tapogatta,
659 17 | az utczaajtónál.~Szegény bakánknál a természet mindenesetre
660 17 | Jó éjszakát!~Ötödször a bakára került a sor. Félig elájult,
661 17 | jött.~El kelle kisérnünk a bakát, különben máshová viszi
662 18, 4 | vigasztalódása, hogy az ifju szintén bakóban van, megkötve önszavával,
663 19, I | I.~Mélyen a Bakonyban voltunk, előttünk néhány
664 9, VII | valaha olyan kemény fejü bakot lőttetek volna, mint ma
665 19, III | meg akarják fogadni falu bakterjának, hogyha megalkudhatnak.~-
666 19, I | a falunkba vetődtem, ott bakterrá szegődtem... a ki meghalt,
667 19, VI | mást, nekünk adta.~- És a bakterság?~- Mióta odahagytam, megint
668 19, I | az úr vagy nem hiszi, - bakterságból került ki a két ló meg a
669 18, 7 | akkora lármát ütni, hogy a Balatonmellékig meghallják, azaz meg is
670 18, 3 | hadnagy.~A nagy szobának a Balatonra nyiló ablakainál ült az
671 15, I | kapu alá vonszoltattam: balkarom csuklójából kifordult. A
672 12, II | félreterelhesse a beszédet, föltárta balkezét, s annak hüvelykén mutatá
673 13 | párodat, édes lányom, már most ballagj urad után; ne tereld, ne
674 5, I | Búsulok! - mondja haza ballagtában.~Együtt jártunk oskolába;
675 2, II | ijedtében. Alkonyatra haza ballagtak; - borogattuk, kentük édes
676 19, II | vagy kétszáz lépést utóbb ballagtam utána. A megnáspángolt kutya
677 13 | szép keveset; hanem azért ballagva is elértem a nyolczvanat,
678 9, IV | Kis-Martonból megérkező vendégeket.~Balogh nevezetü főhadnagy megérkezett
679 18, 7 | volt Sándornak köpönyege a baloldali ülésben.~- Édes apám, -
680 2, II | szél, mintha most nyúznák!~Baloldalra fordulék ágyamban, mi körülbelül
681 15, I | helyreigazitá. - Pár nap mulva balom felköltötten hanyatlott
682 9, V | kivarrott vastag zöld szalagon balról jobbra lógott bokán fölül
683 18, 2 | éppen most látom ott a balsoron köpönyegben, mi azt jelenti,
684 1 | letaszigálandó a képzelet bálványait a földig, hol hóból, sárból
685 2, II | kérges bundaközből kérdem a bámészkodó hajdút.~- Van-e jó ló?~-
686 18, 6 | valóban élő kárhozat. Valóban bámulandó, hogy lelkét meg nem ölé
687 12, V | gyanuból ijedelem válik, s nagy bámulásul a többinek, hogy nincs meg!~
688 7, VI | ablak ott is; - éppen Rózát bámulgatta, miként járt föl alá.~-
689 9, IV | földesurnak kényelmét méltán bámulhatták.~Az egész menetet vagy ötven
690 10 | elbeszélte a dolgot, s az is jött bámulni az ördögöt, - a mint ők
691 16 | kérdezősködtek; de még mit a bámulók mondtak, arra sem mondták,
692 11, III | kötéltánczosok körutja, - bámulókra találj, s az inas vigye
693 9, VII | erdőségekben a léha vadászok bámultára czélszerü rendet hozott
694 17 | valami faluban doktorképen bámultatja magát, hanem a mint én gyanitom,
695 17 | kérdé tőle az öreg, nagyot bámulván az eszét vesztett diákra,
696 9, III | történt körülbelül 1820-ban.~Szintén nagy vadászat volt,
697 7, III | ember.~- Ilyen kegyetlen bánásra éppen engem kelle kiválasztani?~-
698 18, 2 | melyben néhány századunk bánata feküdnék, s azt fölneszezni
699 19, IV | hogy a leánynak én miattam bánatja ne legyen, a mint csak lehetett,
700 7, II | szomszédház, melynek lakói bánatosan huzódnak vissza azon falak
701 19, IV | gusztusáért iszom, hanem a bút és bánatot ölöm.~Eszembe jutott, hogy
702 18, 2 | dicsőségünk! - mondja mély bánattal, s midőn e néhány szó után
703 18, 2 | Sándorral a hegyormon heverésző bandához érkezett.~A czigányok hirtelen
704 18, 2 | melyet a szent-györgyi bandán kivül annyi bámész ember
705 17 | beleragasztottam az Angyal Bandi történetét; és még száz
706 16 | koldus kutyát is.~- Igy bánik kend azzal a szegénynyel,
707 5, II | Mit bánom én?~- Dehogy nem bánja, hisz a mult héten minden
708 13 | nagyon megérdemli, hogy igy bánjanak vele; s az én kedves asszonynéném
709 6, II | Mindenikért egy tiz forintos bankó jár a papuramnak, a gyerekeknek
710 8, I | le-lenéznek a falról a két bánkódóra, - szinte még azok is keserübben
711 8, VII | huzódik, s a világjáráson bánkódva fájdul meg.~Minél közelebb
712 17 | ifjú úr? - szólamlék meg a bankófaló.~- Köpönyeget - volt a rövides
713 8, IV | visszajött Tamási Pál mindenféle bankójával, behintvén velük az asztalt,
714 11, I | mondja nagyságos uram, hogy a bankószámlálásban a keze is elfáradt, annyi
715 6, II | megfogyott a számunk, én azt sem bánnám, hogy az is megelevenedjék,
716 11, II | a te szegénységedet nem bántam, akkor a magamét még úgy
717 16 | eltalálhatta, hogy nem a kutyák bántanak valakit, hanem megforditva,
718 18, 6 | szerelmei.~Egy országot bántanék meg, ha föl merném tenni,
719 14 | ott maradt, de nem merték bántani, minthogy a hozzányulót
720 3, II | vernélek meg; de igy nem bántlak; mert agyon-hazudnád magad
721 12, III | hogy nem.~- Az igaz, nem bántottam senkit, kárt se okoztam.~-
722 7, VI | asszonyt, hogy csak annyit bántsa, hogy ő üthesse agyon.~-
723 11, III | Mid van még?~Reményed? Ne bántsd, ... ne nyúlj a szegény
724 3, I | Meghalok édesanyám - ne bántson - kérem, rimánkodék a gyerek, -
725 15, I | rendezett termeken keresztül Barabásnak arczképeihez értünk; fáztam,
726 15, I | az örömről.~- Urambátyám Barabástól nem kérdezé a másik arczkép
727 4, II | minthogy az égen néhány bárányfelhő látszék, s minthogy a gőzös
728 8, VI | siránkoztak, ő kigyelme bárányképpel mondja az asszonynak, hogy
729 4, II | veendek tőled Pest; hol barátaimnak elég kalandját hallottam,
730 9, III | otthon palaczkokra huzván, jó barátainak olykor megkinálta a jó kortyot.~
731 18, 5 | olyanképen vett bucsut bécsi barátaitól, hogy a szolgálatba alig
732 17 | valaki megehette volna az ő barátfülét, mert a gvárdián úr odább
733 18, 2 | fiaiból mi lesz? Komáinak, jó barátinak tanácsával is élt, és végre
734 18, 6 | meghagyván egykori fogoly barátjának, hogy kutasson az öreg körül.~
735 14 | összeszedte holmiját, vőlegény barátjától elbucsuzott; s addig nem
736 5, V | ahol hozzáfér, ellopja.~Barátomhoz értünk, s egy kurta óranegyedre
737 17 | sorsát, hogy neki hat jó barátot adott.~Ő most gazdag ember,
738 17 | köpönyeg, békén várván a barátra, kinek legelőször kelle
739 19, IV | sok hivogatást, hanem a jó barátság fejében ittunk még eleget.~
740 18, 2 | ijedtségből, ki meg magyar barátságért el nem maradt volna, sőt
741 13 | komaság, sógorság és egyéb barátságnál fogva befolyása alatt voltak;
742 19, II | egész faluból, és mégis oly barátságosnak láttam azt a néhány görbedt
743 1 | vidéket.~- A bolond vagy baráttá lett, vagy éhkinjában delet
744 17 | korhelykedtünk ugyan, de barátunknak még sincs oka megátkozni
745 3, V | Ferkója, mint a vadkender a barázda végében, gond nélkül is
746 8, V | apámat Kereszteséknél?~- Bárcsak az ülőpad kiáltaná el magát,
747 11, III | azzal végződik: Édes Imrém, bárha, mi szegények volnánk!~És
748 9, I | soha sem birok feledni, ha bárhol legyek és bármit csináljak;
749 9, VIII | meghagyva a térség.~A vaddisznók barlangjai különféle tanyákban lévén,
750 13 | mint Schnellerné velem és bármelyik fiúval a vidéken, mintha
751 11, I | irigy szemeivel, de a magáét bármennyi, mégis keveselli.~- Haha! -
752 14 | valamint a férj is nejét, kit bármikor is igen kedvetlenül hagyott
753 9, I | feledni, ha bárhol legyek és bármit csináljak; aztán ezen eszmék
754 8, I | helyen; fölöttük lógnak barnára föstött fogasról a kék tulipános
755 18, 1 | esőben, hóban és sárban addig barnult, hogy a fehérségnek kevésbé
756 9, IV | nagyon begyakoroltak voltak a baromfi-hizlalásban.~Igen sok eleven fáczánt
757 9, IV | baromfitömő, mesterségesen hizlalt baromfiakkal, melyeknek ápolására Sopronmegyéből
758 19, IV(2)| ketrecz van alkalmazva a baromfiaknak. Egy-egy szekérrel rendesen
759 9, IV | fölső része legnagyobbrészt baromfikereskedést üzött akkor is már Bécscsel,
760 9, IV | megérkeztek, a többi közt két baromfitömő, mesterségesen hizlalt baromfiakkal,
761 17 | járhatnánk, mint a bagdadi basa, kit emberei nagy elefántnak,
762 9, III | kivált az akkori iszonyu batárokhoz, sok évig nagyon érezék
763 5, II | ásitnak a hazáért, de egy batkát sem áldoznak annak becsületére!
764 16 | lesz szerencséje apámnak! bátorkodék szólni a lány.~- Valakinek
765 1 | kenyeremért imádkozni, azért bátorkodtam a miatyánkot elfeledni.~-
766 3, VII | Hát, tekintetes uram, - bátorodott föl a gyerek, - ha nem én
767 16 | szólt az asszony annyi bátorsággal, a mennyit az uristen rovására
768 15, I | igazat adok urambátyámnak: bátorságomnak fokozatait tekintve, gyenge
769 14 | nagyon megpróbálta a katonai bátorságot, és Simonyinak elég alkalma
770 15, I | ölelkezéssel foglalkozhatott keze.~Bátortalanságomat nevetségesnek találtam.
771 17 | Mondja meg neki, hogy bátrabb legényt küldjön! - s ezzel
772 15, I | sűrűen találkozának; a nézést bátrabban kitűrtük, mi észrevétlen
773 9, III | édesapámhoz Fürgédre, herczeg Batthyányi birtokára, hol atyám akkor
774 15, I | vagyok, punktum!~Szerető bátyád~Kelmen Dömötör m. p. táblabiró.~
775 19, III | faluban akármelyiknek is bátyja lehetett volna. Benn a szobában
776 19, II | vállamon hevert és a végén a batyum lógászott, gondoltam magamban,
777 19, III | meg a botomról lemaradt batyumért néztem ide s tova; de olyan
778 5, VI | szerencsétlen pillanatban beadja a finn grammatikát az új
779 12, IV | anyját kérné, még azt is bealkudná.~- Adjon Isten! - szólt
780 19, IV | jó fizetést igértek, ha beállanék hozzájuk saráglyásnak!2
781 3, VII | Péter is megérkezett utóbb, beállított az alispán úrhoz, bekopogván,
782 19, II | találok, mintha úrnak akarnék beállni!~- Okosan van! - biztatám
783 1 | volna a vén szörnyeteg?~- Beatrixnek egykori dajkája, a vén Margit,
784 8, VII | bevontatná a kocsit, - maga beballagott.~Sáros volt az országút
785 5, VII | természetes! hisz a mi tudósaink bebizonyíták már, hogy atyafiak vagyunk,
786 9, IV | hogy a föltünő állításnak bebizonyítására elég annyit mondani, hogy
787 11, III | azok, kik 6000 év mulva bebizonyitják, hogy notre chér papa, Ádám, ...
788 2, I | az isten két oldalról jól bebordázta, mindazonáltal annyi egészséges
789 8, IV | kettőből egy pár?~Mintha bebotlott volna, többször megfordult
790 9, VII | Győr, Pest, Pécs, Sopron, Bécs és Gráczból idesereglett
791 18, 4 | ő hatalma is.~Kisfaludy Bécsbe ment, visszavágyva a kedves
792 9, IV | baromfikereskedést üzött akkor is már Bécscsel, s igy nagyon begyakoroltak
793 9, I | bécsi czipőt vegyen, pedig a bécsiek igen gyakran kifogyván a
794 5, IV | rendesen leöntik valami becsinálttal, mert már az inas is rákap,
795 5, II | volt, ... csakhogy azt is becsipték valahol, hogy előfizetett,
796 12, I | erkölcs, üldögélt előtte becsiptetett lábbal, - de most milyen
797 10 | csakhogy nincsenek oly nagy becsületben, mint a debreczeniek, hol
798 6, IV | akkor lesz ám meghurczolva a becsülete, ha a faluban azt találják
799 13 | éppen annyit rágalmaz le becsületedből, mennyivel a szoknyád kurtább.
800 2, II | viselem gondját, de van is becsületem... Hát aztán, hogy el ne
801 18, 6 | fáradhatlan nyelv, mely a férfi becsületén táplálkozott, mint arról
802 8, II | közakarattal árvák atyjának tették.~Becsületnek ez is jó volt, és az elhagyottaknak
803 19, III | esküsznek hirre, névre, becsületre, szentre, boldogságra, de
804 14 | tisztet, kinek mellén a becsületrend keresztje volt, mindenkép
805 19, IV | azért mig szép szerével, becsülettel lehet, akármint volna nagy
806 5, VIII | debreczeni czivis annyira becsüli elöljáróit, hogy rendesen
807 17 | kinek legelőször kelle beczipelni szegényt a zálogházba.~-
808 7, V | az egyik szobának ajtaját bedönteni ugyan lehet, hanem abban
809 17 | ő maga is majd ajtóstul bedült.~- Hogy megijeszti az embert! -
810 16 | Pista, milyen a leány szeme, beéri vele, ha látja; de meg nem
811 6, IV | s éppen a falu birája is beérkezvén, szegény fejét még az is
812 7, VI | éppen a szomszéd ablakán beesett.~ ~
813 10 | ennyit és ily étvágygyal befalni bir.~Az inas dörgölni kezdi
814 10 | körültekintenénk, már a domino befalta a fáczánt, egy palaczk pezsgővel
815 15, I | gondolám, most magamon a sor; befejezésül urambátyám levelét olvasám
816 7, IV | nagyon is megunta. Még egy befejezetlen ügy maradt el a többi után,
817 1 | a remete reggeli imáját befejezné, a gyalogutak egyikén eltávozott,
818 7, V | semmi erőltetéssel sem tudám befejezni.~- És miért?~- Féltem tőle,
819 19, IV | éjjel nem láttam az utczát, befeküdtem én is a kunyhómba.~Tulajdonképen
820 3, V | neki a házhelyet.~Jöttek befelé a czigányok, megszólíták
821 8, IV | másztában a kapu alatt is befér; addig ő kelme, egy kurta "
822 11, VI | van?~Vámody maga náddal befödte a vermet, arra egy arasznyira
823 5, II | ad az agár...~- Megint, befogja számat.~- Jó, tehát nem
824 7, I | panaszkodni; mert önt is befoglaltam a szent fogadásba, - csak
825 5, II | szomszéd és számat akarja befogni; de én mindamellett is kiabáltam,
826 8, VII | reggelen bekiáltja Imrét.~- Befogsz, - mondja neki, - kihozod
827 5, VI | gondolatra jöttem, hogy befolyásom megösmertetik; mert, tekintetes
828 8, IV | pénz kellett, Tamásihoz befordult egy szóra, s az árvák pénzéből
829 6, IV | mikor távol hisszük. - Ezzel befordultak a kastély udvarába, s a
830 12, V | átjáróját egy jó arasznyira befűrészelte.~Mikor készen volt, a kert
831 9, IV | már Bécscsel, s igy nagyon begyakoroltak voltak a baromfi-hizlalásban.~
832 6, I | látta meg Ferkót az ablakon behallgatózni.~- De hát kit szeretsz?~-
833 15, I | küzdésembe került; ajkaimat beharapám, szemüregeimben tűz égett,
834 12, VII | sőt a másik lyukba már behelyezte, ekkor előlép a legény.~-
835 7, IV | csendes fölszint fényporával behintheti, - megmutatja azt a délibábot,
836 8, IV | Pál mindenféle bankójával, behintvén velük az asztalt, hogy szintén
837 3, VII | erőlködve is megállt a lábán.~Behivatták a lányt az öreg asszonynyal
838 16 | elkeritve az apa - majd behozlak eszed nélkül, tudom! végzé
839 16 | lány hol van, nem tudja behozni az ördög? - lármázott az
840 7, I | igaz hitben, hanem ha én behozom sodrófámat.~- Ágnes asszony,
841 19, IV | nénémasszony, mikor már a szemeit behunyja, azt a nagy hortyogást tenné
842 2, I | Zsuzsikájával, ha egyik szemét behunyná az ember, mégis elég jó
843 2, II | álmomat megszakasztani, behunyt szemmel - ab invisis - kérdem:~-
844 15, I | léptei hangzanak; szemeimet behunyván, nyugodtságot szinlék, az
845 9, VII | megsebesültet.~Szerencsére a borok behűtése miatt elég jégről rendelkezheténk,
846 8, VIII | mint kifáradt, szivesen behuzódott valamely alkalmasabb helyre.~-
847 9, V | zöld viaszkos vászonnal behuzott sátor, melyben a vadászon
848 19, IV | szobát füstölni.~No aztán behuztam az ablakot, és azon hiszemben,
849 15, I | mi tán kurjantásnak is beillett volna.~- Az istenért, mi
850 11, II | mondjon, mely bucsúztatónak is beillik.~Hadd nyomkodja meg a szoba
851 18, 4 | büszke leány bár mennyire beismeré, hogy olyan férfival van
852 9, I | néhány derék lovag, ki végre beismerte, hogy nálunk is lehet rókákat
853 19, IV | mintha házról házra ki s bejárkál pletykabeszédképen, - azért
854 9, VIII | kivánt mennyiség megvan, a bejárókhoz áll a kocsi úgy, hogy szorosan
855 5, V | A mint a szolgáló ki s bejárt; egyszer a kamara kulcsát
856 8, IV | komám uram, hanem előbb bejelentem az előljáróknak, biró uram
857 8, VI | még ezután kellett volna bejelenteni; Keresztes tehát készen
858 8, VI | szegről, s a mint az esküdtek bejöttek, elibök rakta.~- Nézzék
859 4, I | hogy köszöntöttem-e, mikor bejöttem az ajtón.~- Bizonyosan a
860 8, V | végzé be a szót az asszony, bejövén a lány is.~- Örzse! ...
861 4, I | gondolat gyötörte fejemet, hogy bejövet mondtam-e "jó napot", vagy
862 8, VIII | elcsipvén a mécs hamvát, hogy a bejövőnek megvilágítsa az utat.~Bevergődött
863 7, VI | mondja Ágnes asszony bejőve, - hát ezért kellettem én
864 18, 3 | süljön el néhány szüreti béka.~Minden ugy lőn; a vendégek
865 1 | Mátyás harczaiban halált, békében az árvának igazságot, szép
866 18, 1 | különböző gomb volt már a bekecsen, s a gazda mindenikről tudna
867 18, 1 | észrevette, hogy Mihály uramnak bekecséről feslik a gombkötő munka;
868 9, II | csata volt, háboruüzenés és békekötés nélkül. A vadászok tisztjükhöz
869 9, II | körülbelől 600 holdnyi térségnek bekeritésére, mely körbe tizennégy falunak
870 14 | tartottak, hogy végtére is békesség lett végük, és Simonyi a
871 3, II | nem tud otthon meghalni békességben és az ágyban; kapja magát
872 18, 6 | dalában:~Nincs nyugtom, nincs békességem,~ Lelket alig vehetek,~
873 16 | is sok volna, hogy ennyi békességes türése legyen, mint volt
874 8, V | volt, bevivén a vacsorát a békételen öregnek.~Imre az ablak alatt
875 17 | volna.~- No, hadd megyek - békétlenkedék a diák.~- Itt van kilencz
876 11, III | a jó úristennek elegendő béketürése meghallgatni az emberek
877 11 | És ezt a jóságos úristen békével hallgatja; s kérdem azon
878 13 | Még a parasztok közé is bekeveredett valami divatos eszeveszettség.~-
879 8, III | öregasszony elvégzé munkáját, bekezdésül ekképp szólítá meg Imrét.~-
880 19, III | többire lesz majd gondom!~Bekiabáltam a kis falut, mindenütt kialudt
881 8, VII | biróságra kapván, egy reggelen bekiáltja Imrét.~- Befogsz, - mondja
882 10 | udvarmester utána lesett, és bekisérte az őrszobáig, hol a dominoból
883 18, 3 | Szinte szerették volna békiteni az öreget, ha maga nem kereste
884 18, 4 | Csöndesedjél meg édes leányom! - békiti az apa a leányt.~- Megigéri
885 7, II | pedig nyugodtan várta a bekoczogatót.~Varjas úr iránt annyiból
886 5, V | részen olvastak? - tehát bekörmölik az utolsó szót, mint ime
887 7, II | vászon, mint Varjas úr.~Beköszöntött Varjas úr egy olyan tanult
888 18, 2 | teremtő, majd csak mégis bekötözik.~- Ember vagy, öcsém! -
889 15, I | reményeinek.~Karom ujra bekötözteték; minden illetés küzdésembe
890 1 | helyéből, gyorsitott léptekkel beközelitvén a tisztelendőt, bibliás
891 3, VII | beállított az alispán úrhoz, bekopogván, az alispán úr először is
892 5, VII | tudós finn hazánkfia nekünk beküldeni sziveskedett.~Itt következett
893 15, I | malasztjául hozta áldozatnak a békülés napjaihoz.~Érett a remény,
894 7, VI | áll vele.~Eltelvén az óra, bekullogott Ágneshez, ki az ablaknál
895 19, III | borra, és éjjeli szállásra bekvártélyozott.~Még a kert alatt hagytuk
896 19, IV | is, hogy valamikép mégis beláthassak! Ilyenkor aztán néha csak
897 13 | utóbb ki félszből, ki meg belátott saját hasznáért megszokta
898 14 | érette. Simonyi nagyon korán belátta, hogy a katonákkal nem lehet
899 12, VII | kiásom jó mélyre, aztán beleállitom kendet nyakig, aztán lássa
900 18, 4 | leányom! Ha boldoggá tehetlek beleegyezéseddel, ugy inkább ma, mint holnap;
901 18, 2 | ember lenni, apjának kinos beleegyezésével katona, utóbb magyar testőr
902 2, I | még azt is igérte, hogy ha beleegyezik a házasságba, főbiró is
903 12, V | viz erősen tódult, azért a beleesés éppen legrosszabbkor esnék,
904 8, VII | szélben, és a sár ugyancsak belefogódzott az ügyvéd csizmájába, hogy
905 16 | István.~Meg mikor a kis borju belefordult a kutba, ... neki esett
906 16 | belevaló, sava, borsa, - belefőzte az asszony, csak az istenáldás
907 17 | kapta a köpenyt, s midőn jól belegöngyölte reszkető csontjait.~- Vékony
908 13 | Schnellerné, ... mert ha belehuztál volna, a te ujjad is olyan
909 19, IV | varrták volna a falut, ugy beléje szoktam.~A nénémasszony
910 13 | akart menni előbb, azonnal belekapaszkodott.~- Hová mégysz?~- Haza,
911 13 | lassut, hogy az öregek is belekeveredhessenek a fiatalok mulatságába,
912 3, VII | bort, s a mennyit előbb belekinálgattak, nem messze ereszti Pétert,
913 11, VI | nem szólt.~- Azt tartom belelövök egy párt a verembe, hogy
914 8, III | magad vagy olyan hosszú?~- Belémfogódzott az idő, nénémasszony, az
915 4, I | mondja ő; mert itthon még belénk esik a penész, hanem menjünk
916 3, VII | álom erőt fogott rajta, belenyúlt a tarisznyába, kihúzta a
917 16 | riadt a konyha felé, mire belépett a lány.~- Mid vagyok én
918 4, II | éppen nem látszik meg!~Én beléptem a nagyvilágba, vezetőm volt
919 17 | mindig imádkozni szokott, beleragasztottam az Angyal Bandi történetét;
920 8, I | Ott van két nyoszolya, belerakodott a ludtoll harmincz esztendő
921 12, II | igazságát, hogy a háza is belerítt - pedig a vén bolond maga
922 17 | kék a posztó, selyem a bélés, bársony a gallér? ... épen
923 17 | Kék a posztója, selyem a bélése, bársony a gallérja s punktum!~-
924 17 | hozott a köpönyeg alatt?~- A bélését, ... édes öreg úr, mindössze
925 15, I | én "drei"-schrittben. - Belesültem a nagy mulatságba. Itt bukott
926 15, I | csak helyre. Gondold: majd beleszerettem az egyikbe. Kérdezkedtem
927 5, VIII | isten irgalmas annak, kit beleültetünk.~Hallották már önök azt
928 5, VII | igaz, hogy én is mindenbe beleütöm az orromat; de még csak
929 13 | fia, megint attól kéred a belevalót; de meg egy kis turó, egy
930 17 | cselédek addig fűtötték, mig belökték, - hamarjában most magam
931 8, I | hahogy valamely darabot belőlük a szomszédba vinnének, még
932 9, III | erős boltozatok védik a belsőt, kivül pedig villámháritókat
933 15, I | arczom nem rejtheté el a belvihart, a védnek megosztott szenvedései
934 17 | mi emberünk jobban mondva bemászott az ajtón.~Az öreg zálogos
935 14 | beszélgetni; hanem Simonyi bemegyen az asszonyhoz, és azt kérdi,
936 11, III | idáig eljöttünk, oda is bemegyünk.~- Jól van! - mondja Budai -
937 11, III | mondja Budai - most már bementünk a mérnökhöz, hát aztán?~
938 8, VIII | ablak, mondja az ügyvéd bemenvén az utczáról, a csudálkozó
939 8, IV | is van, - majd ha megjön, bemondjuk neki, addig irja föl Keresztes
940 12, VI | értéke még egyszer megüté a bemondott kárt, a mint láttuk, Holló
941 4, II | ajtó megnyilt, - barátom bemutatott a társaságnak, aztán elhelyezkedénk,
942 13 | érted, ki nem sánta, nem béna, (a férfi mindig elég szép,
943 3, II | emez ugyanannyi sántát, bénát segített a házereszek alá.
944 4, I | könnyen kivetheti, nota bene: - nem Tüzkő Mihály tisztelendő
945 11, VI | csendesen az ablak alá ment.~Benéz az ablakon, hát saját fiát
946 9, VI | vadászat folyama alatt a bengáliai tüzoszlopzat alatt látványosság
947 9, VIII | 1817-ben Bécsben a "Prater"-beni vadaskertben az árviz tetemes
948 15, I | remélem volt annyi lélek benned, hogy erre magad eszétől
949 8, I | válik el; most a házat a bennevalóval holnap dobra verik.~- Ugyan
950 2, I | szomszédéból. Ha szerencsésen bennmaradnak, igy aztán szégyenfejjel
951 14 | jobb dolga volt, hogy a bennszorult angol követet neki kellett
952 11, III | helyett jobb lett volna a bennülők közé durrantani; mert azokat
953 9, I | saját tapasztalásból, hogy bennünk is van elegendő ügyesség,
954 15, I | feleség leszünk.~* * *~- Benőtt-e már a fejed lágya, Andris?
955 7, III | elhagyatottságot, - hisz bensejében egy külön világot érez, ...
956 11, III | egy ajtót, mely a bizalom benső osztályába vezet.~Higgyétek,
957 6, I | utóbb az életlen kés úgy benyakalta magát: hogy se ki, se be
958 19, II | kiporoltatott. A mostani mester benyalta már magát, az özvegy, s
959 19, IV | senki, pedig ott láttam a benyilóajtónál... azért még egyszer beszólok...
960 10 | lehetne más; mert éppen megint benyit s megint dörmögi:~- Fáczánt
961 12, V | fiúnak lassu hangját hallák.~Benyitának az előljárók, és elmondván
962 19, V | közben a sarokházhoz értünk; benyitom a fakilincset, látom bizony,
963 15, I | melyen kedves urambátyám benyitott.~- Szervusz, édes Andris
964 13 | két garasért is majd csak benyul köténye zsebébe.~- No, te,
965 13 | Haladnunk kell a korral; beösmerem; hanem kérdezlek benneteket,
966 9, IV | rendeltek hajtókat, ezekkel beosztva mentek a vadászok és csőszök,
967 9, VII | idesereglett kereskedőknek bepáczolták, mi mellett türhető nyereségük
968 7, VI | asszonyt húsz éve bolondítja bér fejében, de még egy fillért
969 8, VIII | se látott, se hallott, beragasztotta az ablakot, hogy a legény
970 9, VIII | hanem nevetséges olcsó bérbe volt kiadva. Kiss Ignácz
971 15, I | utasitást.~Az országgyülésnek berekesztése minden perczben váraték;
972 5, VI | látom, hogy még engem is berendelnek az ülésbe; tekintetes uram,
973 19, IV | nem is azért a maroknyi bérért, a mit biró uram boros észszel
974 5, IV | hadd el hadd; mert három béres befogta a boldogtalant,
975 9, II | kocsison kivül még egy kis bérest is küldött velem kisérőnek,
976 12, I | sok asszony a tűztől, s bereteszelte a konyhaajtót, aztán ment
977 1 | csapott fel a visegrádi berkes oldalon, vékony sugaraival
978 15, I | akartam, átugorván, két bérkocsi közé szorultam; a szilajkodó
979 15, I | atyjával együtt tévedt e térre. Bérkocsiban értünk lakunkhoz mind a
980 19, III | nem állithatunk elő egy bérkocsist, ki a bonyolódás kedveért
981 9, VIII | volt kiadva. Kiss Ignácz a bérlés helyett felébe adta ki a
982 4, I | anyám, mikor Veszprémben bérmálásra állított ki.~Közben-közben
983 11, III | fészkiben háboritatlan ül, hogy berontson egy család életébe, szétszaggatni
984 1 | dologra, bolond, aztán a bérről!~- Tedd te az első lépést;
985 8, III | milyen a munkája, olyan bért kap érte; a mit Istennek
986 7, IV | tizezer forintról, melyet a beruházásokért fizettem, - s így kérem
987 9, II | lakik a fővadász, tessék besétálni.~Hasonló körülmények között
988 12, V | pusztítani, azért a mint besötétedett, kapott egy fűrészt, és
989 18, 3 | szemmel tartom, s a mint besötétedik, magamra veszem, aztán viszem.~-
990 16 | városba, - a nap ide is besüt, s a komáromi kalendárium
991 12, VII | rálépni; mert a lelkiismeret besugta neki rettentő gazságát.~-
992 17 | utcza sarokházának ajtaján besuhant.~Kopogat az ajtón; egy lassu
993 12, I | hogy még az a feneke is beszakadt, a melyik eddig ép volt.~
994 7, IV | tegnapelőtti kocsibér nincs beszámolva.~- Az igaz, - helyesli az
995 16 | történetét.~Előkerül akkor ezen beszédben a felesége is, meg a lánya,
996 2, II | Közbe-közbe magamagát tartotta beszéddel, a mint a nyelv birta, danolt
997 4, II | meg ne itéljen barátom beszéde után.~- Jó, tehát majd magam
998 16 | az hozzá, hogy Pál István beszédében kevesebb volt a jó szó,
999 15, I | Hallgattam az országos beszédeket; Hollinger te-poharas vendégei
1000 4, II | mégis változtam, hogy ezen beszédekre keresztet nem vetettem és
1001 19, IV | benyilóból sompolygott elő az én beszédemre, s bizonyosan az ablakot
1002 19, II | kocsisomnak, ki már melegében volt beszédének.~- No... persze hogy ott
1003 19, V | lármájára összecsődült népség beszédért faggatta.~A meleg nyomon
1004 6, II | oda teszi; mert míg a gróf beszédje után tisztelendő úr is a
1005 6, V | Addig-addig ment tisztelendő úr beszédjében, hogy a tegnapi dolgot előhozta,
1006 6, V | csudatételekkel! - fejezé be beszédjét, melyben ugyan nem tagadta
1007 19, II | is tettem, ... előljáró beszédképen... összeszidtam a mészáros
1008 6, I | megsajnálnám az öreget; ha beszédközben kialudnék a pipája; neki
1009 19, III | megalkudhatnak.~- Száraz kenyérre is beszegődöm, hugom, - csak a faluban
1010 8, II | mondani, hogy kend ugyan beszegődött árvák apjának, de saját
1011 19, III | neki van órája.~- No már beszegődtem hugom...~- Hát a többi szegődséget
1012 3, VII | alól. S ha majd egyszer beszegődtetik a regementbe, kéredzkedhetik
1013 15, I | van! ülj le oda a székre; beszéld el, hogy élitek azt az istenadta
1014 19, IV | sugva mondá, hogy furcsákat beszélget én rólam a világ.~- Hadd
1015 8, II | hanem ha időt hagyna kend a beszélgetésre, egyszer majd nekem is jutna
1016 13 | tehát folytassuk ezt a beszélgetést.~- A mint parancsolják,
1017 4, II | barátom, ki tanuja volt beszélgetésünknek, s mint később mondá, -
1018 10 | két izmos magyar gránátos beszélgeti a palota alatti fő őrhelyen,
1019 14 | tehát nem akartak hosszan beszélgetni; hanem Simonyi bemegyen
1020 12, III | elvörösödve fordult el a beszélgetők elől.~- Kedves leányom, -
1021 6, IV | között az országúton mentünk, beszélgettünk egyről-másról, az egész
1022 15, I | akkor öröm Palánkon.~Ekként beszélgetve, Jancsinak utasitást adtam
1023 18, 1 | élete párjával a jövendőről beszélgetvén, nehogy a gyermek egykor
1024 15, I | annál jobb, gondolám, békén beszélhetek. Röviden előugrattam szándékommal,
1025 13 | kivel én azt a nyelvet beszélhetném; hanem tanuljon ő meg magyarul,
1026 19, IV | akkor a miatt majd bátran beszélhetnénk.~Mikor én akkorákat hortyognék,
1027 18, 2 | menjünk a magasba, hadd beszélje el azt mind, a mit neki
1028 8, II | marad idő, hogy kenddel beszéljek? pedig felesége vagyok kendnek.~-
1029 11, VI | közelebb menvén, mintha magában beszélne, mondja:~- Zörgést hallottam,
1030 9, IV | környékén, az öregek ma sem beszélnének róla oly nagy képpel, ha
1031 13 | legelőször is franziául kell beszélnie, aztán addig gyötrik zene,
1032 19, V | várod.~Ennek is elfagyott a beszélő sipja.~A szomszédom pedig
1033 19, II | futásban megszakadt a kelmed beszélője!~- Dehogy szakadt, de mit
1034 3, VI | mindig összenéztek.~- Miről beszéltetek gyermekeim? - kérdé őket
|