132-arulk | aruln-besze | beszi-csett | cseve-egyro | egysz-elszo | eltag-faba | fabos-folfo | folga-gondo | gondv-hazab | hazad-huzzu | idabb-kabat | kacsa-keser | keset-kital | kitan-korom | koron-leped | lepeg-megeg | megeh-megsz | megta-mozsa | mozsi-odaad | odaat-pantl | panyv-rende | rendi-szako | szala-szorn | szove-teket | tekin-tyuko | tyukr-varme | varna-zabba | zabla-zwei
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
2036 12, II | hogy ő kelmének kétféle egyszeregye volt, az egyikkel kiadta
2037 2, I | benne, mennyi a természet egyszerű fiának látására magától
2038 13 | visszafelé kezdünk menni az egyszerüségig; de nem az együgyüségig,
2039 8, VI | mondja a leány egész együgyüséggel.~- Majd talál más, ha hozzányul, -
2040 13 | egyszerüségig; de nem az együgyüségig, mely magyar nőben föltalálhatlan;
2041 7, I | hogy negyven napig ne együnk egyebet, mint kenyeret,
2042 18, 1 | miatt vásárra sietni, hogy ehelyett is újat vegyen; hanem mivel
2043 1 | búja szerteszét kergeté; éhen, szomjan, lépten, fekten
2044 8, III | a kevés is jól esik az éhesnek, ... csak azt vártam nehezen,
2045 4, I | pappá, ha kenyered elfogy, ehetel kalácsot.~A gondolat nem
2046 1 | vagy baráttá lett, vagy éhkinjában delet harangoz; mondá a
2047 11, III | a baglyok! ... tietek az éj. Gyönyörü társaság! Magasabbak
2048 19, V | mint hozzája vethettem, éjfélt kiáltottam.~Elfeledtem én
2049 11, III | egy ajtaja van, - melyet éjjel-nappal megnyithat az - apa; s ha
2050 5, IV | sürüben ugat, mint a kopó; sem éjjele, sem nappala; sír, nevet,
2051 19, II | mondám az árokból.~- Ma éjjelre hol kötöd be őket?...~-
2052 14 | én fogtam el legényemmel, éjnek idején a keritésen átmásztak.~-
2053 10 | nyelvére kerül.~Sötét volt az éjszaka, Milano város sáros útczáin
2054 7, IV | mit szivesen szeretne az éjszakába ölni, ha annak maradna annyi
2055 1 | csiklandó baját, mely nyugtalan éjszakáinak számát szaporitá, reménységének
2056 19, I | mely esténkint a meleg éjszakákon olyan czifrán gyúl meg!~-
2057 18, 3 | is a szomszédban hálsz. Éjszakának idején magadra kapod, aztán
2058 10 | Debreczennek nézi, hogy sötét éjszakáról beszél, sáros utczáról,
2059 16 | a Pilátust, pedig nem az ejtette a vászonkorsóba, hanem Pál
2060 5, V | bizonyosan a káposztába ejtették, míg amaz reggelijét a hátáról
2061 3, VI | mondja a lány, - varrására ejtvén el egy könnyet.~- Dehogy
2062 9, I | megismerni sem tudtunk.~Hanem ekkora kerülő után ideje lesz önöket
2063 6, I | gyereket.~- János is mindig ekkorát vág, morgott a gyerek az
2064 3, VII | hogy az ujonczokat mind ekkorig nem adta be a falu.~- S
2065 19, III | ki szólt.~- Hát az apád él-e...? - kérdem őtet ujra.~-
2066 11, III | ment az idő, ... a szemek el-elfeledkezének, ... egy-egy szóval mindig
2067 13 | kilátszottam a földből, el-elkérdeztem, hogy Schneller bácsit szerette-e?~-
2068 2, II | elől, itt-ott egy szót csak el-elpottyantottam előtte; lassan összeszoktunk,
2069 17 | kályhát?~- A magamét is elad... kidob... vagy akarom
2070 15, I | deczember végére javait eladá, gépeit Pestre szállíttatá,
2071 8, VII | valahányszor hasonló eladásokhoz kellett fognia, olyan megvonódott
2072 5, VI | tekintetes úr, - hanem eladja, látom.~Szegény új magyar
2073 9, I | tömegesen veszik meg, és eladják a győri asszonyoknak bécsi
2074 5, VI | magyar muzeum, - téged is eladna Emich, csak venne meg valaki, -
2075 13 | után, - mondá apád, ezt is eladom, csak haszna legyen! - mondja
2076 1 | bökkenő, itt bizonyosan elakadunk, ha százszor kezdjük is.~-
2077 7, IV | nagyot huzódva Varjas, - eláll a lélegzetem.~- Mondtam
2078 13 | furkós botot szivesebben elállna, mint a pirongatást.~Még
2079 14 | ettől mindkettő jóizün elalszik, azonban mindkettő egy készen
2080 17 | okoskodjék, mert én mindjárt elalszom, - mire egy ruhatartóhoz
2081 17 | jégveremben mind a ketten elalszunk, - mire az öreg szemügyre
2082 14 | estére minket jó borral elaltatnak, s addig az asszonyt elviszik
2083 9, IV | tüzet rakjon, s azt éjen át elaludni ne engedje, hogy a mindinkább
2084 12, II | értem el kendet, - pedig elapróztam, a mint lehetett.~- Sietős
2085 18, 3 | hadnagyot, és nem akarván magát elárulni, békén hallgatta a hadnagyot.~-
2086 18, 4 | éles eszü leány hamarább elárulta magát, mint azt maga is
2087 13 | azaz, hogy nem merted: elárultad magad.~A harmincz kéve kender
2088 12, VI | község pénzéért a telket elárverelik, gondja lesz rá, hogy senki
2089 12, VI | következett az, hogy az elárverelt ingóságokból, mikor már
2090 12, V | elállt.~Ezalatt Galamb István elásta a luczernásnak végén a ládát,
2091 13 | ötven esztendeig legyenek elásva a földben, mégis mindjárt
2092 8, VIII | midőn beragasztá, ugyancsak elátkozott, ha én vagy a lányom leveszi, ...
2093 4, I | járást megszoktam, szépen elballagtam, hanem mindig kivül maradtam
2094 8, VI | Keresztes s az előljárókkal elballagván; míg az asszony talán a
2095 19, I | holdvilágos égen, mire kocsisom is elbámultan mondá:~- Most egy ember
2096 6, IV | a ki idevaló, azzal majd elbánok magam.~- Ki is vitte volna
2097 14 | megösmerkedtek.~A franczia elbeszélé, mi körülmények között került
2098 3 | faluról falura nem járhatok elbeszélgetni, szóról szóra leirom, el
2099 4, II | hallottam, a mit másoknak majd elbeszélhetek, de magaméból egyetlen egyet
2100 14 | körüljártában mint tanu elbeszélheti: hogy a magyar ember is
2101 17 | huszár, mert a mint ő maga elbeszéli, egy ütközet alatt oly sokáig,
2102 4, II | ültetnének be; mert hisz a mit elbeszélnek, hazugságnak rémítő sok
2103 11, III | leheveredtek a gyepre, s elbeszélték, hogy minő kedves fiúk lesznek
2104 3, VII | teins uram! - mondja Péter, elbeszélvén az egész történetet. Bejött
2105 12, IV | nem is azon tünődött, hogy elbirja-e majd ezt a lelki terhet,
2106 8, VII | alig birt az utolsó házig elbirkózni bennük.~Az utolsó ház ablaka
2107 3, VI | szégyenlitek magatokat - bizony még elbóbiskolnak az asztal mellett, - mint
2108 11, V | tudniillik a százezren annyira elbódult, hogy még a kérdezgetést
2109 5, I | mondták ezt, szomszéduram!~- Elbolondították, édes szomszéduram! egyéb
2110 16 | hanem a tisztelendő ur tudom elborzadt, ha megálmodta, ahogy Pál
2111 11 | Bizony, bizony mondom, elbotozná őket.~ ~
2112 14 | holmiját, vőlegény barátjától elbucsuzott; s addig nem látta, mig
2113 13 | sokkal öregebbet.~Mikor elbucsúztatták a leányt, az anya, mintha
2114 11, VI | Budainak hire támad, hogy elbujdosott, csak lesz annyi esze a
2115 3, VII | rukkolt.~Aki bujni tudott, elbujt, s a ki bizott erejében,
2116 18, 2 | Kisfaludy Mihály uramat, elcsalták a vendéglőbe, ott egy kis
2117 5, VIII | bolondnak néz engem, azért elcsapom.~- Alászolgája! - válaszol
2118 18, 2 | számvetésbeli hiba miatt aztán elcsapták, és lőn belőle katona; Sándor
2119 19, III | megyek holnap!~E közben elcsendesült a vendégség, mindenki hitte,
2120 9, II | emberrel hagyták magukat elcsipetni.~Hajdani vadászati törvényeink
2121 9, V | szivesen dicsekedtek, ha egyet elcsiphettek a ravasz állatokból.~ ~
2122 8, VIII | a lány csakugyan kiment, elcsipvén a mécs hamvát, hogy a bejövőnek
2123 16 | mindent ugy darabszámra eldicsér, a kezéről, a lábáról, a
2124 12, IV | s aztán az egyiket jól eldöngethetné azon ostobaságért, hogy
2125 16 | nem mondta is, de legalább eldörmögte.~- Rossz hirnek elég lesz -
2126 19, III | volna, ha azt a lányt félig eldőlt házban láttam volna.~Egyemmásom
2127 12, VII | valamely fiókban még egyszer eldugja.~Hát az apai ház küszöbétől,
2128 6, III | ment odább, az erszényt eldugván, visszament a többihez azon
2129 17 | és ámbár azt mondám az elébb, hogyha még megvolna s beszélni
2130 1 | sült burgonya is királyi eledel, és a csermelynek kristály
2131 13 | varrás, rajz, táncz és sovány eledellel, hogy mire haza kerül, mindenből
2132 17 | bagdadi basa, kit emberei nagy elefántnak, és minden bivalyok közt
2133 8, IV | afféle ravasz ember, nem elégedett meg a száraz kenyérrel, -
2134 1 | kikérdezlek.~- Meg fogsz elégedni velem, koma! jó egészséget
2135 1 | jövendőnek vastag falába elegen verték ugyan fejőket, de
2136 8, IV | napot" után mindig kapott elegendőt.~- Majd megszolgálom, -
2137 5, V | legnagyobb fájdalmam.~- Elégett, úgy-e barátom? - kérdem
2138 9, VIII | istállókban a régi hálók elégtek, harminczegyezer pengőért
2139 4, I | fintorgatták, a mi nekem némi elégtétel volt, hanem utóbb aztán
2140 18, 5 | Kisfaludy Mihály uram, - elégtünk falustól, édes fiam. Most
2141 1 | budai tavalyi terméshez. Elégülten, mint kivel a lelkiismeret
2142 4, I | s hajamat az ollóval elegyengette.~Vigyáztam, hogy a mi lehull,
2143 18, 2 | kődarab maradt meg, hogy a ki eleink hatalmáról és dicsőségéről
2144 19, II | mentem belé, mintha csak elejbém harangoztak volna!...~Mintha
2145 19, VI | az egész falu kicsődült elejbénk, és a ki most harmad napja
2146 18, 2 | többi, s a mint a följárat elejéhez értek, a még mindig fönn
2147 7, III | nem ölte még meg a lelket.~Elejtem a fonalat, hölgyemet a himzőkeretnél
2148 16 | valamint Pál István is ujból elejtette a gombóczos kanalát.~- Gyere
2149 19, V | majd azt sem tudtam, hogy élek-e vagy halok, - hanem félre
2150 19, I | sokából a mint hallom, kelmed eléldegélt, de honnét volt ki a két
2151 19, I | sok mindenféléből lassan eléldegéltem!~Ezeket az én Jánosom oly
2152 13 | vidéken, hol életének legjavát elélte.~De sokszor beszélgetett
2153 15, I | Magyarhonnak füle: melybe az idegen elem függőként csimpaszkodott.~
2154 4, I | szobalány ma ügyetlen volt, s elém állva kérdé, hogy utálatosan
2155 19, II | biróuramék, hogy anyámat is elénekelhessék, most már azt sem kérdik
2156 19, III | ujkomponált nótát nekik is elénekeltem.~A kis lány az ajtószár
2157 18, 3 | Hadnagy ur, - véli Róza, - én elengedem e sétát.~- De mi akkor egyedül
2158 18, 7 | kedves leányom, azt tehát elengedjük.~- Nem engedjük el! - kiált
2159 6, I | esztendőből első szóra is elengedne magának vagy negyvenet,
2160 18, 1 | az asszony másodszor is elengedte a köpönyeget; hanem hogy
2161 7, III | millió alakban csúsztatják elénk a szót, mely biztató feleleteknek
2162 12, III | aztán, mire a leány hirtelen elereszté a legény kezét.~- Tudtam,
2163 12, III | esedezve a lány.~- Aztán elereszted-e a kezemet?~- Soha, de soha! -
2164 14 | három diák szintén megijedt, elereszték a deszkát, mely Simonyival
2165 3, II | én félek tőled?~- No hát eleresztelek, - mondja a másik, kinek
2166 13 | valóságos édes anyám volna, eleresztett a bucsúba.~Lehetetlen, hogy
2167 16 | ment, ahogy csak tudott.~Eleresztette volna szivesen a gyeplőt,
2168 12, III | legény, - hanem hisz, ha eleresztetted a kezemet, hát még csak
2169 3, VII | kéredzkedhetik őkelme, míg eleresztik.~- Péter! - kiálta be biróuram
2170 13 | ha nyolczvanadik évüket elérik, miként töltötték el életüket,
2171 14 | kivülről lehetett volna elérni, állás pedig nincsen.~-
2172 12, III | következik. Ezen szónál már elérték a fiatalokat, kik meglepetten
2173 18, 6 | határához érve:~Végtére hát elértelek,~ Édes hazám tégedet?~
2174 18, 2 | kiváltak, és még jókor elérvén Kisfaludy Mihály uramat,
2175 18, 2 | csak a klarinét mert olykor élesebben eljajdulni, s e kis zajra
2176 11, I | keze is elfáradt, annyi eleséget adott el! hogy is ne? mikor
2177 9, II | ha tudniillik a lövésre elesett; de ha a vad meg tudott
2178 9, V | irányon; hanem keresztül az elesetten követé az előtte menőket.~
2179 13 | lángjával megfüstözött, s az éléstárba - sötét helyre egy asztalra
2180 18, 6 | elmentem poklom valál:~Jobb élet-e avagy halál,~ A mire most
2181 4, II | éppen nem illik a világi életbe, s ha már éppen Pesten találkozunk,
2182 10 | kedves irótársaim a franczia életből vesznek tárgyat, a nélkül
2183 11, III | hogy berontson egy család életébe, szétszaggatni talán a gyengéd
2184 13 | holta után azon vidéken, hol életének legjavát elélte.~De sokszor
2185 8, VI | kéménytisztitó; de lelkére élethosszant dobál mindenféle gyomot,
2186 5, VI | én istenem, hogyan hozzuk életre? Szaladjunk orvosért.~-
2187 18, 6 | Végső vesztem után vágy.~Az élettel tusakodom,~ S élni mégis
2188 1 | bucsuztatom el a nőtlen élettől.~- Mindkettőtöket Palotára
2189 13 | és utóbb annyi sem marad életükből, hogy példának okáért állhassunk
2190 13 | elérik, miként töltötték el életüket, marad-e utánuk akkora nyom,
2191 1 | eszük.~- Áldás terjedjen el életüknek kétes utjában!~- Palota
2192 13 | tüdő és máj, miből lesz életuntság és kora halál.~Schnellerné
2193 9, III | helyére verekedett, és a nagy életveszedelemmel közibük rohanó lovászok
2194 19, III | vendég uraimék valamivel elevenebben voltak, azért az ujkomponált
2195 15, I | a karádi biró macskáját elevenen akarták bőréből kifejteni,
2196 19, V | melegében várod.~Ennek is elfagyott a beszélő sipja.~A szomszédom
2197 17 | kiváltottuk volna. - Ó te elfajult nemzedék, mit mondana a
2198 16 | azt nem fazékban főzik.~Elfakadt riva Vincze bácsinak a hegedüje
2199 19, II | majdnem egy napjáró földet, - elfáradtam, leültem az ut mellékén,
2200 9, I | élvezett és a nyugalomban elfásult teste a szokatlan küzdelemben
2201 7, III | mint kiváncsiság, - mondja elfátyolozott hangon a hölgy.~- Megvallom,
2202 5, III | gyengédtelenség volna, hogy elfecsegjük mindazt, mit a mi kedves
2203 7, IV | megvárja, míg az indulatok elfekszenek! s ő a csendes fölszint
2204 4, I | hátha a leczkémet délig elfeledem.~Körülnéztem a termet, -
2205 3, I | a gyerek; ezt a kis bajt elfeledi, míg megvénül; de ha majd
2206 18, 3 | akkor magyarok, mikor megint elfeledik.~Horváth Zsigmond a legvidámabb
2207 13 | hajdani életnek embereit mind elfeledjük már, itt-ott beszélnek még
2208 8, V | Örzse, az a boldogtalan úgy elfeledkezett, hogy már harmadszor ütődik
2209 7, V | gondolni?~- Lehetetlen volt elfelednem, mondja Sándor.~- Ugy tanácsolom,
2210 18, 2 | hugom, a mint látom, te elfeledted, mit fogadtál odalenn, hogy
2211 7, III | Ime, megint a zsarnok, elfeledtek neki hizelegni, - mondja
2212 7, V | beszéden, melynek határát elfeledtük kialkudni, - és én szivesen
2213 19, II | a jó istent, azért mégis elfeledünk reája gondolni! de ez hagyján,
2214 11, III | legyen a ló.~Budai talán elfelejtette, hogy a lovak helyett jobb
2215 12, III | mondja:~- Ejnye, ... majd elfelejtettem... mire a leány meglepetve
2216 4, II | én zaklatott kedélylyel elfogadám a meghivást. A szállás valóságos
2217 6, III | mit köszöntem neki, azt elfogadta volna.~- Nekem sem szólt,
2218 15, I | csináltam, inditványoztam, elfogadtam, minden készen volt, de
2219 11, III | s ha az egyik teremben elfogadtatnánk, a másik ajtón okvetlenül
2220 7, V | ugyan lehet, hanem abban elfogadtatni nehéz.~Ahol ez az eszményi
2221 7, II | való megkinálást, mit aztán elfogadván, a kinálásból csak annyit
2222 9, II | elhatározott szándékkal, hogy elfogja őket.~- De ha nem adják
2223 4, I | megszokott helyet rendesen elfoglalám, csupa megszokásból, s minthogy
2224 9, V | vadászat kezdetekor az urak elfoglalván kitüzött helyeiket, melyekről
2225 3, VII | csakhogy a bor miatt mégis elfogta az álom, a mit Ferkó előre
2226 9, I | közeli szolgálatra; mert némi elfogultságnál fogva a magunk emberében
2227 4, I | öcsém pappá, ha kenyered elfogy, ehetel kalácsot.~A gondolat
2228 4, II | mely idő alatt igen sok viz elfolyt a Dunán.~Pesten látjuk egymást.~-
2229 12, III | ijesztő a fiam, hogy úgy elfordulsz tőle - s ezen szónál megfogá
2230 11, I | máséról volt a szó.~- Az biz elfutna, csak ne fogná ez ember
2231 12, V | kapkodott, s iparkodott elfutni a veszedelem elől.~De minthogy
2232 12, III | rimánkodó hangon.~- De majd elfutsz, ha megmondom.~- Itt a kezem,
2233 18, 1 | gazdálkodás mellett igen könnyen elgondolható, hogy a köpönyeg is megmaradt,
2234 15, I | nem soká él; mert a mint elgondolkodik, tudja teins uram, nem vigyáz
2235 12, II | nyaka megfájdult volna, - elgondolta magában, minek nézegessen
2236 17 | szárnya, a mint a barát elgyalogolt vele, s egy szük utcza sarokházának
2237 5, II | sántákat. Buksi komától elgyürtünk vagy száz pengőt.~- Ejnye!
2238 15, I | vénségemre már az eszem is elhagy, te mégsem hajolsz a jó
2239 7, III | a négy fal közt nem érez elhagyatottságot, - hisz bensejében egy külön
2240 7, IV | mondja Varjas végképp elhagyatva a vértől.~- Olyant, a mit
2241 12, V | barátok nem akarják végképen elhagyni, úgy az úr isten közeledését
2242 8, VIII | isten teins uramat, mikor az elhagyottakat igy védelmezi.~Kivülről
2243 8, II | Becsületnek ez is jó volt, és az elhagyottaknak jobb gondviselőjük nem is
2244 7, V | után a lány előtt akarván elhaladni az öreghez, munkájától fölnézve
2245 4, II | Na, de ezt az utazást elhalaszthatja néhány napra kedvemért!~-
2246 6, IV | föl szerencsétlen? - kezdé elhalaványodva újra Kántor István.~- Azt
2247 18, 4 | Badacsonyra?~- Igen! - mondja Róza elhalaványulva.~- Kisfaludy testőrhadnagyra
2248 11, II | Azt ám, ... aztán én azt elhallgassam ugye?~- Hát mit akar kend
2249 3, VII | mond annak fiam, ... sőt ha elhallgatnád, azért rónának meg.~- Tekintetes
2250 11, I | de már látom, jobb lesz elhallgatnom.~- A mérnökhöz megyen szomszéduram? -
2251 11, II | nem tudják hogyan? azért elhallgatott.~- Mért nem látsz dolog
2252 15, I | öregnek Pesten létemet, elhallgatván nagyszerü lépésemet. Lakomat
2253 7, II | vagyok felemliteni.~A nő elhalványult.~- Látom, a teins asszonynak
2254 15, I | elhamarkodnunk a dolgot.~- Elhamarkodni? azt gondolod, pulykapásztorod
2255 15, I | a hónapban!~- Kár volna elhamarkodnunk a dolgot.~- Elhamarkodni?
2256 9, VII | fejének repült.~A veszedelem elhárítva levén, valamint Andersonnak
2257 4, I | iszonyúkat sóhajtott, - végre elhatározám magamban megkérdezni, -
2258 15, I | fájdalom, másikban több az elhatározás. Ekkor tudám, mily erős
2259 10 | udvarmester utána ment azon elhatározással, hogy a pokolig is elkiséri.~
2260 9, II | az orvadászok felé megyen elhatározott szándékkal, hogy elfogja
2261 9, I | vagyunk alkalmasak.~Igy van elhatározva a sors könyvében, hogy a
2262 2, I | csak a sors volt ébren, elhatározván, hogy egy róka legyen közbenjárója
2263 5, I | alá nem érnek, - ott pedig elhegedülik szomszéduram kedves nótáját:~
2264 4, II | bemutatott a társaságnak, aztán elhelyezkedénk, szomszédom egy kitűnő szépségű
2265 5, VIII | faragott volna egyet.~Ezután elhelyezkedők az iródiák, és azt irta,
2266 11, III | költészet, ... előmutatni egy elhervadt virágot, melyet ágastól
2267 14 | fogy.~A huszár még csak élhet valahogy; mert a maga lovából
2268 4, II | megvallom, hogy nélküle nem élhetek.~- De most már hazudsz.~-
2269 8, V | lassan kanalazott, gondolatai elheveredtek a megnyert ütközet után,
2270 9, V | közelébe lövésre, nem fogja elhibázni; de nem is hibázta el.~Csak
2271 9, VIII | a kerítéshez megyen, az elhintett tengeri szépen az ajtóig
2272 17 | volna.~Negyedik barátunk elhiresült huszár, mert a mint ő maga
2273 16 | volna, hogy Vincze csakugyan elhitesse vele, hogy a leány eljön.~
2274 19, III | mond. A többi magától is elhitte, mert csak annyi csepp józan
2275 13 | rakosgatni a gyanus asszonyt is elhivatta.~Szóba jött a kenderlopás,
2276 16 | ugyan miért?~- Nem tudod elhozni azt az ebédet, hogy ez meg
2277 5, I | volna ide.~- Jól van, - hát elhozom könyveimet.~- Sohase könyvezzen
2278 9, II | kicsinynek találták; mondom, elhozott néhány angolt, fiának, Pálnak,
2279 4, I | s e közben az ablakból elhozta az ollót, - s hajamat az
2280 6, III | legényeit, ne búsuljunk, elhozza azt is mindjárt, a kinek
2281 2, II | is lett. Vakabi uramban elhült a vér, s egyszerre kijózanodott
2282 15, I | vén gazdaasszonyom is elhurczolkodott a másvilágra, - most itt
2283 12, IV | fogu embert két óráig is elhuzkodja a földön, mert ha mindjárt
2284 18, 3 | esett a zajosabb körből elhuzódni, az öreg Horváth Zsigmond
2285 6, I | nézvén, honnét Ferkó éppen elhúzódott.~- Ha mindent tud édes apám,
2286 5, II | nem sok, ha az én nótámat elhúzza.~- Valami tót nóta lehet
2287 2, II | mind a két lovát a szán elibe fogta, - futott a pejcsikó-pár;
2288 8, VI | mint az esküdtek bejöttek, elibök rakta.~- Nézzék meg az előljárók,
2289 16 | piszkavassal? okoskodik a lány, eligazodni kivánván a dologban.~- Verd
2290 1 | okoskodott az apród, sorsának elintézésén, de a jó gondolat nem tudott
2291 15, I | titkolózásra, mig a dolgot magam elintézném; kérni ugysem akartam, de
2292 7, II | marad; mi majd egymás közt elintéztük volna; de így kénytelen
2293 15, I | székre; beszéld el, hogy élitek azt az istenadta falut?~-
2294 18, 2 | klarinét mert olykor élesebben eljajdulni, s e kis zajra egyenkint
2295 3, II | teremtés, esztendő számra eljár messze földre veszekedni;
2296 8, VII | s ekképp a hivatalos eljárás igazságos; de hát beszéljen
2297 3, III | hinné valaki, hogy ezek eljárnak az isten házába; pedig ott
2298 19, I | élni.~- Nappal napszámba is eljártam, dologközben nótákat gondoltam,
2299 8, VIII | Aztán pedig teins uram, eljöttek az előljárók... összeszedték
2300 15, I | mondá urambátyám - és eljöttem Pestre; a nagy kocsit nekipuczoltattam,
2301 11, III | harmadik; - ha már idáig eljöttünk, oda is bemegyünk.~- Jól
2302 15, I | rendezem, számitva bátyámnak eljövetelére, és hogy meg ne lepjen,
2303 15, I | istenadta rossz fia, hát eljövök én, gondolám, - mondá urambátyám -
2304 5, I | kötné őket, ha vagy néhány eljőne látogatóba.~Szeme, szája
2305 17 | neveti.~Ha még ilyenekért is elkárhoznék az ember, úgy a más világon
2306 4, I | keresvén középutat, hogy az elkárhozottnak büneiért én szenvedjek,
2307 12, III | a legény.~- Inkább, mint elkárhozzék, gyónja be a papnak.~- Meggyónnám
2308 5, II | ember, nekünk pedig nincsen elkártyázni való pénzünk.~- Szomszéduram
2309 8, VIII | valami pocsék áron talál elkelni, hát mim marad özvegységemre?~-
2310 6, V | azért nem hiszem, mert úgy elkényeztette a vármegye bottal a rabot,
2311 9, III | be lehetett fogni, tehát elképzelhető, hogy szép összeget érhetett,
2312 9, I | hatalmas, hogy az emberek saját elképzelt hatalmukat elszégyenlik,
2313 7, II | rajzhoz alkalmas egyént már elképzeltük, tehát világért sem akarnók
2314 18, 3 | utóbb megharagitasz, és ugy elkergetlek a konvenczióból, hogy vissza
2315 6, III | válaszolt a leány.~- Hanem te elkergettél mást úgy-e?~- Nem tom, kit? -
2316 16 | megálmodta, ahogy Pál István elkeritette. Valamint Örzsének sem esett
2317 15, I | Mit szól ilyenkor?~- Egyet elkeriti jó módjával; - aszongya:
2318 7, III | magának, hogy ez álom, - oly elkerülhetetlen a felelet, hogy hirtelenében
2319 5, V | részint a méreg fut el, vagy elkeseredem.~- De hát hova lesznek könyveid?~-
2320 18, 4 | veled férfinép! - mondja az elkeseredett leány, - nem kellünk egymásnak.~~
2321 16 | viseli a szája izének; de ha elkésett az asszony a konyhán, mert
2322 18, 3 | e nyilvánitásra mintegy elkészithesse, - s minthogy Kisfaludy
2323 14 | legény elviszi, csak tessék elkészittetni!~Az asszony mindamellett,
2324 18, 2 | az ilyen utazó már otthon elkészült, igy a vendégeskedés sokkal
2325 9, IV | már isten úgy segéljen, elkezdem a vadászatot; tehát halljuk
2326 18, 2 | kézre kapta a hegedüt, s elkezdett egy bús magyart a legalsóbb
2327 13 | nagyasszonyom.~- De, kedves lányom, elkezdted már ezt a dolgot, nem tudom
2328 5, VI | ilyenkor már az ajtónál elkezdték a süvegelést, ha aztán beljebb
2329 12, VII | mondja a fiú kapájával elkezdvén az ásást.~Holló nem mert
2330 19, IV | állottam az öreg elejbe, s elkiáltám magam:~- Itt vagyok!~- Látom! -
2331 12, VII | ártatlan alig várta, hogy már elkiálthassa magát, hogy hol van. Az
2332 19, III | tehát kinálkoztam, hogy majd elkiáltok én biró uram helyett.~-
2333 10 | elhatározással, hogy a pokolig is elkiséri.~Mielőtt leérnének, az őrház
2334 12, VII | fiú, azért induljon kend, elkisérjük a falu házára!~- Irgalmazzanak!
2335 15, I | lelém a tanyán; estebédemet elköltvén, czéltalan jártam át a még
2336 14 | huszár-óbester.~A fiunak folyton elkövetett csintalanságai számtalanszor
2337 18, 1 | lesznek: köpönyeget vesz.~Elkövetkezett az esztendő, s a háznál
2338 19, III | mire én az asztal mellől elkövetkeztem, és a nénémasszonynak megköszöntem
2339 15, I | katonás asszony volt, elkommandirozott volna egy ármádiát.~- Üljön
2340 12, I | eddig ép volt.~Lassanként elkótyáltaték az ingóság, s mikorra a
2341 9, VIII | adhatnak; mert az összefogás és elküldés elég munkába kerül.~Borsiczky
2342 9, III | az istállók mégis némileg elkülönittettek, ámbár a régi sort megtarták,
2343 12, II | a földes uraság a legelő elkülönzését akarván, egy telektől ajánlott
2344 7, I | asszony, ne nevesse ki ezen ellágyulást, - én egy fogadást tettem.~-
2345 1 | pásztorkodási szimbólummal ellátott marokra.~- Ha el nem tévedtem,
2346 9, III | nagy udvarközökkel voltak ellátva, de mint a létra hágcsófogai
2347 18, 6 | a magára maradt emberben ellenállás nélkül pusztitott.~Meg kelle
2348 17 | kérdezte volna tőle: József, ellene mondasz-e az ördögnek? véletlenül
2349 7, III | minden fegyverünk száz kérdés ellenében kilenczvenkilencz nem!~-
2350 9, I | igyekszünk; ma nem az egymás elleni harczra gyüjtünk erőt, hanem
2351 14 | bizalmas körben.~Simonyi nem ellenkezett, megengedé az árverést,
2352 14 | férjének megérkeztéig nem akart ellenkezni.~Este midőn az ételt fölhozták,
2353 19, V | igazodtam helyre, a falunak ellenkező végén éjfél után kettőt
2354 15, I | látván fontos okaimat az ellenkezőre. Jancsi az inasom csupa
2355 15, I | a vig pohárnak sem valék ellensége, ha csörömpölésig nem tévedett.
2356 5, VII | melyen a tudományoknak esküdt ellenségei.~- Éljen! éljen! éljen!~-
2357 9, I | elszégyenlik, s a pártok, ellenségek mennydörgés és villámlás
2358 18, 6 | alig vehetek,~S pedig az én ellenségem,~ Kit imádok szeretek,~
2359 17 | járt a kéz, mintha mindig ellenséget vágna. A ki tehát ilyen
2360 14 | a szerteszét futamodott ellenségnek üldözésére, valamint méginkábbi
2361 14 | főzzenek.~Az asszony nem mert ellenszólni, ámbár alkalmatlan volt,
2362 7, III | legyőzzem magamat.~- Ennyi ellentmondás! ösztön! - mondja meg Róza
2363 7, V | magunk sem igen találnánk sok ellenvetést, ha nem tapasztaltuk volna,
2364 15, I | magunkat, hogy ha öregeink nem ellenzik, rövid időn férj és feleség
2365 15, I | ki a malomba jár, maga is ellisztesedik; valami csak ragad reád;
2366 3, II | elmegy, itt aztán tréfából ellövik a lábát és a kezét; de ez
2367 5, V | hanem ahol hozzáfér, ellopja.~Barátomhoz értünk, s egy
2368 5, V | hova lesznek könyveid?~- Ellopják, édes barátom!~- Magyarországon
2369 18, 3 | Csak a legjavából egyet.~- Ellopom Kisfaludy uramnak köpönyegét
2370 18, 3 | hogy még tudtán kivül is elloptak némely embert; addig itatták
2371 9, VII | társaság, s a mai vadászat elmaradása után a kastély termeiben
2372 5, V | emberhez; nem tehetem, hogy elmaradjak, kocsira ülök, menjünk.~
2373 16 | bot után tapintván, nehogy elmaradjon. Ilyenkor mindig azzal vigasztalta
2374 9, I | élvezi aztán, mi meg cserében elmegyünk idegen országba.~Hej, azok
2375 3, VII | a maga útján.~- Most már elmehetsz, fiam! - beszélt a biró,
2376 1 | világositsd fel a tévelygőknek elméjét!~- Szerelmeseknek ritkán
2377 7, II | az éjen át a koldulásról elmélkedjem.~- Az hathatós leczke lesz,
2378 1 | uton haladva, egy czélon elmélkedve, különböző érzelem-vegyülettel.~* * *~
2379 18, 2 | Horváth Zsigmond annyira elmélyedt az ifju tiszt előadásában,
2380 18, 6 | őt tiszteli~ Szívem, s elmém egyedül.~Csak a vége életemnek~
2381 18, 7 | megjött, és Kisfaludynak elmenetele után a vendégek is eltávoztak,
2382 18, 2 | hangosan felel, mintha az elmenetelt megigérné: Az már más! hanem
2383 6, IV | mondá az öreg jó szóval, - elmenj ám idején a tisztelendő
2384 4, II | már a ház mellett kelle elmennem, nem volt bátorságom föltekinteni.~
2385 16 | egymás mellett álltak, s az elmenőnek a szeme rajtuk akadt, ha
2386 10 | fáczánpecsenye elfogyott, s ahogy elmentünk Milánóba, azonképen gyerünk
2387 18, 6 | ragadozó~ Könnyű benn elmerülni.~Engem a sors forgó szele~
2388 4, II | hatodik évnél kezdem, aztán az elmondandókból itéljenek, hogy hat év alatt
2389 9, IV | fogtam volna e történet elmondásához, ha az valami jámbor kacsázás,
2390 4, I | elég imádság, a mennyit elmondék.~Már mind elszéledtek a
2391 19, IV | édes, jó uram - bátran elmondhatja, hogy a mi három esztendeig
2392 5, VII | nemzettől olyan orrot, melyről elmondhatjuk, hogy ez aztán orr; addig
2393 7, IV | álom után felét a valónak elmondhatná az emlékezetből.~Nem lehet! ...
2394 6, IV | volt a legboldogabb, a ki elmondhatta, a mit a sok ész nélkül
2395 12, V | szót, mennyit jó szivvel elmondhattak, - emlékezteték a fiút,
2396 11, III | lány szeretetéről beszél, elmondja, hogy véghetetlenül szereti,
2397 8, II | jutna valami eszembe, hogy elmondjam kendnek.~- Itt van, ni!
2398 11, VI | Persze, hogy volt ujság, mit elmondjon, azzal el is mondta Vámodynak,
2399 2, I | forgolódtam, mert a mit itt-ott elmondok, nagyon is vastagon esik
2400 19, III | vissza is köszöntek, aztán elmondtak édesnek, kedvesnek, jóravalónak,
2401 19, IV | a félig nyitott ablakon elmondtuk egymásnak, a mi szánkon
2402 9, II | bámul ön? - Kérdi az angol elmondva, hogy neki háromszáz darab
2403 12, V | Benyitának az előljárók, és elmondván annyi vigasztaló szót, mennyit
2404 6, IV | leterelem még a rossz embert is.~Elmosolyodott a gróf, és erősen látszott
2405 18, 3 | hogy a zaklatottság némileg elmuljék, de a leány mindenkép a
2406 8, VI | mondja ki a szót, - örökre elnémul, s leteszik a földbe.~Keresztes
2407 16 | hegedül; de mégsem tudnám elnevetni magamat, - tudja az ég,
2408 8, VII | mire az ügyvéd még inkább elnevette magát, s minthogy a falu
2409 9, III | ménesistálló, közönségesen bevett elnevezés szerint "Kula", melyben
2410 14 | akarom zavarni a megszokott elnevezést. Debreczenben járt iskolába,
2411 10 | az ördögöt, - a mint ők elnevezik; annál inkább, mert az ördög
2412 4, I | beszélt vele, csak órákig elnézi.~Imádságom félbeszakadt,
2413 13 | mert minden ember sajnálta elnézni, hogy a kész haszon kárba
2414 8, II | nyöszörög, a szó közepén elnyeli a végét, - mit mondtál neki?~-
2415 19, IV | Az igaz! - hanem kár volt elnyelni a nevét, ha már egyszer
2416 3, IV | majdnem megleczkéztették, elnyelte az igazat, rámondva, hogy:
2417 7, V | fejére döntött.~Az álom elnyomá az öreget, a szerető nő
2418 15, I | szenvedésnek kitöréseit elnyomni akarám, a szelid nőtől arczom
2419 9, III | lángfolyammá lőn.~Szemtanuk előadása szerint borzalmas volt látni
2420 18, 2 | elmélyedt az ifju tiszt előadásában, hogy utóbb szinte kínnal
2421 9, IV | adatok egybeállításánál előadásához híven adom vissza az egészet,
2422 3, VII | alispán úr rövid summában előadta, hogy a lánynak az apja
2423 5, VII | midőn a porolás körülményeit előadták volna, már tizenkettőt harangoztak, -
2424 9, II | egyben ki nem tudnak fogni, előállnak száz mással; tehát a lefőzött
2425 3, V | a leány, Sánta Ferkó is előállt, hogy vele tánczolhasson,
2426 3, II | megrémült lakosság nem mert előbujni; kivévén egy pár gyereket,
2427 19, V | s a mint a hold szépen előbukkant, láttam ám a bevezetett
2428 18, 2 | magával megyen a házára s ott élődik negyven napig; azért ki
2429 19, IV | Három esztendő tejen-vajon élődő embernek kurta kis mulatság,
2430 18, 6 | reménytelen szerelemnek gyötrelme élődött lelkén.~Mennyi vergődés,
2431 12, II | kikeresi az igazságát; hanem elöljáróba egy esztendős borjut már
2432 3, VII | még csak most jött haza; elöljáróban is irásban tudakozódik, ...
2433 5, VIII | debreczeni czivis annyira becsüli elöljáróit, hogy rendesen megemelinti
2434 3, VII | egész alázatossággal az elöljáróság a nemes vármegyét, hogy
2435 3, III | előkerültek, s éppen az elöljárósággal egyetemben majd a fél falu
2436 7, III | megszűnt a gyanítás, meg az előérzet ösztöne, - itt a tudás világa
2437 11, III | lányát kérik, s a kérő olyan elösmert szorgalmu ember, mint a
2438 5, II | becsipték valahol, hogy előfizetett, aztán még csak ki sem nyomtatták
2439 14 | lovat, a fazekat betakará, előhívta az igazgatót, ki a csudát
2440 11, I | minthogy tréfás ember, - együtt előhozom ezt a dolgot, s kötekedtem
2441 7, I | rothad ott.~- Már megint előhozza.~- Talán még tagadni akarja? -
2442 19, I | talán ki sem irtható vak előitélet.~Mig a hegytetőre értünk,
2443 15, I | félénk idegzetemen; meglehet, előitéletes is valék, irtóztam átkától,
2444 7, IV | többi irományokat, és egy előkaparászott tárczából kezde mindenféle
2445 19, III | bevárja békén a sorsot, mely előkerget egy olyan valamit, a mit
2446 16 | mondom el az ő történetét.~Előkerül akkor ezen beszédben a felesége
2447 9, III | még az alábbi fejezetekben előkerülendő alkalmakkor használt vadászkészlet,
2448 18, 2 | s e kis zajra egyenkint előkerült az egész vendégsereg.~-
2449 3, III | gyerekkel, a vénebbek is előkerültek, s éppen az elöljárósággal
2450 18, 3 | kerekedett lángész megtette az előkészületeket, még pedig a nagyságos urnak
2451 11, VI | farkast, ki Budai képében előkullogott, s csendesen az ablak alá
2452 3, V | öregebb ember is szivesen elólálkodott egy kicsit a házuk előtt,
2453 9, VI | rohanni a szarvast; de később eloldozták a kopókat, s alig néhány
2454 9, VIII | az én pénztáramból ennyi előlegezés, a haszonból aztán lehuzzuk.~
2455 17 | hogy a te köpönyegedre előlegezett hétszer?~- Világért sem,
2456 18, 5 | Horváth Zsigmond ur ellopta előlem; most értem hát, hogy az
2457 12, VII | lyukba már behelyezte, ekkor előlép a legény.~- Jó munkát adjon
2458 19, II | mint meg is tettem, ... előljáró beszédképen... összeszidtam
2459 8, VI | fönnhangon Keresztes s az előljárókkal elballagván; míg az asszony
2460 8, IV | hanem előbb bejelentem az előljáróknak, biró uram ugyan a vármegyén
2461 12, V | vendéghivót küldeni utána.~A falu előljárósága bekopogatott az ajtón, hanem
2462 19, VI | Virradó után pedig két előljáróval szekérre rakodtam, és az
2463 13 | benne, vagy hátul?~- De csak előlről, kedves asszonynéném, felelém
2464 9, V | felizgatott szenvedélyre, melynek eloltására ritkán van olyan alkalom,
2465 5, VII | kapom válaszul, - hisz elolvad az ember!~- De, ha megigérem,
2466 19, IV | én reménységem apránként elolvadt és vacsoratájban a szomorúság
2467 9, II | azt a következő fejezetek elolvasására utasitom.~ ~
2468 8, VIII | kézirását egy betűig könnyen elolvashatta.~- Na! ki ad többet érte? -
2469 19, II | pipát a kalap karimájából előmarkolva a szájába dugta, s egész
2470 13 | komoly tekintetétől; és ha előmenetelünk sikerült, nem annak örültünk,
2471 11, III | dicsekszel. Minő költészet, ... előmutatni egy elhervadt virágot, melyet
2472 13 | kifogyni a háztól; ha valami előnyös dolognak hirét hallá, nem
2473 14 | neki ereszté a franczia előőrsöknek, kik rémülve nyargalának
2474 14 | sem kapta ingyen. - Midőn előőrsön volt, rendesen oly vakmerő
2475 3, IV | az ilyen égből csöppent elorditja magát?~- Jó az isten, jót
2476 9, III | megczáfolásául, szörnyü előrelátással és minden kergetés nélkül
2477 15, I | nemesség a kukoriczából előrúgtatna, a francziát mind a Dunába
2478 19, IV | estéjére összekolompoltam. Előszedtem a java gunyámat, sarkantyus
2479 5, VII | tudós mindenütt éhes; itt is eloszlottak, s minthogy Meczy úr előre
2480 9, VIII | nyolcz órai átvágásban voltak eloszolva. Itt legeltetés, makkolás
2481 9, V | marha és az egész vonalon elosztva huszonnyolczezer juh.~Rendelkezés
2482 18, 3 | egyezség, a bizalom lassankint előtérbe lépett, s a hegyeni hosszú
2483 9, V | átérezni a kéjt, mit az előtörő szép állatnak megjelenése
2484 19, I | Mélyen a Bakonyban voltunk, előttünk néhány pápai sárgarépás
2485 15, I | békén beszélhetek. Röviden előugrattam szándékommal, a leány szép
2486 19, III | legnehezebb pillanatban előugrik és a kisasszonyt a legközelebb
2487 9, VI | kilőtte fegyverét, már ujabban előugrott egy még hatalmasabb, s a
2488 9, VII | megteszi mondja az orvos, elővévén egy kis finom élü tollkést,
2489 14 | készen várta, s midőn a lovat elővezették, a huszár átvette a kantárt,
2490 9, IV | Hasztalan volt mégis az elővigyázat; mert néha falkánként tért
2491 7, II | nem emlékezénk; azonban az előzmények után hihetőleg a lelki rajzhoz
2492 18, 3 | megkapaszkodni.~Midőn az előzök megindulának a meredek lépcsőzetek
2493 18, 6 | ember, kinek anyai nyelvén elpanaszolhatá fájdalmait.~Igen természetes,
2494 13 | harmincz kéve kenderért elpanaszolkodhassék.~- Kire gyanakszik kend,
2495 7, VII | mondja az öregasszony.~Róza elpirult, a papirt anyjának adá,
2496 7, V | Tehát ez vallomás? - mondja elpirulva a lány.~- Szóról szóra, -
2497 4, I | sem jutott eszembe, s ezen elpirulván, a nő közelembe jön, és
2498 18, 1 | hogy azt a fehér köpönyeget elpusztitja a háztól.~Mai napon talán
2499 12, I | ember, ki igért volna, hanem elpusztulván a legelső sorból, hátrább-hátrább
2500 18, 6 | örvénybe csapott bele,~ S elragadt az engemet:~ A szív szerzi
2501 19, V | volna más? - mondám én is elrekedve - én vagyok itt.~- No hála
2502 14 | nem jár sült.~S midőn így elrendezett mindent, a készenálló legény
2503 10 | Fáczánt és pezsgőt.~A cseléd elrohant a megparancsolt ételért,
2504 18, 3 | valamit nevet: nem akarta elrontani a tréfát; tehát megmaradt
2505 14 | alkalmat, hogy a jó mulatságot elronthassák, s e czélból csapatosan
2506 12, IV | mondván: - Egy hónap alatt elrúgjuk a lakodalom porát!~Szegény
2507 3, VII | valamit, a mire az rögtön elsietett.~Örült Ferkó annak, hogy
2508 18, 1 | az eddigi foltokat jobban elsikálták. Kisfaludy Mihály uram e
2509 18, 4 | megnyugodott a sorsban, arczán elsimult a gond, s megint az a vig,
2510 17 | közös volt már, s a ki az elsőét megenni segélte, előre tudhatta,
2511 8, V | s nemsokára anyjával az elsőházban volt, bevivén a vacsorát
2512 5, VIII | legyen, önök legyenek az elsők, kik hisznek neki, - és
2513 14 | hágcsónak közepén volt, a két elsőnek a nyakába esik a pányva,
2514 13 | meg egy hátbavágást, az elsőt azért, hogy nem hallott
2515 7, VI | készült a földön, - ha az elsül: jaj annak, ki szemközt
2516 18, 5 | czigányok között, mikor alattuk elsültek a lőporos békák, - tudja,
2517 9, VII | kerülvén egy dámvad, fegyverét elsüti, de a vad helyett gróf Eszterházy
2518 4, I | imádkozom érte; de mielőtt elszabadulhatnék, ismét megszólamlott:~-
2519 7, III | vacsorák ideje alatt aztán elszabadult a jó kedv, és éppen az öreg
2520 12, V | hogy az utolsó fonal is elszakad már, - nyugodtan mondja:~-
2521 19, II | aztán... - mondá ismét elszakadva János.~- Aztán... ott állt
2522 9, II | volt a vadász, s nehogy elszalaszsza ő is a drága zsákmányt,
2523 11, I | már azt hallottam, hogy elszalasztjuk a kisasszonyt, - mondja
2524 12, V | Holló Péter már a multkor elszánta magát, hogy elteszi láb
2525 5, II | krajczár jött divatba, úgy elszaporodik a koldus, hogy nem győzi
2526 14 | huszárok, és már mindenét elszedték.~Simonyi mindent visszaadott
2527 13 | ételt.~Ekkor aztán mindenik elszégyellte magát, midőn egyik-másikat
2528 9, I | saját elképzelt hatalmukat elszégyenlik, s a pártok, ellenségek
2529 4, I | mennyit elmondék.~Már mind elszéledtek a környezők, csak mi maradtunk
2530 16 | véréből kimosták, volt mit elszenvednie.~Tele volt a szoba vénasszonynyal,
2531 6, I | én azt? hát mikor kelmed elszeretett engem, nem azt mondta-e
2532 18, 2 | Mihály uram magában. - Majd elszököm hazulról, - aztán pedig
2533 14 | megvédelmezheti.~* * *~A háboru elszólitá innét Simonyit; hanem a
2534 15, I | ipád gyárából?~Bezzeg elszóltam magamat; rögtön javitani
2535 12, VII | birták szavát venni, úgy elszomorodott.~Vacsora után a kertbe ment
2536 6, IV | Tisztelendő uram! - szólt a gróf elszomorodva, - nekem ez a nap olyan
2537 6, V | édes papom - még jobban elszomorodván, mint ahogy idejött - csakhogy
2538 11, I | tallér, de még az arany is.~Elszomszédkodott a két ember; bajt nem csináltak
2539 9, I | összeszedegetjük, a mit a vihar elszórt, senkinek sem jutott eszébe
2540 18, 2 | jobbra-balra jó messzire elszórta, s a bámész nép egymás kezéből
|