132-arulk | aruln-besze | beszi-csett | cseve-egyro | egysz-elszo | eltag-faba | fabos-folfo | folga-gondo | gondv-hazab | hazad-huzzu | idabb-kabat | kacsa-keser | keset-kital | kitan-korom | koron-leped | lepeg-megeg | megeh-megsz | megta-mozsa | mozsi-odaad | odaat-pantl | panyv-rende | rendi-szako | szala-szorn | szove-teket | tekin-tyuko | tyukr-varme | varna-zabba | zabla-zwei
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
2541 18, 2 | esztendei szennyet valamiképp eltagadhassa a jó szállásbérért, s a
2542 16 | kutyalármát, melyről igen könnyen eltalálhatta, hogy nem a kutyák bántanak
2543 14 | verebet!~Már most könnyü eltalálni, hogy az ily vakmerő gyerek
2544 6, V | vagyok, méltóságos uram, hogy eltaláltam a módját, kitalálni az igazi
2545 16 | mit eddig tett.~Pál István eltartotta a szót, hanem a tisztelendő
2546 19, II | sok kenyér, napról-napra eltartottam szegényt, - mert az uj tanitó
2547 4, I | tanult járni; - a dajkát eltávolítá a nő, s a hölgy ölbe vevé
2548 18, 3 | vonal idejövet, olyan volt eltávozáskor.~Kisfaludy Mihály uramnak
2549 15, I | rendeztem, minden gyanu eltávoztatására.~Egy időben számiték halálára,
2550 9, II | folytonos csatározásban éltek a vadlopókkal, kik éppen
2551 9, V | rávillant.~A nézők nem győztek eltelni a látványnyal, szinte ők
2552 7, III | hét esztendőre, melynek elteltével azt mondák: ime itt van
2553 7, VI | annak, ki szemközt áll vele.~Eltelvén az óra, bekullogott Ágneshez,
2554 5, IV | s néhány percz alatt úgy eltemeté magát a nyers bőrben, hogy
2555 15, I | öcsém, mióta édes anyádat eltemettük, az isten nyugosztalja meg,
2556 3, VII | hogy éppen legjobbkor lesz eltenni láb alól. S ha majd egyszer
2557 13 | kézen megfordulván, jobban elterjedhet, és ha nem használ is valami
2558 12, III | hogy egy gombostű foka eltérne; hanem ne is gondolja senki,
2559 3, V | amazt az úristen sokáig éltesse, hogy az idő szépen eljárt,
2560 12, V | multkor elszánta magát, hogy elteszi láb alól a legényt, s minthogy
2561 19, II | ég oldalának, s könnyen eltévednék, ahol nem jártam. - Alig
2562 2, I | mulva vettem észre, hogy eltévedtem, mint sok mások, kik akkor
2563 1 | az apród, de földön volt; eltökélé, inkább meghalni, ha kedvesétől
2564 1 | Szikszóihoz nőül adni magában eltökélette.~Rövid időn tudomására jutott
2565 15, I | tetejére mászhatnál érette.~- Eltökéllett szándoka urambátyámnak engem
2566 10 | szokatlan látványt föltárni eltökélte magát.~A domino másodszor
2567 1 | hatot hisz, a hetediket eltörlötte Mátyás király.~- Gyermeknek
2568 7, II | tehát világért sem akarnók eltörölni azon szinezést, melyet az
2569 12, II | hogy nem. No, jó, - hát ha eltörött kendnek a tükre otthon,
2570 19, IV | az időt, mert a tengelyük eltörvén, a harmadik a szomszéd faluba
2571 13 | olykor-olykor a pecsenyeszagot is eltürné! Hohó, kedves leányom, korábban
2572 9, VI | prefektus kénytelen volt eltürni a kemény csapást, mely annál
2573 18, 1 | szánta magát gyermekei miatt, eltűrte, hogy azt anyjuk a feslést
2574 9, VII | elővévén egy kis finom élü tollkést, s azzal a fejbőrön
2575 13 | törvény.~- Schnellerné már elültette a tyukokat.~- Schnellerné
2576 7, II | föl amaz, - furcsa időt élünk: ha pénzt kér az ember,
2577 2, II | vette magát, s nehogy más elüsse orrom elől, itt-ott egy
2578 5, I | ujságot, aztán majd könnyebben elütjük az idő hosszát.~- Micsoda? ...
2579 9, III | Kész az alku! - mondja apám elütve az alkut, és délután bevitte
2580 9, V | volt szabad, a vadászok elugrattak illető szárnyaikra, és egy
2581 5, II | mikor kártyázott?~- Ha elunja magát az ember, valamit
2582 8, II | szelidebben a gazda, - hogy eluntad magadat? hát furulyát vegyek
2583 2, II | mondám, - Vakabi Pál uramat elunván várni, az árokpartra dűlt,
2584 18, 3 | igy én leszek az első, ki elutasittatom.~Ez vallomás volt, melyre
2585 4, II | És miért? - mondja ő.~- Elutazom!~- Na, de ezt az utazást
2586 4, I | hullott.~Bizony kár úgy elvagdalni, gondolám, - s megint tovább
2587 3, IV | ugyan azzal a nyakát is elvághatja az ember.~Biró uram nem
2588 11, III | legtisztább szeretetnek véli; s elválásról beszélni, annyi mintha viszont
2589 2, I | alólam az iródiákságot. Az elválással keveset kinlódtam; kirohantomban
2590 9, I | egymásnak, s a két pártot elválasztó falat is éppen a zivatar
2591 4, I | nevén szólíta, s utóbb tőlem elválni nem akaró fiúnak mondja:~-
2592 18, 3 | mindent, szinte megszánta az elválókat, kik nem is gyaniták, hogy
2593 12, III | reggel, mikor a keresztútnál elváltunk?~- Azt, hogy majd mond kend
2594 18, 2 | kínnal mondá:~- Jaj, beh elvásik a mi dicsőségünk! - mondja
2595 14 | azzal más, és szerencse, ha élve jön le a lóról.~- Megengedi
2596 13 | hátbavágást majd kényelmesen elvégezhette, mikor pedig nyomtatott
2597 7, I | Varjas, mi előtt az asszony elvégezné, - nem akarom én hallani
2598 8, II | sokszor a kisbiró dolgát is elvégezte, s ilyenformán gyakran a
2599 4, I | minthogy a föladott leczkét elvégeztem, azt kezdtem tanulni, a
2600 7, IV | forintos nyugtatványával.~- Elvégeztük a dolgot, - szemtelenkedék
2601 8, III | megvárom.~Az öregasszony elvégzé munkáját, bekezdésül ekképp
2602 12, II | s mikorra Galamb István elvégzi a szót, megint itt lehetünk.~ ~
2603 18, 4 | hanem egyszer még is csak elvégzik; igy lőn vége a badacsonyi
2604 14 | másnap huszonötöt vágtak.~Elvégződvén a dolog, Simonyi összeszedte
2605 15, I | Miattam akár tüstént elveheted, aztán menjetek Isten hirével
2606 9, VII | vendégek újra a vadászat élveivel kecsegteték egymást.~Öt
2607 9, I | pártemberek voltunk, kik új elvekért harczoltunk önvéreinkkel.~
2608 9, I | fejteget új eszméket, új elveket; sőt annyira megtagadja
2609 19, II | szent Péter ur egy fontban elvenné?~- Mi közöd van hozzá?~-
2610 16 | lány - akár hova, még is elveri a szomja.~- Fogjon be a
2611 5, II | a száz pengő? többet is elvertem én már, szomszéduram, azért
2612 19, IV | szavaddal mondtad, hogy a mije elvész, csak nálad keresse!...~
2613 2, II | kezdem; mondja meg anyjának, elveszem, ha nekem adja Zsuzsit. -
2614 6, IV | elveszett...~- Nem szabad elveszni annak, méltóságos uram, -
2615 12, II | csakhogy azt hiszem, hogy elvesztegetett szó volna, a mit kendre
2616 7, III | kiált föl Sándor, - vagy elvesztem itélőtehetségem erejét,
2617 6, II | beszélé Jancsi, - bár csak elvesztené egyszer a bugyellárisát,
2618 15, I | vagyont csupa szeszélyért elveszteni, arról pedig meggyőző okaim
2619 19, II | látom, régen volt az, mikor elvesztetted a száz forintos bankót!~-
2620 5, II | Szomszéduram! ... én elveszthetem mindenemet, - lehuzhatják
2621 5, III | kávés kanállal.~- Orvos úr elvétette, tán levesmerő kanalat gondolt?~-
2622 5, III | éppen a falhoz vágja.~Talán elvétették az üveget?~Meglehet, mert
2623 3, VII | mulva akár holtig sirhatsz.~Elvették tőle a levelet, s a mint
2624 12, II | egy esztendős borjut már elvezet amannak udvaráról, - mint
2625 18, 6 | melynek végére mindjárt elvezetem önöket.~~
2626 9, I | van érve, mozgást csinált, élvezett és a nyugalomban elfásult
2627 9, I | ide nem jő, helyettünk is élvezi aztán, mi meg cserében elmegyünk
2628 15, I | ennek értelmezhetlen kéjét élveztük.~Terveket csináltam, inditványoztam,
2629 18, 3 | nehogy a vén ember fiát is elvigye, nagyon vigyázott rá, s
2630 18, 3 | hogy sok keresés nélkül elvihesse; Szegedy tehát hirtelen
2631 5, IV | porczikád se látszik ki: akkor elviheted.~- Igazán? - kérdi Mózes.~-
2632 9, II | kivánták, hogy az ördög bizvást elvihetné az ismerős vadászt, ki előtt
2633 2, II | uram lányát, menyegzőre is elvihetném. Zsuzsika akkor kezdett
2634 12, V | neki készült, hogy azt is elviseli.~Megszaladta a hir a falut,
2635 10 | tetszik velem utazni, szivesen elviszem. (Magam is gyalog megyek),
2636 14 | elaltatnak, s addig az asszonyt elviszik tizenegy óra tájban.~Jött
2637 9, VIII | összefogása, ha már a hálónak elvitelére is annyi szekér kivántatik.
2638 7, VI | szobában egy ördög, hogy Ágnest elvitesse vele.~- Kérem a teins ifiurat, -
2639 3, VII | hagyján, hanem a kit egyszer elvittek, hosszú esztendőre szegődött, ...
2640 18, 7 | hogy haza akart szökni: elvittem a köpenyegét.~Csak azt akarta
2641 7, III | mondtad, hogy nem szereted?~Elvörösödött a lány, érzi, hogy az apa
2642 12, III | meg neki! - mire a leány elvörösödve fordult el a beszélgetők
2643 7, V | akarok, - mely e szobát elzárja tőlem; de nem szégyent,
2644 14 | Természetes dolog, hogy egy elzárolt várból nem igen lehet kiizengetni,
2645 19, III | orditsunk most sorban!~- Ne...em ki...áltok éd...es ö...csém
2646 19, III | én, ... ked...ves nén...émasszony; pedig az én szemeimnek
2647 19, I | és minden csillagnak egy embere, ennyi idő óta a gönczöl
2648 9, I | elfogultságnál fogva a magunk emberében s annak ügyességében hinni,
2649 14 | Simonyi addig verte őket embereivel, hogy oly véres lett, mint
2650 6, V | Még a szusz is elakadt az emberekben, Jancsi pedig kicsiny hija,
2651 6, V | Mintha dróton huzták volna az embereket, mindannyian Jancsit nézték,
2652 19, I | kocsisomnak, mi hasonló embereknél szinte megér annyit, a mennyi
2653 19, III | ezután nem akadok a jobb emberekre.~- Hát hol akarja keresni
2654 19, III | látott is ám, a ki látott egy emberért kettőt!~Benézett a hold
2655 5, V | vagyok egy jómódu magyar emberhez; nem tehetem, hogy elmaradjak,
2656 13 | foltja.~Vásár, leányvásár, emberkereskedés, idáig jöttünk már.~- Tovább
2657 6, II | ment, a falu papja; már úgy embernyi ember lehetett, ... együtt
2658 19, V | mire aztán a ház végéből embernyomot hallok, és utóbb az ajtó
2659 4, I | akképen akar felelni, hogy az emberség is kilássék belőle.~- De
2660 3, VII | hogy igyék! mit a gyerek emberségből kivált az öregebbnek meg
2661 8, IV | fejszét, melyet Tamásinak embersége nélkül bajos lett volna
2662 12, IV | kiteremti a pénzt csupa emberségért.~Midőn tehát eddig jöttünk,
2663 16 | csakhogy nem mondom el.~* * *~Emberséges embertől is sok volna, hogy
2664 14 | került fogságra, és mily emberségesen bánt vele Simonyi; ámbár
2665 8, IV | hogy sokszor élt Tamásinak emberségével, - de meg újra egy nagy
2666 4, II | fölkeresem a legzajongóbb embertömeget, a selyem és bársony világot,
2667 16 | mondom el.~* * *~Emberséges embertől is sok volna, hogy ennyi
2668 12, III | ha a szót kimondád, azt emberül megtartsd.~- Megtartom,
2669 4, II | hol van az az óriás, ki az emelet ablaksorait fölérje; azért
2670 19, III | az ugynevezett népet az emeletből nézik, van egy mondani valóm
2671 4, II | lépcsőkön, mert az első emeleten a legelső ajtón fogunk kopogtatni.~
2672 6, I | meglátszik, hogy van mit emelgetni, s a ki naphosszat munka
2673 9, VI | megparancsoltatott, hogy a bornak árát emeljék föl.~Mégis oly nagy volt
2674 1 | szándokát, de ha a király gátul emelkedendik, inkább átkot, mint áldást
2675 15, I | mulhatlanul szükségesek az emelkedéshez, mint a lépcső - földszintről
2676 16 | százlépésnyire az árok széléből emelkedett ki egy keresztfa, ... korhadt
2677 18, 2 | hallgatni, a város közepén emelkedő sümegi várhegynek omladékai
2678 19, II | hogy a lábaim szinte jobban emelkedtek, akár mintha haza mentek
2679 9, VIII | lenyomják, lábait összekötik, s emelőkön a szállitókocsikra rakják;
2680 9, II | önvédelmükre szintúgy fegyvert emeltek, mint az iramló vadra, s
2681 16 | hamar ő kigyelmét, a szánba emelték, Pista aztán kocsisképen
2682 19, IV | már a fejemet kézzel is emeltem. Lábaimat éreztem is, nem
2683 5, III | parancsolja a szomszéd, - öklét emelve a czigány felé.~- Az istenért! -
2684 16 | Vinczét, nagy erőlködve emelvén fel a kidőlt keresztet.~-
2685 14 | fog, forditsa a lovat az emelvény felé!~Míg a huszár körüllovagolt,
2686 9, V | ruhában jelenjék meg, két emelvényen bengáli tűz égett, a csoportokat
2687 1 | szánakozás vetett és a bánat emésztett meg.~A nap vacsorára ment,
2688 13 | van az utolsótól az első eminensig. Megmondtam szegény apádnak,
2689 7, I | végrendeletemben megemlékszem önről.~- Emlegesse az ördögöket, de nem engem; -
2690 7, III | nőszépséghez, minduntalan emlegettetnek.~Minő kín ez a mulatság,
2691 9, I | kaptát és szurkosfonalat emlegetvén, ráismertek, hogy ő kigyelme
2692 15, I | való találkozás csak keserü emléke volt egy botrányos multnak.
2693 9, IV | tartok.~Szak úr fiatalkora emlékeinek hűséges leirásában körülményesen
2694 18, 4 | leány pedig a badacsonyi emlékeket az atyai háznál álmodta
2695 12, VII | küszöbétől, annyi boldog órának emlékétől hogyan váljék meg az ember?
2696 15, I | fiu nemcsak névvel, apám emlékéül Mihálynak kereszteltetvén,
2697 14 | fürdőből sok boldog órának emlékével és duzzadt erszénynyel ment
2698 7, II | valánk, hogy külsejéről nem emlékezénk; azonban az előzmények után
2699 18, 6 | vonatkozásokat, melyek e viszonynak emlékezései voltak, s a hetvenegyedik
2700 9 | EMLÉKEZÉSEK OZORA- ÉS TAMÁSIRA.~
2701 1 | vettem és adtam az ujabb emlékezésnek.~ ~
2702 7, IV | a valónak elmondhatná az emlékezetből.~Nem lehet! ... nem lehet!~
2703 12, VII | hazajáró lélek, az embernek emlékezetében föltámad az elmult idők
2704 7, IV | nem nyughatatlankodnék az emlékezeten, hogy az a párbeszédet egymásután
2705 7, I | negyvennapi böjt bejött, annak emlékezetére, hogy urunk, megváltónk
2706 14 | diák.~Sok beütött fej tette emlékezetessé Simonyinak Kecskeméten töltött
2707 7, V | tudnám feledni azon órának emlékezetét, s véle e hímzést.~- Nem
2708 8, VIII | könnyebbült lélekkel szaladván meg emlékezetével a dolgot, s a gyertyával
2709 8, VIII | lélegzetet, s menjünk vissza emlékezettel oda, midőn Tamási Pálnét
2710 18, 3 | Aki Badacsonyban volt, emlékezhetik az egyes meredek lépcsőzetekre,
2711 18, 5 | közől?~- Igen, apám; nem emlékezik, hogy milyen erősen tartám
2712 19, V | tünődtem, semmire se tudtam emlékezni. Csak a pad jutott eszembe,
2713 7, I | volna átczipelni, hogy ott emlékeztessék rá.~- Varjas úrnak pedig
2714 12, V | szivvel elmondhattak, - emlékezteték a fiút, hogy a falu ládáját
2715 9, VIII | ponyvahálót, melyről már emlékeztünk, 120 hat ökrös szekér a
2716 7, VI | mondja Sándor, - hanem emlékezzék vissza, midőn én magának
2717 11, IV | én igy emlékszem.~- Jól emlékszik nagyságos szomszéduram.~-
2718 17 | vásott ficzkók, és édesen emlékszünk vissza diákkori csinyeinkre,
2719 5, VII | egyszer hátbaütötte, mintegy emlékül, hogy jövő gyülésre legyen
2720 4, II | találkozásunkkor ez óraszámokat emlité, s én kezdek először a szónak
2721 18, 4 | Szavamat adom, többé nem emlitem! - igéri az apa, ki most
2722 9, IV | bennünket; és hihetőleg az említett angolt is, ha megmondták
2723 15, I | módjával kell bevárni.~Az emlitettem két szobámban tartózkodtam
2724 4, II | közelebbről! - mondja ő nevemet is említve, mely akkor már néhányszor
2725 9, VIII | 50 különnemü szarvast, 8 emse és 2 kan vaddisznót hajtsanak.~
2726 2, I | megaláztatás, mely a "kend"-en túl még érheti az embert.~* * *~
2727 19, II | a mint tőlük telhetett, énekelhettek is; - de az én apámnak a
2728 19, II | apám hirét, - mert olyan énekes nem volt, mint volt édes
2729 19, III | hallgatódzott, a mit én már énekszó közt is láttam, s aztán,
2730 18, 2 | Kiszálltak a vendégek, a nőknek engedék a legkényelmesebb szobákat,
2731 14 | minden kötelődzés nélkül engedelmeskedett.~Simonyi megelégedvén az
2732 16 | hiszemben, hogy a lánya bezzeg engedelmeskedik.~Ugyancsak mindjárt hallotta
2733 18, 4 | okosabb lenni apádnál; hanem engedelmeskedjél egy kicsit.~- De hát parancsolt
2734 7, II | de az ész nem akart igen engedelmeskedni.~- Mivel szolgálhatok? -
2735 18, 4 | tudom, hol kell elkezdeni az engedelmességet? - tünődik a leány.~- No
2736 14 | azért megadta magát a vak engedelmességnek, és lett olyan rendes katona,
2737 18, 3 | apa előtti nyilatkozatra engedelmét adja.~Szegedy uram, tudván
2738 18, 3 | büntetésül, mig én azt meg nem engedem, hogy atyám is tudjon valamit
2739 18, 4 | segitek én, bizalmatlan és engedetlen leány, - látom, te már a
2740 9, II | melyből csak igen kevés szám engedi magát a körbe fogatni; hanem
2741 4, II | ablakaim a legszebb szemlét engedik, s én önt végig kisérhetem
2742 9, I | meglátszik a magyar ember. Azért engedjék meg önök nekem a szertekalandozást,
2743 14 | munkához, s a francziák engedni kezdenek, pedig Napóleon
2744 19, II | erejétől, meg a mint a lány engedte, - ki az országutra, egyenesen
2745 14 | azonban ilyen olcsóért nem engedték az átmenetelt; hanem az
2746 18, 4 | csacska feleselő! Magad engedtél választást, azért én többet
2747 6, III | legény.~- Mért haragudnám? - engesztelé a lány, - de hát muszáj
2748 3, I | az egyszer hát bocsánat - engesztelődék az anyja, - de ha becsületes
2749 7, III | Erre nem felelek! - mondja engeszteltebben a kérdett.~- Istenem! -
2750 8, II | láttam, hogy a falatot nyögve enné, hát mi baja?~- Nem is a
2751 8, III | hulladékon éltem.~- Hát enned sem volt elég?~- Azt akkor
2752 13 | jól van, tudd meg, lesz-e ennivaló? s ha olyan férfi jön érted,
2753 2, I | lehettem, vőm legyen úr.~- Ha ennivalója nincs is.~- De majd lesz...
2754 4, II | hív barátom a jó kedély! - Ennyiedmagával könnyen megfér az ember
2755 11, I | szomszéd uram, minthogy ennyire van a dolog, tegyen meg
2756 19, III | Könnyen beszél az ur énvelem, mikor a hátam megett ül;
2757 5, V | megismerem jegyemről, hogy az enyémek.~- Igen, de akkor inkább
2758 19, II | kigyelmedéhez nincsen, de az enyémért majd engemet sütnének.~-
2759 9, III | találva, mintha e szörnyü enyészetre sorba rakták volna le őket.~
2760 9, I | Angliában ez megjárja; mert ott enyhébb a lég, és nem oly változó,
2761 18, 6 | következő nap legalább annyi enyhet adott a másiknak is, hogy
2762 5, IV | mondja Mózes.~- Hadd egye, az enyimet eszi.~- Mondja meg a thens
2763 15, I | zaj fogadá a sipládának epedő kinjait. Tanuja valék, mikor
2764 5, V | hanem negyedévig lelt az epehideg, egyéb bajom nem volt.~-
2765 18, 3 | nem akar elhinni, az már épenséggel nem hinné, hogy még tudtán
2766 12, IV | föl is kevergette benne az epét, dúlt, fúlt mérgében, jártatta
2767 9, I | megtanulni, tudniillik: közösen építeni olyan kunyhót, mely a zivatar
2768 18, 2 | pedig gyalog is megjön.~Épittetett ő nagysága Badacsonyban
2769 15, I | kárkivánásra, mint lehetőségre volt épitve; később látám csalódásomat:
2770 13 | egymásnak; eczetágy alá málnát, epret ilyenkor cseréltek; virágmagot,
2771 4, I | nap néhány meleg sugara az épület alatt igen kedvesen gyült
2772 9, III | futottak össze, s a nagyértékü épületek sora hirtelen egy lángfolyammá
2773 9, III | a magyarországi ritkább épületeknek, és azonkivül, hogy szörnyü
2774 12, IV | átmehessenek; mert a falu úgy épült, hogy két házsor közé esvén
2775 8, VIII | de jól nézze meg, nem ér-e meg annyit vagy még többet?~
2776 1 | kapaszkodni, mire a kisded ércztömeg erőszakolt kondulásaiban
2777 3, I | sorban járna végig rajt az az erdei szappan, az úrfi pedig jó
2778 4, II | tudtam gondolni, hogy mi érdekből jegyzé meg azt a két órát,
2779 18, 6 | fájdalomnak szülő oka mindenkit érdekel.~A mult századbeli franczia
2780 5, I | szomszéduramat?~- Ha nem érdeklenének, hát nem jöttem volna ide.~-
2781 17 | öreget nem annyira a kályha érdekli, mint a köpönyeg kikerülése.~-
2782 5, I | már valamit róluk.~- Igen érdeklik szomszéduramat?~- Ha nem
2783 9, V | hatalmas menetet.~Nem lesz érdektelen megmondani, hogy midőn a
2784 11, III | társaság! Magasabbak a ti érdemeitek, minthogy az elég volna
2785 19, II | kit az oskolában, a mint érdemelte, jól kiporoltatott. A mostani
2786 18, 2 | Verébfészket szedni mennek az érdemes uraságok?~- Jó napot, Kisfaludy
2787 14 | szerencsém jelenteni, hogy ezen érdemkeresztet - már régóta birom.~És így
2788 14 | sajnálja, hogy keservesen nyert érdemkeresztjét vissza nem nyerhette.~Beszélgetés
2789 11, III | még azt is megrablod, nem érdemled, hogy megviseljen a föld.~
2790 9, IV | ha a dolog azt meg nem érdemlené.~Szeptember elején a szarvasnak
2791 14 | barátom, hogy te azt miért érdemletted meg, áldjon meg az isten.~
2792 3, VII | levelemet, a mit soha meg nem érdemlettem, azzal a levéllel a maga
2793 7, III | kiválasztani?~- Ön erre éppen annyi érdemmel bír, mint a többi, - daczoskodék
2794 13 | mikor pedig nyomtatott érdemsorozatomat visszaadta, a kétgarasos
2795 9, II | üljünk kocsira, azután az erdőbe megyünk s én itt egy nem
2796 2, II | uccu - egyenesen kifelé az erdőből. - Utána - kiáltá gazduram,
2797 11, III | dicsekedhessél épen akkor, a midőn erdőkerülőd megzálogol egy koldust,
2798 9, I | úr haza jövén jószágára, erdőmesterré szerette volna tenni; de
2799 9, VII | rendet hozott be, és hogy az erdőnek is vegye valami hasznát,
2800 2, II | olykor-olykor bukkantott ki az erdőre; persze hogy könnyen rókának
2801 2, II | dűlt, nem akarván ott az erdősarkon ácsorogni. Rókaprémes sipkáját
2802 9, II | falunak határában fekvő erdőségből három nappal előbb kergetik
2803 9, VII | mit tegyünk, hogy a nagy erdőségnek mégis valami hasznát vegyük?~ ~
2804 2, I | visszajövőbe édesapám az erdőszélén bevárja; talán kiigazodnak
2805 2, II | huzakodván egymás után. Az erdőszélig csapázott a nyul után; a
2806 8, VII | fájdul meg.~Minél közelebb ére a faluhoz, mintha magát
2807 2, I | tudják meg önök történetemnek eredeti helyét. Rókát ugyan mindenütt
2808 15, I | kilenczvennyolczadik szám alatti arczképnek eredetije.~- Rákfay nem is szólt erről
2809 15, I | urambátyámnak engem ez arczkép eredetijével egyesíteni?~- A mint mondtam,
2810 13 | ha eszembe jut a temérdek eredetiség, melynek összege őt hatalmassá
2811 7, IV | határozottabb s kedvezőbb eredményre apellálja.~Végét érni egy
2812 19, I | János? - mondám én beszédbe eredőleg.~- Csak ugy mondják... -
2813 6, III | apádnak jutott eszibe útnak eregetni bennünket.~- De mondta kednek,
2814 12, VII | örökségét, a kapát, mintha saját ereje kivül az volna, a mire legbiztosabban
2815 3, VII | tudott, elbujt, s a ki bizott erejében, a sok pandurt meg is ugrasztotta.~
2816 19, II | futott a mint tudott a maga erejétől, meg a mint a lány engedte, -
2817 15, I | látogatásaim Ninánál egymást érék; repült az idő, kószált
2818 12, II | szalasztom, meg jobb is, ha én érem el előbb kendet, mint más.~-
2819 2, I | tartotta Vakabiné legnagyobb erénynek.~Halálos gyötrelme volt
2820 11, III | dicsekedjél, hogy te az erényt megveszed! úr vagy, nem
2821 19, V | fogva a biró házához!~- Eressze el kend a szürömet, - mondám -
2822 8, VIII | míg amaz újra kérte, hogy eresszék be, mire utóbb a lány csakugyan
2823 8, VIII | megkopogtatta valaki az ablakot:~- Eresszenek be!~- Ki az? - riadt föl
2824 19, II | ha jó kedve volt, akkor ereszd neki! a mint kifért a torkán,
2825 19, IV | ablak irányában a padra ereszkedem, csakhogy aztán az egész
2826 19, IV | koldusképen leszek, az udvarra sem ereszt.~- Ne busuljon, János -
2827 19, II | a gazdája füléhez!~Előre eresztém a mészárost, magam pedig
2828 13 | filléred!~- Ezen tanácsokkal eresztettek el engem, - mondja Schnellerné, -
2829 18, 4 | alatt voltál, és sehová sem eresztettelek.~- Valakinek bizonyosan
2830 5, VI | süvegelést, ha aztán beljebb eresztettem őket, tudniillik oda, hol
2831 11, III | üvegházakból faljatok oly éretlen szilvát, minőt annak idejében
2832 19, II | meghallott a sok könyörögj érettünk! - hogy azt is mondták sokszor,
2833 15, I | neked se szived, se tüdőd, érezni, szólni? mi lesz belőled?
2834 13 | jaj volt, kinek e pálczát éreznie kellett; mástól négy szem
2835 7, III | Róza, az ügyvéd lánya.~Érezteté a leány, hogy egy hölgynek
2836 7, II | mennyit? - kérdi remegve a nő, érezvén, hogy Varjas kezeibe kerül, -
2837 15, I | kedves jó urambátyám.~- Ergo, mégsem romlik az én hallásom,
2838 19, II | hátán lógó kötéllel hozzá ne érhessen. Hátra-hátra nézett az eb,
2839 15, I | Következésképpen czélomat nem érhetem el; - majd meglássuk, kedves
2840 9, III | elképzelhető, hogy szép összeget érhetett, s a herczeg meghallván
2841 2, I | mely a "kend"-en túl még érheti az embert.~* * *~Lakhelyem
2842 9, VIII | illesztve, s a legcsekélyebb érintésre előre dül. Midőn a szarvast
2843 6, IV | alig várom, hogy haza érjek, már ez a sok pénz is csakugyan
2844 18, 7 | akarta az öreg, hogy idáig érjenek. Róza nem gyanítván, mi
2845 3, VI | hatvanesztendős öreg.~- Ki tudja, érjük-e azt? - mondja a lány.~-
2846 13 | lassabban, hogy jó későn érjünk odáig; mert mégis undoritó,
2847 18, 6 | avagy halál,~ A mire most érkezem?~ Oh, hazám, ezt kérdezem.~
2848 15, I | történendőket.~Tágasabb térre érkezénk, a szájtáltogatók ezereihez
2849 18, 2 | nagysága ekkor meg ekkor érkezik a nagy korcsmára; tehát
2850 18, 2 | a mint az ebédlőterembe érkeznek a zenét hallgatni, a város
2851 18, 2 | fiatal tiszt üdvözlé az érkező vendégeket.~Az ismerkedés
2852 15, I | bokrosulának.~Pozsonyba érkeztem; a város, tudomás szerint,
2853 12, I | ember, kiben nem fért meg az erkölcs, üldögélt előtte becsiptetett
2854 13 | a patriarkhális életnek erkölcsei, melyekre én annyiszor visszaszomjazom,
2855 13 | veled számot; hanem ahol érlek, majd az üstöködbe esem.~
2856 8, IV | itt a baj, hogy meg nem érné az alkut, hanem ötszáz forint
2857 18, 2 | szemközt.~Midőn a hegyi uthoz érnénk, Kisfaludy Mihály uram elérte
2858 7, IV | eredményre apellálja.~Végét érni egy napnak, melyen egy gyenge
2859 11, III | midőn megközeliti egy lelki erő, nem azért, hogy gyengeségeit
2860 7, III | való menekülés rendkivüli erőlködésébe került.~- Nekem ma nem kellett
2861 18, 4 | hizelgéseket figyelembe nem vesz, erőlködő nagy szavakra megmondja,
2862 7, V | megmondom, hogy e munkát semmi erőltetéssel sem tudám befejezni.~- És
2863 9, I | küzdelemben fáradván, mégis erősödött.~Lehetetlen volt észre nem
2864 1 | mire a kisded ércztömeg erőszakolt kondulásaiban hangoztatá
2865 11, III | szerelem, mely körülfutja az erőteljes törzset, míg amaz szétterjesztett
2866 13 | rántották be, - ne félj, jókor érsz haza enni, várd meg, mit
2867 8, IV | Majd csak találok, ha az erszénybe nézek.~- Jól bele nézhet
2868 3, V | ötszáz forint volt a kis erszényben. Nem kellett nagy hely az
2869 6, VI | mondja a gróf, a megtalált erszényből egy marok bankót adván a
2870 12, II | mert a fél falu benn ült erszényében, csakhogy neki mégis azon
2871 8, IV | kiforditottam már minden erszényemet, most is kiforditva mindannyi.~-
2872 11, III | öreget arra biztatnák, hogy erszényének mondjon istenhozzádot.~Az
2873 7, I | hogy ilyen módon hizlalom erszényét? ... Összeszedem mindenemet,
2874 14 | órának emlékével és duzzadt erszénynyel ment Magyarországba, honnét
2875 12, VI | a házat; s ámbár a telek értéke még egyszer megüté a bemondott
2876 12, V | szómmal az uristent.~- Nem értelek öcsém?~- Azt gondolom, hogy
2877 15, I | Nem akarék érzelmem és az értelem közt hosszas vitát ereszteni:
2878 9, II | Hajdani vadászati törvényeink értelme ugyan elég határozott volt;
2879 9, II | van-e fogadott munka?~Ennek értelmére tudnunk kell, hogy bizonyos
2880 4, II | kezdek először a szónak értelmet adni; és én mindenekelőtt
2881 15, I | minden mozdulatában érthető értelmezés élt visszaemlékezés a multra,
2882 18, 6 | is még.~A találkozásnak értelmezéséül irám ki e verseket, itt
2883 15, I | nyögém, sóhajtásimat inasom értelmezgeté.~- Teins urfi - megkérem -
2884 12, VII | helyet fogni, hova édesapja értette a kezét.~Amint a kerités
2885 4, II | csöndes hangon, hogy alig értették.~- Nem is láttál szép nőt
2886 5, VII | belőle: Helmeczy.~- Igy már érthetné az ember.~- Igen, a magyar
2887 19, II | vannak már, - imádkoztam értök... a faluvégén kinéztem
2888 19, III | esküdtet! ... Jókor szaladt értők, nem igen várták a harmadszori
2889 5, VIII | akademiával a tudóstársaságot értsem?~- Nem! - volt a pattogó
2890 15, I | 1846-ik évnek tavaszát értük; Pest hemzsegett a vidéki
2891 4, I | Tessék? - mondám nem értve e szót.~Na, de nem is mondom
2892 19, I | uram... mire a koplalóig érünk, készen leszek vele, ha
2893 17 | nem használt, kezén lábán érvágást is csinált, - utóbb aztán
2894 18, 6 | szemeit.~Hajh! kemény ő, s érzéktelen,~ Most is dulja életem;~
2895 1 | czélon elmélkedve, különböző érzelem-vegyülettel.~* * *~Vadászatában a király
2896 7, III | leány, hogy egy hölgynek érzelmei nem esnek megadóztatás alá,
2897 15, I | csakugyan lohadásnak nem indul, érzelmeimmel féléves itt-tartózkodásom
2898 7, III | hogy az apa és anya leányuk érzelmeiről csak úgy rendelkezhessék, -
2899 11, III | szétszaggatni talán a gyengéd érzelmeket: ezt lelkiismeretesnek tartotta.~
2900 15, I | hazának gyermeke.~Nem akarék érzelmem és az értelem közt hosszas
2901 4, I | arra éppen semmi kedvet sem érzett, bár az anyja folyvást biztatta.~-
2902 1 | kezdett; Szikszói levert érzettel távozni akart, - s mit az
2903 8, I | falhoz támaszkodnak, szintén érzik, hogy most otthon vannak,
2904 18, 5 | hideg volt, hogy a mélyen érző fiatal tiszt a mellőztetést
2905 19, III | Ne...em ki...áltok éd...es ö...csém az... öreg apádnak...
2906 1 | távozni akart, - s mit az esdeklés nem eszközölhetett, a keserű
2907 12, III | a világért se! - feleli esedezve a lány.~- Aztán elereszted-e
2908 13 | érlek, majd az üstöködbe esem.~Ekkor aztán megigértem,
2909 15, I | változatai valának Pozsony napi eseményeinek.~A "kék golyó"-nak rendes
2910 11, III | orditanának, ha megadná azt, mit esenkedve kérnek?~Azonban oda értek
2911 1 | kőrisfagyökér nyult ki, szükség esetében gulya-terelőnek is megjárná.~
2912 18, 6 | viszonyt, s mint hasonló esetekben szokás, mindig akad egy-két
2913 9, III | meghallván az ozorai szomoru esetet, ámbár a lovakat is sokáig
2914 6, IV | vagy a másik nélkül nem eshetik meg a beszélgetés; mert
2915 3, V | hogy a patvarkodás kurtán eshetnék ki, bement az ivószobába.
2916 19, III | kisasszonyt a legközelebb paphoz esketőre vigye.~Ismétlem, alakjaim
2917 4, I | utóbb aztán mennyre, földre esküdött, hogy a másik igazán - nobel;
2918 6, IV | szolgája, azt mondja, sőt még esküdözik is, hogy a lány vette föl
2919 6, V | ellen tegnap olyan szörnyen esküdözött.~Mindenki elfoglalá ülését
2920 6, IV | több, Jancsi előljáróban is esküdözte, hogy ő látta, mikor a lány
2921 19, III | hitta el vacsorára, meg két esküdtet! ... Jókor szaladt értők,
2922 18, 2 | paphoz! mert én össze nem esküdtetlek benneteket, ha estig maradtok
2923 12, III | prédikáczió után, - Holló uram! - esküdtetni szoktak.~ ~
2924 13 | egy nemes asszonyt, ki az esküdtre seprüt fogott, mint a ki
2925 3, VII | úr, - a mint látom és az esküdttől is hallom, te, meg ez a
2926 19, III | abból a világból valók, hol esküsznek hirre, névre, becsületre,
2927 5, III | Ist...!~Nem! nem! ... nem esküszöm meg, úgy is elhiszik önök.~ ~
2928 11, V | olyan kapzsi volt; mert az esküt nem lehetett visszaesküdtetni;
2929 17 | mindannyian itt állunk most eskütétel végett, - és ha az a köpönyeg
2930 6, IV | Kántor Örzse, és kezdék esküvel bizonykolni, hogy más nem
2931 16 | lányt, - még nincs itt az esküvő napja, - addig gondolunk
2932 1 | de ne zavard, komám, az esküvőket - hallod a végszavakat...?!!~- ...
2933 12, VII | isten úgy akarja, most már esküvőre menjünk.~ ~
2934 17 | kik hét karnak vérét adák esküzálogul ez egy hazának, mi pedig
2935 7, III | egy hölgynek érzelmei nem esnek megadóztatás alá, bár mennyire
2936 2, I | Szájadyék nem fognak verembe esni, Peti se lopja ki a szomszéd
2937 4, II | boltból jő ki, s minthogy az esőnek néhány csöppje permetezett,
2938 19, II | talán egész nyaratszaka esőnél több vizet nem látott, -
2939 19, II | hallott, úgy tudták előre, esős leszen-e az idő? ködös-e
2940 6, V | is azt mondta: adj uram esőt, de mindjárt.~- Mit mond
2941 16 | Vincze, - hanem azért ne essünk kétségbe, a tisztelendő
2942 5, IV | van (extra Hungariam non est vita).~Itt voltak valaha
2943 15, I | időben nem lelém a tanyán; estebédemet elköltvén, czéltalan jártam
2944 19, IV | a falu elejét lakodalom estéjére összekolompoltam. Előszedtem
2945 19, V | és az emberei busulásnak estek, én meg pedig azon gondolkodtam,
2946 8, VII | remegett a lelke.~Azonban be is esteledett, a latyakos útban csak a
2947 11, II | Ferkó - azt mondtad, hogy esténként valaki az ablakra jár.~-
2948 15, I | A "kék golyó"-nak rendes esti vendége valék; körében a
2949 17 | oda, ahová a barát.~- Jó estvét, öreg úr!~De az öreg úr
2950 18, 1 | gombkötő munka; de a gazdának eszeágában sem volt e miatt vásárra
2951 2, II | Dehogy akart, volt is annak eszében a futás.~- Hát mit látott?~-
2952 18, 3 | uram hatalmas ember! azért eszeden légy, s ugy nyulj az ág
2953 15, I | valami manó? vagy tán te nem eszel, nem iszol? - házasodni
2954 15, I | nagyszerü lépésemet. Lakomat eszélyesen rendezem, számitva bátyámnak
2955 6, IV | beszéljen valamit, míg az eszemnek a másik fele megvan.~- Nohát
2956 14 | fogságba.~A diákot végre eszére hozták, de a mészárosnak
2957 15, I | benned, hogy erre magad eszétől is rá nyavalodtál; - bezzeg
2958 13 | bekeveredett valami divatos eszeveszettség.~- Te Panni! ... fösvény
2959 1 | s mit az esdeklés nem eszközölhetett, a keserű válásnak hatásos
2960 15, I | irtóztam átkától, vallásos eszméim rajongása könnyen foganatossá
2961 15, I | kiterelni fejéből orvosi eszméit; állitám, hogy fájdalmaim
2962 15, I | a védegyletnek jótékony eszméje: bennem az érzelem, testem,
2963 9, I | bármit csináljak; aztán ezen eszmék úgy összefonódnak, hogy
2964 9, I | zivatar után nem fejteget új eszméket, új elveket; sőt annyira
2965 15, I | magam a kőpadhoz csapatván, eszméletemet vesztve kapu alá vonszoltattam:
2966 7, V | elfogadtatni nehéz.~Ahol ez az eszményi vonal megvan, - ott hasztalan
2967 9, II | bocsátandók közé ne sorolná.~Ezen eszmével tehát, midőn őrizetre volnék
2968 5, VI | koriandrum helyett kalendáriumot esznek a betegek, Pesten meg grammatikával
2969 15, I | szobalányába szeretett. Észrevehettem zavartságát pelyhes ruháimon,
2970 3, VII | ide hoznom, hanem a mint észreveszem, mig én az út mellett elaludtam,
2971 15, I | nézést bátrabban kitűrtük, mi észrevétlen elvitt a néma bizalomig;
2972 14 | zavart volt, mit a katonák észrevettek, de semmit sem gyanittatának,
2973 18, 7 | hozzá Szegedy, - meg mikor észrevettük, hogy haza akart szökni:
2974 18, 7 | Az öreg nagyot bámult, észrevévén, hogy ebben a lében végtére
2975 18, 2 | Horváth Zsigmond - addig nem esztek, mig a sümegi várban el
2976 14 | Simonyinak Kecskeméten töltött esztendejét; hanem aztán ő is kapott
2977 6, I | meglátná, - abból a hatvan esztendőből első szóra is elengedne
2978 6, I | mondott, akkor pedig kitelt az esztendőd, akár azt mondjam, hogy
2979 7, VI | hebegi Varjas.~- Húsz esztendőmet add vissza, vén tolvaj! ...
2980 13 | nőtelent, ki a huszonnégy esztendőn túl, és kenyere is van már, -
2981 18, 3 | magát atyjához, ki finom eszű ember lévén, korán észrevette,
2982 18, 5 | mikor a czigányok leginkább eszüket vesztették, az ajtó mellett
2983 8, VIII | pislogó mécsnél hagytuk; talán eszünkbe jut, hogy a szegény asszonyt
2984 17 | nyögött egy szuszogó "tessék"-et, mire a mi emberünk jobban
2985 10 | elrohant a megparancsolt ételért, de már azon föltett szándokkal,
2986 3, I | harmadfél éves lánya hagyta kinn ételestől; mert be ment inni, ...
2987 1 | szép szakácsné - Bartos Etelka? De volt légyen a mint volt,
2988 1 | király Bartos Imrének - Etelkádnak más vőlegényt kell keresnem!~-
2989 1 | gondjait, s a mi szépet Etelkán látott, azt pápaszem nélkül
2990 2, I | hol az a lány?~- A hizókat eteti.~- Kár vesződni velők, holnapután
2991 5, VI | úr, csak azt ne, hisz az etette meg vele.~- Nohát máshoz
2992 10 | visszafordulnánk, már az étkező elment, de néhány percz
2993 8, V | alatt volt, s a mécsvilágnál étkezőket sorban nézve, valahányszor
2994 5, VII | valamint a jó vizsla még az étlapon is megállja a nyulat, úgy
2995 10 | lépteit nyomon követjük az étterembe, hol egy fáczánt eszik meg
2996 10 | udvarmester helyet foglalt az étteremben, - nem akarta a bolond tréfát
2997 1 | pörkölt hús izlett-e annyira étvágyának, vagy a szép szakácsné -
2998 13 | eszét azon jártatni, hogy az étvágyat valami harapnivalóval miként
2999 10 | lehet, mely ennyit és ily étvágygyal befalni bir.~Az inas dörgölni
3000 10 | meglehetős nagyot bámult a ritka étvágyon, de harmadszor is meghozá
3001 4, I | hallottam életemben először az euer Gnadent, - a mi mindenesetre
3002 9, VII | melyhez hasonló nem igen volt Európában; de még Tamásiban sem, hol
3003 9, I | keresztül kalandozván egész Európát.~Tökéletesen megnyerte urának
3004 13 | meg a szalmazsákot?~Ilyen evangeliumai voltak Schnellernének, midőn
3005 9, III | nyolczszáz darab különböző évbeli ló volt, s a gyönyörü telep
3006 15, I | hajlánk házasságunk második évébe: egy ép tüdejü fiu rikogatott
3007 15, I | arcz, melyre az ifjuló évek kellemei lehelvék, miket
3008 3, VI | leány egy darab idő óta evés közben is úgy összenéztek,
3009 18, 1 | ekképpen a köpönyegnek még egy évet engedett az asszony oly
3010 4, II | ott élt és uralkodott, evett-ivott, koplalt, gyalogolt, politizált,
3011 9, III | iszonyu batárokhoz, sok évig nagyon érezék az ozorai
3012 15, I | nyelvü anyával.~1846-ik évnek tavaszát értük; Pest hemzsegett
3013 4, II | untassam önöket, a hatodik évnél kezdem, aztán az elmondandókból
3014 6, I | szólt mérgesen a cseléd, evőszerszámát összekotorászva, - ha olyan
3015 18, 1 | más; mert jóllehet évről évre fönntartotta az asszony
3016 18, 1 | került más; mert jóllehet évről évre fönntartotta az asszony
3017 1 | A mennyiben kettőtök évszáma közt harmincz esztendeig
3018 15, I | az: családunk tagjainak évszámait tekintve, urambátyámnak
3019 1 | Margit asszony ránczaiban évtizedek töppedének; s az apród nem
3020 13 | szóljanak, ha nyolczvanadik évüket elérik, miként töltötték
3021 5, IV | csak egy Magyarország van (extra Hungariam non est vita).~
3022 5, VIII | az akademia grammatikája extramus homunculusoknak van determinálva,
3023 5, IV | melyik szelidebb dolog? ez-e, vagy a másik, midőn Jankó
3024 9, VI | a közlő, s annak atyja, ezekre bizá a prefektus a további
3025 17 | köpönyeg is, melynek gazdáját ezennel szerencsénk leend bemutatni.~-
3026 15, I | érkezénk, a szájtáltogatók ezereihez zajongó csapat érkezett;
3027 15, I | gyülés, iparmükiállitás, ezereit csalá fel hazánkfiainak.
3028 4, I | tormalevelet, - gyomorbajban ezerjófű, - meghülés ellen bodzalé;
3029 8, VIII | uram, - azért az ablakért ezerötszáz forint.~- Tekintetes uram! -
3030 16 | megtoldva mondta el a dolgot.~Ezóta fenyegeti erre, arra, hogy
3031 14 | pedig éhes vagyok.~Az egész ezredben örültek a vitéz katonának,
3032 14 | fáradságomba óbester helyett ezredest irni, de minthogy még mai
3033 8, VIII | ki anyja mellett állt.~- Eztán te lesz gondviselőnk, mondja
3034 9, V | fölül majdnem tányérnagyságu ezüst-dombormüvön a herczegi czimer. E fölött
3035 9, V | egyenes trombita; fejükön ezüstrojtos három szegletü süveg cserfa-diszitvénynyel.~
3036 9, V | valamint arasznyi szélességü ezüsttel kivarrott vastag zöld szalagon
3037 9, VII | disznó esett el. A herczeg ezuttal egy mocsári szarvast is
3038 18, 1 | Sándort és Károlyt; mi azonban ezúttal Sándornál maradunk, kinek
3039 9, VIII | kitéve, hogy a gyöngébb faágakra van illesztve, s a legcsekélyebb
3040 8, IV | de meg újra egy nagy fába vágta a fejszét, melyet
|