132-arulk | aruln-besze | beszi-csett | cseve-egyro | egysz-elszo | eltag-faba | fabos-folfo | folga-gondo | gondv-hazab | hazad-huzzu | idabb-kabat | kacsa-keser | keset-kital | kitan-korom | koron-leped | lepeg-megeg | megeh-megsz | megta-mozsa | mozsi-odaad | odaat-pantl | panyv-rende | rendi-szako | szala-szorn | szove-teket | tekin-tyuko | tyukr-varme | varna-zabba | zabla-zwei
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
3041 9, VII | vegye valami hasznát, a nagy fabőség daczára, egyszerü tervet
3042 10 | harmadszor is meghozá a fáczánadagot, mely szintoly kevés tartózkodással,
3043 10 | pezsgőt!~Az inas elment a fáczánért, mit ugyan meghozott, hanem
3044 11, I | a fiú mit mond, öreg? - faggatá odább amaz.~- Nem kérdem
3045 6, IV | kastélyba hajtatott.~A sok faggatásnak pedig mindössze az volt
3046 19, V | összecsődült népség beszédért faggatta.~A meleg nyomon ért mészáros,
3047 2, I | szerint, - nem volt semmi faggyú-species. Ráfogta Vakabi gazdára
3048 2, II | gyujtattam, kitágítván a tűznél fagycsipett tagjainkat.~Dolog végeztével
3049 17 | azt mondják, hogy meg is fagyhattam volna: - míg aludtam, valaki
3050 17 | végezzen hamar, mert itt fagyok meg mindjárt!~- Csak hagyja
3051 11, III | másiknak kézen adott, - a tél fagyon kapott, a nyár az égető
3052 16 | várt ott hasztalan, és a fagyos idő nem hagyott várakozni
3053 5, VII | juhász bundád, ne félj, nem fagysz meg!~ ~
3054 9, II | itt egy nem messze kezdődő fahordó uton egy kis kerülés után
3055 9, VII | hogy Andersonnak golyója fához csapódván, a tőle harmadiknak
3056 2, II | kakasát felhuzván, s fától fáig nagy csendesen ballagván,
3057 16 | egy keresztfa, ... korhadt fája nagyon engedvén az időnek,
3058 6, IV | méltóságos uram, ... a magunk fajának már azért is megbocsássunk,
3059 17 | ajtón.~- Mi lelhette ezt a fajankót?~Mi persze hogy tudjuk,
3060 9, VI | csapást, mely annál sajgóbb fájást okozott, minél szigorúbb
3061 19, IV | haragjában szedte fel a fáját, hanem azért beszóltam az
3062 17 | szivogatni kezdtünk, abból a fajból volt, melynek az a tulajdonsága,
3063 18, 6 | panasznak, - s mint a kagylónak fájdalmából terem az igazgyöngy, olyan
3064 18, 5 | rohant kárpótlást keresni fájdalmáért a szerelemben, s igen jól
3065 15, I | orvosi eszméit; állitám, hogy fájdalmaim megszüntek már, s igy terveivel
3066 18, 6 | anyai nyelvén elpanaszolhatá fájdalmait.~Igen természetes, hogy
3067 5, V | Éppen az a legnagyobb fájdalmam.~- Elégett, úgy-e barátom? -
3068 18, 5 | éjszakát kivánt.~Sándor fájdalmának csak egy vigasztalása volt,
3069 18, 6 | S élni mégis szeretek:~Fájdalmimmal nyájaskodom,~ És sírok,
3070 8, VII | a világjáráson bánkódva fájdul meg.~Minél közelebb ére
3071 18, 4 | csalódásában számot vetett az egész fajjal, mely türni, szótállni nem
3072 12, IV | gondolta, hogy a borbély néha a fájós fogu embert két óráig is
3073 16 | szélére tette, a mostani fajtának pedig nincs rávaló pénze. -
3074 12, I | kisbiró már majdnem riva fakadva, ... harmadszor is! ...
3075 14 | kása volt, benne egy nagy fakanál, mit Simonyi kézrefogott.~
3076 8, V | mondja az asszony, a gazdát a faképnél hagyván.~Ez volt az első
3077 3, IV | küldött egyet?~- Isten neki, fakereszt, - mondja a biró nevetve, -
3078 19, V | sarokházhoz értünk; benyitom a fakilincset, látom bizony, hogy én akárhol
3079 15, I | különböző gondolkozást. Fáklyás zene, pasquil, lekiáltozás,
3080 14 | hogy ő is látja, a mit az a fakó lovu tiszt (Simonyi) csinál.~
3081 2, I | almát, körtvélyt bár eleget fala,~De nálánál nagyobb filkó
3082 1 | láttatott. A jövendőnek vastag falába elegen verték ugyan fejőket,
3083 7, III | külön ország, - melynek falai nem kevésbé magasak, mint
3084 15, I | szivügyem is; panaszaimat a falaknak nyögém, sóhajtásimat inasom
3085 15, I | Melynek török tatár nem lépett falára.~Az atyus gazdag osztrák
3086 10 | meggyőződik, hogy a fáczán egy falatig az álarcz leple alatt a
3087 8, III | valamit, mintha a legjobb falatjából elmaradt volna a java.~-
3088 11, III | alá kergetett; a jónak egy falatját sem látta, a rosszban torkig
3089 8, IV | marhahúsnak, s több efféle kövér falatoknak ára; nézzünk haza Tamásiékhoz,
3090 8, III | száraz kézzel, a megevő falatomért pedig akkorát kellett kapaszkodnom,
3091 2, I | a konyhába szaladt, s a falba ragasztott tükörben, ha
3092 11, III | fagy alatt üvegházakból faljatok oly éretlen szilvát, minőt
3093 9, IV | az elővigyázat; mert néha falkánként tért vissza a szarvas, és
3094 8, VI | míg az asszony talán a falnak dül, ha az ajtón bejövő
3095 2, I | aztán a mészszel együtt a falra keveredett, ki tehetett
3096 8, I | szent is, ... le-lenéznek a falról a két bánkódóra, - szinte
3097 3, V | lett.~Ezen időtől fogva a falubeliek addig jártak, ki névnapot,
3098 19, I | bakter jövedelmét pedig a faluéhoz mérték.~- Mi volt a szegődség?~-
3099 9, II | Hasonló körülmények között faluhelyen lármát ütni, czivakodni
3100 2, I | mellett látta kisértetni faluhosszában; Zsuzsika kérőivel vesződött
3101 8, VII | meg.~Minél közelebb ére a faluhoz, mintha magát vinnék kiszentencziázni,
3102 8, IV | mondám. Minthogy a maga falujából úgyszólván, mint a tüdő
3103 3, VII | ütközet is volt ott a kelmetek falujánál.~- Volt valami olyanféle,
3104 9, V | esténkint a közelebb eső faluk fiatalsága ünnepi ruhában
3105 19, III | lelek.~- Kicsiny ez a mi falunk nagyon, - szóla közbe a
3106 6, II | különben, gróf úr, ... a mi falunkból való.~- Ennek én tartom
3107 3 | hogy megtörtént; s minthogy faluról falura nem járhatok elbeszélgetni,
3108 18, 5 | Mihály uram, - elégtünk falustól, édes fiam. Most értem csak
3109 3, VII | kocsira ülünk, s megyünk a falutokba.~Idejében haza értek, a
3110 19, III | kérdezé a leány.~- Akár itt a falutokban, édes hugom, nekem se jobbra,
3111 3, VII | fordulván, mondja, - éppen a falutokból való, egy levéllel küldé
3112 19, II | imádkoztam értök... a faluvégén kinéztem a világ felé, itt
3113 3, V | faluvégről, mire az alsó faluvégre ér a hire, már szélcsorda
3114 3, V | borju szalad is el a fölső faluvégről, mire az alsó faluvégre
3115 9, IV | által történvén, a közbeeső falvakból az ispánságok három-három
3116 9, VIII | águ és levelü fa van. A fán egy vadász leskelődik, s
3117 9, VIII | ráereszti a vadász, ki a fának sürü lombjai közt leskelődik.~
3118 9, V | lépésnyi távolságra volt egy faoszlopokra állított, zöld viaszkos
3119 6, IV | úristen...~- Csak nem akar más farába menni, papom? - tréfálgata
3120 18, 6 | szokás, mindig akad egy-két fáradhatlan nyelv, mely a férfi becsületén
3121 12, IV | gondolta, nem rösteli a fáradságát, egy kerülőt teszen.~Ez
3122 3, VII | megtalálójának, ahonnét egy kis fáradságért ennyi kerül, otthon is maradhat
3123 7, II | háladatlan; mert éppen azon fáradságokért tettem meg a megboldogult
3124 14 | Itt sem került volna nagy fáradságomba óbester helyett ezredest
3125 12, IV | ha nem röstelli érette a fáradságot; mire egy kis gondolkodóba
3126 7, V | volnék.~- Hogy megkiméljen a fáradságtól; kérdezze ön a századikat.~-
3127 9, I | a szokatlan küzdelemben fáradván, mégis erősödött.~Lehetetlen
3128 12, VII | minthogy a nyelet is édesapja faragta, jól esett azon helyet fogni,
3129 13 | akárki, milyen magyar embert faragtam belőle!~Ezen kis dicsekedést
3130 4, I | én miattam kár volt magát fárasztania; mert én csak olykor néztem
3131 19, I | pásztorok gyertyája, a kigyó farka - a hajnali csillag... ott
3132 9, VI | szarvasok, s utánuk a rókák és farkasok is megmenekültek.~A herczeg
3133 9, VI | főleg aranyakban.~A meglőtt farkasokat és rókákat a vadászok művészileg
3134 19, III | asszonynyal néztem én már farkasszemet, ... de ennek a leánynak
3135 17 | macskájának összevarrtam a fülét a farkával, - meg mikor az öreg néni
3136 7, IV | eddig lelőtte volna valaki a fáról, - mondja Sándor mintegy
3137 17 | hétig tartott.~Kilencz hetes farsangnak hét diák erszénye épen annyi,
3138 18, 4 | Annál jobb, ugy a jövő farsangot valamelyik városban tölthetjük
3139 17 | nem maradhatánk az utolsó farsangról, azért tehát én fogtam a
3140 11, III | nagysága Éva ő méltóságával faséba jött a teremtővel, hogy
3141 12, VII | hányszor szoritá ölbe a fatányért, melybe a szerető anya egy-két
3142 2, II | puskája kakasát felhuzván, s fától fáig nagy csendesen ballagván,
3143 1 | erdőségben a kicsi kápolna fatornyával, a sürüből néhány gyalogut
3144 17 | szavakat dörmöge; - a gaz fattyú!~- Ki? ... én? kérdi a diák,
3145 17 | mert ha lehetett egykor a "fátyolnak titka", még ez a kék köpönyeg
3146 14 | lepedőt, melyben egy nagy fazék forró kása volt, benne egy
3147 16 | hiányzott belőle; mert azt nem fazékban főzik.~Elfakadt riva Vincze
3148 13 | ha a leányasszony a tejes fazékra negyedrész annyi öblögetőt
3149 17 | mondá a diák.~- Persze hogy fázik, mondá az öreg, ... átkozott
3150 17 | csak adja ide, ... mert fázom, - mondá a diák.~- Persze
3151 15, I | Barabásnak arczképeihez értünk; fáztam, égtem, késsel sem lehetett
3152 6, V | azt a rosszat is szivesen fecsegi, a mi nem igaz, - hát még
3153 15, I | neked kértem meg! De ne fecsegjük el a szép időt, menjünk
3154 6, IV | tisztelendő úr, - a mint a sok fecsegő nép mondja, látták a lányt
3155 19, II | kémény, de csak egy cseréppel fedett ház sem vált ki a többi
3156 17 | pedig a hetes számnak titkát fedeztük föl egy kék köpönyegben.~
3157 7, III | világot, s a legsilányabb fegyver, a hazugság az, mely a diadalt
3158 7, III | védszerül ő is a tagadás fegyveréhez menekszik.~E ponton megszűnt
3159 9, V | kéjsóvár vadászok töltött fegyverei vártak s néhány percz alatt
3160 9, II | megkönnyebbült, azonkivül pedig fegyvereik is ott maradtak.~Az utmutató
3161 9, VI | hatalmasabb, s a vadász tíz fegyvernek kényelmével is elég lődöznivalót
3162 9, IV | a vadászathoz szükséges fegyvertárt, s a harmincz-negyven kocsin
3163 13 | lépten üt, vág; pedig egy fegyvertelen nő előtt térden állva is
3164 7, III | vagyunk a gyengék s minden fegyverünk száz kérdés ellenében kilenczvenkilencz
3165 18, 1 | a köpönyeget nem annyira fehéritették, mint inkább az eddigi foltokat
3166 7, III | tűzsugárai, - a hegyek ormain fehérlik a hó; - és ne higgyetek
3167 3, I | szabott, és töretlen vászon fehérnemüt adott arra a gyerekre, talán
3168 12, III | vele pedig Holló Péter fehérre szapulva, mert a képében
3169 18, 7 | köpönyegeden van ennek a fehérsége, - ezen gazdálkodtam én
3170 18, 1 | sárban addig barnult, hogy a fehérségnek kevésbé volt atyafia, mint
3171 9, VII | mészárosok fölszelvén, Veszprém, Fehérvár, Pápa, Győr, Pest, Pécs,
3172 9, VII | élü tollkést, s azzal a fejbőrön keresztvágást tevén, a bőr
3173 6, V | papnál, s a mit mondott, jól fejébe vette.~- Tehát mennyire
3174 19, II | füled mellett nőtt ki a fejedből, ... nem jönnél el mészáros
3175 13 | jóravaló lányt, ki borzas fejedtől meg nem ijed; aztán ha szépen
3176 19, I | Két szekér szalma.~Egy pár fejelés és egyszeri talpalás.~Három
3177 5, II | mert a gerendát verte a fejem, úgy a talpam alá hegedült;
3178 19, IV | maradék bor is volt talán a fejemben, de a méreg is jó formán
3179 11, II | lepottyant a korsó a lány fejéről.~- Megijedtél, Náni.~- Harmadnapja
3180 8, III | mondani, nem átkozta senki.~Fejes Imrét vette most kéz alá
3181 2, I | Zsuzsikának is csak jól esett, ha fejéskor a kis borjúkkal nem birván,
3182 9, II | népességet, azt a következő fejezetek elolvasására utasitom.~ ~
3183 9, III | nagyobbitá még az alábbi fejezetekben előkerülendő alkalmakkor
3184 4, I | sok házi szert tudok, - fejfájás ellen tormalevelet, - gyomorbajban
3185 13 | eszébe valami.~- Az uradnak fejhajtó légy, az parancsol a háznál;
3186 9, V | dolgozván, valóságos háboru fejlett ki, a vad sebes futásban
3187 2, I | fazekat csordultig lehetne fejni. Szájady Tamásnak családfáján
3188 1 | falába elegen verték ugyan fejőket, de mindeddig a puhább fej
3189 12, III | vasárnapi fekete selyemkendő fejtakaróját aligha el nem cserélné azért
3190 9, I | irodalmunk a zivatar után nem fejteget új eszméket, új elveket;
3191 5, VII | voltak, egy másik tudós azt fejtegeté, hogy vajon Magyarországban
3192 5, VII | következett aztán az a tudós fejtegetés, hogy Magyarországban a
3193 11, III | keze.~Épen abba törték a fejüket, hogy a mérnök úr tán megérti
3194 9, V | készült egyenes trombita; fejükön ezüstrojtos három szegletü
3195 8, V | igazán, minthogy az Isten a fejünk fölött hallotta.~- Örzse! -
3196 18, 1 | kevésbé volt atyafia, mint a feketeségnek. Igy meg van oldva a kérdés,
3197 17 | lógott ma az öreg, biz még a feketét is kék-nek nézi!~- Hüm hüm, ...
3198 1 | éhen, szomjan, lépten, fekten búnak áldozata volt. Magányos
3199 13 | korábban keljél, korábban feküdjél; mert a cseléd a fejed alatt
3200 18, 2 | néhány századunk bánata feküdnék, s azt fölneszezni nem akarná.
3201 19, III | kiért annyi hosszu éjszakán feküdtem a kemény deszka párnán!~
3202 9, II | keresztül visszatör szokott fekvésére.~Veszprém vármegyének alsó
3203 9, VIII | sem tudhatta a bizonyos fekvést; azért a vaddisznóknak legkényelmesebb
3204 8, IV | dob? hogy ott kótyavetyén féláron kapja meg a földet; s ezután
3205 8, III | Nénémasszony! ne hagyják oly hamar félbe, hadd látom még egyszer,
3206 11, VI | meglehet - mondja Vámody félben hagyván a beszédet, azonban
3207 7, III | gondolatai is? - mondja Sándor félbeszakasztva a remegő csendet.~- Több,
3208 2, II | öreget izzadott; még egyszer feldugta fejét a róka, ... puff -
3209 18, 6 | Kit imádok szeretek,~Feldulá már mindenemet,~Mind szívemet,
3210 2, II | farsang, a nyomoruság a felebaráti szeretetnél melegedett,
3211 11 | hallgatja; s kérdem azon kedves felebarátomat, ki ezt most olvassa, ha
3212 9, VIII | Ignácz a bérlés helyett felébe adta ki a földeket, s 1816-
3213 2, I | ment nyugvóhelyére, hogy felébredtekor erősebb állapotában, könnyebben
3214 19, V | a szekér megállt, akkor felébredtem. - és azt gondoltam, hogy
3215 17 | fiam mondja, alig tudtak felébreszteni, azaz hogy az orvos ébresztett
3216 5, II | Szomszéduram csak nem feled el semmit.~- Nem is akarnám;
3217 16 | minduntalan körülnézett, vajon nem feled-e el valamit? s mikor az ajtó
3218 1 | nyúl; a király pillanatig feledé terhes gondjait, s a mi
3219 1 | csak ird, komám; tudod: feledékeny a bolond.~- Palotán ujra
3220 1 | akaratod"; a papirt zsebemben feledém, - apródod választott kedvesével
3221 13 | tette egész életében, és feledhetetlenné holta után azon vidéken,
3222 4, I | végig melegszem, ha akkori feledhetlen ostoba beszédem eszembe
3223 18, 3 | figyelmeztette, hogy el ne feledje a köpönyeget elvinni.~-
3224 7, III | kedvencze nem éppen véletlenül feledkezett ott benn, - s e hallgatagságból
3225 8, V | történt meg, hogy az ablakra feledkezvén másodszor lökte meg apjának
3226 6, IV | következni a gróftól.~- Aztán ne feledkezzék a vőlegényeket és menyasszonyokat
3227 5, II | fordult szomszéduramhoz.~- Ne feledkezzenek meg a szegény Lázárról.~-
3228 12, III | fonva; mert hisz hej, nem feledte ám őkelme sem, hogy mikor
3229 8, IV | száját Keresztes uram, rajt feledték az alkut.~Nem az volt itt
3230 8, VIII | kinos álomban az asztalnál feledtük.~Míg ők aludtak, ... kivülről
3231 2, I | akarom... mondá, ülőhelyéből felegyenesedvén.~- Mit akar kend? ... kérdi,
3232 11, III | mit ha az a jámbor otthon felejtene, tán egy látogatójegyet
3233 3, VI | hogy régen volt az, el is felejtette.~Vacsora után volt, az öregasszony
3234 11, III | szárogatni kitették, tán a napon felejtették?~Mondd: hogy őseid vannak:
3235 7, III | hivatali órák alatt csak feleleteket lehete itt-ott hallani,
3236 7, III | elénk a szót, mely biztató feleleteknek kérdésjele. - Önök szégyenlenek
3237 4, I | helyett - azonban laktársam feleletem nem hallván, mintegy kiokosodván
3238 7, III | visszavonulást tenni, - de a nő feleletével diadalt ütnek. - Mi vagyunk
3239 1 | váltakozának, mintegy várakozván a feleletre, mely egy rég tett kérdésnek
3240 11, II | s minthogy ilyen kurtán felelgetett, megelégelte az öreg a beszédet,
3241 2, II | soha; hát elhiheti, hogy félelmemnek találok ám nyelet. Onnét
3242 18, 3 | ezért mindketten azon egy félelmet érezék, hogy e viszonyt
3243 18, 3 | nagyon sokan látnak, s én felelős leszek az ön nyugalmáért,
3244 7, I | az ön lelkéért is mintegy felelőssé teszem magamat.~- Ne aggódjék
3245 12, VII | kérte; hanem az öreg azt felelte, hogy nem.~Tehát az öreg
3246 15, I | kurtán: "igen" és "nem"-mel feleltem. Innét származnak öregemnek
3247 2, I | kérdi, ülőhelyéből felemelkedvén az asszony, csipőre tett
3248 7, II | de így kénytelen vagyok felemliteni.~A nő elhalványult.~- Látom,
3249 8, VIII | kicsoda? - kérdi újra a félemlős asszony.~- Hasztalan mondom,
3250 8, IV | föl, mikor Keresztesben felengedett a szó, s a leányt megkérte.~
3251 15, I | szaladának ezek keresztül félénk idegzetemen; meglehet, előitéletes
3252 15, I | hogy szivünk megreped.~Felépültem; napjaim változatosabbakká
3253 14 | huszároknak, kik kényteleníttettek felerészben a lóról leszállni, s igy
3254 7, II | használt, hogy a széknek felerészét vette igénybe, nehogy a
3255 17 | ismert helyre értünk, őt feleresztők, magunk pedig őrt álltunk
3256 13 | mondom, hogy kanapét hordj feleséged után, jóravaló gazdasszony
3257 2, I | betántorgott fonással vesződő feleségéhez.~- Itthon vagyok! - mondá,
3258 12, IV | István uram, csak már a feleségemet ne kérje!~- De a leányát
3259 2, I | tőlem, s a mi furcsább, ha a feleségére néztem, őt rázta a hideg.~-
3260 6, IV | arról tanakodott otthon a feleségével, hogy ezt a Ferkó gyereket
3261 16 | Ha volna mivel!~- Egy jó feleséggel! - toldá hozzá Vincze.~-
3262 13 | gazdasszonynak és derék feleségnek szüksége van.~Mai napon
3263 8, V | Keresztesek fiának ád édes apád feleségül téged.~Egyszerre rívafakadt
3264 18, 4 | szalasztalak, te kis csacska feleselő! Magad engedtél választást,
3265 8, VI | velünk?~- Megfizetitek, - feleselt Keresztes.~- Ha volna pénzünk! -
3266 8, III | megválogatta az embert; félesztendeig, de néha tovább is firtatta
3267 15, I | szállt, vagy árnyadó bokra felett a fülmile csattogott; szendén
3268 15, I | nem indul, érzelmeimmel féléves itt-tartózkodásom óta boldogabb
3269 2, II | Peti. - A hosszan tartott felezés alatt egy kúp alá gyujtattam,
3270 17 | az idő, - mondá az öreg félfagyottan... egészen meglágyul odakünn.~-
3271 2, I | nemesi porcziót könnyen felfalhatták. Némelyiknek - kivételképpen -
3272 19, I | szertenézés, szótalanul ballagott felfelé a hegynek.~- No, János,
3273 15, I | bátyánk előtt szerencsésen felfödhetjük.~Apai örökségemről ugyan
3274 4, II | hol aztán később csakugyan felfödözém a házat, és öt-hat óra közt
3275 1 | nehogy a pillanat ujra felforgasson minden boldogságot, pár
3276 15, I | teremtett ugyse, inkább felgyújtok mindent, mint a fiskusra
3277 15, I | már, s igy terveivel ő is felhagyott.~* * *~Zajlott az országgyülési
3278 15, I | redoutenak nagy lépcsőzetén felhaladván, a rendezett termeken keresztül
3279 8, VI | Nincs különben, - dörmögé félhangon éppen az a kőszivü gazember.~-
3280 11 | gondolta a jámbor, hogy a félhelyes ugyan olyant gondolt; mert
3281 1 | a hold egypár szennyes felhő háta mellől leste a távozó
3282 14 | használta öklét, s az egyik diák félholtan terült le a földre a vőlegény
3283 19, V | lassan-lassan az utczára mentem. Felhős volt az idő, de a holdvilág
3284 2, II | kakas? mondá puskája kakasát felhuzván, s fától fáig nagy csendesen
3285 6, I | marad, a másik aztán csak felibe megy haza.~- No lássa kelmed,
3286 7, IV | Sokkal nagyobb volt az ügyvéd felindulása, hogy a nyugtatvány eszébe
3287 17 | égnek boltjára lánggal van felirva.~Komolykodni akarnátok, -
3288 9, V | lövés mennyire kielégítő a felizgatott szenvedélyre, melynek eloltására
3289 5, IV | fogunk még darazsat, ne féljenek önök.~ ~
3290 17 | nyitsz egy zálogházat?!~- Ne féljetek fiúk, mig nekem lesz, nektek
3291 19, IV | kötni az ember nyelvére.~Felkaptam a szűröm, mentem az utczára,
3292 15, I | sikerülni fog. Választottamat felkérem: kézben kéz, szem szemen
3293 15, I | fel ugy, hogy önkénytelen felkiálték:~- Ez vagy Jancsi, vagy -
3294 15, I | helyreigazitá. - Pár nap mulva balom felköltötten hanyatlott mellemre; ágyamnál
3295 2, II | danolt is, igy a nyulat is fellármázta, mely nagyokat szökve, rugta
3296 19, I | a tisztségemből kaptam, felment mindennapra. A falu maga
3297 18, 3 | valakinek kezét nyujtsa; mintha félne, hogy ez ártatlan játékban
3298 12, II | be.~Hanem annak a másik félnek az volt szerencséje, hogy
3299 6, I | legényt, mint te, nem hogy félnék tőled, de fogadom, hogy
3300 17 | hasztalan, a mint alulról felnéztünk, még akkor is a záron volt
3301 9, I | nyavalyájának orvoslása felől.~A párisi orvos megvizsgálván,
3302 15, I | urambátyámra puskázni, amúgy féloldalról megemlitvén, hogy a kisbaráti
3303 3, IV | jól, ... válaszolt neki féloldalt az egyik nyelves - éppen
3304 15, I | figyelmeztetett, olvasnék az utcza felőli világosabb teremben, be
3305 7, VI | gyúlt! Hogyan oltsa most el?~Félórai gondolkodás után meglelte
3306 4, I | azaz mi naponkint egy kis félórát a padon üldögéltünk; csak
3307 18, 7 | kell mennünk, azért korán felpillantsunk.~Reggel jókor már kocsin
3308 12, II | csöppentettük.~2-or. Kend olyan félprókátor, s ahol valamely bolondra
3309 12, II | hihetőleg azért, hogy jobban félreterelhesse a beszédet, föltárta balkezét,
3310 1 | is csoda. Nagy hirtelen felröppenni szerelem szárnyain a hetedik
3311 2, I | kirohantomban a seprőt is felrúgtam, pedig két esztendeig ez
3312 13 | utánalátott, és utóbb ki félszből, ki meg belátott saját hasznáért
3313 15, I | elmondhatom a többit.~Sátorfánkat felszedtük, s mentünk a redoute-épület
3314 11, II | két ház közé, hogy még a felszél sem mászna meg, - mondja
3315 19, IV | tornáczban le ne düljek, a félszerbe mentem, és nagy nehezen
3316 19, V | az udvarra. A részünkre a félszerből kikiált egy ember:~- Ki
3317 13 | volt, a másik csak olyan féltalpu; mert a gonosz jószág aratás
3318 16 | imádkozza le, van neki miért feltáltani a száját.~- Elverd azt a
3319 17 | hanem a mint látom, maga féltében beszélni is alig tud. Na
3320 6, V | magunk becsületét jobban félteni szemem világánál.~Felelet
3321 13 | levest főzzön, s agyongyötörd féltéssel. Jobb lesz bizony, ha megbánod
3322 18, 1 | uram egy kis esőben nem féltette annyira nejét, mint köpönyegét;
3323 19, I | nem is vetett? - mondám féltréfálva.~- Azt nem cselekedtem,
3324 18, 3 | kell, hamar vége lesz.~- Ne féltsen, apám; megállom a sarat,
3325 13 | és unokái volnánk. Jobban féltünk az ő korholásától, mint
3326 5, VII | méltóztassék, hogy annak felügyelete alatt poroltassanak ki a
3327 10 | titkolni a dolgot, a cseléd a felügyelőnek, az pedig az udvarmesternek
3328 15, I | istenre bizza magát.~Néha felülemelkedtem aggodalmimon; kedves nőm
3329 19, I | csillagok közül pottyant le.~- Felülről esik, az igaz, de nem a
3330 19, I | szóla közbe János a szekérre felültében.~- Talán bizony ott is aratott
3331 19, V | kiált: éjfél után hármat.~Felültem a padra, s tünődtem rajt,
3332 1 | Pajzánkodék a bolond, kedve telvén felültetni az apródot.~- S ki volna
3333 7, II | fölkelt, valamint az özvegy is felugrott.~- Uram, ma hamvazószerda
3334 11, III | csak fért a jámbor állatra, felvarrattad szabóddal; ez nem elég,
3335 6, IV | mindannyian megdöbbentek, mintegy félvén, hogy az a gyönyörű gyerek
3336 12, I | ütve a dobra, hogy még az a feneke is beszakadt, a melyik eddig
3337 19, III | egy-egy vászonkorsónak a fenekében hagytak. Én pedig jártattam
3338 11, VI | süllyedt alatta a föld a verem fenekéig.~Ekkor jött elő Vámody,
3339 12, II | mint a mélységes pokolnak fenekén; mert hiába, némely ember
3340 12, IV | először életében, hogy a feneket ily nagyra kerité.~A rókának
3341 19, III | hanem a boros korsókba nojsz fenékig néztek, ... dejsz látott
3342 12, I | falu kisbirója egy lyukadt fenekű dobot ütött néha oldalba,
3343 16 | melyre ráfogod, hogy örökre fennáll!~Hát nem ösmered azt a nagy
3344 19, V | én szoktam, - dörmögtem fennszóval, - ki lehet az a más? -
3345 15, I | örökre boldoggá tett.~A fentebbi szavakat úgy hiszem megértették
3346 9, VI | párkányzatáról tündöklő fény fogadá, fönn a teremben
3347 19, III | olyan volt már az én szemem fénye, előbb ráakadt a tinó, mint
3348 14 | a méreg, s éppen azért a fenyegetés is komolyabb lett.~- Nem
3349 16 | ijedne meg lány az ilyen fenyegetéstől, de Pál István azt is megmondá,
3350 2, I | tördelte el a zsidón, kit régen fenyegetett a hitelezésért. A zsidó
3351 16 | mondta el a dolgot.~Ezóta fenyegeti erre, arra, hogy a leányt
3352 3, I | mondd, mit gondoltál, - fenyegetődzött az anyja - mert mindjárt
3353 7, VII | Nem szabad! - inté Róza fenyegetve...~- Kétkedik, édes Rózám? -
3354 17 | kioltotta, s csak a hold fényénél történt meg az alku.~Most
3355 7, II | nem azt mondanám, hogy fényesek, hanem hogy tiszták.~Két
3356 10 | volt, egy roppant palotának fényesen világított termeiben udvari
3357 3, V | az ilyen munkára, - egy fényeset kicsipett magának.~Másnap
3358 13 | ugy őrizte, mint szeme fényét.~- Más világ volt akkor,
3359 7, I | asszony, nekünk meg kell fenyítenünk magunkat...~(Ágnes asszony
3360 2, II | nótáira megingott a sudaras fenyő; meleg takaró alatt reggeli
3361 7, IV | s ő a csendes fölszint fényporával behintheti, - megmutatja
3362 9, V | Mindezt lóháton látni ritka fényü látvány.~A vadászat kezdetekor
3363 13 | mindenik nyelvnek foltjából férczelt volna össze egyet.~Példának
3364 12, I | utána! végzé be egyet olyan ferdét nevetve, miből nem látszik
3365 3, V | V.~Sánta Ferenczéknél meg volt a nagy öröm, éppen
3366 7, III | mellére hajolt.~- Lányom! a férfiakat lehet ugyan nem szeretni,
3367 13 | No, akkor lódulj innét a férfiakhoz, ... mondja nevetgélve,
3368 18, 2 | sarjuszéna volt az ágy a férfiaknak, kik saját köpönyegeikkel
3369 7, III | Tehát itélet mondatik reánk, férfiakra?~- Legyen szives és mondja
3370 2, II | asszony vigyáz mindenre; férficseléd pedig mindenfelé látó én
3371 13 | kidagad belé. Édes leányom, a férfiember a kenyérkereső, s olykor-olykor
3372 18, 4 | kimérte a sors a nő fölött a férfinak győzelmét, melyet leggyakrabban
3373 18, 4 | is üthesse!~- Isten veled férfinép! - mondja az elkeseredett
3374 7, IV | egy gyenge lány az erős férfiúnak ajkán állítja meg a szót,
3375 18, 4 | mennyire beismeré, hogy olyan férfival van dolga, kire száz közöl
3376 7, VI | lányt, mint hogy ő hozzá férhessen, s íme még a ház is fejére
3377 8, III | hosszú, gondolá magában, férhet rá a jóból, s ha majd arravaló
3378 1 | Szikszói, mert az anya, férje nélkül, ki a királyi vadászatra
3379 18, 1 | udvariasabbak volnának a férjek az első hónapban, s egy
3380 13 | vásáron néha előkapta a férjeket.~- Te, Pista! ... szólitja
3381 13 | dicsekedéssel mondá asszonynéni férjére mutatva, kit ő a maga "németjének"
3382 13 | olyan tulajdonságokkal biró férjet szeretnének, találkozhatni
3383 6, V | pedig kicsiny hija, hogy Ferkóba nem kapaszkodott.~- Itt
3384 3, V | ketten markolták meg.~Sántáék Ferkója, mint a vadkender a barázda
3385 3, VII | Ez bizony jó lesz az én Ferkómnak, - böffenté ki a szót, s
3386 6, III | többihez azon neszszel, hogy Ferkónál bot is van, hátha még őt
3387 3, V | Igaz-e? szólj, - kiáltott Ferkóra a tanitó úr.~- Nem igaz, -
3388 6, I | se be nem ment.~- Hová férne beléd akkora kenyér, te
3389 12, V | portéka, hogy az emberek nem férnek meg az országúton, hanem
3390 18, 2 | tudott valahogy a korcsmába férni, hogy mentezsebéből kimarkolt
3391 3, V | kaloda.~- No, mivel nem férsz meg egy födél alatt, - mondja
3392 12, III | magát, s látva, hogy egy jó fertályig oda nem ér senki, hogy mégis
3393 8, V | kiből hirtelenében nem férvén ki a düh, ... kettőt, hármat
3394 15, I | homlokáról szerte lövelének; - feselt mint bimbó, melyre ha harmat
3395 18, 1 | eltűrte, hogy azt anyjuk a feslést megvarrogatta; hanem az
3396 18, 1 | Mihály uramnak bekecséről feslik a gombkötő munka; de a gazdának
3397 19, II | Hanem... olyan szépet még festve sem láttam.~- Azért akadt
3398 4, I | mondja ő hirtelen egy fésüért szaladva, s anélkül, hogy
3399 4, I | kezében tartá, s midőn a fésülésnek vége lett, egy könyv lapjai
3400 4, I | és mégis minduntalan újra fésüli magát, pedig én miattam
3401 4, I | hosszan gyürüzének alá, - a fésüt az ablakba hozá, s ott igazítá
3402 12, VII | egy láda van leásva.~Addig feszegeti, mig nagy csudálkozásra
3403 3, V | maga prédája miatt nem igen feszegette a dolgot, megmaradt ugyan
3404 3, V | mutogatta, hogy az egyik addig feszelgett és furakodott, hogy az aranyat
3405 13 | is, nagyasszonyom; mert a fészerbe raktam a kendert az eső
3406 6, III | mikor Jancsival küszködött a fészerben az estve, hogy a süket is
3407 19, V | Hanem felelet helyett a fészerhez mentünk, ahol éppen négykézláb
3408 9, V | vállrojtokkal. Világos sárga feszes nadrág lovagcsizmákkal,
3409 18, 2 | rendre mutogatá az ősök fészkeit, melyekből csak néhány kődarab
3410 14 | egyenkint szedegette ki a fészkekből.~- Hány van már? kérdik
3411 19, I | szénából rakott ülésemben fészket verve kényelmesen néztem
3412 19, IV | tyukhordó kányájának tudnám a fészkét. De már nem lesz maradásom
3413 11, III | indulatot rezzentsen föl, mely fészkiben háboritatlan ül, hogy berontson
3414 15, I | minden perczben váraték; a feszült kedélyeket újabb mozgásba
3415 17 | gyanakodva az öreg - mintha az én fi...~- Nos, ... mit mintha,
3416 2, II | anélkül, hogy csak egy fia-nyulat látott volna. Ekkor bosszuságában
3417 15, I | belőlem üzni, te és férj? és fiad volna?~- Igen, urambátyám:
3418 13 | lesz belőletek, az Isten fiáért? szegény uradnak csak nem
3419 18, 2 | Kisfaludy Mihály uram, hogy az ő fiaiból mi lesz? Komáinak, jó barátinak
3420 17 | mondtam csak? ... úgy, a fiamat gondoltam, a selmának a
3421 17 | olyan köpönyeg volna, mint a fiamé, ... a gaz kópénak szintén
3422 12, IV | Örzséért jöttünk, s ha a fiamon nincs kivetni valójuk, Ferencz
3423 3, VII | nehezen türte, hogy a fián olyan csúfot tett Györke
3424 3, III | vagy hogy azt mondák a fiáról, hogy lopott.~Felelet helyett,
3425 16 | egy szegény zsellérasszony fiastól, aztán ki is még? ... ugy...
3426 3, II | társzekérből ugrott ki egy fiatalasszony, kisded gyermekével, egy
3427 13 | igen gyakran hallám, ha fiatalasszonyok ilyen nagy lányos anyákról
3428 11, III | barátunk azon eleven vérü fiatalemberek egyike, kiket az isten úgy
3429 9, IV | legnevezetesebb vadnak tartok.~Szak úr fiatalkora emlékeinek hűséges leirásában
3430 12, III | titok végre is úgy kiül a fiatalnak két orczájára, hogy a ki
3431 12, III | Ezen szónál már elérték a fiatalokat, kik meglepetten még most
3432 11, III | élet küzdéseiből testre fiatalon, lélekben öregen tudjon
3433 9, V | esténkint a közelebb eső faluk fiatalsága ünnepi ruhában jelenjék
3434 12, III | ne örüljön a fiatal saját fiatalságának.~Megleli a szem a szemet,
3435 17 | Maradunk, a kik voltunk, vásott ficzkók, és édesen emlékszünk vissza
3436 1 | magának.~- Későn jártál: a ficzkónak csak egy angyala van, ennek
3437 13 | sarkantyus csizmáját, sőt még a figurájából is mutatott, hol erre, hol
3438 18, 3 | igéretben személye iránti nagy figyelem mutatkozott volna s valóban
3439 18, 4 | megszakadt hizelgéseket figyelembe nem vesz, erőlködő nagy
3440 9, IV | mondok olvasóink iránti figyelemből, hogy azok valóban hitelesek
3441 9, VII | következőre.~A herczeg nagy figyelemmel volt a vidékbeli birtokosok
3442 7, III | mennyire terjedjen ki az öregek figyelme; - és hasonló bizalmas nyilatkozatoknál
3443 5, VII | ebből ismerünk rád, hogy figyelmedet mi sem kerülheti ki; mert
3444 18, 7 | nézett. - Ezen szóra Róza is figyelmes lőn, ezt ő nem tudta, s
3445 18, 3 | hogy a hadnagy mindenkinek figyelmét magára vonta, még pedig
3446 7, III | irgalma nincsen?~- Meglehet, figyelmetlen valék, - mondá Róza, - de
3447 7, II | Varjas úr iránt annyiból figyelmetlenek valánk, hogy külsejéről
3448 5, VII | örömet, ha egyszersmind figyelmeztetem önöket, hogy nem elég e
3449 13 | kiválón szerette, azon gyakori figyelmeztetéseknek köszönhette, miket az asszonytól
3450 2, II | ködmenes karát, mintegy figyelmeztetésül, hogy "megyünk ám, de lassan."~
3451 15, I | himzett, én olvasék.~Inasom figyelmeztetett, olvasnék az utcza felőli
3452 2, I | már egyszer azt a rókát! - figyelmeztetnek önök; pedig bármint kérjenek,
3453 18, 3 | hadnagyot, Szegedyt pedig figyelmeztette, hogy el ne feledje a köpönyeget
3454 9, II | lovak zabláját, ezen szóval figyelmeztetve a bámuló urakat:~- Uraim! ...
3455 9, V | lövést a szomszéd állásokon figyelő vadászok szeme láttára végezni.~
3456 17 | szamárnak az állkapczájával ezer filiszteust kardra hányt.~Richard országot
3457 2, I | fala,~De nálánál nagyobb filkó mégsem vala.~Nem boldogulhatván
3458 13 | erszénye) mégis alig lesz egy filléred!~- Ezen tanácsokkal eresztettek
3459 18, 6 | fogoly magyar megtakaritott filléreit kezdé osztogatni, egyszersmind
3460 19, IV | nem volt benne csak egy fillérem is!~- Persze, hogy nem volt, ...
3461 17 | két hónapra, többet egy fillérrel sem! - szólt ki az öreg
3462 5, VII | multkori ütlegekért.~Ó, Finnia, van már három juhász bundád,
3463 5, I | hát nem hallotta azokat a finnyás és lapos nemzeteket?~- Talán
3464 13 | egyensulyba hozni.~Van aztán finomság, s a szegény fiatalember
3465 4, I | mire a többiek orraikat fintorgatták, a mi nekem némi elégtétel
3466 12, VII | megválni, hanem valamely fiókban még egyszer eldugja.~Hát
3467 7, I | én? hogy végrendeleteket firkáljak.~- Jó! ... ezt egyiket sem
3468 8, III | félesztendeig, de néha tovább is firtatta a legényt, míg utóbb rászánta
3469 14 | plébános, sem ispán, sem fiskális, sem inzsellér, sem szolgabiró,
3470 19, IV | képemen száradna, hanem majd fiskáriussá teszem én magamat, és ha
3471 15, I | akarsz; talán a bőrödet is a fiskusnak hagyod?~S több efféle gyászos
3472 15, I | felgyújtok mindent, mint a fiskusra maradjon; ha akarod, ha
3473 3, IV | tisztába rakván a gyereket.~- Fiú-e vagy leány? - kérdi a bíró.~-
3474 12, VII | belőle a lelkiismeret.~A fiúban rettenetes gyanú támadt;
3475 3, V | szörnyen riva fakadt.~A három fiúból egy maradt csak; - Péter,
3476 12, III | tekintett, - az öreg pedig a fiúhoz szólt: - Fiam, - nékem mindegy,
3477 12, VII | ki az alakot, és csak a fiúi szeretet képzeli oly élénken,
3478 15, I | valék; körében a pajzán fiúknak nevettem a készet; a vig
3479 14 | mint huszár-óbester.~A fiunak folyton elkövetett csintalanságai
3480 12, V | vállalta el, hogy erről a fiúról minden boldogságot leszedjen,
3481 15, I | egyszer, midőn szállásbért fizeték. Ilyenkor megesküdtem minden
3482 9, VII | a herczeg örömmel.~- De fizetés nélkül! - Teszi hozzá Kiss
3483 19, I | mint veszi az ember, - a fizetésemből tulajdonképen nem is telett
3484 19, I | sok nézést!~- Nem én uram, fizetésért tettem!~- Talán csak nem
3485 19, IV | közben hivogattak velök, jó fizetést igértek, ha beállanék hozzájuk
3486 6, II | édes papom, inkább duplán fizetném a stólát.~- Csak mindig
3487 7, IV | melyet a beruházásokért fizettem, - s így kérem az én nyugtatványomat
3488 18, 3 | hogy nem igen sajnálod, fizkó, - véli a nagyságos ur, -
3489 5, II | megkopoztak, hanem az én flegmámnak nincsen párja.~- Nincs-e?~-
3490 9, V | vezetve a két szárnyat, míg a főbb vadásztisztek a középen
3491 2, I | álmában már komázta is a főbirót; Peti szintén makkolt álmában,
3492 11, I | egymásnak, a miben az a fődolog, hogy szóról-szóra igaz,
3493 1 | napot, hogy a szőke Duna fodraiba dughassa sápadt képét.~Apródunknak
3494 7, V | a bódító illat, melyet a fodrász az úrfi fejére döntött.~
3495 19, IV | kályhavállán készen várt egy födőben a parázs a szobát füstölni.~
3496 7, IV | mint a ki szent helyen födött fővel mert megállani; -
3497 12, I | mikorra a végrehajtási összeg födözve volt, nem maradt egyéb,
3498 11, I | számtartó, ki azt úgy apróra föladná, mint a ki a másét is a
3499 3, VII | megver.~- De hátha majd "föladónak" keresztelnek el teins uram?~-
3500 4, I | vettem elő, s minthogy a föladott leczkét elvégeztem, azt
3501 18, 2 | mentezsebbe, hogy könnyeit föláztathassa, már ekkor úgy is közel
3502 8, VI | örökre elnémul, s leteszik a földbe.~Keresztes volt a legelső,
3503 13 | esztendeig legyenek elásva a földben, mégis mindjárt kelendők,
3504 18, 6 | megnyerhettelek?~ Itt csókolom földedet.~Oh, Húnnia, sinylettelek,~
3505 3, VII | hogy alvóra ne hajtsa.~A földek végében nyújtózkodott el
3506 19, II | láttam, gazdástul együtt a földeken keresztül mellékutnak tartott.~
3507 9, VIII | helyett felébe adta ki a földeket, s 1816-dik esztendőben
3508 12, II | hogy virág) Holló uram, a földes uraság a legelő elkülönzését
3509 15, I | hogy az egyik - Rákfay földesúr leányának arczképe. A mennykőbe,
3510 6, II | keresztapjuk mindig, ... ha már földesura nem vagyok a falunak, ezután
3511 9, IV | kik a leggazdagabb magyar földesurnak kényelmét méltán bámulhatták.~
3512 12, VI | hol a legelején kezdtük. A földi igazságnak olyan mértéke
3513 1 | a képzelet bálványait a földig, hol hóból, sárból gyurt
3514 9, I | nem magyar és szolgálta földinket másfél esztendeig, keresztül
3515 12, V | kérdik a gazdától, buza van a földjében vagy árpa? Az még hagyján,
3516 11, I | hosszát nem látja a maga földjének.~Mondom, ilyenforma tréfákat
3517 6, III | kenyérdarabok hevertek éppen az ő földjük végiben, hihetőleg Jancsi
3518 15, I | emelkedéshez, mint a lépcső - földszintről az emeletbe.~Jó magyar szokásként,
3519 6, IV | föl, a mit tegnap Jancsi a földünk végénél az út mellé szelt,
3520 8, VIII | benézett az ablakon, - ezen földuzzant szegény öregem, nagy mérgesen
3521 12, II | lelkiismeret legjava álmában is fölébredne egyet.~- Bizony még prédikácziót
3522 7, V | sírva jött ki; mert az álom fölébreszthetlenné lett.~ ~
3523 5, I | utóbb azonban megint fölelevenedett.~- Ejnye, szomszéduram, -
3524 12, VII | nap, jó barátok, minden fölelevenedik; tehát hogyan dobja el az
3525 11, III | árnyékába tolja, de hogy azt fölemelje azon egy szócskáért, hogy:
3526 4, II | már három negyed hatra, - fölemelkedem ülőhelyemből, de megütközve
3527 18, 3 | történt; de midőn a lépcsőknél fölemelkedének, megint folytaták az utat,
3528 4, II | hangnyomattal, egyszersmind fölemelkedve üléséből, miután a társaság
3529 6, III | utánuk, - szólt Jancsi, fölemelkedvén, hogy az aratatlan táblák
3530 19, V | szólék közbe - magamét fölemelve, mert az egyik kezemmel
3531 6, III | Hadd tudja! - mondja a lány fölemelvén a korsót.~- Örzse én elveszlek,
3532 3, V | is azért nem merte igen fölemliteni a többinek példájára; mert
3533 11, I | lánynak a szépségén kivül van, fölér tán annyival, mit szomszéduram
3534 14 | református imaház tornyába is föleresztették harangozni, pedig jól tudja
3535 4, II | ki az emelet ablaksorait fölérje; azért az egyetlen módhoz
3536 18, 2 | meglehetős kényelmes uton fölértek a várba, melynek elején
3537 9, I | a párt hibáján, hanem a fölfedezett nemzeti bajt javitni igyekszünk;
3538 9, I | utasitást adott egy másiknak fölfogadására, szorosan kikötvén, hogy
3539 7, III | bizonyítványában van, hanem azon fölfogásban, midőn az ember érzi a virág
3540 12, V | okoskodott, hanem alkonyattájban fölfogta a falu ládáját minden kincsével
3541 18, 5 | bizony isten maga még jobban fölforditja velem a világot. Hisz éppen
3542 5, VI | úr, egy pár esztendő óta fölfordult az a Trattner-Károlyi ház,
3543 12, V | tévedett el valahová, de bár fölforgatták az egész házat, sehol sem
|