132-arulk | aruln-besze | beszi-csett | cseve-egyro | egysz-elszo | eltag-faba | fabos-folfo | folga-gondo | gondv-hazab | hazad-huzzu | idabb-kabat | kacsa-keser | keset-kital | kitan-korom | koron-leped | lepeg-megeg | megeh-megsz | megta-mozsa | mozsi-odaad | odaat-pantl | panyv-rende | rendi-szako | szala-szorn | szove-teket | tekin-tyuko | tyukr-varme | varna-zabba | zabla-zwei
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
5053 19, IV | ám a te lelked! - kiáltja idább egy hang és a mint láttam
5054 19, IV | és mint ismerősök együtt iddogáltunk. Beszéd közben hivogattak
5055 12, V | állni a láda, hanem midőn ide-oda tekint, sehol sem leli,
5056 7, III | himzőkeretre hajol, érzi minden idegében, hogy az anya a harmadik
5057 9, IV | érdekes látványt nyujtott az idegeneknek, kik a leggazdagabb magyar
5058 15, I | szaladának ezek keresztül félénk idegzetemen; meglehet, előitéletes is
5059 15, I | én holtig bolondod leszek idehaza? - vén gazdaasszonyom is
5060 12, II | időre teszi a visszafizetés idejét, mikor még a módosabbnál
5061 6, V | elszomorodván, mint ahogy idejött - csakhogy ritkán vesződik
5062 18, 3 | Amily hosszú volt a vonal idejövet, olyan volt eltávozáskor.~
5063 16 | hallhattad, hogy én vagyok idekinn.~- Nem mertem kijönni -
5064 9, VII | Sopron, Bécs és Gráczból idesereglett kereskedőknek bepáczolták,
5065 19, IV | multkori tyukászok megint ideszálltak, - és mint ismerősök együtt
5066 5, V | az egész vidéket biró elé idéztethetem: pedig inkább megveszem
5067 7, V | ablak alatt, hogy mámort idézzen elő az a bódító illat, melyet
5068 9, IV | vissza a szarvas, és elég időbe került a nagyobb tömegeket
5069 7, III | vagyunk történetünkben az időhöz alkalmazkodni, még pedig
5070 7, V | Azaz, vagy soká, vagy rövid időig, s e kifejezés egyiránt
5071 10 | fölnyargal a lépcsőzeten, hol időkiméletből egyszerre a hat láb magasságú
5072 7, III | küzdeni akarjon az ember?~Az időknek mindig meg voltak saját
5073 17 | az ifiurat, most nincsen időm, aztán meg akarom jobban
5074 11, III | sem tud a dologhoz szólni.~Időnyerés végett a szürön kiböködték,
5075 16 | lesz, - egyet gondolt tehát időnyerésért, s azt mondá még... majd
5076 18, 4 | ej, kedves apám, még ha idősebb volnék is, magának kellene
5077 11, III | rendesen még egyszer annyi idősek, mint gyermekeik! ők oly
5078 15, I | csalá fel hazánkfiainak. Ez időtájban egy ebéd után a kereveten
5079 3, V | egyéb baj nem lett.~Ezen időtől fogva a falubeliek addig
5080 17 | Vékony kis jószág ez... ifi úr... majd megfagy benn
5081 8, III | olyan párt keresett, ki az ifiasszonyt biztatóképp kézzel is elérte.~
5082 7, IV | Mindig tréfa, mindig tréfa, ifiur, - hanem mondjon nekem valami
5083 7, IV | hogy csakugyan ösmeri.~- Az ifiurnak nagyon jó kedve lehet, -
5084 7, II | egy lánycseléd, - mire az ifjabbik hölgy odahagyja helyét,
5085 18, 4 | élénk gyermek volt, ki az ifjakkal szemközt szüntelen eszén
5086 15, I | lebegett felém, arcz, melyre az ifjuló évek kellemei lehelvék,
5087 15, I | urambátyám - huszonnégy éves ifjunak magának is lehet elegendő
5088 1 | késziteni a házasságnak szent igáját.~- Uram! világositsd fel
5089 3, V | egy hang a padok közül!~- Igaz-e? szólj, - kiáltott Ferkóra
5090 14 | lovakat, s éppen azért az igazgatóval meg is ösmerkedett, ki hosszas
5091 18, 6 | kagylónak fájdalmából terem az igazgyöngy, olyan igaz gyöngyei irodalmunknak
5092 17 | látszanék!~- Azaz, hogy kék - igazitá ki magát a félig megrémült
5093 17 | hamarjában most magam igazitom helyre, - hazudék az öreg
5094 4, I | választék jobbra, - majd balra igazítom, - s e közben az ablakból
5095 13 | is mellette volt, s egyet igazitván nyakkendőmön, mintha valóságos
5096 7, III | szükségtek van, ... s ez az igazmondás nem ölte még meg a lelket.~
5097 15, I | bubánatnak, hogy az ember alig igazodik ki vele.~- Gyanitja-e, hogy
5098 19, II | taplót, ülésében még egyet igazodott, s igy fogott a mondókájához.~-
5099 19, V | sarokháznál a padra ledültem.~Alig igazodtam helyre, a falunak ellenkező
5100 11, II | kérdi, a mit lát, mintha igazolni akarná a közmondást, hogy
5101 12, II | jól tudta, hogy csak olyan igazsága volt, mintha Holló gazda
5102 9, I | éppen budai vagyok; nagyobb igazságért pedig alig lakom negyedórányira
5103 17 | úr egy óráig nekünk nagy igazságkép össze-vissza beszélt, ugyanazért
5104 12, VI | legelején kezdtük. A földi igazságnak olyan mértéke van, minőt
5105 8, VIII | isten, - legyetek jámborok, igazságosak, - legyetek vendégszeretők;
5106 18, 7 | apjának!~- Tehát én voltam igaztalan! - mondja a leány, apjának
5107 3, I | neki.~- Soha sem szólok igaztalant édesanyám, az Isten áldja
5108 6, V | másikra.~Kezdődék az Isten igéjének hirdetése, mely néha olyan
5109 8, V | ki a gazda.~A leány egy igent intett fejével, s nemsokára
5110 7, II | széknek felerészét vette igénybe, nehogy a székhátnak dülleszkedjék.~
5111 7, I | hogy?~- Hogy... majd... igérek valamit! Ezzel kiment az
5112 14 | Elkezdek az árverést; de az igéret egymásra következett, s
5113 18, 3 | mert, mintha a bizalmas igéretben személye iránti nagy figyelem
5114 7, I | aztán elfeledte az én igéreteimet?~- Nem akarok tudni semmit.~-
5115 8, IV | előre tolták. Lassan ment az igérgetés, kevés volt a hozzávaló
5116 13 | érő káposztamagot ilyenkor igérgettek el egymásnak; eczetágy alá
5117 12, I | kibirná az erszénye, még igérhet is reá.~- Ki ad többet érte?
5118 3, V | a kinek több a pénze, igérjen az többet.~Péterben forrott
5119 3, VII | s ha már ötszáz forintot igérnek a megtalálójának, ahonnét
5120 19, IV | hivogattak velök, jó fizetést igértek, ha beállanék hozzájuk saráglyásnak!2
5121 7, VI | Ágnesem, - mindent adok, a mit igértem, csak ne dühösködjék!~-
5122 2, I | olvasók, a czimből rókabőrt igérve maguknak czikkem kezdetén.~-
5123 6, III | aztán kezd a szóhoz.~- Igyatok, szólt utóbb a leány helyett
5124 19, V | teszek, és utközben a mint az igyekezetemből telett éjfél után kettőt
5125 12, IV | valamelyik a koldusszagra olyan igyekezettel rohant ki az utcza felé,
5126 12, V | veszté el. Mindenféleképen igyekeztek megmagyarázni a dolgot,
5127 9, I | fölfedezett nemzeti bajt javitni igyekszünk; ma nem az egymás elleni
5128 15, I | iparműtárból, kedves urambátyám!~- Ihol ni! megint rosszul hallottam;
5129 8, IV | megijed kend, Tamási Pál!~- Ijedek a manót, ... csak nem tömték
5130 12, V | sem leli, végre a gyanuból ijedelem válik, s nagy bámulásul
5131 16 | kanász imádságot.~Ritkán ijedne meg lány az ilyen fenyegetéstől,
5132 13 | mert otthon maradsz a magad ijedségére!~Igy adta férjhez a lányt.~-
5133 19, II | megijedt kend János?~- Nem ijedtem én meg, ha megijedtem volna,
5134 4, I | Hirtelen leültem a székre ijedtemben, s minthogy letérdepelni
5135 18, 2 | negyven napig; azért ki ijedtségből, ki meg magyar barátságért
5136 2, II | kivül őrültnek hittem, míg ijedtségének alapját tudtunkra nem adá.~-
5137 19, III | már ölve látta, a másik az ijedtségtől kommendálta össze a laput,
5138 14 | verébfogásra veszett, s már ijesztgetni kezdék a pajtást.~- Ha nem
5139 12, III | apa - talán még sem oly ijesztő a fiam, hogy úgy elfordulsz
5140 1 | vele üzött tréfáját, még ijesztőbb lett a királyi gondoskodás.~
5141 11, III | házad van, melynek ajtajában ijesztők állnak medvebőrben, hogy
5142 7, V | idézzen elő az a bódító illat, melyet a fodrász az úrfi
5143 12, III | kikelet megnyilt, a virágok illata megjárta a levegőt, s ha
5144 7, III | midőn az ember érzi a virág illatát, - nem látja, de tudja:
5145 17 | dugtam; - hát mikor a "Jó illatú rózsás kertbe", melyből
5146 13 | ugy?~- Az már talán nem illenék, kedves nagyasszonyom.~-
5147 17 | szemét valahogy nem a hátára illesztette, mert az istenadta ilyen
5148 15, I | ujra bekötözteték; minden illetés küzdésembe került; ajkaimat
5149 18, 4 | megtudhassák.~- No, a mi azt illeti, én sem jutottam hozzá valami
5150 14 | megindulva.~- Hogy szegények-e az illetők, azt nem tudom, azoknak
5151 17 | mesterségnek, reám bizta, hogy az illetőkkel végezzek el minden ügyet, -
5152 5, V | inkább fülön fogtam volna az illetőt, és számon kértem volna
5153 18, 2 | nem akarná. A hangulathoz illett a nóta is, melyből csak
5154 17 | szivesen neveti.~Ha még ilyenekért is elkárhoznék az ember,
5155 11, II | valamit?~- Volt már eszemben ilyenféle dolog, - mondja a fiú, -
5156 11, I | maga földjének.~Mondom, ilyenforma tréfákat mondtak el egymásnak,
5157 8, VI | asszony, - én nem értek az ilyenhez; - siránkozék odább, a jegyző
5158 13 | folytatásképen, hogy az ilyennek se hire, se hamva most,
5159 3, V | csakhogy nem igen mondja ilyenre az ember, hogy a faja jobban
5160 13 | lehetne leginkább orvosolni? Ilyenről beszéltek a férfiak.~Az
5161 16 | ivott. Tudta a lány, hogy az ilyentől el nem veszti szomját az
5162 15, I | vethetem szemére. Egyébiránt ilyes apróságok is haszonnal járnak,
5163 5, II | önérzettel... ahol agár, ló, vagy ilyesmi van; ott az én nevemet legelőször
5164 5, III | Éppen egy lábon.~- Hisz ilyet csak örült ember kivánhat,
5165 18, 1 | be, s az isteni áldásnak ilyetén szaporasága a gazdálkodást
5166 16 | irigyelte; ha már az isten ilyeténkép megteremte őket, azt gondolák,
5167 16 | hogy ilyen beszéden kapjuk; im, most is valaki mást biztat,
5168 1 | papirra: nevedet alá, hogy imádhassam nagy mesterem nevét a tulvilágon
5169 4, II | hinni, hogy láttuk őket és imádjuk őket; azért barátom most
5170 16 | asszony - a kend részét is ez imádkozza le, van neki miért feltáltani
5171 6, V | tartom, van, hogy miért imádkozzunk.~- Nagyon jól leszen ez
5172 7, VII | bizonyosan valami titkos imádó, - véli Sándor.~- Nem szabad! -
5173 18, 6 | az én ellenségem,~ Kit imádok szeretek,~Feldulá már mindenemet,~
5174 7, III | azt mondhassa valaki az imádott angyalnak, - az ön hollófürtjei!
5175 15, I | csupa következetességből imádottamnak szobalányába szeretett.
5176 4, I | vele, csak órákig elnézi.~Imádságom félbeszakadt, mert láttam,
5177 16 | hozzá vetett egy-egy kanász imádságot.~Ritkán ijedne meg lány
5178 14 | kötött, hogy még a református imaház tornyába is föleresztették
5179 1 | mielőtt a remete reggeli imáját befejezné, a gyalogutak
5180 19, III | Nekem ám, hogy menjek immár haza.~- Haragos anyád van,
5181 11, III | mely azzal végződik: Édes Imrém, bárha, mi szegények volnánk!~
5182 8, VIII | az asszony, - lányára és Imrére anyai áldását adván.~- Én
5183 11, III | ha nem hiszik, nézzék meg inasod kabátját, elől, hátul, ahova
5184 15, I | keményitett szoknyáinál, inasomnak legkevésbé vethetem szemére.
5185 2, I | legkiméletlenebbül üti az emberek inát, s nem takarja el szemét,
5186 9, VI | ugrásával egy kis tábort indit meg, s a merre biztosabb
5187 18, 7 | meghagyásából négy legjobb lovat inditott utnak, egy kis kurta levélben
5188 6, IV | kocsiról, s mintegy maga előtt indította valamennyit a nagy-utcza
5189 18, 2 | mondja a fiatal hölgy inditva a tréfálkodót, ki nádpálczáját
5190 15, I | élveztük.~Terveket csináltam, inditványoztam, elfogadtam, minden készen
5191 1 | nemsokára maga is utánuk indulandó lévén.~Magasról esett az
5192 7, IV | lelkén...! megvárja, míg az indulatok elfekszenek! s ő a csendes
5193 7, VI | ez is milyen goromba! - indulatoskodék tovább - ki veled az ablakon, -
5194 11, III | gondolatért; mert hogy egy indulatot rezzentsen föl, mely fészkiben
5195 7, III | hallgatagságból árulkodék ki az indulatroham, mely órájára várt, és csak
5196 4, II | neked egy is? - kérdi némi indulattal amaz.~- Mit használ, ha
5197 4, II | volt már, s magam útnak indulék egy esernyővel, minthogy
5198 18, 7 | Sándort, hogy másnap korán induljanak Szent-Györgyre; rendkivül
5199 12, VII | kendet - szól a fiú, azért induljon kend, elkisérjük a falu
5200 1 | Szikszóinak másnap Palotára indulni az udvari bolonddal, nemsokára
5201 1 | fogod.~- Segitségeddel neki indulok.~- Kezdd, én utánad megyek.~
5202 3, II | házereszek alá. Újabban keresésre indúlt mind a kettő, s egyszerre
5203 3, II | több is volna.~Hazafelé indultában Péter is azon gondolkodott,
5204 19, III | a gondját viselni.~Odább indultunk mind a ketten; ő a tinót
5205 18, 2 | figyelmezteté:~- Öcsém, reggel korán indulunk Badacsonyba te is velünk
5206 18, 2 | tréfálódzik a leány, utra indulva, utánuk a többi, s a mint
5207 9, II | evett belőle; hanem azért az inger marad, és míg szarvasok
5208 7, V | ki elég gondatlan valék ingerelni önt.~- Nem bánt a hiúság, -
5209 6, I | De nagy úr lettél, - ingerkedék amaz, - mióta ott a konyha
5210 9, II | annyira vétkes a vadász, midőn ingerlékeny szenvedélyét föllármázza
5211 7, III | nekem fogja tenni, - mondá ingerlőleg amaz.~- Szelidül a zsarnok, -
5212 9, IV | nyereg nélkül lovagló, bő inges-gatyás, vörös mellényes, pörge
5213 12, I | Lassanként elkótyáltaték az ingóság, s mikorra a végrehajtási
5214 12, VI | következett az, hogy az elárverelt ingóságokból, mikor már kitelt a szükséges
5215 19, II | tette-e ezt, vagy hogy talán ingyent akart fogni; mert az eb
5216 5, VII | talán azt gondolod, hogy itt ingyért hallgatjuk a titoknak nyöszörgéseit?
5217 3, I | ételestől; mert be ment inni, ... őkelme pedig rég leselkedvén
5218 18, 6 | meg engemet,~S észre vévén inségemet,~ Összecsapta kezeit,~
5219 15, I | testvére volt, segédtiszt az inszurrekcziónál, - bal vállában kardszúrást
5220 14 | járjon vele körül, s midőn ő inteni fog, forditsa a lovat az
5221 17 | még a szóhangot is mintegy interesbe adni látszik, nyögött egy
5222 11, IV | meglátja Budait, - magához intette.~- Itt a jó példa, szomszéd.~-
5223 18, 3 | Mihály uram már maga is ugy intézett, hogy sok keresés nélkül
5224 18, 1 | meggyűlölt ruhadarabnak sorsát ő intézheti el, de azt sem tagadhatta,
5225 9, IV | vágásban, vagy sürüben? intézkedtek egyszersmind, hogy minden
5226 10 | hol az őrtisztet oldalt inti, s körülnézvén néhány perczig
5227 6, IV | szólt a gróf, - közelebb intvén magához, - mi leszen ebből
5228 2, II | megszakasztani, behunyt szemmel - ab invisis - kérdem:~- Milyen az idő,
5229 15, I | mégis jól hallottam, mikor ipádról beszéltél?~- Igenis, kedves
5230 12, V | holmija után kapkodott, s iparkodott elfutni a veszedelem elől.~
5231 2, II | kétsorosan is dült a fű, inkább iparkodtam, mert hátha magam venném
5232 15, I | műkiállitás, védegyleti gyülés, iparmükiállitás, ezereit csalá fel hazánkfiainak.
5233 15, I | kelméket kap az ember az iparműtárban; ide alatt van, öcsém, egy
5234 15, I | dehogy mondám én azt: az iparműtárból, kedves urambátyám!~- Ihol
5235 12, VII | korán észrevette leendő ipát, s intett neki, hogy csöndesen
5236 18, 6 | találkozásnak értelmezéséül irám ki e verseket, itt sem remélt
5237 9, II | fegyvert emeltek, mint az iramló vadra, s ilyenkor a többség
5238 7, III | megelőzéssel viseltetik mindenki ő iránta. Az úr "Sándor öcsémezte,"
5239 9, II | közelről, rögtön a hang iránya felé szaladt, s a mint a
5240 9, VI | herczeg, Zichy és Palmerston irányába rohant. Palmerston előtt
5241 19, IV | visszaólálkodtam... a sötétben az ablak irányában a padra ereszkedem, csakhogy
5242 9, II | vadász, rögtön sietett azon irányba, honnét a puskazaj hallatszék,
5243 9, II | bele négy-öt percz, minden irányból erre törnek a körvadászok,
5244 9, VI | újra kinyilik a test az iránynak hosszában, egy szárnyas
5245 9, V | többi nem változtatott az irányon; hanem keresztül az elesetten
5246 7, II | ügyvédnek öregen olvasható irása volt.~- Varjas úr! - mondja
5247 8, VII | s minthogy Keresztesnek irását az istenen kivül senki sem
5248 8, VI | többet nem adhatok. Az irások úgy voltak zsebében, a mint
5249 1 | kezdjük is.~- Korbáccsal iratom a hátadra.~- Kár lenne,
5250 7, III | lett ön oly kegyetlen, hogy irgalma nincsen?~- Meglehet, figyelmetlen
5251 2, I | terhet, melyet húz, s az irgalmatlan ostort, melynek csomói csupa
5252 12, VII | elkisérjük a falu házára!~- Irgalmazzanak! kezdett nyöszörögni Holló.~-
5253 12, VII | kendben ma egy garasárú irgalom, tehát én bennem sem lesz,
5254 5, IV | más, ki röhögni akar és irgalomból megengedi, hogy az ilyen
5255 4, II | ki őt meghallgatja; azért irgalomért esedezem az ő számára. Ezzel
5256 16 | legény volt, nem a leányt irigyelte; ha már az isten ilyeténkép
5257 19, III | ember legyen!~Nem is az irigykedés szaga ütötte fel az orrom,
5258 5, VIII | azért domine fráter, úgy írja, ahogy én parancsolom, -
5259 10 | az ember.~Na, de hát ne irjuk le a várost, hanem mondjuk
5260 9, VII | járta. Kiss a haszontalan irkafirkának rögtön véget vetett, - mindenkinek
5261 11, III | mondja Budai lassabban, Irma ott közelben foglalván helyet.~-
5262 11, III | ember megyen a mérnökhöz, ki Irmájának levelén andalog, mely azzal
5263 5, II | szomszéduram, még egy helyre jókor irná a nevét.~- Ugyan hová?~-
5264 14 | óbester helyett ezredest irni, de minthogy még mai napig
5265 5, VIII | iródiákjának, - levelet fog ön írni.~- A tudós társaság által
5266 5, VIII | A-val; kezdje újra.~Ekkor az irnok áthatva a nagy tisztelettől,
5267 9, I | önvéreinkkel.~Ma ezt egy iró sem teszi, ma nem a párt;
5268 7, III | leánya! - mondja Sándor, s az irodába ment el.~- Kedves apám,
5269 7, IV | hogy a főnök nincsen az irodában; mert csak annyi udvarisággal
5270 9, I | volt észre nem venni, hogy irodalmunk a zivatar után nem fejteget
5271 18, 6 | igazgyöngy, olyan igaz gyöngyei irodalmunknak Himfy szerelmei.~Átlapoztam
5272 5, VI | Nagy pártolója a magyar irodalomnak az az Emich.~- Bizony az, -
5273 5, VIII | tudóstársasági tag ujdonsült iródiákjának, - levelet fog ön írni.~-
5274 2, I | hogy kirúghattam alólam az iródiákságot. Az elválással keveset kinlódtam;
5275 5, V | biztositás.~- Mindenesetre, - és iróinknak ajánlanék egy jó tanácsot.~-
5276 9, II | vadas-kert, melyben én, e sorok irója valamikor gyakran megfordultam,
5277 5, VIII | akademiai nyelvtan szerént irok, azaz: ott a tulajdonneveken,
5278 7, IV | Varjas ijedten kapkodta össze irományait az ügyvéd tizezer forintos
5279 7, IV | mondja Varjas, kiteritvén az irományt, mit az ügyvéd odavetőleg
5280 10 | jó lesz, hisz ha kedves irótársaim a franczia életből vesznek
5281 7, III | mely ugyan nem az igazság irott bizonyítványában van, hanem
5282 15, I | hagyhatok! Hát te miért nem irsz gyakrabban? - kell-e pénz,
5283 5, VIII | legnagyobb betüt, s így írt:~Tisztelt barátom! Megkaptam
5284 1 | gyürt papirra e szavakat irtad: "légyen meg a te akaratod";
5285 13 | kár volna elfeledni, azért irtam ide le, hogy több kézen
5286 19, I | megrögzött, és talán ki sem irtható vak előitélet.~Mig a hegytetőre
5287 6, V | még azt is, hogy mindenki irtózott, hogy Örzse valamiképp törvény
5288 7, II | álmodik? Az ilyen ébredés irtóztató szokott lenni.~ ~
5289 6, IV | hinnem, gróf úr, de mégis irtóztatóan félek, mert a mint látom,
5290 4, I | helyezé, szemközt nézett, s én irtóztatón rösteltem, hogy borzasan
5291 18, 2 | gazda; csak végezzék el az iskolákat Győrött, hol azonban Károly
5292 18, 3 | a természetét már régen ismerem.~- Az lesz legjobb, - mondja
5293 15, I | távozni akarék, s ekkor ismerém meg a megmentettben imádottamat,
5294 9, III | a ménesmesterrel igen jó ismeretségben volt.~Atyám hivatalánál
5295 18, 2 | az érkező vendégeket.~Az ismerkedés könnyen végbe ment, s midőn
5296 18, 6 | ki Himfy szerelmeit nem ismerné, s éppen azt hiszem, hogy
5297 18, 6 | midőn tapasztalta, hogy ismerősei mégis megtudták a viszonyt,
5298 9, II | már londoni követnek jó ismerőseit, megmutatandó, hogy Magyarországban
5299 13 | torkos asszony valamelyik ismerősnek konyhájára rászokott, s
5300 18, 2 | elérte a csapatot, s az ismerősöket üdvözölvén, tréfálódzva
5301 18, 3 | lopásra szánja el magát; hanem ismervén a házi urnak sajátságos
5302 7, IV | Az örvendetes tudósítás ismételteték, így nemsokára újra fölmelegedék
5303 9, VII | kisebb-nagyobb mértékben gyakran ismételtetett a mulatság, s az is megtörtént,
5304 14 | azaz sem plébános, sem ispán, sem fiskális, sem inzsellér,
5305 9, IV | a közbeeső falvakból az ispánságok három-három napra rendeltek
5306 9, VIII | uradalom ámbár huszonhét ispánságra volt fölosztva, mégsem birta
5307 5, III | vannak.~Nem hiszik önök?~- Ist...!~Nem! nem! ... nem esküszöm
5308 9, III | vidéken, s éjjel a villám az istállóba csapott, mi annál veszedelmesebb
5309 9, III | megint a tömegek újra az istállókba rohantak, és szörnyü hűséggel
5310 9, VIII | hogy midőn az ozorai ménes istállókban a régi hálók elégtek, harminczegyezer
5311 7, I | akar-e engem fogadásomban istápolni vagy nem?~- Akarom, akarom,
5312 16 | a helyett, hogy annak az istenáldott falatnak elébe egy jó szót
5313 6, IV | hallgassa meg önt a magyarok Istene.~- Meghallgat, uram! - mert
5314 8, VII | minthogy Keresztesnek irását az istenen kivül senki sem tudta, az
5315 13 | hátbavágás mellé adott.~Istenfélő jámbor asszony lévén, hüségesen
5316 11, III | hogy erszényének mondjon istenhozzádot.~Az öreg kiváncsi volt, -
5317 8, VI | Hasztalan birkózik az ember az Istennel, - Tamási is útjába akart
5318 16 | Ha hinának sem mennék, istentelenkedék a férfi.~- A szájával veri
5319 16 | azt, hogy most mindaddig istentelenkedik, mig az asszony eleibe nem
5320 13 | szerethették egymást?~- Bolond Istók, te, ... megöleltük, megcsókoltuk
5321 12, V | otthon nem lévén, Galamb Istvánhoz, a falu gazdájához, hogy
5322 16 | egymással czivódtak, Pál Istvánnal tettek a csikók egy fordulót,
5323 16 | de kezdjük mindjárt Pál Istvánon magán.~Éppen hallom, mikor
5324 12, IV | kérdés, kapunk-e leányt?~- Én iszen odaadom, meg az anyja is,
5325 5, IV | ör savanyú vizes üvegből isznak orvosságot, még pedig levesmerő
5326 15, I | vagy tán te nem eszel, nem iszol? - házasodni sem akarsz;
5327 9, III | voltak, kivált az akkori iszonyu batárokhoz, sok évig nagyon
5328 5, III | bámul az orvos.~- Azon kivül iszonyúan kurjongat, minden szónak
5329 4, I | nyugodtan aludni, mert laktársam iszonyúkat sóhajtott, - végre elhatározám
5330 19, IV | izlett már a bor, sőt minden italnál éreztem azt, hogy nem a
5331 9, V | egyikben hideg sültek és italok álltak készen, a másikban
5332 6, III | tudniillik merítvén nekik egy itatásra valót.~Minden vödöremeléskor
5333 6, III | ökrökhöz, - ki tudja, meddig itatlak még.~- Kednek is mehetnékje
5334 16 | összeválogatták volna őket. Mikor az itatónál egymás mellett álltak, s
5335 18, 3 | elloptak némely embert; addig itatták tudniillik, mig alkalmas
5336 4, II | mondám aztán, - meg ne itéljen barátom beszéde után.~-
5337 4, II | aztán az elmondandókból itéljenek, hogy hat év alatt mennyit
5338 7, III | Sándor, - vagy elvesztem itélőtehetségem erejét, vagy nekem a jelek
5339 12, VII | törvény holtig tartó fogságra itélte, s a jó fiú apjának emlékét
5340 12, VI | cselekedetnek, s azon szerint itélünk, mit emberi szemmel meglátunk,
5341 15, I | indul, érzelmeimmel féléves itt-tartózkodásom óta boldogabb számvetést
5342 9, III | meglepő látványul szolgált az itteni roppant ménesistálló, közönségesen
5343 8, III | még akkor is megkérdezte: Itthon-e, gazduram? mikor az utczán
5344 13 | aztán megtudja, vajon az ittlevők között van a kenderlopó,
5345 1 | jutalmát, mint megtartá a késő ivadék emlékét e történetkének,
5346 15, I | tudnám, hogy nemzetségemnek ivadéka, vagy akár te - külföldi
5347 8, IV | akar.~Addig készült a szent Iván-ének, hogy vége felé járt már,
5348 9, VI | hajtok borért, s minthogy az ivás annyira ment, hogy a hajtóknak
5349 5, V | közül, kik minden aláirási iven ott vannak; jó, rossz! az
5350 3, V | kurtán eshetnék ki, bement az ivószobába. Elhallgattak a czigányok,
5351 18, 6 | fájdalom, hisz maga mondja a IX-ik ének két dalában:~Nincs
5352 14 | múlhatatlanul megkivánták, s egy ízben a férj harmadnapig kimaradandó
5353 15, I | egy magyar legénytől... izé! hogy is hivják no, segéld
5354 16 | hisz gondját viseli a szája izének; de ha elkésett az asszony
5355 14 | segédtiszteinek egyikét azon izenettel küldé, hogy ő is látja,
5356 18, 2 | nagysága egy hónappal előbb izent mindenfelé, hogy a badacsonyi
5357 10 | fáczánt kér és pezsgőt.~Az izes falat néhány percz alatt
5358 9, V | szinte ők is megérzék az izgalmat, mint bármely vadász, és
5359 9, VI | kéjszomjas vadász e pillanatnak izgalmát elfeledni sohasem fogja.~
5360 7, III | hullámzásnak más irányt adna.~Izgalom, remegés, - remény, boldogság,
5361 10 | míg ott fönn a zenehang izgatá a forró vérü népet, alant
5362 5, III | Szemei csillognak.~- Hisz az izgatottság volna! - bámul az orvos.~-
5363 7, VII | vagy kéj van-e több ezen izgatottságban?~- Büntetésemért jöttem! -
5364 3, VII | tekintetes alispán úrhoz; ízibe készülj föl.~- Megyek, megyek! -
5365 12, VII | törődik az ember, - tehát iziben mozduljunk!~Mit volt tenni,
5366 7, III | szerelemből juhokat őriz! Ilyen az izlés.~Változott a kor: ma nem
5367 19, IV | eleget.~Ami sok, az sok. Nem izlett már a bor, sőt minden italnál
5368 1 | nem tudjuk, a pörkölt hús izlett-e annyira étvágyának, vagy
5369 10 | úgylátszik - épen nem izlik neki.~Az udvarmester helyet
5370 13 | gyermeknek apja, ma is oly jó izün emlékszem e képre, hogy
5371 14 | a tehénnek a husából jó izűt eszem.~* * *~Mint főhadnagy
5372 2, II | lehúzta magát, Vakabi öreget izzadott; még egyszer feldugta fejét
5373 2, I | talpig lehet nyúzni, még sem jajgat; valamint némely ember büdösnek
5374 8, VI | fülével a dobot, mely Tamásiné jajgatása mellé éppen odaillett volna.~
5375 8, VI | mellett az özvegyek és árvák jajgatását, hogy szinte megkivánta
5376 19, I | könnyebben lépegetett a jákói uton. - Kocsisom a hegyoldalon
5377 17 | Ez a barátunk ebből is jámborabbnak látszik, minthogy talán
5378 8, VIII | meg az isten, - legyetek jámborok, igazságosak, - legyetek
5379 15, I | azon egyszerü okból, mert ő jámbusban, én trochaeusban jártam
5380 6, II | át a többin, míg a szeme Jancsin akadt meg, ki széles kedvében
5381 6, III | akkorát kiáltott kend, mikor Jancsival küszködött a fészerben az
5382 19, III | szólita meg a leány.~- Mester Jánosnak hivnak ugyan falunkban,
5383 19, II | a földön! - vigasztalám Jánost.~- Magam is azt véltem, ...
5384 18, 3 | lépett, s a hegyeni hosszú járáskelés alatt kitárult a két sziv,
5385 5, I | Nohát ne búsuljon, hanem járassunk néhány ujságot, aztán majd
5386 4, I | s minthogy a kávéházba járást megszoktam, szépen elballagtam,
5387 17 | meg nem is szól.~- Hát mi járatban van maga? - kérdé tőle az
5388 5, I | ujságíró, a hol egy van, - járatok-e én ujságot? ... inkább...~
5389 2, II | rókának. Szegény öreg az én járatomba ment, mint mondám, - Vakabi
5390 4, II | azért barátom most már csak járd a váczi-utczát és lesd az
5391 3 | minthogy faluról falura nem járhatok elbeszélgetni, szóról szóra
5392 13 | valahol Angliában.~- No, hadd járjanak, - én sohasem jártam rajt,
5393 3, V | csak azért is a gyalogúton járkált, hogy más kikerülje.~Katonafogdosás
5394 14 | s e czélból csapatosan járkáltak az utczákon.~A vőlegény
5395 4, II | alkalommal ablaka alatt járkálván, egy finom fehér kendő hull
5396 9, II | megfognám; azonban ha magam járnék a tilosban, a büszke kihivó
5397 5, III | az megvan, csak hogy a járó orgánumokat úgy látom, igen
5398 4, I | helyet, s itt végig nézők a járókelőket, hanem míg az én laktársam
5399 4, II | váczi-utczát még néhányszor végig járom.~Ez is megtörtént, s midőn
5400 16 | akarok mondani valamit.~Addig járták ők a gyalogutat, hogy a
5401 12, I | húzódik, csak a hegyes orrú jártatá fönn a fejét, melyen a kalap
5402 13 | volt a gyermek eszét azon jártatni, hogy az étvágyat valami
5403 12, IV | epét, dúlt, fúlt mérgében, jártatta az eszét mindenféle gonoszságon,
5404 18, 3 | csillagokat; de mig az égen jártatták szemeiket, várván a háznak
5405 15, I | szél, de meg nem üti! Ide járul az: családunk tagjainak
5406 13 | már repczét kaszálni? a járványos szájfájást a marháknál mivel
5407 5, I | szomszéduram jóformán a jászoly mellé kötné őket, ha vagy
5408 4, I | kapaszkodott, hogy az érdekes játékot láthassa, - s mint mondám,
5409 12, VII | megérkezett apa kisfiával bujóst játszott, s a kisdedet sarokról sarokra
5410 18, 3 | fiatalok éppen zálogosdit játsztak, mely játékból azonban Róza
5411 1 | gyurt képeket az erősebb játszva szétdöntögetheti - nem a
5412 13 | már azt is megértük, hogy javabeli (értsd negyvenesztendős)
5413 9, II | Magyarországba, Ozorára, a herczeg javadalmainak egyik legnevezetesebbikébe,
5414 9, VII | hasonló alkalmakkor ezen javadalmakról jegyzéket hordozván magánál,
5415 3, I | fogta is a fiát; de legalább javát akarta így.~Ime, két szomszéd,
5416 8, III | válogatta össze-vissza; javát-rosszát mérték alá vette, s addig
5417 5, II | Hát tekintetes uram; javítá ki a koldus, - egy krajczárkáért
5418 15, I | elszóltam magamat; rögtön javitani kezdem:~- Ipám gyárából?
5419 9, I | fölfedezett nemzeti bajt javitni igyekszünk; ma nem az egymás
5420 9, II | gyaníttatá velük, hogy ez ember javukra akarna lenni.~- De mit csináljunk
5421 2, I | árthatna - gondolá - ha a jegenye sudarára a gyenge babszár
5422 13 | tüzi veszedelmet, üvegesek jégesőt.~De már nagyon megokosodunk,
5423 9, VII | borok behűtése miatt elég jégről rendelkezheténk, így a vérnek
5424 17 | siessen öreg úr, mert ebben a jégveremben mind a ketten elalszunk, -
5425 5, V | Hisz azt mondád, hogy jegyedről ösmered meg?~- Az igaz,
5426 5, V | loptam őket; mert megismerem jegyemről, hogy az enyémek.~- Igen,
5427 9, VII | alkalmakkor ezen javadalmakról jegyzéket hordozván magánál, megmutatá,
5428 9, V | hálóba már bevett vadaknak jegyzékét, ide nem számitva azon roppant
5429 5, III | üvegből iszik, s ha jól jegyzem meg, minden negyedórában,
5430 9, IV | következő dolgok Szak úrnak jegyzeteiből valók, s ámbár én e dolgokat
5431 7, III | itélőtehetségem erejét, vagy nekem a jelek ellenkezőt jelentenek; -
5432 7, IV | kötelezvényről, lesikálhassa azon jeleket, melyekkel magát egy másiknak
5433 8, VIII | ilyen nagy szomoruságra jelelt ki, hogy ezer forintos büntetéssel
5434 9, V | és hova kellett meglepőbb jelenet, mint mikor az űzött vad
5435 18, 7 | szükséges személyzet az utolsó jelenethez, hogy igazság szolgáltassék
5436 9, V | fiatalsága ünnepi ruhában jelenjék meg, két emelvényen bengáli
5437 8, VI | aztán pedig ugyanaz asszony jelenlétében a pénzes ládát vették elő, -
5438 18, 3 | a fiatal testőrtisztnek jelenlétét hamar észrevették a hat
5439 13 | lopta el, ha a harmincz jelenlevő kendertipró között volna
5440 13 | tette.~Ekkor meghagyta a jelenlevőknek, hogy egyenként menjenek
5441 1 | nappal odább volnánk; mult a jelennel szorosabban szövetkezett,
5442 9, I | régóta vigasztalódom némely jelenségekben, melyek azt mondják, hogy
5443 16 | Be van fogva, apámuram! jelenté Örzse.~Kiment az öreg, felült
5444 14 | Simonyinak.~- Strázsamester uram, jelentem alázatosan, itt embert akarnak
5445 7, III | nekem a jelek ellenkezőt jelentenek; - Róza, miért van az ön
5446 14 | tartással, van szerencsém jelenteni, hogy ezen érdemkeresztet -
5447 5, VII | tárgya volt a választmány jelentése, hogy a bundák csakugyan
5448 9, II | alkonyat felé hallván a be nem jelentett lövést, még pedig igen közelről,
5449 11, III | gondolatok súlya többször jelentkezék. Egy, kettő, három, ...
5450 3, VII | történetet. Bejött a káplár, jelentvén, hogy a legényt fölöltöztették
5451 9, I | össze; mert ma már azon jeles honfiakat is megismerjük,
5452 13 | végett, s midőn nevemet a jelesek között találta, megszelidült
5453 9, I | korholásokkal is fölhagy, világos jeléül annak, hogy egykor pártemberek
5454 3, VII | azt kérdem, hogy valami jelnek való nem maradt a leány
5455 15, I | hazáért; semmi külföldi! ez a jelszó, ezt mondom én is; be nem
5456 5, VI | kivált azt a Hunfalvit, - jerum! de tanítja, - juj! ha engem
5457 9, V | nemeseinek egyike, a csibráki Jeszenszky is tűzbe jött, s a herczeggel
5458 17 | kifecsegni valót. Szerelmes Jézusom! ha ez a köpönyeg mikor
5459 9, I | volna tenni; de hiába e jóakarat, csak olyant használhatott,
5460 2, I | is volt, ha egy tinóval jóakaratát előbb kinyerhették.~Szájady
5461 3, V | alatt nőtt fel, nőhetett a jóban, valaminthogy úgy is volt,
5462 2, I | soha sem vetett, s hogy a jobbágyot talpig lehet nyúzni, még
5463 12, IV | Ferencz, mi sem voltunk jobbak, én sem a feleségem anyjának
5464 19, III | teli tálat.~Biró uraimék jobbára látatlanban hagyták a tálakat,
5465 12, II | s annak hüvelykén mutatá jobbik kezével:~1-ör is, drága (
5466 1 | kapcsai csuklottak egybe, jobbjáról erős kőrisfagyökér nyult
5467 15, I | szem szemen valának, remegő jobbom karcsu derekára fonódott, -
5468 15, I | mellemre; ágyamnál Ninám ült, jobbommal kezét tartám, melyet most
5469 12, IV | megfogván az odanyujtott jobbot, s végül azt mondván: -
5470 18, 7 | utat Szent-György felé, jobbról ülvén Kisfaludy Mihály uram
5471 18, 3 | nyilatkozat ily hirtelen jöhessen, mintha magában kellett
5472 2, I | taktusából tisztujitásig ki ne jöjjenek. Ezeknek egyike, Szájady
5473 13 | korán vagy nagyon későn ne jöjjön, s éppen a kellő órában
5474 3, VI | de ha alkalmas kérőd jönne, hogyan tartóztassalak vissza?~
5475 19, II | nőtt ki a fejedből, ... nem jönnél el mészáros inasnak? Mert
5476 19, IV | mikor kelmed a pinczéből jöttében ugy szemre szedve nézett
5477 9, VII | megmutatá, hogy az összes jövedelem tészen nyolczszázezer váltó
5478 9, VII | herczeget:~- Miklós, mennyi jövedelmed lehet alsó uradalmaidból? -
5479 9, VII | legalább is még egyszer annyi jövedelmet teremtenék elő.~- Legyen! -
5480 2, II | lányát, feleségét, de még a jövendő bortermést is, csak édes
5481 18, 4 | akarta neki mutatni, hogy jövendőjére nagy befolyása van, s e
5482 12, VII | mondja a legény, - ért kend a jövendőmondáshoz, alig kapaszkodtam meg a
5483 18, 1 | kedves élete párjával a jövendőről beszélgetvén, nehogy a gyermek
5484 1 | átgondolni a lehető legszomorubb jövendőt, melyben a sors eljő bemeszelni
5485 18, 6 | hazafelé; de minél közelebb jövének, Kisfaludyt annál inkább
5486 9, II | megzálogolások után csinos jövödelmet húztak.~Ez évekig tartó
5487 1 | gyermekének szivszakadtával kétes jövőt láttatott. A jövendőnek
5488 4, II | megfordultak, és mint egykor az én jogászbarátom, arról beszéltek, kinek
5489 4, I | szállásra éppen egy másod évi jogászszal kerültem össze, kinek legelső
5490 18, 1 | fönntartotta az asszony azt a jogát, hogy a meggyűlölt ruhadarabnak
5491 18, 2 | egyébiránt, ha kérdezték, annyi jogfönntartással élt, hogy egész komolysággal
5492 18, 3 | mintha mindkettővel egy jogon szeretné a két gyermeket,
5493 9, II | ezredek óta hirdetik a jogot, s annak megtámadói mindig
5494 15, I | maga kiürit, eszik, iszik jóizüen, rendes mozgáson kivül vadászni
5495 14 | hitben, ettől mindkettő jóizün elalszik, azonban mindkettő
5496 9, II | s a csintalan vadászok jóizüt nevettek, hogy az ostromból
5497 7, III | hogy e szobába szórakozni jőjek?~- Ön a házhoz tartozandó,
5498 17 | kevesebb két hónapra, ... aztán jójszakát! alunni megyek, nem győzőm
5499 8, VI | nénémasszony, - feleli a jólelkü jegyző, - mert a falu könyve
5500 2, I | nélkülözés mégis folytonos jólétben tartá meg a házat. A falu
5501 13 | szorgalmu asszony az anyagi jólétet nem hagyta kifogyni a háztól;
5502 8, V | előbb maga akarna végképpen jóllakni győzelmével, egyetlen szó
5503 18, 2 | követhette apjának terveit, jóllakott törvényekkel, s végre nem
5504 5, VII | titoknak nyöszörgéseit? vagy jóllakunk azzal a három bundával,
5505 18, 1 | csak nem került más; mert jóllehet évről évre fönntartotta
5506 19, III | szobában is meglátszott a jómód, - és most jutott először
5507 2, I | az uraság nevében. Néhány jómódú parasztgazda is találkozék,
5508 9, II | a fő vadász háza előtt jőnek a nagy utra, hol a vadász
5509 7, I | csak térjen meg egyszer a jóra, - hát mit akar? mondja
5510 19, III | elmondtak édesnek, kedvesnek, jóravalónak, jó kereszténynek, hogy
5511 2, II | ma, - mondá az asszony, jóslói hangon.~- Vén asszony mese; "
5512 18, 2 | s a merre utazott, saját jószágainak megtekintése végett, a banda
5513 9, VIII | Kiss Ignácz lengyel-tóti jószágán levő vadaskertjébe 50 különnemü
5514 9, I | bizalmát, s az úr haza jövén jószágára, erdőmesterré szerette volna
5515 15, I | tette át, vettem tőle holmi jószágot; de szót ne vétsek, öcsém,
5516 15, I | mozgásba hozá a védegyletnek jótékony eszméje: bennem az érzelem,
5517 3, VII | koldusasszony mondása, hogy a jótét ki tudja, mire jó? valamint
5518 3, III | mikor a tisztelendő úr a jótéteményekről beszél, valamennyi lehajtja
5519 12, VII | töri most fejét.~Az öreg jóváhagyta a dolgot, nem is mondván
5520 18, 1 | örömet talált, hogy annak jóvoltáért még a fehér köpönyeget is
5521 8, I | megálmodja szegény az istennek jóvoltát, s nem birja fölverni álmából
5522 19, IV | hallottam, mintha csak a fülemen józanodtam volna meg, azonságost megjött
5523 9, II | kivánt az uraknak, kik elég józanok voltak önmagukat kinevetni,
5524 2, I | látta ám senki pénteken józanul; torkig itta magát, mert
5525 18, 7 | fiával találkoztam. Kedves Józsi öcsém, máig is bánom, hogy
5526 9, V | elosztva huszonnyolczezer juh.~Rendelkezés történt, hogy
5527 9, II | tehát a lefőzött angol lord juhain vallott szégyenét szarvasainak
5528 9, II | nyugodtan mondá, hogy ő juhászaiból is kiállitana akkora számot.~
5529 5, VII | szag nem egyéb, mint három juhászbunda Magyarországról, melyet
5530 9, II | három ezer darabból álló juhnyájat, mint csudát; mire az ifjú
5531 7, III | tizennégy esztendeig szerelemből juhokat őriz! Ilyen az izlés.~Változott
5532 5, VI | jerum! de tanítja, - juj! ha engem úgy tanítana valaki. -
5533 5, IV | szomszéd.~- Megadom az árát júl!~- Nincs annyi pénzed, hogy
5534 5, VII | helyre viszem, hol az emberek juliusban is kályha mellett ülnek.~-
5535 4, II | sem, de abban az időben jurátust eleget láthatott az ember.~
5536 4, II | lettem, és tanultam a corpus jurist, hogy minél előbb ügyvéddé
5537 7, I | hogy az embernek eszébe jussanak azon cselekedetei, melyeket
5538 19, III | a kislány.~- Apai, anyai jussom ez énnekem, - mondám fél
5539 18, 4 | győzelemnek ne martaléka; hanem jutalma lett volna.~Ah, a gondolatnak
5540 1 | előtt.~A bolond megkapá jutalmát, mint megtartá a késő ivadék
5541 9, II | a kihivó állás, és dicső jutalomkép vakmerőn áll ki egy szarvashim,
5542 7, IV | hogy a nyugtatvány eszébe juthatna.~Bezzeg jó kézbe került
5543 19, III | ki mit gondolt, ha szóhoz juthatott, rendre elmondta. Volt a
5544 12, I | apának fiát koldusbotra jutni!~Egyetlen egy szó nem hallatszik,
5545 16 | mezitláb jártak, mégis oda jutottak, ahova kend nem megy.~-
5546 18, 4 | a mi azt illeti, én sem jutottam hozzá valami nagyon könnyen;
5547 17 | majd a torkáig kerül. El is jutottunk a leg-legutolsóig, vagyis
5548 19, I | azon egyszerü mulatságot juttatá kocsisomnak, mi hasonló
5549 11, III | hiszik, nézzék meg inasod kabátját, elől, hátul, ahova csak
5550 13 | hogy szegény apád mikor a kabátodnak való posztót megvette itt
5551 4, I | Vörös lettem, mint a rák, s kabátom alá dugván kezemet, titkon
5552 5, II | mindenemet, - lehuzhatják kabátomat; még a pipa sem alszik ki
5553 11, III | is csináltattál egy pár kabátot, hogy ott is meg legyen
|