132-arulk | aruln-besze | beszi-csett | cseve-egyro | egysz-elszo | eltag-faba | fabos-folfo | folga-gondo | gondv-hazab | hazad-huzzu | idabb-kabat | kacsa-keser | keset-kital | kitan-korom | koron-leped | lepeg-megeg | megeh-megsz | megta-mozsa | mozsi-odaad | odaat-pantl | panyv-rende | rendi-szako | szala-szorn | szove-teket | tekin-tyuko | tyukr-varme | varna-zabba | zabla-zwei
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
9067 5, IV | otholsó ára?~- Nincs annak ára Mózsi, hanem mivel erőnek erejével
9068 9, IV | szélén, és hogy az egész műértők által rendeztessék, kétszáznál
9069 15, I | hemzsegett a vidéki néptől: műkiállitás, védegyleti gyülés, iparmükiállitás,
9070 15, I | tágit.~- Voltál-e már a műkiállitásban? Kérdé urambátyám.~- Még
9071 15, I | könyeiben patakzának.~Alig mulának el fárasztó szenvedéseim,
9072 5, III | legyen fogalmunk, miként mulatják magukat falun olyan urak,
9073 3, V | ezt a házat, magam akarok mulatni, ... a kinek több a pénze,
9074 18, 3 | megegyeztek volna szépen, s ujra a mulatók közé vegyültek, hol a fiatalok
9075 9, VII | derültséggel lépett a csöndesen mulatókhoz.~Mindenki elejbe rohant,
9076 13 | belekeveredhessenek a fiatalok mulatságába, s én ma is megkönnyezem,
9077 14 | kiszabadult, pajtásainak nagy mulatságára azt monda:~- Ha még egyszer
9078 15, I | schrittben. - Belesültem a nagy mulatságba. Itt bukott meg minden bátorságom.~
9079 5, IV | nézzük tovább azokat a falusi mulatságokat, melyekben szomszéduram
9080 18, 6 | Ó Badacsony szürete!~Mulatságos gyülekezet,~ Te rabságom
9081 9, II | legyen szerencsém hasonló mulatságra Magyarországban.~- Megyek!
9082 7, III | kedv, és éppen az öreg úr mulatta magát legjobban, ha a fiúk
9083 1 | kedves vendége, Bartos Imre mulattatá vadászkalandjaival.~Mátyás
9084 18, 7 | pedig volt idő, hogy ti mulattatok legjobban, - hozakodik elő
9085 9, III | összehuzták, hogy a vad mulhatatlanul prédára kerüljön.~A vászonfal
9086 14 | melyek a férjnek távozását múlhatatlanul megkivánták, s egy ízben
9087 15, I | járnak, sőt némely esetben mulhatlanul szükségesek az emelkedéshez,
9088 18, 2 | a zalai hegyekre. Nekünk multak emlékét hozta le s a sors
9089 18, 3 | haza felé, holott ő most a multakat siratta.~Bizony, magam is
9090 18, 3 | hogy csupa fájdalomban a multakért, mint maga monda: kedvére
9091 17 | volna.~Vissza-visszanézünk a multba, mint egy avult kalendáriumba,
9092 15, I | emléke volt egy botrányos multnak. Tanulókoromban egy kis
9093 9, I | már hiába, úgy vagyok én a multtal, mint a szenvedélyes vadász
9094 16 | gyökeréig hajtja: hát a te munkádat?~* * *~Ott állt a falu,
9095 16 | melynek elég annyi, hogy rongy munkádon az időt rajt feledi, s egy
9096 12, IV | forintot egy szempillantatnyi munkáért, azért tehát ő is előbb
9097 5, V | tanácsot.~- Mi lenne az?~- Munkáikra nyomassák ki olvasható betűkkel:
9098 8, III | kialkudott bére; s a milyen a munkája, olyan bért kap érte; a
9099 12, VII | gyanitva, hogy valaki lesi, munkájához látott, s mivel ő azt már
9100 7, V | akarván elhaladni az öreghez, munkájától fölnézve mondja a lány:~-
9101 8, II | s ekképpen már rendes munkájává vált, hogy hol egyet, hol
9102 5, VI | azt mondhatom.~- Veszi a munkákat, hallom.~- Azt nem teszi,
9103 7, III | kéz megszokottan halad a munkán: csendes magányában, mint
9104 7, III | akkor élt az ügyvéd, élénk munkásság mutatkozék a házban, melynek
9105 5, V | vagyunk, - hanem hát ezek a mustrakönyvek a sarokban?~- Ezek ismét
9106 9, VII | előbb kivegye, hol vannak műszerei?~- Egy tollkés is megteszi
9107 2, I | haza.~- Agyon is ütöm, csak mutassa magát.~- Holnapután jönnek
9108 5, V | barátom mondá.~- Ezek ismét, - mutat barátom számos könyvet -
9109 5, V | hátáról ette meg. Ezek ismét - mutata más példányokat - a megfülezettek,
9110 19, I | biczeg a kaszás után! - mutatám neki.~- Látom uram, látom!~-
9111 7, III | ügyvéd, élénk munkásság mutatkozék a házban, melynek egyik
9112 9, VI | szarvastömeg; de róka és farkas nem mutatkozik, a ravaszabb állat még mindig
9113 16 | szerelmem szép kisasszony ajtót mutatna az olyan urfinak, a ki mindent
9114 9, I | drágább az, a mit kinn mutatnak; tehát szaladjunk külföldre.~
9115 18, 4 | minden áron meg akarta neki mutatni, hogy jövendőjére nagy befolyása
9116 14 | kimenni; tehát meg kelle mutatnia, hogy de mer!~Deszkát mindjárt
9117 13 | közel levő asztalon a tálba mutatóujjukkal huzzanak egy vonást, abból
9118 13 | körül szájtátó lett volna.~Mutatta nekem szegény asszonynéném
9119 14 | Mint főhadnagy egy lovardai mutatványon jelen lévén, bámulta a gyönyörü
9120 18, 2 | szörnyű magaslatról rendre mutogatá az ősök fészkeit, melyekből
9121 3, V | Ferkónak nagy kedve tellett mutogatni a pénzt, addig mutogatta,
9122 18, 4 | akarom, hogy azt mondják: mutogatóba megyünk.~- Nojsz, édes leányom,
9123 3, V | mutogatni a pénzt, addig mutogatta, hogy az egyik addig feszelgett
9124 9, II | rakodva, s velük a vadász is, mutogatván a kocsisnak, hogy az erdőben
9125 9, VI | farkasokat és rókákat a vadászok művészileg kitömték, s még a vadászat
9126 5, VI | sem lehet azzal a szegény muzeummal?~- Miért nem?~- Hát ki érti,
9127 5, VI | grammatikát az új magyar muzeumnak, - most nézze meg a tekintetes
9128 8, IV | tetszett neki az ilyen muzsika, átment hallgatózni.~Ösmerték
9129 3, IV | gyerekre a biró.~- É...é...n? nyöszörgött a gyerek, s
9130 6, V | tudta talán, hogy micsoda náczió volt, de én a magyar ember
9131 2, II | itt az alkalmatosság, a nád várakozik nemzetes uramra. -
9132 16 | akárhogy, az mindegy; a nádas tetejü házak nem kérőztek
9133 7, II | dülleszkedjék.~Ezenkivül nádpálczájában jól megkapaszkodott, hozzá
9134 18, 2 | inditva a tréfálkodót, ki nádpálczáját markába szoritván, készen
9135 9, V | vállrojtokkal. Világos sárga feszes nadrág lovagcsizmákkal, melyeken
9136 18, 3 | nagyot busultak a vörös nadrágért, mikor rájuk ijesztett a
9137 2, II | megyünk ám, de lassan."~A nádrakások között állítá meg őket Peti. -
9138 6, IV | indította valamennyit a nagy-utcza felé.~- Tisztelendő uram! -
9139 14 | Biharmegyébe került éppen Nagy-Váradra, hol éppen Csáky gróf is
9140 13 | siránkozással ment be a nagyasszonyhoz, hogy a harmincz kéve kenderért
9141 13 | látszó dolog mindenkinek, nagyasszonyunk tehát bement a szobába,
9142 9, V | vadászatot megelőzőleg már nagyban mentek a fogadások, sőt
9143 15, I | értetted?~Igy okoskodék nagybátyám, bölcs szokása lévén, helyettem
9144 17 | mit tett, hanem azért a nagyért, a mit tehetett volna, de
9145 9, III | tartalékban futottak össze, s a nagyértékü épületek sora hirtelen egy
9146 3, V | kötekedik az egyik, hogy a másik nagyhamar kiméri neki a házhelyet.~
9147 9, II | futni engedném a vadat - nagylelküségből.~Csordaszámra volt a vad
9148 9, II | hiresek, hogy a mit más nagynak hitt, azt ők kicsinynek
9149 13 | asszony volt Schnellerné nagynéni, most már álljon melléje,
9150 3, I | legerősebb vagyok; aztán ha a nagyobbak a kisebbeket meg akarják
9151 9, III | ozorai tüzet.~A veszteséget nagyobbitá még az alábbi fejezetekben
9152 12, IV | hanem eddigi gazságainál még nagyobbon töri fejét, mert azt gondolja,
9153 12, IV | életében, hogy a feneket ily nagyra kerité.~A rókának is savanyú
9154 18, 2 | vendégfogadóban fogadják; mert ő nagyságának rendes szokása volt, hogy
9155 19, IV | ablakot, ha csak egy garas nagyságnyit is, hogy valamikép mégis
9156 11, I | tekintetes úrnak hítták, sőt tán nagyságosnak, amaz pedig megmaradt a
9157 9, I | vadászat kerekedik ki, mely nagyszerűségében bizonyosan kiállja a versenyt,
9158 13 | falusi leánykát bevisznek a nagyvárosi nevelőbe, hol legelőször
9159 11, III | nagyvilágnak, ... ah az a nagyvilág!!! ... ti és a denevérek!
9160 4, II | látszik meg!~Én beléptem a nagyvilágba, vezetőm volt az ösztön,
9161 11, III | méltóságod.~Mondd: fia vagy a nagyvilágnak, ... ah az a nagyvilág!!! ...
9162 19, IV | hogy a mije elvész, csak nálad keresse!...~A mint ezt hallottam,
9163 2, I | körtvélyt bár eleget fala,~De nálánál nagyobb filkó mégsem vala.~
9164 3, VII | ütközet alkalmával, nem maradt nálatok egy kis leány?~- Dehogy
9165 6, I | van mit emelgetni, s a ki naphosszat munka mellett fárad, tréfaképpen
9166 8, VIII | mondhatom, hogy épen az utolsó napjaiban szegény mindig Kereszteséknél
9167 15, I | hozta áldozatnak a békülés napjaihoz.~Érett a remény, közös volt
9168 15, I | szivünk megreped.~Felépültem; napjaim változatosabbakká váltak,
9169 15, I | körüldongának. De szivesebben töltém napjaimat lakásomon, egész napokon
9170 19, VI | béke, még nekem is öreg napjaimban legyen meg a nyugtom, hát
9171 19, II | Elmentem már majdnem egy napjáró földet, - elfáradtam, leültem
9172 19, II | tudnak úgy a népek, mert ha napköltekor szépen mutatja is magát
9173 19, IV | kapa mellett leste, és a naplementét a sok dolog miatt jól észre
9174 13 | névnapok voltak azon nevezetes napok, melyen a jó barátok találkoztak,
9175 9, VII | csendességet, mi az előbbi napokéhoz képest igen föltünő volt,
9176 15, I | napjaimat lakásomon, egész napokon keresztül szomszédomnak
9177 17 | böngészi, ... az eltünt jobb napokra gondol. Ilyenkor aztán eszembe
9178 9, V | legyen, a simontornyai gróf nápolyi négy öszvérét tette ki fogadásra, ...
9179 9, IV | mentek a vadászok és csőszök, naponként pedig hatezer hajtó.~A pontosan
9180 9, IV | hoztak magukkal, melyeknek naponta másfél akó tejföl és százhúsz
9181 19, II | leszen-e az idő? ködös-e vagy napos? ... Mióta meghalt, még
9182 5, IV | a kopó; sem éjjele, sem nappala; sír, nevet, káromkodik,
9183 19, I | csillagokat, mig két sárgánk a nappali forróság után könnyebben
9184 18, 2 | elfér benne száz ember nappalra, éjszakára, tudva azt, hogy
9185 19, III | ittunk is rá egyet.~Ezen napságtól fogva három álló esztendeig
9186 7, III | a virág kelyhe a legelső napsugárnak, megnyilik a lélek, - bevallja
9187 19, I | ebből kellett élni.~- Nappal napszámba is eljártam, dologközben
9188 19, I | itt-ott, egyszerre csak nem napszámolt, nem énekelt, kályhát sem
9189 7, III | látják azt a márványt, melyet napszámosok kaparnak a földből... Bizony,
9190 5, II | békét, szomszéduram - csak a napszámosokat győzzem, meg a sok árjegyzéket.~-
9191 2, I | gyaníthatják, hogy a róka násznagya legyen hőseinknek. Pedig
9192 14 | A vőlegény Simonyival a násznagyhoz akarván átszaladni, a setétben
9193 13 | volt akkor, kedves öcsém, násznagyomnak és a kérőnek selyemzsebkendőt
9194 13 | megkönnyezem, ha rágondolok, hogy násznagyuram, később meg a kérő milyen
9195 16 | már meginditsák.~- Csett né! hallék a biztató szó, s
9196 10 | ment, - a pezsgős poharak nedve ugyan oda folyt; de minő
9197 16 | is a kését köszörülje.~Ha nedves volt a taplója; előkapta
9198 2, I | magát, pedig minden estve négy-kéz-lábon ment haza, hol az édesanyjuknak,
9199 9, II | vadat? hisz nem kerül bele négy-öt percz, minden irányból erre
9200 5, V | az nem történt meg, hanem negyedévig lelt az epehideg, egyéb
9201 7, IV | folytatá a munkát, mi néhány negyedig tartott, Varjas piszkos
9202 9, II | tehát akad olyan is, ki negyedmagával nem adja meg magát egynek,
9203 9, VIII | haszonból aztán lehuzzuk.~Negyednapra már a telepkészitéshez fogtak,
9204 5, III | jól jegyzem meg, minden negyedórában, mintegy körülbelől két
9205 9, VI | alkalmas, a mi alig egy negyedórai séta után hamar bebizonyult.~
9206 9, I | igazságért pedig alig lakom negyedórányira a "Császárfürdő"-től, tehát
9207 13 | leányasszony a tejes fazékra negyedrész annyi öblögetőt használ,
9208 17 | megadta a tiz forintot.~Negyedszer jött a huszár; ez már majd
9209 19, V | fészerhez mentünk, ahol éppen négykézláb megkötve feküdt az én ökröm!
9210 7, IV | nyitott be, mint akármely négylábu állat.~- Itt vagyok, - mondja.~-
9211 5, II | Egyért kétszázat, kettőért négyszázat, szomszéduram! már az maga
9212 18, 1 | a fehér köpönyeggel, úgy négyszemközt összeveszett. Igy azt gondolta,
9213 18, 2 | maradjanak; mert máskép negyvened magával megyen a házára
9214 13 | megértük, hogy javabeli (értsd negyvenesztendős) hajadonok hirdettetik magukat
9215 6, I | is elengedne magának vagy negyvenet, s akkor is még maga mondaná
9216 7, I | Ágnes asszony, minthogy a negyvennapi böjt bejött, annak emlékezetére,
9217 17 | hogy már az elég lesz, ha a negyvennapos böjtben főtt ételt nem eszik,
9218 12, VI | Holló uram szive csak egy nehezékkel sem volt nagyobb, mint azon
9219 6, V | szeme, s hol az egyik lábára nehezkedett, hol meg a másikra.~Kezdődék
9220 11, VI | gondolja Vámody, s minden neheztelés nélkül odább ment.~Ekkor
9221 18, 1 | hogy jó lesz ez "kármentő"-nek, ha majd még esztendeig
9222 16 | akkor én keresek egyet, néked találom azt, a mit megtalálok,
9223 2, I | valamit, hisz elégszer mondá néki Peti, a szolga, "Zsuzsi!
9224 15, I | eljöttem Pestre; a nagy kocsit nekipuczoltattam, eleibe négy szürkét, és
9225 4, II | óra, már megvallom, hogy nélküle nem élhetek.~- De most már
9226 3, IV | sem láttam.~Ilyen ez a mód nélküli szigoruság, hogy csupa félelemből
9227 2, I | fáradhatatlan szorgalma és a nélkülözés mégis folytonos jólétben
9228 7, V | Sándor tehát az alatt végképp nélkülözhetlenné vált.~A házban oly megszokott
9229 17 | azért akarom éppen ezt nélkülözni, ... mondá a barát, ki a
9230 7, III | sem szólt?~- Igen!~- Tehát némajátékot láthattam volna? - sajnálom,
9231 8, II | a kivel szemközt nézett, némelyik még két lábon is alig tudott
9232 9, V | a vidék legtakarékosabb nemeseinek egyike, a csibráki Jeszenszky
9233 2, I | tisztujitásban úgy kitágult, hogy a nemesi porcziót könnyen felfalhatták.
9234 15, I | haditervet: miként ha a nemesség a kukoriczából előrúgtatna,
9235 15, I | a mint t. i. a szaladó nemességnek sorait megállitandó, a nemes
9236 13 | tehát Schnellerné asszonyom németje derék magyar emberré vált;
9237 13 | férjére mutatva, kit ő a maga "németjének" nevezett.~- Itt van az
9238 1 | tovább látott: törökkel, némettel könnyen számot vetett, mit
9239 16 | ötven esztendős korában nemhogy uj bolondságon törné a jóravaló
9240 3, VII | gyanithatott, mert tudta, hogy nemigen issza a bort, s a mennyit
9241 17 | kiváltottuk volna. - Ó te elfajult nemzedék, mit mondana a hét ős, ha
9242 9, I | szorosan kikötvén, hogy akármi nemzetbeli, csak magyar ne legyen.~
9243 5, I | azokat a finnyás és lapos nemzeteket?~- Talán finn és lapp?~-
9244 5, IV | meggyalázzák tetteikkel azt a nemzetet, melynek nevével vásárokon
9245 15, I | én élek. Ha tudnám, hogy nemzetségemnek ivadéka, vagy akár te -
9246 5, VII | ezután remélem, hogy kapok a nemzettől olyan orrot, melyről elmondhatjuk,
9247 19, III | látom én, ... ked...ves nén...émasszony; pedig az én
9248 19, IV | hogy a magaméból egyem? Nénéd pedig, mig ily koldusképen
9249 19, IV | Elmegyek, mert utjában vagyok a nénédnek!~- Hisz azért nem kell a
9250 19, III | mende-monda után Örzséék nénémasszonya kurta vacsorára, egy ital
9251 6, I | nagy bolond volt, mikor nénémasszonyért a tüskekerítésre is fölmászott:
9252 19, III | csak alig győztem felelni a nénémasszonyoknak. Utoljára a szegény leányt
9253 19, IV | ablakon által.~Mikor pedig nénémasszonyon kifogott az álom, és a rokka
9254 8, II | szólna ahhoz?~S az öreg néninek félig igaza van.~ ~
9255 19, IV | a házuk felé, hanem ha a nénjére gondoltam, mintha hátulról
9256 19, II | még vetni sem tudnak úgy a népek, mert ha napköltekor szépen
9257 9, II | üzőbe vétetni e sajátszerü népességet, azt a következő fejezetek
9258 19, IV | megmondottam, hogy a falu népét utoljára hivom lakodalmas
9259 1 | hölgyeknek csókot osztott. Népével együtt kelt; szállt, győzött, -
9260 11 | dolgát: ezzel a kunyoráló néppel valljon mit csinálna?~Bizony,
9261 19, IV | tehettem, kerültem a vigadó népséget. Ott volt ugyan Örzse, hanem
9262 15, I | Pest hemzsegett a vidéki néptől: műkiállitás, védegyleti
9263 19, IV | adtam, hogy a néni még a neszemet se hallja.~Igy tartott ez
9264 7, II | zajjal jő be a házba, s végig neszezi a házosztályokat; a bánat
9265 6, I | nem is gondolván, hogy a neszre előbb az öreg jött közelebb,
9266 6, III | visszament a többihez azon neszszel, hogy Ferkónál bot is van,
9267 7, V | foglalkozék, hogy minden neszt tovatartson a beteg apa
9268 9, I | annyi áldozatot sem kiván a netalán szerzendő élvezet, mint
9269 1 | a mondott szavak alá irt neved; - de ne zavard, komám,
9270 1 | szereted, ird e papirra: nevedet alá, hogy imádhassam nagy
9271 13 | leánykát bevisznek a nagyvárosi nevelőbe, hol legelőször is franziául
9272 13 | mit két-három nyelvből a nevelőintézetben fölszedett, csinál egy kis
9273 8, II | nézni; Tamási Pál embert nevelt a gyerekből, ha keze alá
9274 3, VII | uram, épen az én édes anyám nevelte föl, mi tartottuk teins
9275 7, I | gondoskodni, - Ágnes asszony, ne nevesse ki ezen ellágyulást, - én
9276 8, VIII | mosolyogni kezdett.~- Csak ne nevessen biró uram, - szólt komolyan
9277 7, V | úgy kisértsük meg, és nevessünk el a multkori beszéden,
9278 12, IV | apja.~- Ez meg az enyim! - neveté Galamb István, megfogván
9279 18, 6 | nyájaskodom,~ És sírok, ha nevetek.~Ily zűrzavar az életem,~
9280 3, V | őkelmét kitette.~Nagyot nevetének a körülállók, s ezzel most
9281 6, III | állhatott bosszút, a többi előtt nevetgélni akart Ferkónak szerelmetes
9282 13 | a férfiakhoz, ... mondja nevetgélve, még azt gondolná valaki,
9283 1 | teend!~A félig siró, félig nevető pár rögtön megtevé készületét
9284 4, II | nem viseltem-e magamat nevetségesen? a min tán valami nevetni
9285 15, I | keze.~Bátortalanságomat nevetségesnek találtam. Jó katona sehogy
9286 15, I | körében a pajzán fiúknak nevettem a készet; a vig pohárnak
9287 5, IV | azt a nemzetet, melynek nevével vásárokon és búcsuhelyeken
9288 5, VII | Finniában vagyunk, - s mi nevezetesebb, a finn tudóstársaság teremében.~-
9289 17 | Kolumbus egy tojást tett nevezetessé.~Sámson kinjában egy szamárnak
9290 12, II | faluban egy Galamb István nevezetű ember lakott, ki aztán jó
9291 13 | gyermek "vén bolond"-nak nevezné a sokkal öregebbet.~Mikor
9292 8, I | lakodalom, ki keresztelő, ki meg névnap volt, mikor tudniillik egy-egy
9293 13 | atyafiság volt, a búcsúk, névnapok voltak azon nevezetes napok,
9294 3, V | falubeliek addig jártak, ki névnapot, ki meg új esztendőt köszönteni,
9295 14 | hol ő magának és a magyar névnek oly szép becsületet szerzett.~* * *~
9296 19, III | valók, hol esküsznek hirre, névre, becsületre, szentre, boldogságra,
9297 13 | tudom, mit gondolnak önök e névről?~Akármit gondolnak is önök,
9298 13 | szivesen adnék egy ilyen német nevűért ötven olyan asszonyt, kinek
9299 15, I | bölcsőjéből, s a fiu nemcsak névvel, apám emlékéül Mihálynak
9300 1 | lelkiismeret keveset birkózott, nézdelé testének széles árnyékát,
9301 2, II | a rókát is édesapádnak nézed? - a végszónál már agyonpuffantám
9302 19, IV | árthat a szem!~- No csak nézegesse nénémasszony, aztán ha valamije
9303 12, II | elgondolta magában, minek nézegessen fölfelé, mikor az ő lelke
9304 19, I | esztendeig minden éjjel csak azt nézegettem.~- Aztán nem unta el a sok
9305 9, V | uraknak megengedtetett a nézés, és ritka látvány mutatkozott,
9306 16 | fel akarnál nézni: még a nézésben is megfájdul a nyakad?~Talán
9307 8, III | szenes vizet itta, hogy a nézése meg ne ártson neki.~Mint
9308 8, VIII | ablakot, hogy a legény be ne nézhessen; mert ő eligérte a lányt!
9309 8, IV | erszénybe nézek.~- Jól bele nézhet kelmed, mert... ezer forint
9310 15, I | utolsó sarjadékaként bátran nézheték magam körül, midőn az egykor
9311 2, II | persze hogy könnyen rókának nézhette akárki is; minthogy úgy
9312 3, VI | elvitte a tálat: - Na bizony nézhettek egymásra, abból jól nem
9313 8, I | mellé, mintha félszemmel néznék azt a néhány czintányért,
9314 7, III | háznál, és csak körül kelle néznie, hogy meglássa, mennyi megelőzéssel
9315 18, 3 | visszahuzódott egy alkalmas nézőhelyre. A megzaklatott leány el
9316 3, V | kérdezkedik a korcsmáros feléjük néztében.~- Tiz krajczárost, - mondja
9317 19, IV | a kóczba verte a fejét, néztük akkor egymást, s a mit szóval
9318 15, I | ágyujával mégis szemközt nézzek, minden esetre a hátam mögé
9319 5, II | mondta, hogy arra a Losonczi nikszre...~- Talán Phönixre?~- Patvar
9320 15, I | hanyatlott mellemre; ágyamnál Ninám ült, jobbommal kezét tartám,
9321 15, I | változatosabbakká váltak, látogatásaim Ninánál egymást érék; repült az
9322 15, I | határoztam, azonnal elvenni Ninát, ha az öreg, gyermeke boldogságáért
9323 15, I | orvos kiáltásom okát kérdezé Ninától.~- Már semmi baj, - felelé
9324 15, I | rendezgeté az orvossal; Ninával együtt valánk, és szótlanok.
9325 6, II | egy-két szomszédja hallotta.~- Nini, éppen amott megy az ifjú
9326 4, I | esküdött, hogy a másik igazán - nobel; hanem itt is kisült, hogy
9327 13 | együgyüségig, mely magyar nőben föltalálhatlan; mert előbb
9328 15, I | atyja egy vidám fiúnak.~- S nőd?~- A kilenczvennyolczadik
9329 13 | a házhoz, mert a legjava növési időben örökös ülésre, lehajolásra
9330 3, V | Györkéné keze alatt nőtt fel, nőhetett a jóban, valaminthogy úgy
9331 15, I | szállíttatá, hol nyakra-főre női kelméket készítteténk a
9332 18, 2 | Kiszálltak a vendégek, a nőknek engedék a legkényelmesebb
9333 13 | Ostoba, nem illik azt nőktől megkérdezni; hanem neked
9334 15, I | egy ebéd után a kereveten nőmmel és dadogó gyermekemmel valék
9335 5, IV | Magyarország van (extra Hungariam non est vita).~Itt voltak valaha
9336 18, 6 | Miként nőttek szépségei,~ Nőni fognak szerelmim,~Százszor
9337 13 | beszéltek egyet-mást.~- Nono, - mondja asszonynéném, -
9338 7, III | országából mint hasonlatok a nőszépséghez, minduntalan emlegettetnek.~
9339 4, I | hozzá, könnyen kivetheti, nota bene: - nem Tüzkő Mihály
9340 19, I | s a ki megharagitott, a nótába raktam, s a legközelebb
9341 3, V | kis lány is azt mondja a nótában:~Kicsiny vagyok én, majd
9342 2, II | ablakom alatt fütyörészett, nótáira megingott a sudaras fenyő;
9343 16 | mindegyre hegedült, melynek a nótája csak akkor hallatszott,
9344 2, I | az uradalmi dob, melynek nótájára a parasztnak kellett megindulni.
9345 5, I | elhegedülik szomszéduram kedves nótáját:~Ne szomorkodj, légy víg!~
9346 19, I | is eljártam, dologközben nótákat gondoltam, s a ki megharagitott,
9347 13 | kamasz! szólitja meg az olyan nőtelent, ki a huszonnégy esztendőn
9348 15, I | elnyomni akarám, a szelid nőtől arczom nem rejtheté el a
9349 11, III | mulva bebizonyitják, hogy notre chér papa, Ádám, ... méltóságos
9350 19, II | a, b, cz-ére fogtam. Igy nőttem fel tizennyolcz éves koromig,
9351 15, I | a guta.~Az országgyűlés november tizenkettedikén végződik,
9352 8, V | kiment sirva.~- De nekem nem nyafogsz! kiabált az apja, - majd
9353 1 | eltévedt századika az ur nyájának?~- A király aklából, két
9354 7, VI | asszony! - mondja Varjas nyájasan, - ma születése napja van.~-
9355 18, 6 | mégis szeretek:~Fájdalmimmal nyájaskodom,~ És sírok, ha nevetek.~
9356 16 | arra, a merre az urnak a nyáját a tisztelendő ur vezette;
9357 19, IV | hinné az ur, hogy ez a mi nyájunk, ha módosabb másnál, kivált
9358 2, I | Végpillanatomat a kisbiró állta körül, nyakában volt az uradalmi dob, melynek
9359 16 | nézésben is megfájdul a nyakad?~Talán daczolni akarnál?
9360 18, 4 | czédulát sem akasztok a nyakadba; hanem, látod, ha mindig
9361 1 | az egyik nem én leszek?~- Nyakadra huzatom a másikat.~- Érthető
9362 19, I | kis czókmókom maradt, a nyakam között elfért, azzal kezdtem
9363 12, IV | feküdt.~- Csak kitörnétek a nyakatokat, - dörmögte magában, - s
9364 6, III | hogy az egyik ökör bogaras nyakával bele dörgölőzött a legénybe,
9365 6, I | forró lúggal öntött volna nyakba, ha tudta volna, hogy az
9366 16 | nem ment ki a módiból a nyakkendő! Azt sem mondja Pista, milyen
9367 13 | volt, s egyet igazitván nyakkendőmön, mintha valóságos édes anyám
9368 15, I | Pestre szállíttatá, hol nyakra-főre női kelméket készítteténk
9369 19, V | birónak, - most kellene ám a nyakukra menni.~- Hol volnának? -
9370 2, II | velünk jött, mert szüntelen a nyakunk közé lógatá lábait; néha-néha
9371 2, I | korsó száján egymásután nyalogatni. Peti nem szerette a bort,
9372 2, II | természete, hogy a mit sokáig nyalt, utoljára bele is harapna;
9373 11, III | a tél fagyon kapott, a nyár az égető sugarak alá kergetett;
9374 11, III | természettagadók, kik megvetitek a nyarat gyümölcseivel, hogy a csikorgó
9375 19, II | álldogált, - talán egész nyaratszaka esőnél több vizet nem látott, -
9376 14 | előőrsöknek, kik rémülve nyargalának a vad fiu elől, ki mindig
9377 9, III | és szilaj kanyargásokkal nyargalászni a tűz körül, és végre is
9378 8, V | kend maga a falu farkán nyargalt.~Bejött a lány, letette
9379 2, II | magát, vagy a szomszéd falut nyargalta be, - tehát csendesült időben
9380 16 | visszafelé jöttek nagy nyargalva, s ezen robajra a várók
9381 15, I | nyers, egyenes szavaitól, nyársként szaladának ezek keresztül
9382 15, I | erre magad eszétől is rá nyavalodtál; - bezzeg a mi lányaink
9383 9, I | s én abban az egészséges nyavalyában szenvedek, hogy egy bizonyos
9384 9, I | orvosok egyikével tanácskozzék nyavalyájának orvoslása felől.~A párisi
9385 5, VI | az egész; beszél, höbög, nyekeg; de én értem; mert finn
9386 15, I | klarinétnak, kisértetve egy nyekegő dudának megkinzott accordjaitól.
9387 5, IV | forró levet iszik, gyertyát nyel, üvegpoharat rág össze, -
9388 8, II | asszony.~- Ha nem baj, hát nyeld le a szót, van nekem más
9389 19, IV | talált. Eleinte kortyonkint nyelegettem a bort, de csak nem feledtem
9390 19, V | kezemmel a földön huzkodtam a nyelénél fogva, - és most elhiszi
9391 15, I | öreg urnak találjuk meg a nyelét, lesz akkor öröm Palánkon.~
9392 6, V | meg szó nélkül is nagyokat nyelt, s ugyancsak nem bánná,
9393 9, III | kinálatlanul is már édesdeden nyelte.~- Van önnek e fajta bora?~-
9394 13 | beszéli; hanem a mit két-három nyelvből a nevelőintézetben fölszedett,
9395 19, IV | te is megrághatnád, a mi nyelvedre jön; mert talán magad is
9396 12, IV | végét éppen az embernek nyelvéhez, elég az hozzá, hogy a nyelvet
9397 4, II | kényelmetlenségen kivül, mi nyelvemet leköté.~- Önt soha sem láthatni!~-
9398 19, III | ujra... ahogy szó jött a nyelvemre, elbeszéltem neki, hogyan
9399 3, IV | neki féloldalt az egyik nyelves - éppen Ferkónak az anyja.
9400 19, II | Baj ám, - mikor a maga nyelvével sem tud szólni az ember.~-
9401 15, I | közeledő farsangra. A magyar nyelvgyakorlat szinte gyorsan haladott,
9402 13 | beszél, mintha mindenik nyelvnek foltjából férczelt volna
9403 5, VIII | amaz.~- ... Az akademiai nyelvtan szerént irok, azaz: ott
9404 5, VIII | akarják, hogy a tudóstársaság nyelvtanának hitele legyen, önök legyenek
9405 5, VIII | társaság által elfogadott nyelvtani szabályok szerént?~- Igen,
9406 15, I | urambátyámnak kibékitője az idegen nyelvü anyával.~1846-ik évnek tavaszát
9407 15, I | ez által kijózanul, nőm nyelvünkben nagyobb gyakorlatot nyer;
9408 15, I | kedveskedések válták fel egymást. Nyelvünket alaposan érté, magyar szinházba
9409 9, IV | határban gyönyörü méneken nyereg nélkül lovagló, bő inges-gatyás,
9410 15, I | az első öröm, mit általad nyerek; másik és legnagyobb, ha
9411 9, VII | bepáczolták, mi mellett türhető nyereségük lehetett, miután egy font
9412 14 | fogva a francziát kilökte nyergéből, s ugyanazon lóra fölkapván,
9413 2, I | alig valék tizenkét éves nyergese a sorsnak, midőn a gazdasági
9414 14 | érdemkeresztjét vissza nem nyerhette.~Beszélgetés közben Csákynak
9415 16 | vagyok én neked? - kérdé nyersen az apa.~- Édes apám kend
9416 16 | asszony a konyhán, mert a nyersfa mellett lassan melegedett
9417 7, II | végezve és ezeket ön meg is nyerte.~- Hála légyen az istennek, -
9418 3, V | garasos.~- Úgy lopta, - nyikkant ki egy hang a padok közül!~-
9419 16 | meghallván az utczaajtó nyikorgását, abbahagyta az éneket, és
9420 16 | azt a két talyiga kereket nyikorogni hallja, előbb gondolná,
9421 1 | remetelaknak tölgyajtaja nyikorogva fordult meg a vas sarokban,
9422 18, 6 | legyen a szerelem;~Ámor nyila miként sebző,~ S mi az
9423 1 | Bartos figyelmezteté, hogy a nyilás a kápolnánál végződik, és
9424 9, III | s eleinte meghagyott tág nyilásain beszoriták a vadat, aztán
9425 8, VIII | volna meg, az utczaajtó nyilását lehetett meghallani, s egy
9426 18, 2 | az ilyenkor megüresült nyiláson hajtatott a vendégfogadóba.~
9427 9, VI | vászonkerités mellett, nehogy nyilást csináljanak a vadak.~A prefektus
9428 18, 3 | Egyik sem hitte, hogy e nyilatkozat ily hirtelen jöhessen, mintha
9429 7, III | figyelme; - és hasonló bizalmas nyilatkozatoknál legkevésbé szabad arra gondolni,
9430 15, I | mellékterembe távozának, megkezdem a nyilatkozatot.~Legelőször is egy nagyot
9431 18, 3 | órát, midőn az apa előtti nyilatkozatra engedelmét adja.~Szegedy
9432 18, 4 | kétségen kivül hitte, hogy itt nyilatkozatról szó sem lehetett; tehát
9433 18, 3 | folytaták az utat, s a két nyilatkozó a vallomás utáni első pillanatokban
9434 18, 3 | folytatni.~- Beszéltem Rózával, nyilatkoztam; a leány szeret!~- Szerbusz! -
9435 4, II | környezett, hogy számomra nem nyilik virág, míg társaim egy homoktelepet
9436 18, 3 | nagy szobának a Balatonra nyiló ablakainál ült az öreg házigazda,
9437 8, V | lány, de ezen pillanatban nyilott az utczaajtó, s az öreg
9438 14 | Simonyinak elég alkalma nyílott a franczia lovassággal számtalanszor
9439 1 | szokott hiveit, - kissé nyiltabb téren állt az erdőségben
9440 18, 3 | titoktartásnál maradt, hogy atyját e nyilvánitásra mintegy elkészithesse, -
9441 6, III | örömében, kézzel vagy lábbal nyissa-e föl az erszényt, de az mindjárt
9442 18, 5 | köztünk félreértés van, minek nyitjára nem tudok rátalálni.~- Beszéltél
9443 12, V | s Örzse apjával rémülten nyitottak be az ajtón, mikor az előljárók
9444 17 | Lajos, hacsak magad nem nyitsz egy zálogházat?!~- Ne féljetek
9445 13 | a csipetnyi tudomány! - nyög egyet Schnellerné, tudod-e,
9446 12, III | odanyujtá.~- Lásd Örzse, ... nyögé a legény... igen szeretlek!
9447 15, I | panaszaimat a falaknak nyögém, sóhajtásimat inasom értelmezgeté.~-
9448 13 | tálba?~- Bele, igenis! ... nyögi a reszkető nő.~- Nem igaz, ...
9449 16 | kapott, mindig csak azt nyögte: Jaj Istenem,! jaj istenem!
9450 16 | Elég, hogy megvan, - nyöszörgé.~Pál István, pedig máskor
9451 5, VII | ingyért hallgatjuk a titoknak nyöszörgéseit? vagy jóllakunk azzal a
9452 12, VII | hogy a sok sirást, rivást, nyöszörgést az egész falu megszokta,
9453 16 | csak utóbb vették észre a nyöszörgő gazdát. Ötven esztendei
9454 7, IV | nem lesz is.~- Ifjú úr, - nyöszörgőit Varjas, - az a főnök úr
9455 8, II | ne hazudjál... anyád itt nyöszörög, a szó közepén elnyeli a
9456 12, VII | Irgalmazzanak! kezdett nyöszörögni Holló.~- Ne fárassza kend
9457 6, I | esztendeje, hogy már álmodban is nyöszörögsz, de a szád csukva marad
9458 9, VIII | kivántatott; de mind 16 ágas. Nyolczadnapra a kötélháló is fölhuzatott
9459 18, 3 | hanem válogass; de igy nyolczadrészre, fiam, kevés áppetitus kell,
9460 9, VII | összes jövedelem tészen nyolczszázezer váltó forintot.~Kiss Ignácz
9461 13 | megérték, szóljanak, ha nyolczvanadik évüket elérik, miként töltötték
9462 13 | azért ballagva is elértem a nyolczvanat, hát te hány esztendős vagy
9463 13 | Schnellerné asszonynéném élt nyolczvankét esztendőt, megérte unokájának
9464 19, IV | a fülemmel is láttam; de nyoma se kerekedett a szekrénylopóknak.
9465 18, 3 | Látom, milyen emberek lépnek nyomainkba! - mondja a fiút át- meg
9466 12, V | házat, sehol sem akadtak nyomára.~Hány ilyen pillanat van
9467 5, V | Mi lenne az?~- Munkáikra nyomassák ki olvasható betűkkel: Kéretik
9468 9, VI | vászonfalon észrevevén a nyomást, a prefektust szarvasnak
9469 7, II | megüli a léget is, mely nyomasztólag keresi meg a tüdőt, hogy
9470 12, III | háta mögött meglépték a nyomát.~Ebben az időben, ebben
9471 1 | néhány gyalogut ágazott ki, nyomdokán az ájtatos környékbelieknek,
9472 9, VI | hogy a mint a vászonfalat nyomja valami, rögtön odaüssenek,
9473 11, II | bucsúztatónak is beillik.~Hadd nyomkodja meg a szoba földjét, keressük
9474 19, II | a sovány tehén husát; - nyomna-e majd annyit, hogy szent
9475 13 | megmondhassuk, hogy azok emberi nyomok?~Midőn meghalt, nem kellett
9476 11, III | idő úgy megviselt, egyik nyomor a másiknak kézen adott, -
9477 11, III | pamlagon aszott méltóságos nyomorék, azt mondhassa rá: minő
9478 17 | legjava életét pénzes ládán nyomorogta el.~- Szegény öreg! - szegény
9479 15, I | gondolám, ezerszer láttam e nyomoru tánczot, megkezdem, bizonyosan
9480 5, II | győzi az ember.~- Ilyen nyomorultat sajnáljon meg a nagyságos
9481 3, V | forrott az indulat, még mindig nyomta lelkét a régi történet,
9482 4, I | térdeimet az asztalfiókhoz nyomtam; e fájdalomban keresvén
9483 4, II | mely akkor már néhányszor nyomtatásban is megjelent; - azonban
9484 13 | elvégezhette, mikor pedig nyomtatott érdemsorozatomat visszaadta,
9485 5, II | előfizetett, aztán még csak ki sem nyomtatták a nevét, - pedig ha már
9486 9, V | míg a középpont is lassan nyomult előre, fölneszezvén a vadat,
9487 8, I | meglátszik.~Ott van két nyoszolya, belerakodott a ludtoll
9488 8, I | azóta csak megvolt a két nyoszolyában.~Van ott még végtére egy
9489 18, 3 | én felelős leszek az ön nyugalmáért, azért nyujtsa kezét.~-
9490 4, I | csöndesülni kezdett, és nyugalmam annyira visszatért, hogy
9491 11, III | volt, - hasztalan! saját nyugalmának meg kelle adni a tudomást,
9492 9, I | mozgást csinált, élvezett és a nyugalomban elfásult teste a szokatlan
9493 18, 3 | ismertem szegényt, az isten nyugasztalja meg a föld alatt.~- No,
9494 5, II | frtot adott, a szinházi nyugdíjintézetnek pedig 2700-at, - azonban
9495 5, II | rajta, itt az aláirási iv a nyugdíjintézetre.~- Csak az kellene, hogy
9496 8, II | dolgom.~- Jól van, jól, - nyughatatlankodék amaz, - de hát soha sem
9497 7, IV | Ha a hevesebb indulat nem nyughatatlankodnék az emlékezeten, hogy az
9498 16 | a szánba; a két csikó ló nyughatatlanul várta, hogy már meginditsák.~-
9499 9, VI | hogy a fáradt prefektus nyughelyét keresvén, a vászonfalhoz
9500 3, VII | gazembert hazaereszteni a faluba nyűgnek.~Ez hát szépen meg volt
9501 5, II | kellene, hogy az én pénzemen nyugodja ki magát valami bukfenczhányó!~-
9502 7, IV | egymásután rakná; úgy Sándor nyugodtabban alkudoznék az észszel, mely
9503 15, I | hangzanak; szemeimet behunyván, nyugodtságot szinlék, az orvos kiáltásom
9504 19, IV | éjszakát kiván a csendes nyugovónak, de maga csak fél fülével
9505 6, I | még hinni az igazat.~Ezzel nyugovóra mentek, azt gondolván a
9506 6, I | azt mondom; mert ha nem nyugszol: vacsorával eresztelek haza!
9507 4, I | maradánk, s engem ismét az nyugtalaníta, hogy miként fogok a kimenetelnél
9508 18, 6 | Mennyi vergődés, mennyi nyugtalanság! az az önmagávali tünődés,
9509 9, VII | levén, valamint Andersonnak nyugtalansága is, vidámabb lőn a társaság,
9510 9, VII | herczeg.~- Éppen nem. - Nyugtatja meg az orvos.~- De hát siessen,
9511 7, IV | számadást csinált.~- Itt van a nyugtató! - mondja Varjas, kiteritvén
9512 7, VI | módot.~Elővette az ügyvéd nyugtatóját, és azt összehajtogatván,
9513 1 | ült, komor arczát kezére nyugtatván, hihetőleg nagy gondolatokon
9514 7, IV | ügyvéd tizezer forintos nyugtatványával.~- Elvégeztük a dolgot, -
9515 7, IV | fizettem, - s így kérem az én nyugtatványomat vissza.~- Mindjárt, - mindjárt!
9516 7, II | hihető, hogy férjem ezt a nyugtatványt nem cserélte vissza, - elég
9517 8, VI | sorsán, csak Keresztes maradt nyugton, pipája hamuját vervén ki,
9518 12, III | nem találna a kend lelke nyugtot, aztán ezer esztendeig sem
9519 9, VI | további kémlést, maga pedig nyugvásra alkalmas helyet keresett.
9520 2, I | Azon határozottsággal ment nyugvóhelyére, hogy felébredtekor erősebb
9521 18, 2 | alkalmasabb feleletet, mint kezet nyujtani a testőrtisztnek:~- Hadnagy
9522 16 | akar ütni, előbb hátrafelé nyujtja ki a kezét. Pál Istvánnak
9523 3, II | találtam! találtam! és nyújtogatá apjának, anyjának az erszényt.~-
9524 2, II | Peti teljes egykedvüséggel nyujtotta ki szüre alól ködmenes karát,
9525 18, 3 | beszédnek fonalát odább nyújtotta volna. Egyik sem hitte,
9526 2, II | takaró alatt reggeli álmomat nyújtózkodám én, a nemzetes úr.~Dicsértessék-kel
9527 19, IV(2)| egy kényelmes saraglyában nyujtózkodik, hátulról vigyázva, néha
9528 8, IV | ártana a szomszéd határba nyujtózkodni, s minthogy jó füllel meghallotta,
9529 3, V | nem elég? - szólt Péter a nyújtózkodónak.~- Nem ám - szemtelenkedék
9530 1 | kaszálatlan füben Vidor, a bolond nyujtózkodott, az apródra kiáltván:~-
9531 8, III | elértem, hát kétszer is nyujtózkodtam érte.~- Szegény pára te,
9532 6, IV | lehetne, szivesen az út mellé nyújtóztatnám ezt a birópálczát, ... isten
9533 7, V | Maradjon, - mondá a lány kezét nyujtva, - de egy föltételt kötök
9534 7, IV | Varjas, egy újabb bankjegyet nyújtva oda, mit a főnök ismét átvett.~
9535 8, VIII | házhoz.~Imre bejött, kezet nyujtván az öregnek és Örzsének,
9536 3, V | lármázott a szomszéd, végig nyújtván magát a pad hosszán, hogy
9537 2, II | Az erdőszélig csapázott a nyul után; a ritkuló fák mellett
9538 12, I | mondja a hegyes orrú ember a nyulánk legénynek, ki az apai vagyonból
9539 12, VI | hollóé, mikor a mezőn egy nyúlfiút megszorithat, s a meleg
9540 13 | különösen pedig könyökig nyulhatsz a kapczaszárba (régi magyar
9541 18, 3 | azért eszeden légy, s ugy nyulj az ág után, hogy megfogd;
9542 11, III | Reményed? Ne bántsd, ... ne nyúlj a szegény ember orvosságához; -
9543 19, III | ezt a zuzáját, ... no még nyuljon hozzá! ... a világért ki
9544 6, III | azt sem tudja, hébérhez nyúljon-e, vagy hogy az alsó csapon
9545 9, IV | karácsonyi pecsenyének szánt nyulkergetés lett volna; és azt hiszem,
9546 8, V | hanem a mint újra a tálba nyúlna, épen mikor Örzse, az a
9547 2, II | hogy a puskaagyat tartsam a nyulnak?~- Ezzel neki indult gazd'
9548 4, II | hölgyet látom mosolyogva nyúlni a kendő után, de hol van
9549 2, II | szállingózott, a töretlen havon nyúlnyomok látszának. Vakabi, minthogy
9550 2, II | akarta üresen haza vinni, - a nyúlnyomon haladt, - nem a legegyenesebben
9551 1 | megröviditendő a hosszura nyuló utat. Bartos figyelmezteté,
9552 2, II | árokparton - hihetőleg - nyulra leskelődött. Na, megállj -
9553 18, 2 | ő nagysága a kendő után nyúlt a mentezsebbe, hogy könnyeit
9554 17 | sóvár képpel, két kézzel is nyulván kuszi pajtásunk felé, mintegy
9555 12, VII | keményre akadt, azért utána nyúlván, megérzi, hogy egy láda
9556 2, II | Ordit a szél, mintha most nyúznák!~Baloldalra fordulék ágyamban,
9557 2, I | a jobbágyot talpig lehet nyúzni, még sem jajgat; valamint
9558 8, IV | Jaj, mikor lesz az, - óbégat Keresztes, - addig későn
9559 12, V | a baj az országon, addig óbégattak az emberek, hogy sok az
9560 14 | ember van, ki Simonyit csak óbesternek mondja, nem akarom zavarni
9561 14 | igaza volt; hanem az az óbesterség mégsem olyan olcsó, hogy
9562 14 | egykori kenyerestársnak, nézd óbesterségig vittem föl.~- Én tudom,
9563 14 | szivesen megcsókolák az óbestert.~- De ezért már a világ
9564 7, V | Róza.~- Parancsoljon!~- Egy ócska győzelem kielégíti önt?~-
9565 12, IV | ne kérje!~- De a leányát odaadja a fiamnak?~- Három van,
9566 3, VII | lánynak, az feleljen, hogy odaadja-e a lányát biró uram fiának?~-
9567 6, III | Ferkó.~- Csak édes apám odaadjon! - válaszolt a leány, s
9568 11, III | fogalma, s ezen fogalomnak odaadta testét lelkét; mert egyebe
9569 8, VI | az asszony, - a mi volt, odaadtam, többet nem adhatok. Az
|