132-arulk | aruln-besze | beszi-csett | cseve-egyro | egysz-elszo | eltag-faba | fabos-folfo | folga-gondo | gondv-hazab | hazad-huzzu | idabb-kabat | kacsa-keser | keset-kital | kitan-korom | koron-leped | lepeg-megeg | megeh-megsz | megta-mozsa | mozsi-odaad | odaat-pantl | panyv-rende | rendi-szako | szala-szorn | szove-teket | tekin-tyuko | tyukr-varme | varna-zabba | zabla-zwei
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
9570 15, I | nekem is azt rekomendálták odaát a konyhában.~Alig tudám
9571 18, 3 | nézést.~Később a tánczban odábbkeveredtek, hová az öregek nem követhették
9572 14 | közel vannak; s a zajra odacsődült tömeg a mészárosokra akart
9573 8, VI | Megkeseredett szivével odadült a jó lélek a fiú keblére,
9574 19, II | az első faluban, ha még odaérnék!~- Csapd agyon öcsém mind
9575 6, III | magát, Ferkó is az ökrökkel odaért, s a válura eresztette őket,
9576 14 | kantárszárt, s a franczia odafigyelt, Simonyi lábánál fogva a
9577 7, II | mire az ifjabbik hölgy odahagyja helyét, s a szomszéd szobákba
9578 19, VI | És a bakterság?~- Mióta odahagytam, megint sorba járja, most
9579 1 | kellene. A királyi termet odahagyván, az ajtóban Vidorral találkozott,
9580 19, IV | egy másik is, a ki nekem odahaza maradhatott volna.~Eleget
9581 8, VIII | Keresztes fiának az uram odaigérte Örzsémet; s ezen is kaptunk
9582 8, VI | Tamásiné jajgatása mellé éppen odaillett volna.~Hány ember van ilyen,
9583 8, IV | mert Tamási nem akarta úgy odakinálni, mint az eladó marhát; hanem
9584 19, VI | kend kinn a padot?~- Nem odakinn, János, hanem majd idebenn.~
9585 19, V | zörgettünk.~- Ki zörget odakint? - kiáltott a biró.~- A
9586 17 | félfagyottan... egészen meglágyul odakünn.~- Magam is azt hiszem ugyan,
9587 18, 2 | elfeledted, mit fogadtál odalenn, hogy ennek a katonának
9588 12, III | Mire csakugyan kezét is odanyujtá.~- Lásd Örzse, ... nyögé
9589 18, 3 | pirongatja a leány. - Én kezemnek odanyujtásával kérem a bocsánatot.~- Róza
9590 18, 3 | ha e kezet még egyszer odanyujtja valakinek, ki e kéznyujtásban
9591 12, IV | Galamb István, megfogván az odanyujtott jobbot, s végül azt mondván: -
9592 19, II | kutya ijedtében majdnem odanyult a gazdája füléhez!~Előre
9593 8, VIII | szegény boldogtalan maga odaragasztotta.~- Maradjon is úgy; biztatá
9594 9, III | vászonfal kinyomatik, rögtön odarohantak, és a vászonra verve, a
9595 8, VI | Keresztes volt a legelső, ki odaszaladt, s míg az özvegy, s a lány
9596 18, 2 | Vasmegyéből vagy huszad magával, odaszámitván a házi cselédséget, valamint
9597 9, VI | vászonfalat nyomja valami, rögtön odaüssenek, hogy a tolakodó vadat visszarezzentsék.~
9598 16 | Jaj Istenem,! jaj istenem! odavagyok, hogyan segitesz meg?~Mondtam,
9599 17 | mérnökké lett - éppen odavaló, mert ha minden tekintetes
9600 8, IV | szándékát, egyszer majd odavet nekik egy szót, melyben
9601 7, IV | irományt, mit az ügyvéd odavetőleg megnézvén, folytatá a munkát,
9602 19, III | em ki...áltok éd...es ö...csém az... öreg apádnak...
9603 13 | fazékra negyedrész annyi öblögetőt használ, bizony tisztább
9604 3, III | van ez.~- Hová gondol, - öcsémasszony? - szólt megint a koldusnő, ...
9605 7, III | ő iránta. Az úr "Sándor öcsémezte," az asszony "megkedvesfiamozta;"
9606 5, I | lap, nagyon jó lesz, ha az ökle alól kilátszik a betű.~-
9607 11, II | hogy szereti? tán az az öklelős, a melyiket két hete be
9608 14 | terült le a földre a vőlegény öklétől.~Erre tágult az ut, de a
9609 11, V | saját "ostoba" fejére is öklözgetett egyet, hogy egy pár szón,
9610 11, I | hozott a mérnöktől.~Budaiban öklözködött a méreg, hogy így megleczkézték,
9611 6, III | meg vissza, hogy az egyik ökör bogaras nyakával bele dörgölőzött
9612 6, III | aratók után ment.~Ferkó az ökreinél maradt, s addig nézett a
9613 6, III | volna, fölkelt s a maga ökreit a kút felé terelte a dülőúton
9614 6, IV | kútra akartam terelni az ökröket, ők azt gondolták, hogy
9615 6, III | utóbb a leány helyett az ökrökhöz, - ki tudja, meddig itatlak
9616 9, VIII | már emlékeztünk, 120 hat ökrös szekér a pankai középpontra
9617 18, 6 | bámulandó, hogy lelkét meg nem ölé e fájdalom, hisz maga mondja
9618 6, I | fiú szorult le a földre, ölébe markolván egy kenyeret,
9619 6, I | ha mered; ne a zsákokat ölelgesd.~- Nincs, mit mondjak neki,
9620 7, VII | Ne háborgassuk őket, hadd öleljék meg egymást.~ ~
9621 15, I | kefe helyett kellemesebb ölelkezéssel foglalkozhatott keze.~Bátortalanságomat
9622 14 | szobába; s minthogy már az ölelkezést megkezdték, a leányok is
9623 14 | megérkezett a férj, kit ölelő karok vártak, de egyszersmind
9624 17 | köpönyeget a nyakába kapta, öles hosszú termetéről úgy nyújtózkodott
9625 7, III | szenvedélyeket szabadítsa el, hogy öljék meg a lelket.~S minő kevés
9626 13 | volnál, ha keresményedet abba ölnéd; hanem azt meg aztán nagyon
9627 8, III | nyujtott meg majdnem egy ölnyire.~- De így megnőni, ... uram
9628 11, VI | csakhogy az utolsó szónál két ölnyit süllyedt alatta a föld a
9629 19, IV | hanem a bút és bánatot ölöm.~Eszembe jutott, hogy kiáltanom
9630 3, II | szaladgálták az utczát, az egyik ölre szedte, a mit megtalált,
9631 3, IV | tudván, hogy a szomszéd Ferkó ölszámra takarított haza.~- Te sem
9632 7, III | s ez az igazmondás nem ölte még meg a lelket.~Elejtem
9633 12, VII | minő gonddal és szeretettel ölté magára az ember. Mint a
9634 19, IV | ki utánam a falun végig öltögetett.~Ezzel ott hagytam a bámuló
9635 19, IV | mendemondát utánam a korcsmáig öltötte, hanem álljunk egyet szemközt;
9636 15, I | rántottam ki egy gazdag öltözékű hölgyet, de magam a kőpadhoz
9637 9, V | tiszttársaitól, hogy az ő öltözete mind aranyékitvényü volt,
9638 9, V | Megjegyzendőnek vélem itt azon öltözetet, mely a fényes urasági vadászokon
9639 3, IV | mondja Györkéné tisztába öltöztetvén a kis gyereket - hogy valamit
9640 19, III | leányt vallatták, egyik már ölve látta, a másik az ijedtségtől
9641 7, VII | jöttem! - mondja Sándor.~- Az öné vagyok, Sándor, - kell-e
9642 15, I | aggodalommal a kis meglepett.~- Önért dobog mindhalálig! - mondám
9643 5, II | is azt hiszem! - mondja önérzettel... ahol agár, ló, vagy ilyesmi
9644 13 | köze volt Schnellernének önhöz?~- Semmi! éppen semmi! ...
9645 12, V | csináljunk? Kérdi az öreg önkéntelenül, mire a legény, azt gondolva,
9646 15, I | kopogatás riaszta fel ugy, hogy önkénytelen felkiálték:~- Ez vagy Jancsi,
9647 12, VII | Midőn a kertbe kiment, önkénytelenül kezébe vette örökségét,
9648 18, 5 | Róza?~- Senkit mást, csak önmagamat; én meg is érdemlem, és
9649 18, 6 | mennyi nyugtalanság! az az önmagávali tünődés, mely nem vigasztal;
9650 9, II | kik elég józanok voltak önmagukat kinevetni, hogy egy emberrel
9651 15, I | mily erős a harcz, melyet önmagunk ellen vivunk.~Szomszéd szobában
9652 4, I | válaszolám még odább.~- De ha én önnel magamat egy Walczerre angazsérozom!~-
9653 7, II | néhány torkig megunatta az önneli viszonyt és többé nem fogadott
9654 9, I | megjegyzést tette: Valóban, önön minden gondolatnál meglátszik
9655 7, I | végrendeletemben megemlékszem önről.~- Emlegesse az ördögöket,
9656 18, 4 | szintén bakóban van, megkötve önszavával, kénytelen magában tartani
9657 12, V | kinek holttestét a rétre önté ki a patak.~Az apátlan fiúnak
9658 13 | még a túrós lepényre sem öntök egyszerre annyi levet.~-
9659 6, I | anyád, akár forró lúggal öntött volna nyakba, ha tudta volna,
9660 7, II | és többé nem fogadott el öntől semmi megbizást.~- Jó éjszakát
9661 7, IV | osztozzatok meg rajt.~Ezen öntudatlan órában nyitott be Varjas,
9662 9, II | ugyan vadat; de nem azon öntudatos élvet, hogy a vadat folytonos
9663 9, II | legügyesebben a vadlopókat, kik önvédelmükre szintúgy fegyvert emeltek,
9664 9, I | új elvekért harczoltunk önvéreinkkel.~Ma ezt egy iró sem teszi,
9665 12, VI | újdonúj kapa, mit Holló ördögi káröröm közt ezen szóval
9666 8, II | azt akarod, hogy a "hét ördögről" meséljek valamit, - hagyjuk
9667 19, III | vagyok, mi vagyok. Apám, öregapám, keresztapám, ángyom, sógorom,
9668 19, I | elhiszek, uram; de ezt már az öregapámtól is hallottam.~- Hallotta
9669 15, I | kereszteltetvén, hanem vérével is öregapjára ütött - inasom állitásaként.
9670 19, V | az ablak alól - szólt az öregbiró - ha kimegyek, adok én tinektek
9671 13 | bolond"-nak nevezné a sokkal öregebbet.~Mikor elbucsúztatták a
9672 7, II | szomszéd szobákba ment el, az öregebbik pedig nyugodtan várta a
9673 3, VII | gyerek emberségből kivált az öregebbnek meg nem vetett volna.~Hamarjában
9674 13 | magzatját, elmondta neki öregéből mindazt, mit valaha apródonkint
9675 15, I | lelők magunkat, hogy ha öregeink nem ellenzik, rövid időn
9676 12, V | van már a földön, mert az öregember nem birt megbirkózni a folyóval,
9677 15, I | feleltem. Innét származnak öregemnek zsörtölődései, s bennem
9678 17 | lelke majd itt hagyja ám öreges testét a földön, csakhogy
9679 11, I | hogy egy kissé válogatná öregét apraját, hanem még ríva
9680 15, I | de nem hiszi; ez is az öregségnek csalhatatlan jele.~- Ne
9681 15, I | házhoz asszonyt venni.~- Öregszik-e már?~- Nem igen a, erős
9682 15, I | hogy rosszul értettem. Öregszünk, nem lehet eltagadni; de
9683 17 | Hallom, hallom, hogy öreguram már a sarkantyuját is összeveri
9684 15, I | szorgalmát bizonyára nem az öröklés reményeért, hanem a béke
9685 15, I | csinos arcz, diploma, gazdag örökség, a számitó világban megütik
9686 19, II | összeszedtem minden örökségem: végig néztem a faluban,
9687 15, I | szerencsésen felfödhetjük.~Apai örökségemről ugyan szabadon rendelkezhettem;
9688 12, VII | önkénytelenül kezébe vette örökségét, a kapát, mintha saját ereje
9689 19, VI | ment a benyilóba, én meg örömemben szóhoz sem találtam.~- Hát
9690 15, I | lelke; de már ehhez az egy örömhöz nincsen reménysége; pedig
9691 6, IV | nekem ez a nap olyan örömömre volt, nem szeretném, ha
9692 15, I | Rákfay nem is szólt erről az örömről.~- Urambátyám Barabástól
9693 2, I | emlékezet visszavágyik az örömtelen multra, talán azért, hogy
9694 3, I | talált portékának az is örül; mégpedig hogyan? mikor
9695 12, III | áldott természet, mért ne örüljön a fiatal saját fiatalságának.~
9696 14 | vagyok.~Az egész ezredben örültek a vitéz katonának, s ezen
9697 13 | előmenetelünk sikerült, nem annak örültünk, hogy szülőink lesznek megelégedve;
9698 2, II | édesapám volt a róka! - örvende kocsisom, kit kétségen kivül
9699 9, II | útra.~- Nagyon jó lesz! - Örvendenek a vadlopók a kocsira rakodva,
9700 7, IV | beszélt volna, mint állva.~Az örvendetes tudósítás ismételteték,
9701 18, 5 | változáson, Kisfaludy maga sem örvendett a változásnak, és olyanképen
9702 9, VII | hegedüje szólamlott meg, s az örvendező vendégek újra a vadászat
9703 18, 6 | sem várta, annál inkább örvendeztek, s midőn Szegedy Róza meglátta
9704 18, 6 | életnek tengerében~ Két örvény van: szív és ész;~A kettőnek
9705 18, 6 | Engem a sors forgó szele~Ez örvénybe csapott bele,~ S elragadt
9706 12, IV | neki egyenesedve.~- Mink Örzséért jöttünk, s ha a fiamon nincs
9707 8, V | lányom! - mondja Tamásiné Örzséjéhez, - már látom, hogy apád
9708 8, VIII | fiának az uram odaigérte Örzsémet; s ezen is kaptunk össze.
9709 6, IV | országúton egy lélek sem járt Örzsén kivül, ahogy előbb is mondám.~-
9710 11, VI | szomszéduram.~- Budai szomszéd! - ösmeré föl Vámody - hát mit keres
9711 14 | verébfészek! e két szó is eléggé ösmeretes, e szerént tehát tudja mindenki,
9712 4, II | hisz ez már a huszadik ösmeretséged lenne.~- Ez még nem sok.~-
9713 19, II | az igaz, hogy én is ösmerhettem legjobban, mert én fia voltam, -
9714 7, IV | hisz azért a maga nevét is ösmerik, - csak hogy még a gyerek
9715 14 | azért az igazgatóval meg is ösmerkedett, ki hosszas beszélgetés
9716 19, IV | szólt ujra az öreg... ösmerlek én téged, nem is hiszem,
9717 4, II | vágytam kegyedet közelebbről ösmerni.~- És látott már?~- Majdnem
9718 17 | tehén bizonyosan szülöttére ösmert, hanem hátul mondja neki
9719 19, II | ösmerte volna, a mint én ösmertem, ... az igaz, hogy én is
9720 18, 2 | professzor úr fejével akarta összeadni. E számvetésbeli hiba miatt
9721 18, 3 | Horváth Zsigmond úr a két apát összeállitotta, s mintha mindkettővel egy
9722 7, III | kedélyében a fogalmak oly összebarátkozva élnek, hogy a négy fal közt
9723 14 | marad annyi ideje, hogy összebeszéljenek, - azonban mielőtt egy alkalmas
9724 11, III | ment, - mindhárman olyan összebeszélt emberek voltak, s mindhárman
9725 4, I | hagynak föl.~A szél megint összeborzolá a szőke fürtöket, - melyek
9726 12, V | vizbe bukott.~Csakhamar összecsapódék fölötte a hab és egy becsületes
9727 18, 6 | észre vévén inségemet,~ Összecsapta kezeit,~ S lesütötte szemeit.~
9728 19, V | mikor a biró uram lármájára összecsődült népség beszédért faggatta.~
9729 8, III | mikor az anya meg a leány összecsókolták egymást.~- Nénémasszony!
9730 14 | fölkapván, még öt lónak összecsomózott kantárát kézre kapva, szerencsésen
9731 9, VIII | herczegek adhatnak; mert az összefogás és elküldés elég munkába
9732 9, VIII | vesződséges a szarvasbikának összefogása, ha már a hálónak elvitelére
9733 5, VII | elé, - például: Hel, - és összefogva lenne belőle: Helmeczy.~-
9734 9, I | csináljak; aztán ezen eszmék úgy összefonódnak, hogy még Bécsben egy német
9735 13 | temérdek eredetiség, melynek összege őt hatalmassá tette egész
9736 8, VI | krajczárt, a kötelezvényeket összegezték, s végtére azt mondja a
9737 4, II | kendőt?~- Nem, hanem szépen összegöngyölitém, és az emeletbe dobtam.~
9738 9, II | hajdani gárdakapitány, összegyüjtvén néhány angolt, kik már azon
9739 1 | volt, s mig a folyamodást összegyurtan asztalára vetette, parancsot
9740 7, VII | mondja Ágnes a fonalat összegyűrve, - ne kaszálja úgy össze
9741 7, VI | ügyvéd nyugtatóját, és azt összehajtogatván, egy csomó házi fonált gombolyított
9742 11, VI | fiát azzal az árva lánynyal összeházasítja.~- Dejsz nagyságos uram,
9743 16 | Talán daczolni akarnál? mert összehordtál egy rakásnyi követ, melyre
9744 2, I | meg!~- Bizzál istenben, összehoz az minket is!~- Az isten?
9745 9, III | vadat, aztán pedig egészen összehuzták, hogy a vad mulhatatlanul
9746 5, VII | s a mint látjuk, orrát összehúzza, valami nem tetszik neki.~-
9747 6, IV | vőlegényeket és menyasszonyokat összeirni tisztelendő uram!~- Dehogy
9748 18, 3 | hadnagygyal.~Az alkonyat megint összekergette a vendégeket, estére táncz
9749 17 | újra az öreg, még inkább összekerítve magán, - soha sem láttam
9750 18, 5 | leszünk, Sándor fiam?~- Összekészülök, édes apám, és követem tanult
9751 9, VIII | rudakkal lenyomják, lábait összekötik, s emelőkön a szállitókocsikra
9752 19, IV | elejét lakodalom estéjére összekolompoltam. Előszedtem a java gunyámat,
9753 6, I | a cseléd, evőszerszámát összekotorászva, - ha olyan panaszos a kelmetek
9754 3, I | tálban az étel maradékát összekotorgatja, de míg a kis bogár lassan
9755 12, VI | eltévedt garasa volt, mind összelármázta; adósai még a kapufát is
9756 3, V | födél alatt, - mondja Péter összemarkolván a hetvenkedőt, - mindjárt
9757 6, II | amazt?~Gondolom formában összemérte magát Ferkó a másikkal,
9758 6, I | Jancsi, nagyokat dörmögvén.~- Összeraktam, - mondja, - mindent, a
9759 9, V | ha a hosszú sorból egy összerogyott a kapott sebben, azért a
9760 17 | kit éppen egy vaskályhának összesározásánál találtam.~- Mit csinál öreg
9761 17 | tudom, hogy ilyen, majd összesározom én neki a köpönyeget, -
9762 7, IV | költségek tesznek száz forintot összesen...~- Az is itt van! - mondja
9763 18, 3 | észrevették a hat vármegyéből összesereglett leányok, s a Kisfaludy-név
9764 9, VII | bugyog a vér, mire a vadászok összeszaladtak, s a herczeg főorvosával
9765 9, I | külföldiek; legalább azt ma már összeszámlálhatnám, mennyit nem visznek ki
9766 8, II | nem érek rá, pénzt kell összeszámlálnom; mert a nyakamon nem hevertethetem,
9767 9, I | jutott eszébe szomszédját az összeszedegetés közben kérdezni: kurucznak
9768 9, I | harczra gyüjtünk erőt, hanem összeszedegetjük, a mit a vihar elszórt,
9769 7, I | hizlalom erszényét? ... Összeszedem mindenemet, itt hagyom, -
9770 6, I | jó éjszakát. S ezzel összeszedett sátorfájával egyetemben,
9771 9, VI | majdnem egyenként kellé összeszedni őket.~ ~
9772 14 | Elvégződvén a dolog, Simonyi összeszedte holmiját, vőlegény barátjától
9773 8, VIII | eljöttek az előljárók... összeszedték az irásokat, az árvapénzt
9774 19, II | Magam is azt véltem, ... összeszedtem minden örökségem: végig
9775 18, 4 | akar! - jegyzé meg Róza, összeszedve magát ujra azon gondolatban,
9776 19, II | előljáró beszédképen... összeszidtam a mészáros kutyáját!~ ~
9777 8, I | megérezték volna, hogy ez összeszokott holmi másnap reggel szerteszét
9778 2, II | el-elpottyantottam előtte; lassan összeszoktunk, láttam, ő se kaparja ki
9779 13 | lehajolásra szokott testben összeszorul tüdő és máj, miből lesz
9780 12, III | kend valamit, ha megint összetalálkozunk.~- Jaj! ha én azt neked
9781 3, V | otthon több is - mondá fogait összetartva Sánta Ferkó, ötszáz forintunk
9782 7, I | asszony...~(Ágnes asszony összetett kezei széthúzódtak.)~...
9783 8, VIII | szállására menvén.~Másnap reggel összetódult a népség Tamásiak előtt
9784 14 | diák a vőlegényt, kivel összeütődött a sötétben.~- Mit kérded,
9785 16 | ugy kell neki.~Mintha csak összeválogatták volna őket. Mikor az itatónál
9786 17 | háziasszonyom macskájának összevarrtam a fülét a farkával, - meg
9787 5, V | Mennyit szoktál évenkint összevenni?~- Épen száz pengő frt.
9788 17 | öreguram már a sarkantyuját is összeveri a - fogával.~- Hozott ön
9789 18, 1 | köpönyeggel, úgy négyszemközt összeveszett. Igy azt gondolta, hogy
9790 6, VI | Ferkó felé, s tisztelendő úr összevezette őket.~- Isten áldjon meg
9791 5, VI | hanem mióta ezek az urak úgy összezavarodtak, hogy már beszélni sem tudnak,
9792 9, VI | vadászok kürtje gyönyörü összhangzatban harsogtatja meg az erdőt,
9793 2, I | látszik rajtam, hogy az ösztöke körül forgolódtam, mert
9794 7, III | gyanítás, meg az előérzet ösztöne, - itt a tudás világa van,
9795 9, V | simontornyai gróf nápolyi négy öszvérét tette ki fogadásra, ...
9796 4, II | csakugyan felfödözém a házat, és öt-hat óra közt a hölgy mindig
9797 7, I | tudom isten, hogy ázik ötezer esztendeig lúgban, mig azt
9798 17 | lehet, - azon ártatlan kis ötletre vezetett, hogy ha lehet,
9799 17 | záloghistóriáért bizony nem hazudik.~Az ötödik baka mesterember; no az
9800 9, IV | neki, hogy a szeptember ötödiki puskázásra már augusztus
9801 14 | elég kemény legény, ki az ötvenediket is kiállná érette. Simonyi
9802 8, VI | forintért, ha rákerül, még az ötvent is kiállja.~A jegyző böcsületes
9803 7, III | szent helyre; oltárrablók özönlék el e világot, s a legsilányabb
9804 15, I | gondjait távol rokonságból egy özvegyasszony vitte. Boltjában sűrűen
9805 8, VI | hallotta már dobszó mellett az özvegyek és árvák jajgatását, hogy
9806 8, VIII | előljáróság, elmentek az özvegyházhoz, hol az asszony derült képpel
9807 8, VIII | talál elkelni, hát mim marad özvegységemre?~- No ne keseregjen, édes
9808 19, III | Nem volt, a ki miatt özvegységre kerülhettem volna.~- De
9809 18, 3 | mutatkozott volna s valóban óhajtotta, hogy egy szerencsés pillanat
9810 14 | meglepetve.~- Uram, bár mennyire óhajtottam én egy ilyent bírni; hanem
9811 15, I | elveszteni, arról pedig meggyőző okaim valának, hogy urambátyám,
9812 15, I | teremben, be nem látván fontos okaimat az ellenkezőre. Jancsi az
9813 9, I | hanem a nemzeti hátramaradás okait keressük; ma nem gúnyolódunk
9814 16 | erre-arra... a mint szokása volt őkelmének, hogy toldalékul mindig
9815 3, V | szóval a korcsmaablakon őkelmét kitette.~Nagyot nevetének
9816 18, 4 | győzelmét. - Látod, ne kivánj okosabb lenni apádnál; hanem engedelmeskedjél
9817 15, I | egész. De beszéljünk, öcsém, okosabbat! - Lám lám, hogy megnőttél,
9818 11, III | ki bennünket, s ha valami okosat gondolt, nekünk ne is mondja,
9819 7, V | könnyen megleli a világ saját okoskodásának alapját. Van egy ház, gondolja
9820 7, V | egy csinos lányuk, - nem okoskodnak sokat, - a lány férjhez
9821 15, I | nem süketség.~- Hasztalan okoskodol; a multkor is szecskavágó
9822 9, II | képest örökös hálóvetésről okoskodtak, hogy a szüntelen vadlopást
9823 12, IV | fiatalok maguk?~- Későn okoskodunk mi már, tudja Ferencz, mi
9824 9, V | szép állatnak megjelenése okoz, és a jól talált lövés mennyire
9825 18, 4 | szerette, s annak keserüséget okozni nem akart, főleg midőn éppen
9826 18, 6 | könnyen vész.~Az ész ezer bajt okozó:~ Ezt lehet kikerülni, ~
9827 6, VII | büntetés, melynek egyedüli okozója volt egy falat kenyér.~ ~
9828 12, III | bántottam senkit, kárt se okoztam.~- Ugy semmi baj, most már
9829 9, VIII | vadaskertben az árviz tetemes kárt okozván, a herczeg parancsot adott,
9830 7, VI | Magam is azt akarom, nehogy oktalanul koldusbotra jusson az asszony.~-
9831 19, III | pedig az én szemeimnek ókula... sem kell még!~- Én sem
9832 9, IV | kit én ezen vadászatban okvetetlen legnevezetesebb vadnak tartok.~
9833 6, I | mióta ott a konyha körül ólálkodol?~- Ne kötekedjél, azt mondom;
9834 10 | hát ezt a párbeszédet olasz emberekkel mondatja ön?~-
9835 10 | beszédből könnyű kitalálni, hogy Olaszország annyiban mégis hasonlit
9836 10 | szavamba vágni, - én egyenesen Olaszországba megyek, még pedig Milánóba,
9837 10 | volna, - én is leirhatok egy olaszországi várost, és ha az véletlenül
9838 1 | ördögnek vánkosa.~- A tollnak olcsóbb ára lesz, ha pokolban is
9839 18, 2 | igy a vendégeskedés sokkal olcsóbba került, mint ma.~Nagyságos
9840 5, VII | mit akármelyik szücsnél olcsóbban megkaptunk volna.~Ilyen
9841 9, V | távol valamely tölgynek oldalában meghuzván magukat, nem egyszer
9842 13 | midőn egyik-másikat gyönge oldaláért megkorholta, a kevély valamivel
9843 2, I | csupa tréfát űznek gyenge oldalainkkal.~Sokfélét próbált ember
9844 19, II | utóbb még neki megyek az ég oldalának, s könnyen eltévednék, ahol
9845 18, 3 | néhányan a hegynek azon oldalára kivánkoztak, hol a kápolnaromok
9846 8, IV | közé dugott dolmányának oldalzsebébe, honnét ő "fogadásképpen"
9847 8, V | lármázott még odább, kikapván oldalzsebéből látatlanban egy jókora papirdarabot,
9848 18, 1 | feketeségnek. Igy meg van oldva a kérdés, miként lett a
9849 4, I | közben az ablakból elhozta az ollót, - s hajamat az ollóval
9850 4, I | az ollót, - s hajamat az ollóval elegyengette.~Vigyáztam,
9851 5, IV | bácsinak fülébe bárányhimlőt oltanak.~3-or egy nyomorult házalót
9852 7, III | gyónni menne e szent helyre; oltárrablók özönlék el e világot, s
9853 5, IV | jutott eszibe, hogy magába oltasson?~- Szha magam tettem volna
9854 7, VI | is fejére gyúlt! Hogyan oltsa most el?~Félórai gondolkodás
9855 11, III | hőse ásitozva regényekből olvas ki.~És ez a faj, melyet
9856 15, I | befejezésül urambátyám levelét olvasám végig.~- Ha merem kérdezni:
9857 5, V | kulcsát kérte, - néhány sornak olvasása után a pinczébe akart menni,
9858 5, I | benn volt a lapokban is, olvashatta szomszéduram.~- Nem olvasok
9859 15, I | Inasom figyelmeztetett, olvasnék az utcza felőli világosabb
9860 5, I | olvashatta szomszéduram.~- Nem olvasok én sem ujságot, sem könyvet,
9861 4, II | jegyzi meg valaki szép olvasónőim közül, azt gondolva, hogy
9862 18, 6 | Átlapoztam az oly sokszor olvasott könyvet, s mint e panasznak
9863 11 | felebarátomat, ki ezt most olvassa, ha rábizná az úristen a
9864 13 | gyüjtemények között nem olvastam, hajdan pedig ugyan használgatták;
9865 3, VII | falujánál.~- Volt valami olyanféle, tekintetes uram.~- Egy
9866 18, 5 | örvendett a változásnak, és olyanképen vett bucsut bécsi barátaitól,
9867 8, IV | kötelezvényt, lévén a bötűk olyanképpen vetve, mintha valamennyi
9868 12, IV | a szükségről, meg minden olyanról, a miért az ember még vizbe
9869 17 | fogva, ment ki a szobából, olyas valamit morogva: egy kevéssé
9870 17 | méltán gondolhatá, mert olyasmi nagy ritkán történt vele,
9871 18, 3 | reggel beszélt atyjának olyasmit, hogy ő rokonszenvet lát,
9872 18, 2 | emelkedő sümegi várhegynek omladékai között egy katonatisztet
9873 9, I | falat is éppen a zivatar omlasztotta össze; mert ma már azon
9874 9, III | századiknak egy ázsiai zebra (Onager) vadszamár maradt meg, mely
9875 7, I | rá. Hány keserves könnyet ontott ki Varjas uram, - hej! ha
9876 19, III | ki valami állatforma az órából a fejét, és tizenegyet mondott.~-
9877 16 | az urfi meg a kisasszony órahosszat cseveg a kanapén, csakhogy
9878 1 | áldozata volt. Magányos óráinak egyikében a visegrádi sűrűkbe
9879 15, I | valának, hogy urambátyám, jó órájában is kitagadhatna. Mindég
9880 7, III | ki az indulatroham, mely órájára várt, és csak a perczet
9881 7, III | alól; minthogy a hivatali órák alatt csak feleleteket lehete
9882 1 | megajándékoznád; - előbb egy óranegyeddel az egyesülendők elébe sietvén,
9883 5, V | Barátomhoz értünk, s egy kurta óranegyedre meglátogatám őt is.~Megnézem
9884 19, IV | fülével alszik, mert a másikat óráról órára mindig ébren hagyja:
9885 4, II | első találkozásunkkor ez óraszámokat emlité, s én kezdek először
9886 19, III | azon hallgathassa majd az óraütést; mert a faluban csak neki
9887 3, VII | van! - mutatá föl, néhány órával előbb ért ide.~- Az hát
9888 13 | megbánod, ... azért, hogy két orczád olyan gömbölyü és piros,
9889 8, I | folydogál le végig mind a két orczáján.~Az öregasszony nem birta
9890 12, III | úgy kiül a fiatalnak két orczájára, hogy a ki azt nem röstelli
9891 16 | a lábáról, a fogáról... orczájáról, a nyakáról mondván el valamit;
9892 11, III | emberek kérését. Hányszor orditanának, ha megadná azt, mit esenkedve
9893 9, VI | ugatás nemsokára valóságos ordítás lőn, az ebek kizavarták
9894 8, II | különben hallgatnám az árvák ordítását.~- Hadd ordítsanak, boszankodék
9895 9, VI | erdőt megrengette keserves orditásával.~A prefektus kénytelen volt
9896 15, I | elkárhozott lélekről? nem lehetne orditóbb lárma, mint a minő zaj fogadá
9897 16 | félig az ablakot.~- Mekkorát orditottam! - mondja a lánynak - hallhattad,
9898 8, II | árvák ordítását.~- Hadd ordítsanak, boszankodék már az asszony.~-
9899 19, III | tudtunk baktert fogadni, hát orditsunk most sorban!~- Ne...em ki...
9900 5, III | megvan, csak hogy a járó orgánumokat úgy látom, igen megzavarja
9901 7, VI | hitemet, mit zálogba adtam vén orgazda, neked, ... hol a húsz esztendő?~-
9902 19, VI | csapáján jöttem, mig az orgazdáig kisérhettem őket. Aztán
9903 19, II | eresztette, szólhatott akkor az orgonának valamennyi sipja, meg ott
9904 19, I | esztendős koromban már az orgonát is tudtam billegetni; de
9905 10 | elkiséri.~Mielőtt leérnének, az őrház előtt megint megszólamlik
9906 10 | beszélgeti a palota alatti fő őrhelyen, s ezen beszédből könnyű
9907 4, II | kendő után, de hol van az az óriás, ki az emelet ablaksorait
9908 7, III | esztendeig szerelemből juhokat őriz! Ilyen az izlés.~Változott
9909 9, II | Ezen eszmével tehát, midőn őrizetre volnék kiállítva, a vadlopót
9910 9, VI | prefektust kérdé:~- Az éjjeli őrködés teljesittetett-e?~- A legnagyobb
9911 1 | én és atyátoknak áldása őrködjék szerencséteken.~- Szép menyasszony,
9912 13 | tyuk csibéi fölött, ugy őrködött szeretteinek sorsán, és
9913 7, III | vannak tűzsugárai, - a hegyek ormain fehérlik a hó; - és ne higgyetek
9914 14 | megölelék az egykori derék őrmestert.~Néhány pillanat mulva két
9915 9, III | mert a vászonfal körül levő őrök nagy botokkal várták, ha
9916 5, VII | elmondhatjuk, hogy ez aztán orr; addig is türelem, tisztelt
9917 4, I | kovács leánya, mire a többiek orraikat fintorgatták, a mi nekem
9918 12, II | a kit eddig csak hegyes orráról ismerünk; valamint az is
9919 7, II | alázatossággal, midőn még a csizma orrával is csinál egy ferde vakarintást,
9920 5, VII | is mindenbe beleütöm az orromat; de még csak ezután remélem,
9921 5, VII | kapok a nemzettől olyan orrot, melyről elmondhatjuk, hogy
9922 5, VII | látnak a tudósok tovább az orruknál, - azért legyünk nyugodtan.~-
9923 13 | volt ő, meglévén az ő kis országa és kormánypálczája; de jaj
9924 7, III | tárgyakat, melyek a természet országából mint hasonlatok a nőszépséghez,
9925 9, I | cserében elmegyünk idegen országba.~Hej, azok a külföldi vadászatok
9926 18, 2 | fiatal testőrtisztről ez országban minden jóravaló ember tudja,
9927 15, I | felhagyott.~* * *~Zajlott az országgyülési élet: termekben, gyülhelyeken,
9928 15, I | tudósitásra adék utasitást.~Az országgyülésnek berekesztése minden perczben
9929 15, I | holnapután Pozsonyba mégysz országgyülésre, van ott okos ember elég;
9930 15, I | azonnal megütné a guta.~Az országgyűlés november tizenkettedikén
9931 18, 6 | mert egy ember sorsához országok sorsa volt kötve, s első
9932 3, VII | szerzett, részint pedig a külső országokban, ahol a sors széjjel hányta,
9933 9, II | száz meg száz mérföldön, országokon keresztül Magyarországba,
9934 12, V | Megereszkedett a baj az országon, addig óbégattak az emberek,
9935 18, 5 | franczia fogságba esvén, országról-országra hurczolták, igy lett belőle
9936 3, II | dolog, még mikor a francziák országunkban jártak; mert hiába, az ember
9937 9, I | vadászatok drága pénzébe kerültek országunknak, és alig három éve, hogy
9938 6, IV | lovászokért kiáltott, kik az országutat megkeressék; mert máshol
9939 6, IV | ki csak közel esett az országúthoz, köztük Jancsi is pajtásaival,
9940 19, II | a lány engedte, - ki az országutra, egyenesen felém; - a mészáros
9941 6, IV | zseb mellé dugtam, s az országútra esett... minthogy pedig
9942 10 | lépcsőzeten, s egyenesen az őrszobába, hol az őrtisztet oldalt
9943 10 | lesett, és bekisérte az őrszobáig, hol a dominoból egy magyar
9944 17 | feleresztők, magunk pedig őrt álltunk az utczaajtónál.~
9945 10 | magát.~Az udvarmester az őrtiszt szobájába ment, s elmondá
9946 10 | egyenesen az őrszobába, hol az őrtisztet oldalt inti, s körülnézvén
9947 5, III | orvosnak, - ez nem valami őrülési roham?~- A világért sem!~-
9948 2, II | kocsisom, kit kétségen kivül őrültnek hittem, míg ijedtségének
9949 9, II | tulajdon szentségét, az orvadász vétkét mégis legalább a
9950 9, II | minden félelem nélkül az orvadászok felé megyen elhatározott
9951 9, II | szemrehányás hangja meglepé az orvadászokat, és gyaníttatá velük, hogy
9952 5, VI | hozzuk életre? Szaladjunk orvosért.~- Jó lesz doktor Schedel.~-
9953 15, I | tudám kiterelni fejéből orvosi eszméit; állitám, hogy fájdalmaim
9954 9, I | tanácskozzék nyavalyájának orvoslása felől.~A párisi orvos megvizsgálván,
9955 13 | mivel lehetne leginkább orvosolni? Ilyenről beszéltek a férfiak.~
9956 15, I | lehet sok jó oldala.~Ügyes orvosom karomat helyreigazitá. -
9957 11, III | ne nyúlj a szegény ember orvosságához; - mert ha még azt is megrablod,
9958 15, I | Szomszéd szobában az atyus orvosságaimat, tapaszaimat rendezgeté
9959 18, 5 | rámérve, a fájdalomnak ez orvosságát nem lelte meg; hanem, hogy
9960 5, IV | a debreczeni czivis, az orvosságból nem egy adagot vesz be egyszerre,
9961 15, I | tapaszaimat rendezgeté az orvossal; Ninával együtt valánk,
9962 5, III | hogy mi hatása lehet ezen orvosszernek?~- Némi derültség.~- Na,
9963 11, II | hogy a gazdag ember az őrzésben jobban elfárad, mint más
9964 19, IV | vette, hogy én nem hiában őrzöm az ő padját. - Igaz ugyan,
9965 17 | nemzedék, mit mondana a hét ős, ha látná, mikor a zálogházba
9966 11, III | felejtették?~Mondd: hogy őseid vannak: hazudtold meg az
9967 17 | valának apáitok, - keressétek őseitek a gelsei ördögök között.~
9968 3, V | ilyen! - dörmögé még odább.~Oskola után haza kisérték a gyereket,
9969 18, 2 | magaslatról rendre mutogatá az ősök fészkeit, melyekből csak
9970 4, I | válaszolék zavarodottan és oly ostobán, mint egy kisbiró, ki akképen
9971 12, IV | egyiket jól eldöngethetné azon ostobaságért, hogy a konczot hosszú madzagra
9972 19, I | érhet meg valamit, hogy az ostora nagyot szól.~Én egykedvüen
9973 2, II | meglett... - itt rásuhintott ostorával - azt gondoltam én, ha a
9974 2, I | melyet húz, s az irgalmatlan ostort, melynek csomói csupa tréfát
9975 9, II | jóizüt nevettek, hogy az ostromból ily szerencsésen kimenekülnek.~
9976 7, III | tán megérdemli, hogy az ostromhoz küzdeni akarjon az ember?~
9977 9, VI | csöngése közben.~A csapszékeket ostromolták a hajtok borért, s minthogy
9978 8, I | megdült a sok bajnak az ősz fej, csendes álomba szenderedett,
9979 4, I | megszokásból, s minthogy az őszi nap néhány meleg sugara
9980 13 | sem vénülök meg itthon!~Ez őszinteség majdnem hihetetlen a mai
9981 4, II | üléséből, miután a társaság oszlani kezdett.~El nem tudtam gondolni,
9982 18, 3 | mely aztán kisebb körökre oszlott, s néhányan a hegynek azon
9983 19, I | pedig vendéghivó voltam, - őszre kelve szüret után kályhákat
9984 9, I | mennyibe kerül az, midőn késő őszszel, hideg reggeleken, vékony
9985 16 | láb alá keveredett ebeknek osztá ki a piszkafát, a lisztet
9986 11, III | ajtót, mely a bizalom benső osztályába vezet.~Higgyétek, nem olyan
9987 7, III | a házban, melynek egyik osztályában vidám fiúk zajgának, ha
9988 9, II | annál kevésbbé az egyes osztályokba, hol a tolvajvadászok hajnal
9989 13 | kihuzva zsebemből a tanodai osztályozást, s odanyujtván neki bővebb
9990 9, VIII | rekeszték belső része számos osztályra van eldarabolva, s így egyik
9991 19, IV | feledtem a bút, - utóbb osztán egyre-másra hordattam a
9992 14 | olcsó, hogy huszonöt botért osztogassák; mert akadna elég kemény
9993 18, 6 | megtakaritott filléreit kezdé osztogatni, egyszersmind megvigyázta,
9994 13 | tudom, a kétgarasosokat osztogatta volna-e bővebben, vagy a
9995 2, I | mikor minden gombóczon külön osztozkodtak; ha egyik ivott, ivott a
9996 7, V | szeretünk, azzal szivesen osztozunk, - mondja Sándor éppen azon
9997 7, IV | szenvedélyek, - tiétek e kebel, osztozzatok meg rajt.~Ezen öntudatlan
9998 9, V | vadászok a hajtók közé voltak osztva, egynéhány lóháton vezetve
9999 18, 1 | és minthogy a posztó nem őszül meg, bemeszelni pedig nem
10000 5, IV | meg a thens úr, hogy mi az otholsó ára?~- Nincs annak ára Mózsi,
10001 7, III | lehet ugyan nem szeretni, de óvakodjál, hogy bár egyet megvess!~ ~
10002 7, III | szobáig még gondolni is óvakodva merek.~- Azt hittem, - szólt
10003 5, VII | megőrzenünk, főleg pedig óvni a molyoktól, melyen a tudományoknak
10004 9, II | tamási vadászkerületben. Őz, dámvad, szarvas, vaddisznó
10005 9, VII | uradalmaidból? - Ezalatt érté: Ozora, Dombóvár, Sz.-Lőrincz és
10006 9 | EMLÉKEZÉSEK OZORA- ÉS TAMÁSIRA.~
10007 9, V | V.~Ozoráról indult ki a vadásztársaság
10008 15, I | bátyád~Kelmen Dömötör m. p. táblabiró.~Következésképpen
10009 12, III | III.~Fönt röpködött már a pacsirta a levegőben egyedül, s oly
10010 19, IV | én nem hiában őrzöm az ő padját. - Igaz ugyan, hogy egy
10011 9, III | szlavóniai gerendák képezik a padlásozatot. A szélesség tizenegy öl,
10012 8, III | voltam, földhöz dobtak, padlásra hánytak, mostak, szapultak
10013 14 | Deszkát mindjárt hoztak a padlásról, és Simonyi maga rendezte
10014 12, VII | gonosz - leszakad alattam a padló.~- Az meglehet, - hogy ilyen
10015 10 | útczáin végig nyujtózkodának padlók, s egy-egy lámpásos fiú...~-
10016 12, V | benne, azaz, hogy az átjáró padlókat is el kell pusztítani, azért
10017 12, VII | támolyogjon kend, hanem lépjen a padlóra! de Holló uram reszketett,
10018 10 | sáros utczáról, alföldi padlóról?~- Már uram, azt véltem,
10019 19, IV | padot. Körülnézek, de a padnak csak a forgácsát találom.
10020 19, III | nem is hallgatja meg.~- A padotokért szegődöm én, hugom; azért
10021 5, III | mondja az orvos fölugorva a "pagát ultimótól".~- Ne keljen
10022 7, III | a legérdekesebb hölgy a páholysorokban! Nem, - ő a nyers paraszt,
10023 14 | Éppen akkor ért haza, mikor pajtásai már javában busúltak érte,
10024 11, III | bukott erény, melynek árával pajtásaidnak dicsekszel. Minő költészet, ...
10025 7, V | tőlem; de nem szégyent, mely pajtásaimnak való, kik szórul-szóra tudják
10026 4, II | veletek fiuk! - bucsuzám pajtásaimtól, - podgyászom a gőzösön
10027 14 | alkalom, midőn verekedő pajtásait hatalmasan legyőzheti, s
10028 6, IV | országúthoz, köztük Jancsi is pajtásaival, kik már hangosan kezdek
10029 6, V | Ferkó pedig egy-két jó pajtásával Jancsi mellett, kinek úgy
10030 14 | verebet számlálván meg, mire a pajtásokat majd megette a méreg, s
10031 14 | valamelyik végig nézve a pajtásokon, kik a tervet nagy örömmel
10032 14 | már ijesztgetni kezdék a pajtást.~- Ha nem adsz verebet,
10033 15, I | vendége valék; körében a pajzán fiúknak nevettem a készet;
10034 1 | vén bibliára kapocsnak. - Pajzánkodék a bolond, kedve telvén felültetni
10035 1 | kellene, köszöni szépen a pákozdi biróságot; - adják másnak,
10036 9, III | két átalag bort, s otthon palaczkokra huzván, jó barátainak olykor
10037 15, I | nyelét, lesz akkor öröm Palánkon.~Ekként beszélgetve, Jancsinak
10038 3, III | keresett, hol a biró uram pálczájára nézve, hol meg a száját
10039 3, III | levegőbe kapván mogyoró pálczáját, teszed le most mindjárt?
10040 8, III | maga beszélt vele.~Tamási Pálné szerette lányát, egy kis
10041 8, VIII | emlékezettel oda, midőn Tamási Pálnét Örzsével a pislogó mécsnél
10042 1 | velem, koma! jó egészséget a palotai utnak!!!~* * *~A nap vérvörösen
10043 1 | feledékeny a bolond.~- Palotán ujra kikérdezlek.~- Meg
10044 10 | Este volt, egy roppant palotának fényesen világított termeiben
10045 2, I | meg senki.~Két esztendei pályámon annyit tanultam a gazdaságban,
10046 4, II | vezetőm volt az ösztön, mely pályámra kergetett, - jó tanácsom
10047 4, I | hogy már megállapodtam egy pályánál, melyben éppen Tüzkő Mihály
10048 2, I | sorsnak, midőn a gazdasági pályára tévedtem; hogyan, hogyan
10049 11, III | legeslegelől kell elkezdeni azt a pályát, melyet a ruganyos párnák
10050 11, III | darabban hozza el, - hogy egy pamlagon aszott méltóságos nyomorék,
10051 7, VI | ne búsuljon, ma nem lesz panasza rám, - mondja Varjas, Ágnes
10052 15, I | napra huzódott szivügyem is; panaszaimat a falaknak nyögém, sóhajtásimat
10053 18, 6 | évekig gyötré, hazájától, panaszának tárgyától annyi távolságra,
10054 17 | magam sem tudom... panaszkodék a vén csont... ha olyan
10055 3, V | megszorítván, katonának vitték. Panaszkodhatott akárki, ráfogták, hogy csavargó
10056 5, V | másik hiányzik, - barátom! - panaszkodik ő - higgy nekem, hogy ilyenkor
10057 12, II | csakugyan, soha sem is panaszkodott, hogy nyaka megfájdult volna, -
10058 4, I | tükörnél rendezé magát, - panaszolkodék, hogy a szobalány ma ügyetlen
10059 12, IV | hogy mire aztán megigérte a panaszolkodónak, hogy de ő mégis segit rajta, -
10060 14 | hosszas beszélgetés után panaszolkodott, hogy legszebb és legügyesebb
10061 3, VI | ezt a lányt - s eddig se panaszoltuk meg a megevőjét, ... s ha
10062 13 | azért, hogy nem hallott rám panaszt, az utóbbit pedig azért,
10063 6, V | szinte azt gondolta, hogy az pandúr.~Addig-addig ment tisztelendő
10064 3, V | kiczégérezte a biró s a pandúrok valahol megszorítván, katonának
10065 3, VII | ki bizott erejében, a sok pandurt meg is ugrasztotta.~Az öreg
10066 9, VIII | 120 hat ökrös szekér a pankai középpontra szállította.~
10067 13 | divatos eszeveszettség.~- Te Panni! ... fösvény asszony a te
10068 12, III | cserélné azért a kis piros pántlikáért, mely annak a szép leánynak
10069 19, IV | benyilóból egy szép hosszu pántlikát hozott ki, s mint nálunk
|