132-arulk | aruln-besze | beszi-csett | cseve-egyro | egysz-elszo | eltag-faba | fabos-folfo | folga-gondo | gondv-hazab | hazad-huzzu | idabb-kabat | kacsa-keser | keset-kital | kitan-korom | koron-leped | lepeg-megeg | megeh-megsz | megta-mozsa | mozsi-odaad | odaat-pantl | panyv-rende | rendi-szako | szala-szorn | szove-teket | tekin-tyuko | tyukr-varme | varna-zabba | zabla-zwei
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
10584 12, II | azt megkerüli, s egy-két rendirás mellett pénzt is ad neki,
10585 18, 7 | induljanak Szent-Györgyre; rendkivül fontos ügyben kéreti őket
10586 7, III | helyzetbe való menekülés rendkivüli erőlködésébe került.~- Nekem
10587 9, VII | történt, daczára a szigoru rendnek, mely szerint állomását
10588 8, VI | siránkozék odább, a jegyző pedig rendről rendre, darabról darabra
10589 9, VIII | elhatározta Kiss Ignácz, hogy a rengetegségekben hamuzsirégető telepeket
10590 1 | agyalta magát, szüntelen répába akadt a kaszája.~Nyugtalan
10591 13 | a jég? mikor lehetne már repczét kaszálni? a járványos szájfájást
10592 15, I | mit valaha nem hittem, repczével is kereskedtem. Nőm megelőző
10593 2, I | akármely dámának; - s ha nem reped is meg oly könnyen, mert
10594 14 | A korona mellett egy repedés van! beszéli a tiszt, utána
10595 15, I | volt kinyikkanó hangja egy repedt klarinétnak, kisértetve
10596 4, I | hogy biztosabb legyek, repetáltam a - leczkét.~A hölgy még
10597 11, III | szócskáért, hogy: szeret.~Repkény ilyenkor a szerelem, mely
10598 9, VI | szárnyas állatot vélnénk, mely repül, és igen gyakran akkor éri
10599 11, VI | szomszéd, - nem hiába van az a rés a keritésen.~- Hát már ezt
10600 19, I | készen leszek vele, ha nem restelli meghallgatni ezt a paraszt
10601 7, V | s véle e hímzést.~- Nem restelt azon órára gondolni?~- Lehetetlen
10602 11, IV | is megadnék érte.~- Egy részéért? - kérdi Vámody.~- De valamennyiért!~-
10603 5, III | nem ám?~- Hát mi volna?~- Részeg!~Sajnálom, hogy ki kelle
10604 6, III | mellé dugott.~Mint mikor a részeges embert egy tiz akós mellé
10605 18, 4 | körme közé kap egy aranyat, reszeletlenül nem adja ki kézből, - a
10606 16 | beszélé egy harmadik.~- Hát reszelt torma nem volna jó? - kérdé
10607 19, III | aztán a mint kivettem a részem, toltam én is odább a nagy
10608 11, I | leszen-e annyija, hogy én a részemet azéból majd visszavehetem?~-
10609 15, I | szentre, égre, földre, hogy részemre valami okosan megkezdem,
10610 5, V | hogy körülbelül hol? mely részen olvastak? - tehát bekörmölik
10611 9, II | Veszprém vármegyének alsó részén kezdődik a dunántuli alföld,
10612 1 | Szikszóinak, hogy a király részére nőt nézett volna ki; - szépet,
10613 11, II | kell? - mondja a fiú.~- Tán részes aratónak akarsz állni?~-
10614 1 | utunk, mint a deszka.~- Részesültek-e már a harmadik és negyedik
10615 9, III | csapásával mit sem törődve, reszketegen álltak meg helyeiken, míg
10616 18, 4 | semmit! - felel a leány, reszketve a pillanattól, midőn apja
10617 14 | küzdelem sokáig tartott, de részletekről nem akarok beszélni, elég
10618 18, 7 | igazság szolgáltassék mindkét részre és ha lehet, az egész vigan
10619 19, V | kutyák, mentünk az udvarra. A részünkre a félszerből kikiált egy
10620 7, III | száját, - pedig sokkal több részvéttel vagyok kedvencz alakom iránt,
10621 19, II | kertek szélén egy jókora rét volt... A milyen száraz
10622 16 | de hála istennek nem a rétemet keresem a határban, hanem
10623 17 | és minden csel után oda retiráltunk.~Még ez mind akkor történt
10624 13 | féltek tőle? kérdik önök.~Rettegtek, tisztelt olvasóim; mert
10625 11, III | kóstolgassanak; de kik nem rettennek meg, ha legeslegelől kell
10626 4, I | akarja - szerelmes vagyok!~Rettentően megbántam, hogy megkérdeztem;
10627 17 | látott meg egy nagy darab rezet, melyről egy barátunk azt
10628 4, II | akadtak pajtásaim, kik mint a rézkrajczár, mindenütt megfordultak,
10629 8, IV | kendet puskaporral, hogy úgy rezzeget?~- No, jól van, hát mondom.~-
10630 11, III | mert hogy egy indulatot rezzentsen föl, mely fészkiben háboritatlan
10631 9, VII | helyett gróf Eszterházy Rhédéről esik hanyatt, fejéből bugyog
10632 5, VIII | tudóstársaság...~- Az akademia... riad közbe amaz.~- ... Az akademiai
10633 15, I | együtt; szokatlan kopogatás riaszta fel ugy, hogy önkénytelen
10634 6, I | leány, nem tudván azt, miért riasztják így?~- Úgy is tudom, hogy
10635 17 | filiszteust kardra hányt.~Richard országot igért egy rossz
10636 3, VI | okoskodék az asszony.~- Mit ríkatja édesanyám ezt a lányt -
10637 3, I | megvénül; de ha majd vénségére ríkatják meg, nem a nénémasszony
10638 18, 3 | konvencziós banda, saját pénzéért ríkattatja magát; de most már csakugyan
10639 15, I | évébe: egy ép tüdejü fiu rikogatott bölcsőjéből, s a fiu nemcsak
10640 12, III | kendnek? - mondja a leány, rimánkodó hangon.~- De majd elfutsz,
10641 18, 3 | konvenczióból, hogy vissza nem rimánkodod magad.~- Majd csak gondomat
10642 7, II | úr! - mondja az asszony rimánkodva, - ha talán csak tréfa akar
10643 9, III | is remeke a magyarországi ritkább épületeknek, és azonkivül,
10644 9, V | mennyiben a vad eleinte ritkábban jött, mindig nagyobb élvezet
10645 5, VII | utazó barátunk ily nevezetes ritkasággal lepett meg bennünket; -
10646 2, II | csapázott a nyul után; a ritkuló fák mellett megállván jó
10647 19, II | legeltetett.~Mondom a soványság rítt ki az egész faluból, és
10648 8, V | feleségül téged.~Egyszerre rívafakadt a lány.~- Nojsz, - míg az
10649 12, VII | kend, hogy a sok sirást, rivást, nyöszörgést az egész falu
10650 16 | jöttek nagy nyargalva, s ezen robajra a várók is kiálltak az utra.~
10651 9, IV | uradalmakból.~A megindult hajtás robotosok által történvén, a közbeeső
10652 17 | Szegény jó barátunk azon rögeszmével ment be a klastromba, hogy
10653 3, I | édes szülém! - mondja nagy röhögéssel a gyerek.~- Hol találtad? -
10654 17 | tükörben látja, maga is röhögi.~Egyébiránt a mi már megtörtént,
10655 5, IV | parancsolja, vagy más, ki röhögni akar és irgalomból megengedi,
10656 5, IV | tünődvén azon, hogy miként röhögtesse meg vendégeit, kik egytől
10657 6, II | meg, ki széles kedvében röhögtette a többit. Ferkó lelkét fúrta
10658 12, III | III.~Fönt röpködött már a pacsirta a levegőben
10659 10 | ember, és a sült veréb nem röpül az ember fiának szájába.~
10660 9, VI | társakat vezetve.~Vékony lábai röpülve viszik; az ugrásoknál, midőn
10661 12, IV | mehetett, azt gondolta, nem rösteli a fáradságát, egy kerülőt
10662 3, II | teszi; mert még az eb is röstellene a szomszéd faluig menni
10663 9, II | ütni, czivakodni nagyon röstellették volna a kocsiban ülő urak;
10664 5, VII | VII.~- Nem röstellnének hölgyeim és uraim egy kis
10665 12, III | legényt, ki a lépést nem igen röstelte.~Gyanitotta a leány, hogy
10666 9, II | ismerős vadászt, ki előtt röstelték a dolgot.~- Az Istenért, -
10667 4, I | nézett, s én irtóztatón rösteltem, hogy borzasan jöttem, és
10668 18, 5 | kérdenem?~- Örökké! ... Rövidebb nem lehet egy meggondolatlan
10669 17 | bankófaló.~- Köpönyeget - volt a rövides válasz.~- Megint... - mondá
10670 7, III | tudta Leát méltányolni; mert rövidlátó volt. - Boldogságos isten, -
10671 8, III | most kéz alá az öreg, - rőfszámra is elég hosszú, gondolá
10672 9, VII | mit el nem égetünk, itt rohad.~Kiss megparancsolta, hogy
10673 14 | szokása volt.~Nevezetes rohama volt a franczia vasasokra,
10674 5, IV | hipokhondria? milyen sajátszerü rohamai vannak, ha búsul? himlőt
10675 9, VIII | fára másznak és várják a rohamot, s midőn a szarvas a kötélhálóba
10676 9, VI | merre biztosabb utat vél, rohan az üldözött társakat vezetve.~
10677 5, IV | lefogatja és fülébe olt.~Haza rohanok, hogy ahol találom, leszidjam,
10678 6, IV | kétségbeesett apa - neki rohanván Ferkónak.~- Hát én vádoljam
10679 2, I | kinyalogattam, legalább avval nem róhatta senki a parasztot!~A parasztok
10680 2, I | lányát. S mindezeknek egy róka-história lesz alapoka.~- Ugyan, lője
10681 2, I | birkanyájas olvasók, a czimből rókabőrt igérve maguknak czikkem
10682 9, I | maholnap az történik, hogy rókáért már külföldre nem megyünk,
10683 2, I | hogy utoljára történik a rókafogás.~ ~
10684 2, I | szóltak, majd elfeledtem a rókahistóriát. Ha megengedik, tehát újra
10685 7, I | Mi lesz belőlünk? mondja rókaképpel amaz, kit Ágnes asszony,
10686 2, II | az erdősarkon ácsorogni. Rókaprémes sipkáját fülig húzta, csak
10687 17 | meg mikor az öreg néni rókatuszlijába eleven rákot dugtam; - hát
10688 9, I | mennyit nem visznek ki a mi rókavadászaink?~Szja, nincs különben, mások
10689 19, IV | nénémasszonyon kifogott az álom, és a rokka mellett szundikáltában már
10690 19, IV | egyszer is megállt a kerék a rokkán, mindjárt szóhoz kapott,
10691 8, I | asztalra, mig lánya egy rokkának talpát rugdalva közben olyan
10692 13 | alul szabadultak ki, hogy rokon volt vagy nem, csakhogy
10693 9, VII | félbeszakadt.~A herczeg rokonát a miklósvári kastélyba kisérte.~-
10694 15, I | tévedett. Történt egyszer: rokonfeleimet szokott időben nem lelém
10695 1 | szárnyain a hetedik égbe, hol a rokonkebel mámoros boldogságában szentül
10696 15, I | meghalálozván, házi gondjait távol rokonságból egy özvegyasszony vitte.
10697 13 | megtörténik-e az, hogy valaki rokonsági viszony nélkül szivből törődnék
10698 18, 3 | atyjának olyasmit, hogy ő rokonszenvet lát, s a dolgot nem hagyja
10699 1 | Szétszakasztani sem akará a kedves rokonulhatást, mely, ha tüstént nem történhetnék,
10700 17 | a világ azt mondja máris rólunk: ezek valóságos eleven ördögök!~
10701 18, 1 | meg ismét az időnek, mely romboló hatalmát a sümegi hatalmas
10702 15, I | urambátyám.~- Ergo, mégsem romlik az én hallásom, megbocsátok
10703 3, VII | sőt ha elhallgatnád, azért rónának meg.~- Tekintetes uram!
10704 18, 6 | csapat osztrák fogoly, fél rongyban, gyógyulatlan sebbel; s
10705 11, III | azt mondhassa rá: minő rongyos!~Menj! küzdjél meg vele, -
10706 17 | főhadiszállás, - minden cselre onnét rontottunk ki, - és minden csel után
10707 18, 3 | kerekedik; a békák szörnyü ropogással sülnek el, s a hány a czigány,
10708 18, 3 | átkarolta, hogy a csontja is ropogott.~- Nem búsulok! - mondja
10709 8, V | magában küszködnék a jó a rosszal; - mielőtt a két indulat
10710 7, II | kérdi a nő.~- De talán mégis rosszkor választám a pillanatot?~-
10711 6, IV | Bocsássunk meg annak a rossznak is méltóságos uram, ...
10712 7, I | mindenféle szedett-vett portéka rothad ott.~- Már megint előhozza.~-
10713 2, I | veszedelemnek, mert a mint az első rovás megtellett, a zsidót birkabőrre
10714 2, I | zsidaja nem mert Vakabira rovásolni, mert az asszony elejét
10715 18, 5 | s igen jól gyanitá, hogy Rózáék Szent-Györgyön lesznek.~
10716 18, 3 | Sándor fia Szegedy uram Rózája mellett igen szivesen áll,
10717 18, 5 | De midőn azt hittem, hogy Rózámat itt lelem.~- Hadnagy ur,
10718 18, 2 | ketten, az öreg Szegedy, Rózának apja, és Horváth Zsigmondnak
10719 18, 6 | zaklatá a bizonytalanság, Rózáról idáig mit sem tudott, s
10720 18, 3 | lehetett folytatni.~- Beszéltem Rózával, nyilatkoztam; a leány szeret!~-
10721 7, III | lányok! a kertnek vannak rózsái és liliomai, a napnak vannak
10722 17 | hát mikor a "Jó illatú rózsás kertbe", melyből mindig
10723 7, III | még nem zaklatott kedélye rózsaszinben lát, hogy: mily kedves az
10724 18, 4 | ugyse, megeszi az embert a rozsda.~- Persze, édes apa, maga
10725 18, 4 | édes apa, maga engem félt a rozsdától?~- Jaj, bajos te veled beszélni.
10726 9, VIII | alkalmasakat kiszemelik, rudakkal lenyomják, lábait összekötik,
10727 19, I | gönczölszekerének vagy a rúdjából, vagy a kerekéből pottyant
10728 11, III | elkezdeni azt a pályát, melyet a ruganyos párnák hőse ásitozva regényekből
10729 5, II | szomszéduram maga, mert maga rugdalta ki a csizmát, midőn a mult
10730 8, I | lánya egy rokkának talpát rugdalva közben olyan öreg könyüket
10731 8, VI | pipájából a füstöt; csipheti, rughatja ő kelmét most minden, -
10732 2, I | pokróczot jó hosszút vettem, rúghatok, a mekkora tetszik, - nem
10733 18, 7 | kérését teljesiteni fogják.~- Rugja meg a bagoly a dolgát! -
10734 8, IV | vetve, mintha valamennyi rugós volna, azonkivül pedig a
10735 2, II | fellármázta, mely nagyokat szökve, rugta maga után a havat, s - uccu -
10736 9, I | mindenen, és csak később látja ruha darabjain, hogy itt is járt,
10737 18, 1 | jogát, hogy a meggyűlölt ruhadarabnak sorsát ő intézheti el, de
10738 13 | kisoványkodol legszükebb ruhádból, hogy az is megijed tőled,
10739 18, 3 | időt a köpönyeglopásra.~A ruhafogasokról szélről lógott le a köpönyeg,
10740 7, VI | nagyon szórakozott volt, ruhái helyett Varjas urat mosdatta
10741 15, I | Észrevehettem zavartságát pelyhes ruháimon, mióta kefe helyett kellemesebb
10742 13 | asszonynéném menyasszonyi ruhájának maradékát, fekete selyemanyag,
10743 15, I | testem, lelkem, szavam, ruhám, mindenem hazai volt, csak
10744 17 | adta, és a legszükségesebb ruhán kivül egynek-egynek nem
10745 18, 2 | velük ballagván a czifra ruhás banda, mely a hegytetőre
10746 17 | mindjárt elalszom, - mire egy ruhatartóhoz támaszkodtam!~- Nyakamon
10747 11, I | a szűrben és a hozzávaló ruházatban; pedig a mint mondják, zsákszámra
10748 9, IV | borokat, tokajit, ménesit, rusztit, pezsgőt, malagái, cziprusi,
10749 7, I | ki a pokol torkából olyan rút, fösvény lelket, mint Varjas
10750 1 | volna ki; - szépet, avagy rútat? nem szólott róla a krónika.~
10751 18, 3 | hanem ismervén a házi urnak sajátságos vendégszeretetét, és azt
10752 5, III | keresztül a czigányokhoz értünk.~Sajátszerű látvány, szomszédurunk erősen
10753 7, IV | véletlenül a visszaveretés sajgása nem unszolná, hogy ezt a
10754 9, VI | kemény csapást, mely annál sajgóbb fájást okozott, minél szigorúbb
10755 15, I | szabadon rendelkezhettem; de sajnálám, a bátyám utáni vagyont
10756 5, II | ember.~- Ilyen nyomorultat sajnáljon meg a nagyságos úr! rimánkodék
10757 17 | öreg! - szegény öreg! - sajnálkozánk valamennyien.~- Ejnye, ejnye -
10758 8, VII | az előljáróság hasztalan sajnálkozott Tamásinén, Keresztes azonban
10759 5, V | úgy-e barátom? - kérdem sajnálkozva.~- Inkább égett volna el,
10760 17 | szemekkel nézett ki, mintha sajnálná, hogy attól a két kis lyuktól,
10761 18, 3 | nagyságos ur, - hanem az anyádat sajnálnád-e, ha rajt érnék, mikor ludat
10762 13 | látott valamely szőlőben, nem sajnált egy kurjantást, hogy az
10763 5, II | azokat a huszasokat?~- Ha sajnáltam volna, nem adtam volna egyért-egyért
10764 2, I | kezéből kiütvén, a meszes sajtárba esett, s hogy aztán a mészszel
10765 7, I | minden harmadnap egy kis sajtot. - Ezen szavaknál Varjas
10766 17 | tojást tett nevezetessé.~Sámson kinjában egy szamárnak az
10767 7, VII | mondja Róza a bejövő Sándorhoz, - éppen most vetették be
10768 18, 1 | Károlyt; mi azonban ezúttal Sándornál maradunk, kinek sorsára
10769 7, III | kérdi Róza egészen föl és Sándorra nézve, csakhogy ismét az
10770 18, 2 | Szegedy Rózát, Kisfaludy Sándorral a hegyormon heverésző bandához
10771 3, V | tartotta.~- Mi van annál a Sánta-gyereknél? kérdé a tanitó úr.~- Arany
10772 3, V | hogy ketten markolták meg.~Sántáék Ferkója, mint a vadkender
10773 5, II | szomszéd, - bezzeg kergettük a sántákat. Buksi komától elgyürtünk
10774 3, II | keresett, addig emez ugyanannyi sántát, bénát segített a házereszek
10775 13 | gonosz jószág aratás óta sántit, s a bal sarkára nem lép.~
10776 18, 2 | izenetet, s ha a lova meg nem sántul utközben, a legelső napon
10777 1 | szőke Duna fodraiba dughassa sápadt képét.~Apródunknak lassu
10778 1 | oldalon. A bolondnak csörgő sapkája alatt a semmivel törődésnek
10779 19, IV(2)| szekér hátulján egy kényelmes saraglyában nyujtózkodik, hátulról vigyázva,
10780 9, II | szarvasok le ne egyék a saraglyából a szénát, engem meg le ne
10781 19, IV | igértek, ha beállanék hozzájuk saráglyásnak!2 Más időben tüstént velük
10782 1 | bálványait a földig, hol hóból, sárból gyurt képeket az erősebb
10783 5, VI | mikor a franczia katona sárgadinnye helyett "Sarkadiné"-t kiabált.~-
10784 19, I | Ebből édes Jánosom a két sárgának a füle sem látszik ki, bár
10785 19, I | néztem a csillagokat, mig két sárgánk a nappali forróság után
10786 19, I | voltunk, előttünk néhány pápai sárgarépás kocsi mendegélt; én pedig
10787 15, I | hasznát, ne feledd: utolsó sarjadéka vagy családunknak, korán
10788 15, I | Kelmen-családnak utolsó sarjadékaként bátran nézheték magam körül,
10789 18, 2 | tudva azt, hogy 1795-ben sarjuszéna volt az ágy a férfiaknak,
10790 16 | hogy a falusi ember az ajtó sarkában szokta tartani a - botját.~
10791 17 | hogy a földet kilöki a sarkából.~Mi pedig a hetes számnak
10792 5, VI | katona sárgadinnye helyett "Sarkadiné"-t kiabált.~- Igy hát nem
10793 16 | valamit? s mikor az ajtó sarkához került a szeme, mindig azt
10794 2, I | bőgé Vakabi az utczaajtó sarkánál alkudozó Szájadynak. A határozat
10795 9, V | melyeken fölkötő ezüst sarkantyu volt, paszománton lógott
10796 17 | hallom, hogy öreguram már a sarkantyuját is összeveri a - fogával.~-
10797 14 | inkább, minthogy a lovon a sarkantyúnak helye sehol sem látszék.~
10798 15, I | többnyire; harmadnapra kelve, sarkantyupengés kelte fel ábrándozásomból;
10799 2, II | haza jön, várja be az erdő sarkon, jó kedvében találhatja
10800 8, IV | elvesz az ötszáz is.~Minden sarkot kifürtetett otthon, két
10801 12, III | hogy édes apja majdnem a sarkukban van már, vele pedig Holló
10802 17 | elgyalogolt vele, s egy szük utcza sarokházának ajtaján besuhant.~Kopogat
10803 19, V | sem értem.~Azon közben a sarokházhoz értünk; benyitom a fakilincset,
10804 19, V | ablaka alatt volt, azért a sarokháznál a padra ledültem.~Alig igazodtam
10805 12, VII | játszott, s a kisdedet sarokról sarokra kereste, mig a kis ártatlan
10806 12, VII | bujóst játszott, s a kisdedet sarokról sarokra kereste, mig a kis
10807 16 | varrna érte neki egy uj sarut, mert a mostaniból kilátszik
10808 6, I | éjszakát. S ezzel összeszedett sátorfájával egyetemben, ment a kapu
10809 15, I | is elmondhatom a többit.~Sátorfánkat felszedtük, s mentünk a
10810 13 | s mindaddig csavargott a sátorok között, mig a férfit egyedül
10811 16 | falatot.~A mi belevaló, sava, borsa, - belefőzte az asszony,
10812 5, III | úgy, hogy szomszédurunk savanyúvizes üvegből iszik, s ha jól
10813 5, VI | orvosért.~- Jó lesz doktor Schedel.~- Jaj, tekintetes úr, csak
10814 13 | ugyan használgatták; mert Schnellernétől igen gyakran hallám, ha
10815 15, I | ő "zwei"- és én "drei"-schrittben. - Belesültem a nagy mulatságba.
10816 9, V | egy összerogyott a kapott sebben, azért a többi nem változtatott
10817 18, 6 | szerelem;~Ámor nyila miként sebző,~ S mi az édes gyötrelem.~
10818 11, III | barátunk papirosai közt ült, segédei hosszú asztalokra nyujtózkodának
10819 15, I | édes apámnak testvére volt, segédtiszt az inszurrekcziónál, - bal
10820 14 | látta a borzasztó munkát, és segédtiszteinek egyikét azon izenettel küldé,
10821 14 | másik tábornok hozzá küldé segédtisztjét, hogy az ütközet után jőjjön
10822 15, I | izé! hogy is hivják no, segéld kimondani, bizony nem jut
10823 12, VII | szót tudott szólni.~- Ne segéljünk? kérdi újra a legény, -
10824 12, IV | panaszolkodónak, hogy de ő mégis segit rajta, - már az majdnem
10825 2, I | egymással; de ha más nem segít, Szájadyék a kert alatt
10826 18, 4 | tünődik a leány.~- No hát majd segitek én, bizalmatlan és engedetlen
10827 16 | istenem! odavagyok, hogyan segitesz meg?~Mondtam, hogy használt
10828 3, II | ugyanannyi sántát, bénát segített a házereszek alá. Újabban
10829 6, V | tagadta ő sem, hogy az úristen segíthet, csakhogy az egyszeri czigány
10830 8, IV | komám, hisz ezen egy kézzel segithetek mindjárt.~- Volna kelmed
10831 14 | megcsipik, mielőtt a harmadik segíthetne, azonban pedig a vasmarku
10832 7, I | kedves Varjas úr, - nem segíthetném ebben a jó szándékában? -
10833 6, III | III.~Az ördög csak segíti a maga legényeit, ne búsuljunk,
10834 14 | tekintget.~- Azon könnyü segítni! mondja Simonyi.~- Lehetetlen,
10835 1 | miatyánkot mondani fogod.~- Segitségeddel neki indulok.~- Kezdd, én
10836 12, II | ki aztán jó szóval és jó segitséggel megmentette őket Holló uram
10837 3, II | vajon nem kell-e valahol segítségre lenni.~Mig a másik a harmadik
10838 9, IV | főkötőjü horvát asszony jött segitségül, ezek már értvén az ilyen
10839 5, V | küldöm a könyvkötőhöz, hogy segítsen rajtok.~- Szép dolgok ezek,
10840 8, VI | az a kőszivü gazember.~- Segítsenek rajtam kigyelmetek! - esdeklik
10841 7, VII | mondja Sándor gombolyítni segítvén a fonált, mely egy negyed
10842 19, II | voltaképpen én nem is kerültem sehova, mert a faluban maradtam
10843 18, 4 | hogy lakat alatt voltál, és sehová sem eresztettelek.~- Valakinek
10844 8, III | akarom, vagy nem akarom.~- Ej selma! ... bizony még azt várod,
10845 17 | úgy, a fiamat gondoltam, a selmának a köpönyege olyan dohányszagú,
10846 13 | ruhájának maradékát, fekete selyemanyag, violaszin virágszövésekkel,
10847 12, III | asszony azt a vasárnapi fekete selyemkendő fejtakaróját aligha el nem
10848 13 | násznagyomnak és a kérőnek selyemzsebkendőt adtunk ajándékba, s ezen
10849 19, III | idevaló.~Alakjaim nem a selymes világból valók, hősömet
10850 18, 7 | mind a leányt mind a fiut, semhogy e kényes dologban kutatódzni
10851 5, I | Szomszéduram! (megurazzuk egymást, semmibe sem kerül.)~- Mi baj? -
10852 5, IV | magát a nyers bőrben, hogy semmije sem látszik.~De ekkor jött
10853 5, VIII | valaki kimondja ezt a szót: Sénátor.~Gessler uram hajdanában
10854 8, VI | Keresztes felé fordulván.~- Én senkiért sem szedem le gunyámat, -
10855 19, III | él már, nincs nekem már senkim itt e földön.~Ezt olyan
10856 3, I | akarsz lenni, rá ne fogj senkire semmit; mert az árulkodás
10857 6, IV | Nohát én elmondom, ha senkitől sem hallá.~- Jaj Istenem, -
10858 2, I | kinlódtam; kirohantomban a seprőt is felrúgtam, pedig két
10859 11, III | fát azon vágták, az eldült seprű ő utána kiabált, - azt hinnéd,
10860 13 | asszonyt, ki az esküdtre seprüt fogott, mint a ki háza körül
10861 19, III | most nekem olyan, mint egy sereg senki.~- Mind, az egész
10862 15, I | volt karmester, de volt serege a botnak: nem volt méla
10863 14 | akadt; midőn az egyesült seregek Vandomme táborát szétverték,
10864 13 | szomszédjáén is megfogta, és ha seregélyeket látott valamely szőlőben,
10865 19, I | rakok, - karácsonytájban sertésölő is voltam; igy aztán a sok
10866 14 | s igy isten csudájából sértetlenül megmenekült, s minden bosszuja
10867 7, IV | laknak.~Vágy, szerelem, - sértett hiuság, bosszú, - égető
10868 17 | reggelit - s ezzel a benyilóba sétált.~- Tiz forint pengő - orditott
10869 17 | hét mulva mérnök barátunk sétáltatta meg.~Bezörgetett az öreg
10870 9, VI | terjedelmének, mely a hosszú sétára nem igen volt alkalmas,
10871 18, 3 | véli Róza, - én elengedem e sétát.~- De mi akkor egyedül maradunk, -
10872 14 | násznagyhoz akarván átszaladni, a setétben néhány diákra botlottak.~-
10873 18, 2 | testőrtiszt.~- De már úgy siessünk a paphoz! mert én össze
10874 12, II | mondani akar.~- Márpedig hiába siet, Holló szomszéd, - mert
10875 4, II | kalandregéit, az utczára sietek, fölkeresem a legzajongóbb
10876 15, I | kelte fel ábrándozásomból; sieték az ajtóhoz, melyen kedves
10877 18, 3 | a házon tul érvén el, a siető köpönyegnek gallérát megfogta.~-
10878 9, VI | Kérdik a segitségére sietők.~- Jaj, miféle gazemberek
10879 18, 6 | s a mint mehettek, ugy siettek hazafelé; de minél közelebb
10880 11, III | is adom a lányt, - mondja sietve, - mert utóbb a nyakamra
10881 1 | óranegyeddel az egyesülendők elébe sietvén, zsebemben leltem a papirt,
10882 13 | nojsz, akkor meszeltek, sikáltak, tisztogattak szobát, kertet,
10883 18, 2 | s a korcsmáros ilyenkor sikáltatott, meszeltetett, hogy az esztendei
10884 15, I | tánczot, megkezdem, bizonyosan sikerülni fog. Választottamat felkérem:
10885 13 | tekintetétől; és ha előmenetelünk sikerült, nem annak örültünk, hogy
10886 19, II | is szemközt vele.~Nagyot sikoltott e leány a kutyától ijedtében,
10887 15, I | Legelőször is egy nagyot sikoltottam, mi tán kurjantásnak is
10888 7, III | egyik kezével annak arczát simogatá.~- Most én vallatlak ki
10889 17 | vendéglőből, annak posztóját végig simogatván, - finom, finom, bizony
10890 14 | mészárosnak lakolnia kellett; mert Simonyira másnap huszonötöt vágtak.~
10891 11, III | könnyen süvegeltet, annál simulóbb tehát egy fiatal nő, midőn
10892 9, IV | használhatósága ellen semmi kifogás sincsen.~A hajtásra éppen úgy készittetett
10893 18, 6 | csókolom földedet.~Oh, Húnnia, sinylettelek,~ Kedves honom, tégedet!~
10894 2, II | erdősarkon ácsorogni. Rókaprémes sipkáját fülig húzta, csak olykor-olykor
10895 15, I | mint a minő zaj fogadá a sipládának epedő kinjait. Tanuja valék,
10896 8, I | közben olyan öreg könyüket sir, hogy kötényével föl sem
10897 5, IV | sem éjjele, sem nappala; sír, nevet, káromkodik, bukfenczet
10898 13 | szegény asszony mégis nagy siránkozással ment be a nagyasszonyhoz,
10899 3, VI | leányom, - szólt az asszony a siránkozóhoz... ilyen ám a fiú...~- Hát
10900 8, VI | míg az özvegy, s a lány siránkoztak, ő kigyelme bárányképpel
10901 13 | Midőn meghalt, nem kellett siratókat fogadni, ott volt az egész
10902 18, 3 | holott ő most a multakat siratta.~Bizony, magam is azt mondom:
10903 3, VI | tartóztassalak vissza?~A leány csak sirdogált az egész beszéd alatt.~-
10904 3, VII | sok idő mulva akár holtig sirhatsz.~Elvették tőle a levelet,
10905 16 | veszteg, ha megkötik.~- Ne sirj gyermekem, - vigasztalá
10906 8, VI | anyám.~Szegény öreg hadd sirja ki magát.~
10907 12, V | megbirkózni a folyóval, sirját találá ott.~Azonban volt
10908 18, 6 | Fájdalmimmal nyájaskodom,~ És sírok, ha nevetek.~Ily zűrzavar
10909 18, 6 | határa szerelmemnek,~ S ha siromon tul nincs vég,~ Szeretem
10910 13 | tetszett, midőn a férfiak ugy sirtak fölötte, mint valami gyermek,
10911 7, V | pillanatban, midőn az anya sírva jött ki; mert az álom fölébreszthetlenné
10912 9, V | pedig a vén Bihary húzta a sirvavigadót.~A vadászatot megelőzőleg
10913 9, IV | menetet vagy ötven darab tarka skót kopó zárta be, s igy már
10914 18, 6 | keletkeztét végre is kimondja:~1-ső dal:~Az életnek tengerében~
10915 17 | pénteken reggelre egy nagy sódart evett.~A második, a mint
10916 7, I | hitben, hanem ha én behozom sodrófámat.~- Ágnes asszony, engem
10917 6, I | szakad; s a másik oly erősen söpör, hogy az új söprő tövig
10918 6, I | udvart; mintha kérők elejbe söpörnének össze.~Meg-megnézik egymást,
10919 6, I | küldözgetnék, vagy a tornáczot söpri, vagy az udvart; mintha
10920 6, I | erősen söpör, hogy az új söprő tövig vásik még ma; s én
10921 8, V | valami a konyhán.~- Lesz söprünyél! - kiáltott az asszony, -
10922 17 | egymásután került zálogházba.~Sötétkék volt szegény ördög, mintha
10923 8, VII | volt, s még aznap, ámbár jó sötéttel, már a falu határán volt.~
10924 19, IV | vetődött a tájra, a sok koma, sógor, biró uram leányát a nyakába
10925 19, III | öregapám, keresztapám, ángyom, sógorom, a ki csak valaha üngöm
10926 13 | kik atyafiság, komaság, sógorság és egyéb barátságnál fogva
10927 7, II | meg a tüdőt, hogy fáradt sóhajokban lankassza meg a kedélyt.~
10928 3, VI | hol leszünk mi akkor? - sóhajt a legény.~- Ki itt, ki amott, -
10929 15, I | panaszaimat a falaknak nyögém, sóhajtásimat inasom értelmezgeté.~- Teins
10930 4, I | szeretője, majd lesz!~Nagyot sóhajték; - mert hisz egy elkárhozott
10931 7, II | lankassza meg a kedélyt.~Férjét sóhajtja vissza a nő, apját a lány, -
10932 4, I | nem hallja, hogy csak sóhajtok.~- De miért?~- Hát ha tudni
10933 19, I | rossz is volt, de jó is!~- A sokából a mint hallom, kelmed eléldegélt,
10934 7, II | Miklóst járni.~- Uram! ... nem sokallja meg ezt a kint?~- Boldogságos
10935 15, I | előre tódulni, mentem a sokaság után; végére kiváncsi voltam
10936 2, I | űznek gyenge oldalainkkal.~Sokfélét próbált ember vagyok, szinte
10937 7, VI | asszonynak több lesz ez a soknál, és ha Sándor át akarna
10938 16 | kérdé a negyedik, - az sokról használ! - bizonyozá odább.~
10939 16 | kend az istent.~- Ezzel a somfával meg téged, ha el nem lódulsz,
10940 9, IV | pinczékben száz meg száz hordóban somlyai, badacsonyi, szekszárdi
10941 9, IV | ütközetre; kezdődött pedig Somogy és Tolnamegye szélén, és
10942 18, 5 | leány pedig elég marad Somogyban, Zalában, egész Magyarországban,
10943 9, I | az úr úgy járt, mint a somogyi ember, ki a lovát mindenfelé
10944 2, I | Az ifjú úr Kaposvárott~Somot, almát, körtvélyt bár eleget
10945 19, IV | vén néni ki a benyilóból sompolygott elő az én beszédemre, s
10946 5, III | nevetve.~- Szegény szomszéd, - sopánkodám, - ilyen hipokhondria!~-
10947 5, IV | oltottak?~- Dehogy oda, - sopánkodék a jámbor, - ha csak a karomba
10948 4, II | ez urfiakon, egyik azon sopánkodott, ha meglátszott, hogy kedves
10949 4, II | szegény apák! hányféleképen sopánkodtak ez urfiakon, egyik azon
10950 9, VII | Pápa, Győr, Pest, Pécs, Sopron, Bécs és Gráczból idesereglett
10951 9, IV | baromfiakkal, melyeknek ápolására Sopronmegyéből két aranycsipkés főkötőjü
10952 19, IV(2)| A dunántúli kerületet a sopronmegyei tyukászok járják be, és
10953 9, IV | az ilyen dolgot, minthogy Sopronvármegyének fölső része legnagyobbrészt
10954 9, III | s a nagyértékü épületek sora hirtelen egy lángfolyammá
10955 12, VI | legény a házatlan zsellérek sorába áll ki, könnyebb lesz a
10956 15, I | i. a szaladó nemességnek sorait megállitandó, a nemes atyafiak
10957 1 | lévén, megmutatni a teendők sorát.~A türelem szakadni kezdett;
10958 5, V | kulcsát kérte, - néhány sornak olvasása után a pinczébe
10959 9, II | vadas-kert, melyben én, e sorok irója valamikor gyakran
10960 9, II | legalább a bocsátandók közé ne sorolná.~Ezen eszmével tehát, midőn
10961 12, IV | átjáró volt, hogy a másik soron levőkhöz átmehessenek; mert
10962 13 | a kenderlopó, vagy nem?~Sorra ment a munka, a nagyasszony
10963 1 | Eleget okoskodott az apród, sorsának elintézésén, de a jó gondolat
10964 18, 1 | Sándornál maradunk, kinek sorsára legtöbb befolyása volt apja
10965 18, 4 | lassankint megnyugodott a sorsban, arczán elsimult a gond,
10966 2, I | Nincs gonoszabb kocsis a sorsnál, mely a göröngyökön legkiméletlenebbül
10967 19, III | falusi legény bevárja békén a sorsot, mely előkerget egy olyan
10968 14 | való régen bőgött ki.~Ilyen sorsuk volt, ámbár Simonyinak annyiból
10969 11, I | a dolgot, - már ez a mi sorsunk édes szomszéduram, magának
10970 19, IV | veszi észre, hizik, avagy soványkodik belé? De a ki a megvirradott
10971 17 | vágott közbe az öreg sóvár képpel, két kézzel is nyulván
10972 15, I | akár te - külföldi után sóvárog, vagy, a mi több, sváb leányt
10973 19, III | városon a szőnyegek és spanyolfalak mellett.~Minden ember olyan
10974 6, II | inkább duplán fizetném a stólát.~- Csak mindig tréfál a
10975 18, 2 | Mihály uram katonája nem strázsálná ott a hegytetőn.~- Ma-holnap
10976 14 | azt mondja Simonyinak.~- Strázsamester uram, jelentem alázatosan,
10977 2, I | gondolá - ha a jegenye sudarára a gyenge babszár rákanyarodik.~
10978 2, II | fütyörészett, nótáira megingott a sudaras fenyő; meleg takaró alatt
10979 4, I | én is voltam ám olyan sűdő-ember, mint maga, hanem most már
10980 6, III | fészerben az estve, hogy a süket is meghallotta; édes apám
10981 15, I | urambátyám! félreértés, nem süketség.~- Hasztalan okoskodol;
10982 17 | mert ez bizonyosan el sem sül, meg nem is szól.~- Hát
10983 17 | én szobámban, mindannyian süldődiákképen akkorban tanultunk leginkább -
10984 18, 3 | czigányok ülőhelye alatt süljön el néhány szüreti béka.~
10985 11, VI | utolsó szónál két ölnyit süllyedt alatta a föld a verem fenekéig.~
10986 5, II | szomszéduram, azért nem süllyedtem el.~Éppen egy koldus ment
10987 18, 3 | békák szörnyü ropogással sülnek el, s a hány a czigány,
10988 9, V | sátor, az egyikben hideg sültek és italok álltak készen,
10989 14 | levetette a szakácsnéval a sültet.~- Na, de az már mégis megmaradhat
10990 18 | kegyelmét, Zalamegyében Sümegen birtokos tekintetes Kisfaludy
10991 18, 7 | Sándor, - hanem ha annyira sürgetős, mennünk kell, hogy harag
10992 1 | gyalogutak egyikén eltávozott, sürgölendő a dolognak végkimenetelét.~* * *~
10993 19, III | se jobbra, se balra nincs sürgős utam, maradok ott, ahol
10994 1 | készületét a kápolnába menésre, sürögvén az anya körül, nehogy a
10995 9, IV | értek a középponthoz, annál sürübben rakták a tüzet, s a folyton
10996 1 | kicsi kápolna fatornyával, a sürüből néhány gyalogut ágazott
10997 19, V | néha-néha ki-kiverekedett a nagy sürűségből, azért a mint hozzája vethettem,
10998 9, VII | hagyta el, nehogy egymásra süssék el a fegyvert.~Dámvadakra
10999 11, III | pusztán, hogy a nap rátok süssön. - Nem, nem! jól látja a
11000 19, II | az enyémért majd engemet sütnének.~- No hát, maradj csak parasztnak.~-
11001 9, I | s én könnyelmüen másfelé sütögetem a fegyvert.~Bocsánat és
11002 19, VI | harmad napja legeslegfőképen sütött-főzött volna, az bizonykolta legjobban,
11003 11, III | hajas burgonyát mindig maga sütötte, s ilyenkor nagy urias könnyüséggel
11004 9, V | ezüstrojtos három szegletü süveg cserfa-diszitvénynyel.~Borsiczky
11005 5, VI | már az ajtónál elkezdték a süvegelést, ha aztán beljebb eresztettem
11006 5, VIII | póznára, hogy az emberek azt süvegeljék.~Ezt már mind hallották
11007 11, III | még a vénnel is könnyen süvegeltet, annál simulóbb tehát egy
11008 12, I | kárörömmel nézi, hogy nem kell süvegelve elmenni a ház előtt, hanem
11009 5, VIII | hogy rendesen megemelinti süvegét, ha valaki kimondja ezt
11010 16 | hogy némely ember mikor sug, éppen olyan zörejjel teszi,
11011 7, I | embert, midőn megérti a jónak sugallatát, és szánva-bánva veri mellét.~-
11012 4, I | az őszi nap néhány meleg sugara az épület alatt igen kedvesen
11013 15, I | jelent, hogy urambátyám sugárágyú nélkül nem tágit.~- Voltál-e
11014 7, III | madarait érti, s a csillagok sugarai ő hozzá futnak le a magasból, -
11015 8, VIII | mint a fölkerekedett nap sugarait az ablakra ereszté, saját
11016 1 | visegrádi berkes oldalon, vékony sugaraival a fák egyikének derekához
11017 11, III | kapott, a nyár az égető sugarak alá kergetett; a jónak egy
11018 10 | körülnézvén néhány perczig sugdosott neki.~Az egész dolgot csak
11019 18, 7 | mialatt Horváth Zsigmond sugott valamit unokájának, s az
11020 19, IV | kifért.~- Van itt valaki? - sugtam be az ablakon.~- Van, van! -
11021 6, III | Hallottam ám! - mondá félig súgva a lány, hogy a legény szinte
11022 1 | találkozott, röviden fülébe sugván a tagadó választ.~A kérelem
11023 18, 2 | megtettek érte, hogy egy ismerős suhanczot visszaküldtek Kisfaludy
11024 11, III | beszéd, ... a gondolatok súlya többször jelentkezék. Egy,
11025 18, 4 | kilenczvenkilencz lenne a ráadás; mégis súlyba vetvén önmagát, nem akarta
11026 11, IV | valamit.~- Biz az is szép summa lenne készpénzben, - mondja
11027 3, VII | asszonynyal s az alispán úr rövid summában előadta, hogy a lánynak
11028 7, II | megboldogult ügyvéd úrnak, hogy egy summácskát kölcsönöztem neki.~- Szabad
11029 5, IV | böjtöt prédikál, de maga sunkát eszik; és még kevésbé tartom
11030 1 | óráinak egyikében a visegrádi sűrűkbe tévedett, gondolatainak
11031 5, V | ime meglátszik.~- De minő sűrűn van ez a körmölés?~- A mint
11032 3, III | nagy bolond ez az asszony - suttogott egy pár czifra bundás ember,
11033 15, I | sóvárog, vagy, a mi több, sváb leányt akarna hozni a házhoz:
11034 13 | csikót adott el a kakasdi sváboknak, hogy többet ért, mint te,
11035 9, VII | Ezalatt érté: Ozora, Dombóvár, Sz.-Lőrincz és Kaposvárról
11036 18, 3 | szavát eligérte.~Megint a szabadba kivánkozott a társaság,
11037 3, III | megholt asszony keze alól szabadítottam el, édesanyám! amott fekszik,
11038 7, III | föl, vagy a szenvedélyeket szabadítsa el, hogy öljék meg a lelket.~
11039 8, I | sem birja száritani, hanem szabadjára folydogál le végig mind
11040 14 | A szállásrendelvényt, ha szabadna kérnem, őrmester úr, az
11041 15, I | Apai örökségemről ugyan szabadon rendelkezhettem; de sajnálám,
11042 12, VII | az időt, hogy most hogyan szabadulhat.~Alig tett a fiú néhány
11043 8, IV | lett volna kihuzni; nem szabadulhatott, végre megszólamlott.~Ezt
11044 3, II | körültekintene, hogy merre szabaduljon, egy szétszakadt golyódarab
11045 18, 6 | nélkül pusztitott.~Meg kelle szabadulnia a panasznak, - s mint a
11046 14 | mint halász, átöltözötten szabadult ki a várból, midőn aztán
11047 13 | között, kik szárnyai alul szabadultak ki, hogy rokon volt vagy
11048 5, VIII | szerént?~- Igen, az akademia szabályai szerént!~- Kérem, - jegyzé
11049 5, VIII | által elfogadott nyelvtani szabályok szerént?~- Igen, az akademia
11050 12, VI | minőt a gyarló emberi ész szabhat, és maga sem tehet róla,
11051 17 | milyent alig varrt még a szabó.~- No meghiszem, de ilyen
11052 11, III | jámbor állatra, felvarrattad szabóddal; ez nem elég, lovaidnak
11053 17 | köpönyeget, ... kár volt a szabómunkáért pénzt adni! - Azonban szinte
11054 3, I | minthogy ma éppen olyan új szabott, és töretlen vászon fehérnemüt
11055 12, II | pokolba, mintha csak neki szabták volna.~Valaha iskolába is
11056 13 | a nagy tajtpipából, mi a szádban van, azt tartom került volna
11057 6, I | ugyan nem hallod, hogy a szádhoz mérjem a kenyeret, ha megéhültél,
11058 19, III | legyen!~Nem is az irigykedés szaga ütötte fel az orrom, hanem
11059 5, VII | nyulat, úgy érzi meg a te szaglásod az idegen tárgyat. Fogadd
11060 11, II | apám talán oda is utánam szaglászna, kivált ha megtudná, hogy
11061 17 | s várja meg, mig a viz a szájában forrni kezd, és én becsületemre
11062 2, I | utczaajtó sarkánál alkudozó Szájadynak. A határozat után betántorgott
11063 7, VI | akarna jönni, Ágnes asszony szájánál nagyobb ágyú nem készült
11064 16 | istentelenkedék a férfi.~- A szájával veri kend az istent.~- Ezzel
11065 10 | az álarcz leple alatt a szájba ment, - a pezsgős poharak
11066 13 | repczét kaszálni? a járványos szájfájást a marháknál mivel lehetne
11067 8, IV | ahol nem kellett, saját szájizéhez vette a mértéket; s minthogy
11068 17 | a sirást is olyan ferde szájjal csinálja az ember, ha tükörben
11069 7, III | iránt, minthogy egy olyan szajkót akartam volna közel ereszteni
11070 15, I | Tágasabb térre érkezénk, a szájtáltogatók ezereihez zajongó csapat
11071 13 | fogott, mint a ki háza körül szájtátó lett volna.~Mutatta nekem
11072 12, IV | tudniillik az utczaajtóban állt szájtátva, - az esze pedig a másik
11073 13 | meghallhatná, ha valami tejes száju gyermek "vén bolond"-nak
11074 2, I | tönkrejutott közbizodalom, szájuk a tisztujitásban úgy kitágult,
11075 1 | rendelél, koplalni nem akaránk, szakácsnéról is gondoskodánk, s hogy
11076 1 | Palotára parancsoltalak!~- Szakácsnét nem rendelél, koplalni nem
11077 14 | zöldségről is levetette a szakácsnéval a sültet.~- Na, de az már
11078 8, VII | ahogy lehet; mert az út szakadékos, ekképpen jó késő lesz,
11079 1 | teendők sorát.~A türelem szakadni kezdett; Szikszói levert
11080 1 | méltóztatott; s ha kedvesétől szakadnia kellene, köszöni szépen
11081 18, 3 | egyébiránt azt tartom, mi sem szakadtunk le az ágról.~- Jól van,
11082 4, II | öt és hat óra közt időt szakaszthatott volna.~Eszembe jutott, hogy
11083 5, VII | érzek! - mondja ismét a szakosztály elnök.~- Jól érzed! - mondja
|