132-arulk | aruln-besze | beszi-csett | cseve-egyro | egysz-elszo | eltag-faba | fabos-folfo | folga-gondo | gondv-hazab | hazad-huzzu | idabb-kabat | kacsa-keser | keset-kital | kitan-korom | koron-leped | lepeg-megeg | megeh-megsz | megta-mozsa | mozsi-odaad | odaat-pantl | panyv-rende | rendi-szako | szala-szorn | szove-teket | tekin-tyuko | tyukr-varme | varna-zabba | zabla-zwei
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
13089 12, V | már még ujabb fájdalmat is várna, neki készült, hogy azt
13090 18, 2 | ő nagysága s a parancsot váró korcsmárostól kérdi:~- Ha
13091 18, 1 | hatalmát a sümegi hatalmas váron is megmutatta, hát még egy
13092 19, III | én emberem, szinte mint a városi hős, meg is házasodik.~A
13093 15, I | urambátyám.~- Még nem, mi városiak utolsók vagyunk.~- Most
13094 13 | addig gyötrik zene, ének, varrás, rajz, táncz és sovány eledellel,
13095 3, VI | maradok, - mondja a lány, - varrására ejtvén el egy könnyet.~-
13096 17 | hisz jóravaló ember nem varrat most már kéket.~- Megkövesse
13097 16 | meg vele a csizmadiát, ha varrna érte neki egy uj sarut,
13098 5, IV | nyomorult házalót nyers bőrbe varrnak.~De édes barátim, - nem
13099 18, 2 | erről a sok mennykő dült várról itt jobbra-balra, az már
13100 17 | csak egy kék köpönyeget varrtak volna a világon?~- Igaz,
13101 19, IV | mintha csak a dolmányomhoz varrták volna a falut, ugy beléje
13102 15, I | gyorsan haladott, csak az időt vártuk nehezen, midőn a titkot
13103 7, V | értem, - mondja magyarázatot várva Róza.~- Hosszabban néztem
13104 15, I | szokta; Lizinek is a téglázó vasa elégszer kihült, s hogy
13105 16 | hajszolta, a mely cseléd vasaltatni akart, annak azt mondta:
13106 5, IV | Jancsi bácsi! - kiálték rá a vásárálláson.~- Nem hallom! - mondja
13107 13 | posztót megvette itt az ireghi vásárban, olyan két esztendős csikót
13108 3, VII | háboruban aligha valami vásárja nem volt, akkoriban nagyon
13109 5, II | a csizmát, midőn a mult vásárkor egész éjen hegedültette
13110 15, I | gyáros, a kinél urambátyám vásárlást tett!~- Hát mégis jól hallottam,
13111 12, III | mondani, néném asszony azt a vasárnapi fekete selyemkendő fejtakaróját
13112 5, IV | nemzetet, melynek nevével vásárokon és búcsuhelyeken dicsekedni
13113 13 | azután az ireghi bucsún és vásáron néha előkapta a férjeket.~-
13114 18, 1 | eszeágában sem volt e miatt vásárra sietni, hogy ehelyett is
13115 14 | hogy a győzelemhez szokott vasasok másnap hozzák helyre a csorbát.~
13116 14 | Nevezetes rohama volt a franczia vasasokra, kik rut mészárlást álltak
13117 17 | az öreghez, kit éppen egy vaskályhának összesározásánál találtam.~-
13118 14 | segíthetne, azonban pedig a vasmarku közlegény azt is nyakon
13119 18, 2 | megindult Szent-Györgyről, Vasmegyéből vagy huszad magával, odaszámitván
13120 19, II | a jó embernek is el nem vásnék az emlékezete, - de lássa
13121 18, 4 | ugy tartottalak, mint a vasorrú bába, hogy lakat alatt voltál,
13122 8, III | keresett kutatott, míg a vásottabb legénynek olyan feleséget
13123 1 | erény.~- Mártirnak nagyon vastagra hiztam.~- Hivalkodás az
13124 9, VIII | hogy a kötélháló ujjnyi vastagságu kötélből oly ritkán van
13125 13 | még ilyen.~Nem érte meg a vasutat, gőzhajót: hanem a kik aztán
13126 13 | hallotta már asszonynéni, hogy vasuton is járnak az emberek valahol
13127 11, VI | későig még ébren voltak a vászoncselédek.~A kerti házból legkényelmesebben
13128 9, VI | nagy bot van, hogy a mint a vászonfalat nyomja valami, rögtön odaüssenek,
13129 9, VI | prefektus nyughelyét keresvén, a vászonfalhoz dőlt, nem gondolva, hogy
13130 9, VI | hogy a kinn levő gránátos a vászonfalon észrevevén a nyomást, a
13131 3, I | arra a gyerekre, talán a vászonfélének sem ártana, ha sorban járna
13132 9, VI | kéré, menne személyesen a vászonkerités mellett, nehogy nyilást
13133 9, VI | gyanura adott alkalmat, hogy a vászonkeritésen rést törtek a szarvasok,
13134 9, II | várakozik rájuk, látva azon vászonkeritést, mely a nagy vadászatok
13135 16 | pedig nem az ejtette a vászonkorsóba, hanem Pál István.~Meg mikor
13136 9, V | állított, zöld viaszkos vászonnal behuzott sátor, melyben
13137 9, III | rögtön odarohantak, és a vászonra verve, a vadat visszarezzentették.~
13138 19, III | akasztám... ugy lógott a vászontarisznyában az a kevés enyém, hogy szinte
13139 11, III | mondám, küzdjél! Eleven váz, rád nézni borzalom, ...
13140 15, I | gyára volt Ausztriában, a védegylet óta pedig Pestre tette át,
13141 15, I | kedélyeket újabb mozgásba hozá a védegyletnek jótékony eszméje: bennem
13142 11, III | ágaival hajlik alá minden védelemre.~De soká küzdött egyetlen
13143 8, VIII | mikor az elhagyottakat igy védelmezi.~Kivülről mintha kocsi állt
13144 9, III | tűz ellen erős boltozatok védik a belsőt, kivül pedig villámháritókat
13145 15, I | rejtheté el a belvihart, a védnek megosztott szenvedései könyeiben
13146 7, III | igazat fog-e mondani, vagy védszerül ő is a tagadás fegyveréhez
13147 17 | kapott atyafiság előtt azzal védte magát, hogy ő és a tudománya
13148 4, II | néhány nap, aztán végbucsut veendek tőled Pest; hol barátaimnak
13149 4, II | s még néhány nap, aztán végbucsut veendek tőled Pest; hol
13150 18, 5 | tovább a leány körül; hanem végbucsúul mondja:~- Tehát isten velünk!~
13151 19, V | tovább, mire aztán a ház végéből embernyomot hallok, és utóbb
13152 1 | kantárral futtatának a vágás végéig. A kápolnához közelitvén,
13153 14 | azt mondja:~- Na, nekem végem van, ha ez a tintanyaló
13154 14 | De ezért már a világ végéről is visszajöttem volna! -
13155 4, II | szomszédnéjával beszédét végezé, s minthogy éppen szemközt
13156 15, I | gondoskodom én, egy hónap alatt végezheted dolgodat.~Ezt boldoggá tettem
13157 9, V | figyelő vadászok szeme láttára végezni.~Végre a hajtás egész erejével
13158 11, III | értek az utasok, beszéltek, végeztek, s Budainak utasitására
13159 13 | a leányt.~Közbenjáróval végezték el a dolgot.~- Én hisz hozzá
13160 2, II | fagycsipett tagjainkat.~Dolog végeztével újra szánra rakodánk; szél
13161 7, II | azonban, tudtommal, be van végezve és ezeket ön meg is nyerte.~-
13162 13 | tudtam is ám, hogy csak végezze el a sirást, okvetlenül
13163 17 | bizta, hogy az illetőkkel végezzek el minden ügyet, - most
13164 18, 2 | Károly pedig gazda; csak végezzék el az iskolákat Győrött,
13165 17 | köpönyeget hoztam öreg, hanem végezzen hamar, mert itt fagyok meg
13166 12, VII | kend, hárman könnyebben végezzük.~- Kendtek leskelődtek ugy-e?
13167 6, IV | Kántor István uram! lassabban végezzünk!~- De végeztem én már -
13168 1 | a horpadást.~Szikszóinak végfeltétele volt, a leendő egybekelést
13169 2, I | uraztak, a tiszttartó - véghetetlen duskáskodó, ki az uraságéból
13170 11, III | szeretetéről beszél, elmondja, hogy véghetetlenül szereti, éppen úgy, mint
13171 18, 3 | Az öreg Horváth Zsigmond véghetlen boldog volt. Alig beszélt
13172 6, III | hevertek éppen az ő földjük végiben, hihetőleg Jancsi a tegnapi
13173 18, 6 | hogy a leány megtagadja végkép, hol fog a csomó megoldatni?
13174 12, V | a jó barátok nem akarják végképen elhagyni, úgy az úr isten
13175 9, VI | annyira ment, hogy a hajtóknak végképeni lerészegedésétől lehetett
13176 8, V | mintha előbb maga akarna végképpen jóllakni győzelmével, egyetlen
13177 1 | eltávozott, sürgölendő a dolognak végkimenetelét.~* * *~Nagy csinnal rendezett
13178 2, I | kiálta rám:~- Nem veszed föl?~Végpillanatomat a kisbiró állta körül, nyakában
13179 7, II | Varjas kezeibe kerül, - mi végpusztulást jelent.~- Tizezer forintot,
13180 12, I | az ingóság, s mikorra a végrehajtási összeg födözve volt, nem
13181 7, I | aszkórban vagyok én? hogy végrendeleteket firkáljak.~- Jó! ... ezt
13182 7, I | ezer, meg ezerszer, hogy végrendeletemben megemlékszem önről.~- Emlegesse
13183 16 | halljam kendnek, - toldá végről, sürü könyhullatások közt
13184 18, 6 | Békét nekem még sem hagy;~ Végső vesztem után vágy.~Az élettel
13185 1 | az esküvőket - hallod a végszavakat...?!!~- ...holtomiglan,
13186 1 | pokolban is esik vásár.~A végszavaknál már a kápolna ajtajánál
13187 2, II | is édesapádnak nézed? - a végszónál már agyonpuffantám a tyúkászt.
13188 11, III | utasitására gondolva, halljuk a végszót:~- Tudja édes Budaim, mennyi
13189 5, V | dolgok, hanem van még egy, mi végtelenül bosszant!~- Ugyan mi lehet
13190 17 | kihuzta, és igy a mit tudott, végtől-végig mindent próbálgatott, -
13191 14 | végtére is békesség lett végük, és Simonyi a kálomista
13192 8, VIII | ezen papirost a világért se vegyék le az ablakról.~- Eddig
13193 9, II | leghatalmasabb urak voltak, velük vegyesen mások is, kik buja élvet
13194 9, VII | erdőségnek mégis valami hasznát vegyük?~ ~
13195 7, III | félelem és szeretet: - ennyi vegyület együtt, nem lehet tagadni, ...
13196 18, 3 | szépen, s ujra a mulatók közé vegyültek, hol a fiatalok éppen zálogosdit
13197 8, VIII | VIII.~Vegyünk egy pár lélegzetet, s menjünk
13198 2, I | állapotában, könnyebben végzendi számadását.~Mig az öregek
13199 13 | asszonnyá?~Megfoghatatlanok a végzésnek utai; a legderekabb magyar
13200 1 | közelebb vitték a bizonytalan végzetig.~Szikszói sem ránthatá ki
13201 7, V | viszonynak egy ünnepélyesebb végződése még mindeddig be nem következett.~
13202 1 | mely a pinczebevétellel végződvén, az arczszinezet leginkább
13203 5, V | legjobb szándék mellett sem vehet könyvet, mert nincs pénze.~-
13204 18, 4 | józan ész a gazda; de nem veheted rossz néven, hogy apai kötelességemnek
13205 18, 6 | békességem,~ Lelket alig vehetek,~S pedig az én ellenségem,~
13206 5, V | minek tudniillik hasznát vehetem; de még ebből két hirlap
13207 14 | el.~- Nem sok hasznunkat vehetnék, uram; mert ezeknek asszony
13208 13 | gombóczot; mert utóbb a vékonya is kidagad belé. Édes leányom,
13209 10 | előbb, semmivel sem mondá vékonyabban:~- Fáczánt és pezsgőt!~Az
13210 19, II | vastagon énekelt, én a mellé a vékonyát adtam. Mondom tehát, hogy
13211 18, 3 | szabódik a czigány.~- De azt véled, rajkó, hogy ebben a szép
13212 19, III | csak nézi;~Azért van a kend veleje~Hogy a kárt meglássa vele,~
13213 9, VI | farkas támadta meg! - Lőn a vélemény, melynek következtében sebesen
13214 2, II | válogatott! igazítá ki Peti véleményemet.~- Mi történt azután?~-
13215 4, II | egyetlen egyet sem.~- Isten veletek fiuk! - bucsuzám pajtásaimtól, -
13216 9, I | párisi nevetett e különös véletlenen, és szerencséje a budainak,
13217 19, III | foltja kerül; - faluban a véletlenség gyepen, réten, kertek alatt,
13218 10 | itt van, s mielőtt mi azt vélhetnők, hogy tán valamit itt felejtett,
13219 3, III | lehajtja a fejét, szinte azt vélné az ember, hogy a fölhozott
13220 9, VI | hosszában, egy szárnyas állatot vélnénk, mely repül, és igen gyakran
13221 19, IV | Beszéd közben hivogattak velök, jó fizetést igértek, ha
13222 2, I | hizókat eteti.~- Kár vesződni velők, holnapután mind a kettőt...~-
13223 17 | barát jött s a mint jónak véltük, bajuszt csináltunk neki.~
13224 9, VI | a prefektust szarvasnak vélvén, olyant vágott rá, hogy
13225 1 | udvarból.~- Csitt, gyerek! egy vénasszonyért futni és hová, ha mindenütt
13226 16 | elszenvednie.~Tele volt a szoba vénasszonynyal, s a ki mi bolondot meghallott,
13227 15, I | beszédeket; Hollinger te-poharas vendégei engem is körüldongának.
13228 5, IV | hogy miként röhögtesse meg vendégeit, kik egytől egyig szakasztott
13229 5, IV | Mózes! - mondja a szomszéd, vendégeivel az udvarra állva, tünődvén
13230 18, 2 | otthon elkészült, igy a vendégeskedés sokkal olcsóbba került,
13231 18, 2 | megüresült nyiláson hajtatott a vendégfogadóba.~Szólt a keserves nóta;
13232 18, 2 | hogy ő nagyságát a sümegi vendégfogadóban fogadják; mert ő nagyságának
13233 18, 5 | kocsist a hegy lábánál a vendégfogadónál; tehát se látója, se hallója
13234 18, 2 | Mihály uramat, elcsalták a vendéglőbe, ott egy kis falatozás után
13235 17 | mondá, s kihámlott az új vendéglőből, annak posztóját végig simogatván, -
13236 9, VI | mulatság dugába dőljön, a vendéglősöknek megparancsoltatott, hogy
13237 18, 3 | tréfát; tehát megmaradt vendégnek.~Amily hosszú volt a vonal
13238 2, II | Puskámmal bundám alatt, a vendégoldalok közé vettem magamat. Mentünk,
13239 10 | Harsogott azonban a zene, - a vendégraj álarczozottan hullámzá körül
13240 14 | bámulva néztek a váratlan vendégre; de midőn Simonyi megismertette
13241 2, II | szegénységünket, vegyen részt a kurta vendégségben.~Már most önök is tudják
13242 10 | hadnagy barátja lejövén a vendégségből, átadá dominóját, mit ő
13243 8, I | mikor tudniillik egy-egy jó vendégséggel a meghizott ludról lekapták
13244 18, 3 | a házi urnak sajátságos vendégszeretetét, és azt is észrevevén, hogy
13245 8, VIII | igazságosak, - legyetek vendégszeretők; mert nem tudjátok, hogy
13246 3, III | hazaérhetett volna a gyerekkel, a vénebbek is előkerültek, s éppen
13247 16 | hallatára mondták még a vének is: gyermekeim, összevalók
13248 16 | is jól tudta, hogy a mely vénember asszony után bolondul, csak
13249 5, VI | téged is eladna Emich, csak venne meg valaki, - de az ördög
13250 3, I | az úrfi pedig jó hasznát venné még valaha, ha most eszébe
13251 13 | egy tenyérnyivel kisebbre vennéd, mit gondolsz, tán szebb
13252 17 | különb van, ilyent én meg sem vennék, aztán ezt talán a moly
13253 11, III | hogy egy ilyen ember még a vénnel is könnyen süvegeltet, annál
13254 7, VI | csak hagyjon lélegzetet vennem!~- Meglesz, ... mondja Ágnes...
13255 13 | körülsétáld a világot, s majd vénségedre keress egy fiatal lányt,
13256 15, I | nagyot hall, ez pedig a vénségnek az oka.~- Szegény urambátyám!~-
13257 3, VI | Leányfejjel csak nem vénül meg itt a te kedvedért.~- ...
13258 18, 4 | te már a nyakamra akarsz vénülni, ugy-e?~- Ej, ej, kedves
13259 19, III | el.~A mivel az isten áld, ver;~S a ki istent kér mindennap,~
13260 16 | Elverd azt a mennyországba verbuváló dicsőségét a vén üdvösségének...!~-
13261 15, I | családunknak szilajkodó vére bennem csakugyan lohadásnak
13262 14 | csiripolnak bennük.~Diák és verébfészek! e két szó is eléggé ösmeretes,
13263 14 | toronyórának lapja körül verébfészkek vannak, s az anyányi verebek
13264 18, 2 | üdvözölvén, tréfálódzva mondja:~- Verébfészket szedni mennek az érdemes
13265 14 | diákpajtásokban, s eszük egészen a verébfogásra veszett, s már ijesztgetni
13266 18, 1 | az a jó tulajdonság, mi a verébmadárban, hogy mennél jobban szidják,
13267 16 | formájából; s mig valamiképp a véréből kimosták, volt mit elszenvednie.~
13268 9, III | megriadt állat saját helyére verekedett, és a nagy életveszedelemmel
13269 12, V | hanem a szántóföldeken is verekesznek, és még azt sem kérdik a
13270 11, VI | bizonyosan farkas van a veremben!~Ezen szavakat Budai egy
13271 15, I | avatkoztam, ez volt csendes véremnek medre; végre, mit valaha
13272 2, I | hogy Szájadyék éppen a veremre menjenek, hova előre már
13273 14 | őket embereivel, hogy oly véres lett, mint valami mészáros.~
13274 18, 6 | gyötrelme élődött lelkén.~Mennyi vergődés, mennyi nyugtalanság! az
13275 16 | csakhogy most már a sok vergődésben a gyeplő fogta meg a gazdát,
13276 13 | saját körében tekintélyre vergődött; de hasonlót nem igen, és
13277 6, IV | beszédből valahogy csak tisztára vergődünk, ... a mi kis eszünk van
13278 9, I | szántunkból most már magunk verjük.~Most veszem észre, kegyes
13279 11, II | marad ökre, lova, búzás verme, keresse azoknak párját,
13280 9, VII | jégről rendelkezheténk, így a vérnek folyása meg lőn akadályozva;
13281 3, II | hogy látná, hogy miért vernélek meg; de igy nem bántlak;
13282 7, IV | küzdelem első zajgása sem verődött át lelkén...! megvárja,
13283 9, V | az űzött vad csapatokba verődve, a vezető után rohant, hogy
13284 15, I | mint a lotyogókörtvély, verőpózna nélkül is leszakad.~- Csak
13285 9, II | Felel az angol olyan hideg vérrel, mintha engem az uri-utczából
13286 18, 6 | értelmezéséül irám ki e verseket, itt sem remélt még, kivált
13287 19, IV | kidörmögni. Elmondtam a versem, melyben szépen azt is megmondottam,
13288 9, I | nagyszerűségében bizonyosan kiállja a versenyt, és még annyi áldozatot
13289 11, II | várván fiát, hogy annak egy verset mondjon, mely bucsúztatónak
13290 16 | hogy készen volt az egyik verssel, megint ujra kezdte a másikat,
13291 7, I | megfenyítik a testet.~- Gyalázatos vérszopó! ... riadt föl Ágnes asszony,
13292 7, IV | Varjas végképp elhagyatva a vértől.~- Olyant, a mit maga sem
13293 1 | palotai utnak!!!~* * *~A nap vérvörösen csapott fel a visegrádi
13294 16 | mondá az egyik, - a fogai is vérzenek... előbb azokat is ki kellene
13295 19, III | Nem látom én, ... ked...ves nén...émasszony; pedig az
13296 11 | szolga jó négy ökröt, ... veséig fohászkodott: Uram s én
13297 12, VI | mindent.~Mi nem tudjuk a vesék titkát, mértéket veszünk
13298 19, III | rám nézett a leány, még a vesém is érezte, azt hittem volna,
13299 6, IV | mondja a gróf, - inkább vesszen el a pénz, minthogy ennek
13300 3, I | maradsz, mig bejövök és vesszőt hozok! majd adok én neked,
13301 18, 6 | A jobb ember könnyen vész.~Az ész ezer bajt okozó:~
13302 15, I | csuklójából kifordult. A veszedelemből távozni akarék, s ekkor
13303 2, I | az asszony elejét vette a veszedelemnek, mert a mint az első rovás
13304 9, VII | miklósvári kastélyba kisérte.~- Veszedelmes a seb? - kérdi a herczeg.~-
13305 9, III | istállóba csapott, mi annál veszedelmesebb volt, minthogy az istállók
13306 11, V | vegye el maga.~- De majd veszek én mást, aki nekem tetszik, -
13307 17 | dohányszaga van, - pedig... az a veszekedett kölyök megint dohányzott.~-
13308 3, II | számra eljár messze földre veszekedni; nem tud otthon meghalni
13309 9, II | rengetegben, s néha nem csekély veszélylyel czipeljék el az elejtett
13310 12, V | biztos ember tudja; mert veszendő az ember, pedig ez a titok
13311 19, IV | szinte körülnézett, nem veszett-e ki a nagy ládája? Szinte
13312 6, IV | megkeressék; mert máshol nem veszhetett el, s míg azok fölnyergeltek,
13313 3, VII | beszélt a biró, csak el ne veszítsd a levelet, mert ha elveszted,
13314 10 | irótársaim a franczia életből vesznek tárgyat, a nélkül hogy úgyszólván
13315 6, V | idejött - csakhogy ritkán vesződik az Isten a csudatételekkel! -
13316 12, III | csak haszna legyen.~- Ne vesződjél, édes hugom.~- Hát miért
13317 2, I | A hizókat eteti.~- Kár vesződni velők, holnapután mind a
13318 2, I | után betántorgott fonással vesződő feleségéhez.~- Itthon vagyok! -
13319 2, I | faluhosszában; Zsuzsika kérőivel vesződött fárasztó álmában; csak a
13320 9, VIII | megfoghatóvá teszi, mily vesződséges a szarvasbikának összefogása,
13321 9, VIII | használható vadat pedig nagy vesződséggel kiszabaditják a kötélhálóból.~
13322 17 | után még huszonnégy óráig vesződtek a tábori orvosok, mig a
13323 3, VII | tekintetes uram, legalább mi nem vesződünk vele.~- Még valami jut eszembe, -
13324 4, I | mint kedves anyám, mikor Veszprémben bérmálásra állított ki.~
13325 4, I | több volt, mint a mit a veszprémi és fehérvári gyümölcsös
13326 12, V | apjában legjobb emberét veszté el. Mindenféleképen igyekeztek
13327 1 | leggyakrabban Bartos Imre lakában vesztegelt; nem tudjuk, a pörkölt hús
13328 18, 6 | engemet:~ A szív szerzi vesztemet.~71. dal:~Édes, kinos emlékezet,~
13329 6, IV | volna, vagy hogy a gróf vesztené el a pénzét; s ha ő megtalálná, -
13330 9, VI | huszonegy lövés történt, tetemes veszteség volt, főleg aranyakban.~
13331 9, III | érezék az ozorai tüzet.~A veszteséget nagyobbitá még az alábbi
13332 18, 5 | czigányok leginkább eszüket vesztették, az ajtó mellett álltam,
13333 4, II | Hát mondtam én azt, hogy vesztettem el valamit?~- Igazad van,
13334 16 | hogy az ilyentől el nem veszti szomját az öreg, ... de
13335 15, I | csapatván, eszméletemet vesztve kapu alá vonszoltattam:
13336 12, VI | a vesék titkát, mértéket veszünk a cselekedetnek, s azon
13337 3, VII | anyám az árulkodást nagy véteknek mondá, de hisz ha teins
13338 12, II | minthogy a gyalogutról a vetéseken át nem lehet megszökni,
13339 2, II | ballagván, hogy észre ne vétessék. A róka lehúzta magát, Vakabi
13340 9, VII | herczeg főorvosával ápolás alá véteté a megsebesültet.~Szerencsére
13341 9, II | s a ki nem látta üzőbe vétetni e sajátszerü népességet,
13342 1 | folyamodást összegyurtan asztalára vetette, parancsot adott Szikszóinak
13343 12, I | itt-ott egy-egy forintot vetettek az előbbeni szóhoz.~- Én
13344 2, II | főztük a taplót, hánytuk vetettük a szót, kit ide, kit oda;
13345 17 | hétszer egymásután zálogba vetettünk, anélkül, hogy egyszer kiváltottuk
13346 9, VII | különben is vidám állat üzőbe vétetvén, szüntelen lótott-futott.
13347 15, I | szoknyáinál, inasomnak legkevésbé vethetem szemére. Egyébiránt ilyes
13348 11, VI | várván a jó alkalmat, hol vethetne neki egy gáncsot, hogy hosszában
13349 19, V | sürűségből, azért a mint hozzája vethettem, éjfélt kiáltottam.~Elfeledtem
13350 2, I | ne tulajdonítsátok ezt vétkemül, kezeim nagyon hozzá szoktak
13351 9, II | czélpontnak álltak ki, nem annyira vétkes a vadász, midőn ingerlékeny
13352 9, II | szentségét, az orvadász vétkét mégis legalább a bocsátandók
13353 7, I | asszony! Ágnes asszony! ne vétkezzék, - ne kivánja, hogy én vétkezzem;
13354 7, I | vétkezzék, - ne kivánja, hogy én vétkezzem; ne zavarja el az embert,
13355 8, VI | hisz az Istenadta le sem vetkőzött már maga.~Keresztes fülelni
13356 19, IV | módosabbnak a lánya után vetné el a szemét.~Utóbb aztán
13357 19, I | jöttem mentem, mig a falunkba vetődtem, ott bakterrá szegődtem...
13358 19, I | csillagok közül esik, hát vette-e kelmed észre, hogy a gönczölszekerének
13359 3, V | kiáltá, hogy igaz.~- Hol vetted hát? - rivalt rá a tanító
13360 9, VII | hogy négy helyen halmokat vettessenek föl, miket czövekekkel maga
13361 8, VII | megszokottjából az utczára vettetik ki, ... érezte ugyan, hogy
13362 18, 4 | lenne a ráadás; mégis súlyba vetvén önmagát, nem akarta hinni,
13363 4, I | eltávolítá a nő, s a hölgy ölbe vevé a kislányt, felém hozá,
13364 17 | az öreg, jobban szemügyre véve a kikémlelendő tárgyat,
13365 18, 6 | ismert meg engemet,~S észre vévén inségemet,~ Összecsapta
13366 4, II | váczi-utczában laktam.~Bucsut vevénk, a hölgy oly mosolyogva
13367 12, I | kiabált a kisbiró, s a vevők itt-ott egy-egy forintot
13368 18, 5 | büntetésemet.~- Meddig tart e vezeklés, ha szabad kérdenem?~- Örökké! ...
13369 9, V | lóháton, és Borsiczkynak vezénylete után rendezték a hatalmas
13370 14 | magát:~- Üsd a mészárost!~A vezényszó nem hiában hangzott el,
13371 18, 6 | dolognak, s ha az isten haza vezérel, az igazi nyomot ki fogom
13372 3, II | kérdi másodszor is a vezérgyerek azt a másik fosztogatót.~-
13373 3, I | agyon csúfolnak, ... meg a vezérségből is letesznek.~- Micsoda
13374 15, I | hallásom, megbocsátok mindent, vezess gyermekedhez.~* * *~Szent
13375 5, VII | szivesebben megyünk, - tehát vezessen bennünket.~- Hipp, hopp!
13376 7, IV | melyek egy tetemes birtokba vezeték őt; kezdődött a számlálás:~-
13377 13 | ötven olyan asszonyt, kinek vezeték-nevében ugy ott van az Y betü, mintha
13378 9, III | darab, melyeket a lovászok vezetéken is csak nagy erőszakkal
13379 9, VIII | tengeri szépen az ajtóig vezeti, s a kerítésben még több
13380 1 | nem sikerül?~- Lakodalomra vezetlek én, természetesen egy csókért
13381 9, V | vad csapatokba verődve, a vezető után rohant, hogy a menekülésre
13382 18, 3 | óvatossággal járnak, s ekkor is a vezetőnek kezében ugyancsak tanácsos
13383 9, II | lovaikat a fővadász udvarára vezettetni, hol tárczájuk tartalma
13384 9, V | faoszlopokra állított, zöld viaszkos vászonnal behuzott sátor,
13385 6, I | nem azt mondta-e mindig: Vicza! meg ne mondd anyádnak.~-
13386 9, VII | Andersonnak nyugtalansága is, vidámabb lőn a társaság, s a mai
13387 8, V | nem megyek el! - mondja vidámabban amaz.~- Akkor én megyek
13388 9, V | égett, a csoportokat zene vidámítá alant, fönn a termekben
13389 13 | szivesen türte, felesége a vidéknek legderekabb asszonya volt,
13390 13 | Schnellerné pedig, mint a ki a mi vidékünkön legidősebb, de legszemesebb
13391 1 | termet odahagyván, az ajtóban Vidorral találkozott, röviden fülébe
13392 1 | kiváncsian közelitvén meg Vidort.~A kápolnához érvén, lováról
13393 5, I | nótáját:~Ne szomorkodj, légy víg!~Ilyeneket szokott kedves
13394 18, 2 | hogy a czigány most már vigabbat is húzhat.~Kiszálltak a
13395 18, 3 | hogy a magyar ember sirva vigad, és vigadva is szokott sirni, -
13396 9, VII | hadd szóljon, s mindenki vigadjon.~Erre aztán lőn zaj, a hajtók
13397 19, IV | s be? miért nem állok a vigadók közé? a sok szóra olykor
13398 18, 3 | magyar ember sirva vigad, és vigadva is szokott sirni, - talán
13399 15, I | késztetének, mi a farsangi vigalmakban keringő alkalmával szép
13400 18, 6 | önmagávali tünődés, mely nem vigasztal; hanem gyötör, s annyi panasznak
13401 8, VIII | ügyvéd úr jó lelkében, ki a vigasztalást oly szivesen tette.~- Lesz-e
13402 11, IV | csak az maradt neki vigasztalásul, hogy ezt még Budainak visszaszolgáltatja.~ ~
13403 3, IV | Három fiam van úgy is, - vigasztalgatá magát az asszony; s ha másképp
13404 9, VIII | az nem valami nagy baj, - vigasztalja Kiss Ignácz, kerül az én
13405 6, IV | fölnyergeltek, nem győzte vigasztalni kit az úristennel, kit meg
13406 12, V | előljárók, és elmondván annyi vigasztaló szót, mennyit jó szivvel
13407 18, 4 | rabigában volna, - s egyedüli vigasztalódása, hogy az ifju szintén bakóban
13408 16 | Örzsének sem esett nagy vigasztalódására a tisztelendő ur közbenjárása,
13409 8, VIII | többi az én gondom, csak vigasztalódjék meg, holnap sem kell kimenni
13410 9, I | bajban, s én már régóta vigasztalódom némely jelenségekben, melyek
13411 16 | elmaradjon. Ilyenkor mindig azzal vigasztalta magát, hogy: megvan!~A falun
13412 19, IV | Hadd legyek én koldus, vigasztaltam magam, s hogy a leánynak
13413 18, 3 | veszedelem elmult, s olyan vigat rántottak elő, hogy a nagyságos
13414 16 | üdvösségének...!~- Uram ne vigy a kisértetbe! rémült el
13415 17 | Vigyáztam, - azaz hogy a vigyázásban a kályha mellett elaludtam
13416 6, IV | Utánatok ment-e? - kérdi nagy vigyázattal a pap.~- Én a mint a dülőútnak
13417 4, I | annyira visszatért, hogy vigyázhattam magamra, hogy a széken egyenesen
13418 4, I | megfogadám, hogy máskor vigyázóbb leszek; - s mig én ezen
13419 15, I | háromság úgy segéljen, nem vigyázok se tyúkra, sem szapuló-sajtárra. -
13420 19, V | hogy valamiképen én is vigyem őtet.~Ott voltunk az ablak
13421 3, II | látsz?~- Semmit, - mondá vigyorogva amaz, s mind a ketten a
13422 9, I | összeszedegetjük, a mit a vihar elszórt, senkinek sem jutott
13423 6, IV | bizonykolni, hogy más nem is vihette el, de meg szemükkel látták,
13424 7, III | előérzet ösztöne, - itt a tudás világa van, mely ugyan nem az igazság
13425 9, II | háromszáz szarvasod olyan világcsuda, számitsd ki hamarjában,
13426 4, II | szamár éppen nem illik a világi életbe, s ha már éppen Pesten
13427 19, V | holdvilág is már jobban világitott, de a mint most láttam,
13428 10 | roppant palotának fényesen világított termeiben udvari tánczvigalom
13429 8, VII | úgy a sarokba huzódik, s a világjáráson bánkódva fájdul meg.~Minél
13430 17 | köpönyeget magán a hold világnál.~- No látom már, hogy füstön
13431 15, I | olvasnék az utcza felőli világosabb teremben, be nem látván
13432 1 | házasságnak szent igáját.~- Uram! világositsd fel a tévelygőknek elméjét!~-
13433 1 | eszük.~- Uram, áldassék a te világosságod!~- Inkább az árnyékban menjünk,
13434 9, III | el a vidéken, s éjjel a villám az istállóba csapott, mi
13435 9, III | védik a belsőt, kivül pedig villámháritókat alkalmaztak; hanem ez egyszer
13436 9, I | ellenségek mennydörgés és villámlás közt tanulják meg azt a
13437 9, IV | badacsonyi, szekszárdi és villányi bor volt.~Egyuttal megérkezett
13438 16 | pedig a talyigából kihajoló Vinczének nyakából lelógó tarisznyába
13439 16 | itt várom? - kérdé Pista Vinczét, nagy erőlködve emelvén
13440 8, VII | a faluhoz, mintha magát vinnék kiszentencziázni, remegett
13441 13 | maradékát, fekete selyemanyag, violaszin virágszövésekkel, ugy őrizte,
13442 7, III | léháknak, kik arczotokat virágágyaknak nézik... kik szemeitekben
13443 18, 2 | hozzá, az ország legszebb virágainak egyikét a magas hegyek egyikén
13444 13 | epret ilyenkor cseréltek; virágmagot, szárogatott vargányát kináltak;
13445 11, III | előmutatni egy elhervadt virágot, melyet ágastól letörtél,
13446 13 | fekete selyemanyag, violaszin virágszövésekkel, ugy őrizte, mint szeme
13447 19, VI | azonnal vitték vármegyére. Virradó után pedig két előljáróval
13448 2, I | mellett. Szomszédunknak ma virradóra negyedik ludját lopták el;
13449 5, II | tizenöten... egész világos virradtig megültünk az asztal mellett;
13450 1 | osztozkodának.~Jó kedve kerekedvén, Visegrád környékére vadászni ment,
13451 2, II | vagyok a háznál; mindennek én viselem gondját, de van is becsületem...
13452 11, III | ellenkezőt egy fösvény el nem viselheti, akár Vámodynak hivják,
13453 5, VII | a birka a gyapjut kivül viseli-e vagy belől? s midőn ezzel
13454 19, III | talán fogadna meg a gondját viselni.~Odább indultunk mind a
13455 13 | őket, hogy ők minő tisztet viseltek menyegzőnkön, mely napon
13456 19, II | a legidősebb gyerek, én viseltem anyámnak a gondját. Kettőnkre
13457 4, II | barátomat megkérdem, nem viseltem-e magamat nevetségesen? a
13458 3, IV | a másik.~- A magaménak a visitását sem igen jó szivvel hallom,
13459 6, I | odább a szolga.~- Meg ám, - visított a gyerek, - de felét a kenyérnek
13460 3, I | azt a vásznat, ... hadd visítson a gyerek; ezt a kis bajt
13461 17 | egyetlenegyszer kiváltottuk volna.~Vissza-visszanézünk a multba, mint egy avult
13462 6, II | csak azt lesse, mikor én visszaadnám.~- Zsivány! - morgott magában
13463 14 | tovább, mondja Csáky, - ime, visszaadom.~ ~
13464 14 | elszedték.~Simonyi mindent visszaadott neki, csak a keresztet tartá
13465 13 | nyomtatott érdemsorozatomat visszaadta, a kétgarasos is mellette
13466 13 | ő lánya is, akkor pedig visszabeszélik azt, a mit ő mondott el
13467 15, I | mozdulatában érthető értelmezés élt visszaemlékezés a multra, boldogság a jelenben,
13468 18, 3 | nem lesz oka panaszkodni visszaemlékezéseim ellen.~- Tehát igy magam
13469 18, 1 | gyermekeinek, de a menyasszonyi visszaemlékezések is követelhetnek valamit;
13470 18, 3 | következett rá a fájdalmas visszaemlékezésekben, mint azt alább meglátandjuk.~
13471 18, 3 | engedje meg, hogy e kézadásra visszaemlékezhessem. Hisz ezt ön nem a könyelmű
13472 5, V | szól valaki, - nem birnak visszaemlékezni, - hogy körülbelül hol?
13473 8, I | esztendő óta; melyre, ha visszaemlékszik az öregasszony, minden párnánál,
13474 11, V | mert az esküt nem lehetett visszaesküdtetni; hanem kárpótlásul Budait
13475 12, II | aratás előtti időre teszi a visszafizetés idejét, mikor még a módosabbnál
13476 4, II | hisz neki úgy is elég van.~Visszafordulék tehát hölgyemhez, ki szomszédnéjával
13477 10 | több ez egynél, s midőn visszafordulnánk, már az étkező elment, de
13478 6, I | gyermeket együtt látván, visszagondol, hogy az a kis szeretet
13479 2, I | pimaszok hetvenkedésére visszagondolnom; pokróczot jó hosszút vettem,
13480 12, I | senki azon emberrel, ki elől visszahúzódának; mert a ki még eddig útjába
13481 7, IV | meg a szót, s mielőtt az visszahúzódhatnék, a gondolatnál állapodást
13482 18, 3 | mely játékból azonban Róza visszahuzódott egy alkalmas nézőhelyre.
13483 18, 2 | maradt volna, sőt jókor visszaizent: köszönteti ő nagyságát,
13484 10 | egy helyben, hogy hátha visszajő az ördög, hisz mi lehetne
13485 17 | óra mulva megnézem, s mire visszajön, kiolvasom a pénzt.~- Az
13486 8, IV | papirost, - mondom, addig visszajött Tamási Pál mindenféle bankójával,
13487 14 | ezért már a világ végéről is visszajöttem volna! - mondja Simonyi
13488 2, I | szőlőbe megy nyulat lesni, visszajövőbe édesapám az erdőszélén bevárja;
13489 19, IV | Örzse! - mondám a leánynak - visszajőjek-e még!~- Nem is mondtam én
13490 18, 2 | hogy egy ismerős suhanczot visszaküldtek Kisfaludy Mihály köpönyegéért,
13491 9, IV | lángtérként állták útját a visszamenekülhetésre.~Ez alatt a herczegi konyhához
13492 9, IV | mindinkább beljebb zaklatott vad visszamenekülni ne törekedjék.~Hasztalan
13493 19, III | rajtam a vidéki szagot. Visszamenet az ablak alatt megálltam,
13494 18, 2 | aztán pedig jelt adott a visszamenetelre.~Midőn már lenn voltak,
13495 6, IV | egyik a másiktól nem mert visszamenni, a biró pedig leszállt a
13496 9, VI | melynek következtében sebesen visszamentek a zaj felé, s ime, csakugyan
13497 14 | Nézzük meg, - mondja Simonyi visszamenve a földön heverő diákhoz;
13498 11, III | mentek a lovak, néha szinte visszanézett egyik-egyik, megbámulván
13499 14 | kézre kapva, szerencsésen visszanyargalt.~Éppen akkor ért haza, mikor
13500 19, IV | ablakaljából. Vagy egy óra mulva visszaólálkodtam... a sötétben az ablak irányában
13501 2, I | kérik. Szinte nehezen esik visszapillantanom a multra, de az emlékezet
13502 9, III | vászonra verve, a vadat visszarezzentették.~E készülettel nyolczszáz
13503 9, VI | odaüssenek, hogy a tolakodó vadat visszarezzentsék.~Igy lőn aztán az is kideritve,
13504 12, VI | láttuk, Holló uram elől visszariadván minden ember, a jó fiú egyetlen
13505 18, 3 | apámat! - Jó éjszakát.~Ezzel visszasietett, Szegedy uram pedig Kisfaludyék
13506 6, I | ha száz lelked volna is!~Visszaszaladt a lány, most már csakugyan
13507 11, IV | vigasztalásul, hogy ezt még Budainak visszaszolgáltatja.~ ~
13508 13 | erkölcsei, melyekre én annyiszor visszaszomjazom, és nem a két garasokra -
13509 9, III | mondható, s a vadat átalában visszatartóztatá a kirohanástól; mert a vad
13510 4, I | kezdett, és nyugalmam annyira visszatért, hogy vigyázhattam magamra,
13511 9, II | megérezve, a hajtókon keresztül visszatör szokott fekvésére.~Veszprém
13512 2, I | multra, de az emlékezet visszavágyik az örömtelen multra, talán
13513 18, 4 | Kisfaludy Bécsbe ment, visszavágyva a kedves hazába, hol boldogságát
13514 11, I | én a részemet azéból majd visszavehetem?~- Nem tudom, - felelt kurtán
13515 7, IV | venni, - ha véletlenül a visszaveretés sajgása nem unszolná, hogy
13516 9, IV | került a nagyobb tömegeket visszaverni, még akkor is mennyi menekült
13517 18, 3 | lesz! - mondja a leány, visszavezettetve magát atyjához, ki finom
13518 7, III | Önök szégyenlenek egy visszavonulást tenni, - de a nő feleletével
13519 18, 2 | Zsigmond úr. Ha nem jön, visszük; és nem maga lesz a legelső,
13520 3, III | szemközt jött Péterrel.~- Hová viszed azt a ruhát? - rivallt rá
13521 19, V | cselédje.~- Talán lakziba viszel hust, Pista öcsém, hogy
13522 3, VII | gyalogforspontban levelet viszesz lóvesztében a tekintetes
13523 17 | bakát, különben máshová viszi a köpönyeget, melynek kék
13524 17 | látná, mikor a zálogházba viszitek a köpönyeget? Megtagadnának
13525 18, 5 | találkoztak, s a köszöntést viszonozni kellett volna, az oly hideg
13526 7, V | századik kérdés.~- Előbb egy viszont-kérdést! - mondja Róza.~- Parancsoljon!~-
13527 3, VII | lánynak az apja él még, sok viszontagság után most tért meg szép
13528 4, II | nekik?~- Mit? ... felel viszontkérdezve, - az legkevesebb, - a mi
13529 18, 6 | távolságra, s még akkor sem a viszontlátásnak édes gondolata; hanem reménytelen
13530 18, 4 | hogy a hadnagy talán a viszontszeretetet egy kissé korán hitte, hajlandó
13531 13 | az, hogy valaki rokonsági viszony nélkül szivből törődnék
13532 13 | is megtudta mindeniknek viszonyát, azután az ireghi bucsún
13533 18, 7 | az öregnek mindazt, mit a viszonyból tudott.~Az öreg nagyot bámult,
13534 15, I | boldogságot találtam. Kereskedési viszonyokba avatkoztam, ez volt csendes
13535 15, I | szorosan meghagyván nekik, viszonyomról hallgatni, mielőtt arra
13536 2, I | senki a föld hátán, de csupa viszonyosságnál fogva, tőlem sem ijed meg
13537 18, 6 | nélkül mondá el mindazt, mi viszonyukra vonatkozott.~- Tehát apád
13538 5, I | sem kerül.)~- Mi baj? - viszonzám én.~- Hallotta?...~- Nem
13539 16 | István, a mint hallotta a viszonzást, és alig várta, hogy a puffanásokat
13540 5, IV | extra Hungariam non est vita).~Itt voltak valaha a gyászintések.~
13541 18, 4 | akarván elszalasztani a vitának győzelmét. - Látod, ne kivánj
13542 15, I | az értelem közt hosszas vitát ereszteni: röviden határoztam,
13543 17 | anyányi verebek; azt sem vitatjuk, hogy holtunk után szentekké
13544 4, II | pajtásaim gúnyja lennék, vitetem magamat a - nagy világba.~
13545 14 | egész ezredben örültek a vitéz katonának, s ezen eset után
13546 15, I | meghatározni, mikor valék vitézebb: ez utóbbi pillanatban,
13547 4, II | mondám én.~- De csak nem vitted el magaddal a kendőt?~-
13548 15, I | harcz, melyet önmagunk ellen vivunk.~Szomszéd szobában az atyus
13549 5, IV | kihozza a szárcsát a vizből, megtesz minden szolgálatot,
13550 1 | és a csermelynek kristály vize egyedüli isteni ital: -
13551 8, V | ijedten a lány egy sajtár vizért az udvarra menvén, várjon
13552 5, IV | hipokhondriából~1-ör savanyú vizes üvegből isznak orvosságot,
13553 11, III | Éva asszony pedig valamely vizio alkalmával azon gondolatra
13554 17 | kellene még, hogy fél óráig vizitálja! - mondám én, látván, hogy
13555 18, 1 | minőt talált, s ha nagyon vizsgálgatta volna valaki, kisülne, hogy
13556 17 | konyhán nem torkoskodik, nem vizsgálja a forró viz gőzének erejét,
13557 18, 2 | midőn a kiváncsiak a hosszú vizsgálódás után is még a romok közt
13558 17 | hanem a köpönyeg őt.~Az öreg vizsgálódásképen magára kapta a köpenyt,
13559 3, II | másik pedig a holtak között vizsgálódott, vajon nem kell-e valahol
13560 9, VII | kaposvári uradalmat két hétig vizsgálván, az ottani roppant erdőségekben
13561 6, III | magát, aztán húzott föl egy vödör vizet. Míg a szűknyakú korsó
13562 6, III | egy itatásra valót.~Minden vödöremeléskor bele akart kezdeni a szóba,
13563 9, V | középpontra, mely egy teknőalaku völgyelésben volt, közepén patakkal áthasítva.
13564 15, I | De az ám... piritott vöröshagymával kell borogatni; nekem is
13565 2, I | tudományokkal, hazament a vármegyébe voksnak. Itt járt Tamás úrnak az
13566 6, IV | Aztán ne feledkezzék a vőlegényeket és menyasszonyokat összeirni
13567 14 | Szaladj, - mondja Simonyi a vőlegénynek - én majd helyt állok mindenért.~
13568 15, I | sugárágyú nélkül nem tágit.~- Voltál-e már a műkiállitásban? Kérdé
13569 6, III | akart Ferkónak szerelmetes voltán.~- A kútfelé megy, - mondja
13570 2, I | ha magam nem lehettem, vőm legyen úr.~- Ha ennivalója
13571 15, I | fülmile csattogott; szendén voná kelyhébe magát, saját keble
13572 4, II | én azon félelemből, hogy vonakodásomért pajtásaim gúnyja lennék,
13573 2, I | kérdésben akár birkózni sem vonakodik. - Mit akar, mondom? ...
13574 9, V | gulyabeli marha és az egész vonalon elosztva huszonnyolczezer
13575 9, I | dolog; s azért a belőle vonandó üdvösséges tanulság annál
13576 18, 6 | panasznak magyarázója, keresem a vonatkozásokat, melyek e viszonynak emlékezései
13577 18, 6 | mindazt, mi viszonyukra vonatkozott.~- Tehát apád köpönyege
13578 14 | lépcsőzeten, hogy kérdőre ne vonhassák őket. A fiuk alig győztek
13579 15, I | eszméletemet vesztve kapu alá vonszoltattam: balkarom csuklójából kifordult.
13580 18, 3 | mindenkinek figyelmét magára vonta, még pedig nem csak vörös
13581 8, VIII | a nagy sárban könnyebben vontassa a kocsit, kereket kért Örzsétől.~
13582 1 | arczán értelmezhetlen mosoly vonult el, válasza tagadó volt,
13583 4, I | ha én önnel magamat egy Walczerre angazsérozom!~- Tessék? -
13584 15, I | embert; - de ni, ni! Deák, Wesselényi arczképeik vannak a falon;
13585 9, IV | malagái, cziprusi, madeirai, xeresi, bordói és más mindenfélét,
13586 13 | vezeték-nevében ugy ott van az Y betü, mintha határkőnek
13587 11, V | megkérdezte, hogy hegyes-e a zab?~Budai pedig édes fiát vette
13588 11, I | rághatnak, míg nálam, hitvány zabban vásik el a foguk, - mondja
|