|
AZ
ÉJJELI VENDÉG.
I.
Öreg hamva volt a mécsbélnek, szük világánál alig látja meg az ember azt az
öregasszonyt, ki két kezébe hajtá le fejét az asztalra, mig lánya egy rokkának
talpát rugdalva közben olyan öreg könyüket sir, hogy kötényével föl sem birja
száritani, hanem szabadjára folydogál le végig mind a két orczáján.
Az öregasszony nem birta el talán a fájdalom terhét, megdült a sok bajnak az
ősz fej, csendes álomba szenderedett, megálmodja szegény az istennek
jóvoltát, s nem birja fölverni álmából lányának csöndes zokogása, ki, mig anyja
ébren volt, beszivta magába a fájdalmat, s most hogy az öreg oly mélyen
elaludt, megereszté a fájdalom útját.
Körülöttük van a rég mindenféle házi butor; mely úgy megszokott velük lenni,
hahogy valamely darabot belőlük a szomszédba vinnének, még tán az a csuda
is megtörténnék vele, hogy haza kéredzkednék. A keményfa padok a falhoz
támaszkodnak, szintén érzik, hogy most otthon vannak, mig néha napján, ha
lakodalomba kölcsön vitték, alig birták a szomszédok megállitani a szokatlan
helyen; fölöttük lógnak barnára föstött fogasról a kék tulipános korsók, melyek
legjobb helyen vannak ott fenn, mert az apjuk hajdanában abban tartott minden
dugnivalót, hogy valamelyik gyermek utána ne birjon mászkálni, ha talán a szag
fölütné az orrát.
Még annál is följebb, tiz-husz tányér szoronkodik egymás mellé, mintha
félszemmel néznék azt a néhány czintányért, mely az elejére került a fogasnak,
s olyan tisztára vannak dörgölve, hogy egyik a másikban meglátszik.
Ott van két nyoszolya, belerakodott a ludtoll harmincz esztendő óta;
melyre, ha visszaemlékszik az öregasszony, minden párnánál, vánkosnál eszébe
jutott sok jó nap, - ki lakodalom, ki keresztelő, ki meg névnap volt,
mikor tudniillik egy-egy jó vendégséggel a meghizott ludról lekapták a fehér
tollat, s azóta csak megvolt a két nyoszolyában.
Van ott még végtére egy pár kiválasztott szent is, ... le-lenéznek a falról
a két bánkódóra, - szinte még azok is keserübben néznek, mintha megérezték
volna, hogy ez összeszokott holmi másnap reggel szerteszét válik el; most a
házat a bennevalóval holnap dobra verik.
- Ugyan miért? - kérdezi valaki.
- Majd azt is megmondom.
|