|
KÉT
FÖSVÉNY.
Mintha delet harangoznának, úgy meghallja az ember ezt a szót: gazdag
ember, s mint a jó falatnak megnyalja a száját; de hát kérek mindenkit,
mondja meg nekem, körülbelül mennyie legyen valakinek, hogy gazdagnak mondjuk?
mert az, hogy egyik megirigyli a másét, gazdaggá nem teszen senkit.
- Mit busúl János? - kérdi a házas zsellér a koldust.
- Könnyen kérdi kend, - felel a koldus, - ha nekem házam volna, gazdag ember
volnék.
Ilyenformán beszél a koldus, mig a másik ma is azon gondolattal ébredt föl: ha
nekem fél helyem volna! Meg sem gondolta a jámbor, hogy a félhelyes ugyan
olyant gondolt; mert a mint a szomszéd egész helyesnek udvaráról, reggeli
munkára kihajtott a szolga jó négy ökröt, ... veséig fohászkodott: Uram s én
istenem! - ha nekem ilyen négy ökröm volna, meg egy egész helyem, nem
cserélnék senkivel a földön!
És ezt a jóságos úristen békével hallgatja; s kérdem azon kedves
felebarátomat, ki ezt most olvassa, ha rábizná az úristen a maga dolgát: ezzel
a kunyoráló néppel valljon mit csinálna?
Bizony, bizony mondom,
elbotozná őket.
|