V.

Vámody hasztalan bosszankodott, hogy olyan kapzsi volt; mert az esküt nem lehetett visszaesküdtetni; hanem kárpótlásul Budait szidta magában; valamint egy párszor saját "ostoba" fejére is öklözgetett egyet, hogy egy pár szón, tudniillik a százezren annyira elbódult, hogy még a kérdezgetést is elfeledte, ő, ki máskor, ha kupeczkedni kellett, még azt is megkérdezte, hogy hegyes-e a zab?

Budai pedig édes fiát vette szemre; a multkori útban az egyik utitárssal akként főzvén ki a dolgot, hogy neki fia, annak lánya, - akarám mondani, hogy annál gazdagabb lány nem igen van, - a lány pedig álmában sem szegődhetnék jobb helyre; - az apák szeme után meglett az egyezség, fösvény szemmel egyik a másik vagyonára gondolván, mindenik azt mondá magában: az is az enyém lesz.

- Ferkó!

- Hallom édesapám! - módja a fiú.

- Én meguntam az asszonycselédet a háznál, hanem megházasodol.

- Meglehet édesapám, majd csak akad valami jóravaló személy.

- Én már néztem egyet.

- Hát édesapám akar házasodni? - kérdi Ferkó.

- Neked néztem. - válaszolt újra.

- Úgy!

- Úgy ám! azért szedd össze magadat, hogy Biró Imre komámuram, ha eljön.

- Kérőnek? kapott a szóba Ferkó.

- Megvan a kérés már, - éppen az ő lányát akarom.

Ferkó nem jól érezte magát, azért azt mondja:

- Édes apám! tetszik kelmednek az a lány?

- Tetszik bizony, azért azt akarom, hogy neked is tessék.

- Ha kelmednek olyan nagyon tetszik édesapám, nem áll útban senki, vegye el kelmed maga.

- Én azt mondom, muszáj! - lármázott Budai.

- Hát hazudni is muszáj, édes apám?

- Ki mondja azt?

- Kelmed édesapám! Mert, ha én azzal a lánynyal pap elébe állok, s a pap azt kérdi: szereted-e azt a lányt, hát azt mondjam, hogy szeretem?

- Azt.

- De akkor hazudom ám édes apám.

- Hát nem veszed el?

- Kelmed engem kérdez, pedig én kérdeztem édes apámat.

- Jól van, hát nem házasodol?

- Ha azt gondolja kelmed is, a mit én.

- Azt gondolom; hanem gondolok én még olyant is, a mi eszed ágában sincs.

- Nem tehetek róla, - válaszola Ferkó.

- Nem tehetsz? de majd tennél, ha egyszer - megházasodom.

- No lássa édesapám, - mondja Ferkó könnyebbült lélekkel - ha úgy megtetszett az a lány, vegye el maga.

- De majd veszek én mást, aki nekem tetszik, - mondja nagy méreggel az öreg, s kiment az udvarra.

Ime ilyen az ember, másra akarja tolni azt, a mi magának sem tetszik. Ember! ember! aztán te érted halt meg egyszer Krisztus?