|
KÉT SZOMSZÉD.
I.
A falu végére tódult ki a
népség, még a húsos fazekat is kijjebb húzta a sok asszony a tűztől,
s bereteszelte a konyhaajtót, aztán ment a többi után, mintha hegedűszóval
csalnák ki az embert az utczára, pedig az egész lárma nem egyéb, mint hogy a
falu kisbirója egy lyukadt fenekű dobot ütött néha oldalba, s ezzel a
rekedt hanggal egy csoportba hivta valamennyit.
Kifehéredett egy ház a
többi közül, - nem egy esztendeig állt ott a kaloda, s némely ember, kiben nem
fért meg az erkölcs, üldögélt előtte becsiptetett lábbal, - de most milyen
kárörömmel nézi, hogy nem kell süvegelve elmenni a ház előtt, hanem ha
kibirná az erszénye, még igérhet is reá.
- Ki ad többet érte?
kiabált a kisbiró, s a vevők itt-ott egy-egy forintot vetettek az
előbbeni szóhoz.
- Én is hadd szólok hozzá!
- mondja egy hegyes orrú ember, nagy fönnen egy forinttal megtoldván az
igéretet, - s azontúl már nem akadt ember, ki igért volna, hanem elpusztulván a
legelső sorból, hátrább-hátrább huzódának.
- Senki többet? kérdi a
kisbiró ujra, mire a szolgabiró is azt mondja:
- Atyafiak! ne húzódjunk
félre, hisz ez a telek még egyszer annyit ér, - ne hagyjuk a szerencsétlen
apának fiát koldusbotra jutni!
Egyetlen egy szó nem
hallatszik, mindenik szűrébe húzódik, csak a hegyes orrú jártatá fönn a
fejét, melyen a kalap már olyan kevélyre állt, mintha mondani akarná, hogy nem
igen szoktak vele sokat köszöntgetni.
Mindenik érzé, hogy a
szolgabirónak igaza van, de nem mert kikötni senki azon emberrel, ki elől
visszahúzódának; mert a ki még eddig útjába állt, - megbánta azt halálos
holtáig.
- Először is! ...
másodszor is! ... senki többet? ... mondja a kisbiró már majdnem riva fakadva,
... harmadszor is! ... mondja olyant ütve a dobra, hogy még az a feneke is
beszakadt, a melyik eddig ép volt.
Lassanként elkótyáltaték az
ingóság, s mikorra a végrehajtási összeg födözve volt, nem maradt egyéb, mint
egy ujdonatuj kapa.
- Még ez a kapa megmaradt
neked, - mondja a hegyes orrú ember a nyulánk legénynek, ki az apai vagyonból
éppen most mult ki, - jó szerszám, - még ha jól megkapaszkodol benne öcsém,
emberré lehetsz utána! végzé be egyet olyan ferdét nevetve, miből nem
látszik ki egy garas ára jó kedv, hanem van benne vagy hetvenhét ördög.
|