VI.
Ott vagyunk most tehát, hol a
legelején kezdtük. A földi igazságnak olyan mértéke van, minőt a gyarló
emberi ész szabhat, és maga sem tehet róla, hogy a jóságos úr isten egyedül az,
kiről el lehet mondani: ő az igaz biró; mert csak ő tud mindent.
Mi nem tudjuk a vesék titkát,
mértéket veszünk a cselekedetnek, s azon szerint itélünk, mit emberi szemmel
meglátunk, s e miatt bizony az ártatlant gyakran megríkatjuk, mig a gonosz
markába nevet, a mig tudniillik el nem következik az idő, hogy az isten
keze le nem nyúl utána.
Holló uram szive csak egy
nehezékkel sem volt nagyobb, mint azon madáré, melynek nevét viseli, melynél
még annyival is rosszabb, hogy a szegény pára állat nem tudja, mit csinál.
Megsajnálta ugyan nagyon, hogy a
fiú helyett az apja bukott le, hanem midőn a másik veszedelmet hallá,
mindjárt tudta, hogy ő miben kapaszkodhatik meg; azaz, hogy a mint a
község pénzéért a telket elárverelik, gondja lesz rá, hogy senki se merjen
megmoczczanni, - s ha majd a legény a házatlan zsellérek sorába áll ki,
könnyebb lesz a leányos háznál olyan árkot húzni, melyen át nem ugrik.
A hol a faluban egy eltévedt
garasa volt, mind összelármázta; adósai még a kapufát is megszólíták ember
helyett, annyit lótottak-futottak pénzért, hogy a dobot meg ne üssék házuk
előtt; s ekképen a mi kirimánkodható pénz volt a faluban, mind az asztalára
került, s igy már jó formán biztosan volt, hogy előtte senki sem fogja
megvenni a házat; s ámbár a telek értéke még egyszer megüté a bemondott kárt, a
mint láttuk, Holló uram elől visszariadván minden ember, a jó fiú egyetlen
egy kapával ment ki az apai ház udvarából.
Holló uram szive csak úgy érezte
magát, mint azé a másik hollóé, mikor a mezőn egy nyúlfiút megszorithat, s
a meleg húsból lakmározhatik; eszébe nem jutna, hogy amannak keservesen fáj ez,
- neki pedig, - azt gondolja, - ez egy kedves és jó falat.
Leütötték a harmadik szót,
s a ház a telekkel Hollóé lett.
Ekkor következett az, hogy
az elárverelt ingóságokból, mikor már kitelt a szükséges pénz, nem maradt egyéb
hátra, mind egy újdonúj kapa, mit Holló ördögi káröröm közt ezen szóval adott
át a legénynek: Jó szerszám, - még ha jól megkapaszkodol benne, öcsém, -
emberré lehetsz utána.
És a jó úristen oly közel
volt, hogy ezt az egy-két szót meghallotta, s mintha látnám kezében a mértéket,
mely csordultig megtelt már, csak az a hija, hogy ki is folyjon.
Most tehát azt lássuk meg,
hogy hogyan megy az végbe.
|