VII.

- Nem röstellnének hölgyeim és uraim egy kis kéjutazást tenni velem?

- Ilyen melegben, mint gondol ön? - kapom válaszul, - hisz elolvad az ember!

- De, ha megigérem, hogy éppen olyan helyre viszem, hol az emberek juliusban is kályha mellett ülnek.

- Oda már szivesebben megyünk, - tehát vezessen bennünket.

- Hipp, hopp! ott legyek, ahol akarok.

- Jaj, - miféle medveország ez?

- Finniában vagyunk, - s mi nevezetesebb, a finn tudóstársaság teremében.

- Ime! látja ön, mily ösmerős arczok, majdnem mindenikének tudnék egy hasonmását nevezni Magyarországban! - jegyzi meg az egyik társunk.

- Igen természetes! hisz a mi tudósaink bebizonyíták már, hogy atyafiak vagyunk, s ha már a medvékhez nem akarunk leereszkedni, inkább fogadjuk el az atyafiságot az emberekkel.

- De ilyen hasonlatosság!!!

- Mondám, hogy igen természetes, valamint az sem lenne csudálatraméltó, ha véletlenül e tudós gyülekezetben olyan dolgokat hallanánk, melyek Magyarhonban is megtörténhettek; hogyisne, mikor Hunfalvi szerint atyafiak vagyunk!

- Ugyan kérem, - ki az a magas, izmos, erős ember?

- Az már számos év óta a finn tudóstársaság pénztárnoka.

- S a neve?

- Meczy!

- Ez nem igen magyaros!

- Igen, nekünk, kik avatlanok vagyunk a finn grammatikában; hanem Hunfalvi úr csak egy szótagot tüzne a név elé, - például: Hel, - és összefogva lenne belőle: Helmeczy.

- Igy már érthetné az ember.

- Igen, a magyar ember, hanem maradjunk csak Finniában, és várjuk meg, mikor Meczy úrra kerül a sor. Ime a szakosztályi elnök jő, s a mint látjuk, orrát összehúzza, valami nem tetszik neki.

- Én is úgy látom; és szólni akar, halljuk!

- Uraim! (ezt már a szakosztályi elnök mondja.) Én idegen szagot érzek.

- Jaj! - talán minket ért?

- A világért sem, - Finniában sem látnak a tudósok tovább az orruknál, - azért legyünk nyugodtan.

- Egy szót sem tehát, míg az ülésnek vége nem lesz.

- Idegen szagot érzek! - mondja ismét a szakosztály elnök.

- Jól érzed! - mondja a titoknok, - jól érzed tudós férfiú, - ebből ismerünk rád, hogy figyelmedet mi sem kerülheti ki; mert valamint a jó vizsla még az étlapon is megállja a nyulat, úgy érzi meg a te szaglásod az idegen tárgyat. Fogadd megösmerésünket; mert igaz, hogy én is mindenbe beleütöm az orromat; de még csak ezután remélem, hogy kapok a nemzettől olyan orrot, melyről elmondhatjuk, hogy ez aztán orr; addig is türelem, tisztelt férfiú, és általam tudd meg, hogy az idegen szag nem egyéb, mint három juhászbunda Magyarországról, melyet egy tudós finn hazánkfia nekünk beküldeni sziveskedett.

Itt következett aztán az a tudós fejtegetés, hogy Magyarországban a birka a gyapjut kivül viseli-e vagy belől? s midőn ezzel készen voltak, egy másik tudós azt fejtegeté, hogy vajon Magyarországban a birkán terem-e a gyapju, vagy a gyapjun terem a birka?

Ennek is vége lévén, a tudós urak közül egy fölkel.

- Uraim!

- Halljuk!

- Még mindenkinek lelkében zajg az öröm, hogy tudós utazó barátunk ily nevezetes ritkasággal lepett meg bennünket; - de nem fogom tán zavarni az örömet, ha egyszersmind figyelmeztetem önöket, hogy nem elég e kincseket birnunk; szükség azt megőrzenünk, főleg pedig óvni a molyoktól, melyen a tudományoknak esküdt ellenségei.

- Éljen! éljen! éljen!

- Kérném tehát a tisztelt szakosztályi elnök urat, hogy egy küldöttséget nevezni méltóztassék, hogy annak felügyelete alatt poroltassanak ki a bundák.

A küldöttség kineveztetik, s az ülés e fontos tárgyalás után szétoszlik.

- Hát Meczy úr nem fog szerepelni?

- Dehogynem, neki van legtöbb szerepe, látja ön, hogy a tudósok mennyire megrohanják?

- Hát te tatárszemű kópé, - mondja neki az egyik, van-e pénz a kasszában?

- Nincs! - mondja.

- Nincs-e? - lármázik az előbbi.

- Itt a pénztárkulcs, - nézz a ládába ha tetszik?

- Hát te goromba paraszt, minek a pénztárnok, ha pénz nincsen?

- A magadét tudom fölszedted, te fösvény ördög, - hanem nekünk nem maradt úgy-e? talán azt gondolod, hogy itt ingyért hallgatjuk a titoknak nyöszörgéseit? vagy jóllakunk azzal a három bundával, mit akármelyik szücsnél olcsóbban megkaptunk volna.

Ilyen kifakadásokat kellett a pénztárnoknak hallani, s a mint végre az ajtóhoz menekült minden tudós egyszer hátbaütötte, mintegy emlékül, hogy jövő gyülésre legyen pénz.

A következő gyülésnek tárgya volt a választmány jelentése, hogy a bundák csakugyan kiporoltattak, - s midőn a porolás körülményeit előadták volna, már tizenkettőt harangoztak, - minthogy pedig a tudós mindenütt éhes; itt is eloszlottak, s minthogy Meczy úr előre megsugta, hogy van pénz, - nagy örömmel szétment a gyülés, Meczy urat pedig minden tudós szépen megczirógatta a multkori ütlegekért.

Ó, Finnia, van már három juhász bundád, ne félj, nem fagysz meg!