KÉT FÖSVÉNY.

Mintha delet harangoznának, úgy meghallja az ember ezt a szót: gazdag ember, s mint a jó falatnak megnyalja a száját; de hát kérek mindenkit, mondja meg nekem, körülbelül mennyie legyen valakinek, hogy gazdagnak mondjuk? mert az, hogy egyik megirigyli a másét, gazdaggá nem teszen senkit.

- Mit busúl János? - kérdi a házas zsellér a koldust.

- Könnyen kérdi kend, - felel a koldus, - ha nekem házam volna, gazdag ember volnék.

Ilyenformán beszél a koldus, mig a másik ma is azon gondolattal ébredt föl: ha nekem fél helyem volna! Meg sem gondolta a jámbor, hogy a félhelyes ugyan olyant gondolt; mert a mint a szomszéd egész helyesnek udvaráról, reggeli munkára kihajtott a szolga jó négy ökröt, ... veséig fohászkodott: Uram s én istenem! - ha nekem ilyen négy ökröm volna, meg egy egész helyem, nem cserélnék senkivel a földön!

És ezt a jóságos úristen békével hallgatja; s kérdem azon kedves felebarátomat, ki ezt most olvassa, ha rábizná az úristen a maga dolgát: ezzel a kunyoráló néppel valljon mit csinálna?

Bizony, bizony mondom, elbotozná őket.