KÉT SZOMSZÉD.

I.

A falu végére tódult ki a népség, még a húsos fazekat is kijjebb húzta a sok asszony a tűztől, s bereteszelte a konyhaajtót, aztán ment a többi után, mintha hegedűszóval csalnák ki az embert az utczára, pedig az egész lárma nem egyéb, mint hogy a falu kisbirója egy lyukadt fenekű dobot ütött néha oldalba, s ezzel a rekedt hanggal egy csoportba hivta valamennyit.

Kifehéredett egy ház a többi közül, - nem egy esztendeig állt ott a kaloda, s némely ember, kiben nem fért meg az erkölcs, üldögélt előtte becsiptetett lábbal, - de most milyen kárörömmel nézi, hogy nem kell süvegelve elmenni a ház előtt, hanem ha kibirná az erszénye, még igérhet is reá.

- Ki ad többet érte? kiabált a kisbiró, s a vevők itt-ott egy-egy forintot vetettek az előbbeni szóhoz.

- Én is hadd szólok hozzá! - mondja egy hegyes orrú ember, nagy fönnen egy forinttal megtoldván az igéretet, - s azontúl már nem akadt ember, ki igért volna, hanem elpusztulván a legelső sorból, hátrább-hátrább huzódának.

- Senki többet? kérdi a kisbiró ujra, mire a szolgabiró is azt mondja:

- Atyafiak! ne húzódjunk félre, hisz ez a telek még egyszer annyit ér, - ne hagyjuk a szerencsétlen apának fiát koldusbotra jutni!

Egyetlen egy szó nem hallatszik, mindenik szűrébe húzódik, csak a hegyes orrú jártatá fönn a fejét, melyen a kalap már olyan kevélyre állt, mintha mondani akarná, hogy nem igen szoktak vele sokat köszöntgetni.

Mindenik érzé, hogy a szolgabirónak igaza van, de nem mert kikötni senki azon emberrel, ki elől visszahúzódának; mert a ki még eddig útjába állt, - megbánta azt halálos holtáig.

- Először is! ... másodszor is! ... senki többet? ... mondja a kisbiró már majdnem riva fakadva, ... harmadszor is! ... mondja olyant ütve a dobra, hogy még az a feneke is beszakadt, a melyik eddig ép volt.

Lassanként elkótyáltaték az ingóság, s mikorra a végrehajtási összeg födözve volt, nem maradt egyéb, mint egy ujdonatuj kapa.

- Még ez a kapa megmaradt neked, - mondja a hegyes orrú ember a nyulánk legénynek, ki az apai vagyonból éppen most mult ki, - jó szerszám, - még ha jól megkapaszkodol benne öcsém, emberré lehetsz utána! végzé be egyet olyan ferdét nevetve, miből nem látszik ki egy garas ára jó kedv, hanem van benne vagy hetvenhét ördög.