VI.

Ott vagyunk most tehát, hol a legelején kezdtük. A földi igazságnak olyan mértéke van, minőt a gyarló emberi ész szabhat, és maga sem tehet róla, hogy a jóságos úr isten egyedül az, kiről el lehet mondani: ő az igaz biró; mert csak ő tud mindent.

Mi nem tudjuk a vesék titkát, mértéket veszünk a cselekedetnek, s azon szerint itélünk, mit emberi szemmel meglátunk, s e miatt bizony az ártatlant gyakran megríkatjuk, mig a gonosz markába nevet, a mig tudniillik el nem következik az idő, hogy az isten keze le nem nyúl utána.

Holló uram szive csak egy nehezékkel sem volt nagyobb, mint azon madáré, melynek nevét viseli, melynél még annyival is rosszabb, hogy a szegény pára állat nem tudja, mit csinál.

Megsajnálta ugyan nagyon, hogy a fiú helyett az apja bukott le, hanem midőn a másik veszedelmet hallá, mindjárt tudta, hogy ő miben kapaszkodhatik meg; azaz, hogy a mint a község pénzéért a telket elárverelik, gondja lesz rá, hogy senki se merjen megmoczczanni, - s ha majd a legény a házatlan zsellérek sorába áll ki, könnyebb lesz a leányos háznál olyan árkot húzni, melyen át nem ugrik.

A hol a faluban egy eltévedt garasa volt, mind összelármázta; adósai még a kapufát is megszólíták ember helyett, annyit lótottak-futottak pénzért, hogy a dobot meg ne üssék házuk előtt; s ekképen a mi kirimánkodható pénz volt a faluban, mind az asztalára került, s igy már jó formán biztosan volt, hogy előtte senki sem fogja megvenni a házat; s ámbár a telek értéke még egyszer megüté a bemondott kárt, a mint láttuk, Holló uram elől visszariadván minden ember, a jó fiú egyetlen egy kapával ment ki az apai ház udvarából.

Holló uram szive csak úgy érezte magát, mint azé a másik hollóé, mikor a mezőn egy nyúlfiút megszorithat, s a meleg húsból lakmározhatik; eszébe nem jutna, hogy amannak keservesen fáj ez, - neki pedig, - azt gondolja, - ez egy kedves és jó falat.

Leütötték a harmadik szót, s a ház a telekkel Hollóé lett.

Ekkor következett az, hogy az elárverelt ingóságokból, mikor már kitelt a szükséges pénz, nem maradt egyéb hátra, mind egy újdonúj kapa, mit Holló ördögi káröröm közt ezen szóval adott át a legénynek: Jó szerszám, - még ha jól megkapaszkodol benne, öcsém, - emberré lehetsz utána.

És a jó úristen oly közel volt, hogy ezt az egy-két szót meghallotta, s mintha látnám kezében a mértéket, mely csordultig megtelt már, csak az a hija, hogy ki is folyjon.

Most tehát azt lássuk meg, hogy hogyan megy az végbe.