1-500 | 501-875
Felvonás, Jelenet
1 1 | ELSŐ FELVONÁS~A DÍSZMENET~
2 1, 1| komolyak valánk, mert fészkébül a nagy sas elrepült.~CONDIANUS~
3 1, 1| meghallgatá e könyörgést, s a bú sóhaját jöttöd elölé.~
4 1, 1| bocsássák meg házam Láresi, én a hazának hoztam áldozatot.~
5 1, 1| van, bátya, jól beszélsz, a hon feléri házad istenit,
6 1, 1| istenit, és ne hallgasd a gyönge hölgy szavát, ha
7 1, 1| tódult irigyelve rá? Mióta én a szelíd görög honba, imádva
8 1, 1| szelíd görög honba, imádva a múzsák templomit, kincseket
9 1, 1| szüntelen szemit. Midőn a másik utca végzeten hátra
10 1, 1| ég, és hízelegve csalja a virágot, ha éji árva dért
11 1, 1| virág vagy, és ha lesújt a dér, ki nem virulsz a tavasz
12 1, 1| lesújt a dér, ki nem virulsz a tavasz virágival. Csak egy
13 1, 1| tavasz virágival. Csak egy a nyár, vesz az, s a tél örök.~
14 1, 1| Csak egy a nyár, vesz az, s a tél örök.~VIRGINIA~Bátyám,
15 1, 1| ládd, nem kerülheti ki a hajós azon szirtet, melyt
16 1, 1| városunkban lappang, várva seregét a díszmenetre, s azok ma érkezének
17 1, 1| magadra, szép Virginiám! A gyönge plántát, mely a gondos
18 1, 1| A gyönge plántát, mely a gondos kertész kezei alatt
19 1, 1| kertész kezei alatt nőle fel, a déli szél lesorvasztja hamar.
20 1, 1| szívem borújain. Ha erre megy a díszmenet, kijössz tán?~
21 1, 1| mindenütt Commodus, s Hilár a kép, melytől iszonyodva
22 1, 1| vagy oly komoly, nem száll a mosoly kedves ajkaidra.
23 1, 1| nem oszthatja azt, kinek a nap sötét borúba fúlt, ha
24 1, 1| szegd ily kegyetlenül meg a bizalom rózsapántjait, melyek
25 1, 1| gyászba borult, elrepült a gyermeki Maximusnak is mosolya
26 1, 1| mosolya ajkiról s helyette a keserv kristálygyöngye ült. -
27 1, 1| visszajött. Hányszor látta akkor a hajnal térdein a szilaj
28 1, 1| látta akkor a hajnal térdein a szilaj gyermeket, imádva
29 1, 1| bátyám, nem könnyebb-e a terhet vinni kettőnek, mintha
30 1, 1| ha egy szívben már dühöng a méreg, nem jobb-e, ha véle
31 1, 1| kimeríthetetlen, mint az élet a mindenségben.~MAXIMUS~Látom,
32 1, 1| tudom. Óh, be fáj pedig a szívnek, ha eltaszítva,
33 1, 1| hízelgésével, ha széttiporsz a földnek férgeként, lábad
34 1, 1| dacom minden fegyverével, s a mord ellen legyőzve áll
35 1, 1| tudsz. (Lucius és több ifjak a fürdőből kilépnek danolva.)~
36 1, 1| Te víg fiú, nem áll neked a szív keserve jól. (Commodus
37 1, 1| Örüljünk tehát, hisz az öröm a társas életé, s mennél több
38 1, 1| barnuló ege, kitör felette a szabadság fénysugárival.~
39 1, 1| légy. Mint látom, megfelel a szolga öltözetnek beszéded
40 1, 1| is rab vagyok csak itt, s a szolga gyáva, a szolga hontalan.~
41 1, 1| csak itt, s a szolga gyáva, a szolga hontalan.~LUCIUS~
42 1, 1| ily tűzbe vagy? Felengedél a hon oltárinál, valóban,
43 1, 1| mord ború agyamnak éjjelén, a szolga keblében egy szent
44 1, 1| Róma régi vére forr. Tüzel a szirt, ha vassal összevág
45 1, 1| szirt, ha vassal összevág a csendes tenger ölében a
46 1, 1| a csendes tenger ölében a halál.~LUCIUS (súgva)~Maternus,
47 1, 1| anyától rab születtetél, a szerencse játsza csak velünk,
48 1, 1| MATERNUS~Te jó vagy, egy a sok kaján között. (El.)~
49 1, 1| LUCIUS~Félre, barátim, most a gondokat, űzze őket el a
50 1, 1| a gondokat, űzze őket el a kocka, bor, most ez a divat.~
51 1, 1| el a kocka, bor, most ez a divat.~CONDIANUS~Tedd, Lucius,
52 1, 1| alatt egy nemesb szű ver a hon felé. Óh, valld meg,
53 1, 1| vágytalak; igen, Condianus, imám a hon, imádom azt még Marciám
54 1, 1| azt még Marciám előtt. De a világ oly furcsa, óh, barátom,
55 1, 1| utálom minden társimat, azok a kéj s gyönyörnek rabjai,
56 1, 1| honfi, míg csúf szolga lett a polgár, fény között. (A
57 1, 1| a polgár, fény között. (A nép gyülekszik.)~MAXIMUS~
58 1, 1| nép gyülekszik.)~MAXIMUS~A díszmenet közelg. Anyám
59 1, 1| látni azt; értek megyek. (A díszmenet jön. Virginia,
60 1, 1| szegletbe vonulnak, Commodus a tribunalra lép, a praetorianusok
61 1, 1| Commodus a tribunalra lép, a praetorianusok körülveszik,
62 1, 1| praetorianusok körülveszik, a Szenátus eleibe áll.)~MAXIMUS~
63 1, 1| amitől remegtem én.~PERTINAX (a szenátus nevében)~Köszöntlek
64 1, 1| szenátus nevében)~Köszöntlek ím a szenátus és Róma nevében,
65 1, 1| Commodus! Még gyászban áll a Septicolis, atyja halála
66 1, 1| vigasztalóként, meggyógyítni a hon sebeit. Büszkén fiára
67 1, 1| körünkbe vezet, itt adni a hazának -~MATERNUS~A vég
68 1, 1| adni a hazának -~MATERNUS~A vég haláldöfést! (Morgás,
69 1, 1| Morgás, bámulat.)~LUCIUS~A vakmerő!~A NÉP~Halál, halál
70 1, 1| bámulat.)~LUCIUS~A vakmerő!~A NÉP~Halál, halál reá! Rossz
71 1, 1| szolga ez, ki így zavarja a szent ünnepélyt? De, vakmerő,
72 1, 1| SOKAN~Maternus, az üvölt, a gyáva szolga csak.~COMMODUS~
73 1, 1| színbe öltöztessed vétkedet, a véghatár csak a halál lehet,
74 1, 1| vétkedet, a véghatár csak a halál lehet, és ha nem veszítsz
75 1, 1| később, ha késed alá áll a szegényke juh. Elvégezém.~
76 1, 1| használhat ő; aztán nem ember, s a szolga veszhetik. S még
77 1, 1| mondnak jót vele tenni; mert a halál leoldja súlyos bilincseit;
78 1, 1| leoldja súlyos bilincseit; s a szolga haldokolva, ha porba
79 1, 1| Uram, mire nincs joguk a föld hatalminak; mivel az
80 1, 1| percet sem már. Ha elrepült a mult borúba az, halálra
81 1, 1| fényes templomot, de behorpad a halál hazája, és a templom
82 1, 1| behorpad a halál hazája, és a templom porba hullva már.
83 1, 1| templom porba hullva már. Oh, a világ nem élet-e egészen,
84 1, 1| már! Melyben parancsolsz a drága szent hazán, nem ölni,
85 1, 1| csekély vagyok, de esdem őt a szende jó Hilárt, kivel
86 1, 1| Őrseregiden keresztül is megtalál a tőr rabló kezükben; de legszentebb
87 1, 1| de legszentebb védfalad a nép szerelme lesz. Bocsáss
88 1, 1| COMMODUS~Kinek szószólói a Gráciák maguk, annak fejére
89 1, 1| PRAETORIÁNUSOK~Éljen Commodus, a császár. (Mind el, kivéve
90 1, 1| álltam sírom éjjeléhez, a határhoz lesújtni láncimat,
91 1, 1| parancsolá, hordjam bilincseim. A szolga nem tudja, vajon
92 1, 1| hölgy, tettedet. Kiége már a szolga érzete, gyalázva
93 1, 1| gyalázva lefosztja, haj, a tettnek ékeit, ha dicsérni
94 1, 1| boldog sose lehetsz, s ha jön a vész gyönge sajkádra majd,
95 1, 1| vész gyönge sajkádra majd, a szolga lép elédbe láncival,
96 1, 1| kor körül, tovább repül a téli fagy előtt, csak én
97 1, 1| ezek nem hálaérzetek, de a keserv ömlengései, hogy
98 1, 1| Rómában te egyedül érzesz a hon leányi közt, kik érzéketlenül
99 1, 1| szánom őt.~CONDIANUS~És én a rabban a honfit tisztelem.~ ~
100 1, 1| CONDIANUS~És én a rabban a honfit tisztelem.~ ~
101 1, 2| szenátusa szép füzéréből a legszebb virágot tudta kikeresni.~
102 1, 2| egyezik, midőn testvéredet, a szépségéről híres Marciát
103 1, 2| meg, bátyám, nem akartam a császárt kormánya első napján
104 1, 2| mással elfoglalni, mint a hon java.~CLAUDIUS~Én is
105 1, 2| El.)~COMMODUS (nevetve)~A hon java, mi dőre szózat
106 1, 2| java, mi dőre szózat ez, a hon java nem önjavunkért
107 1, 2| Uram, melyhez korán szokik a fül.~CLAUDIUS~S a dőre szóból
108 1, 2| szokik a fül.~CLAUDIUS~S a dőre szóból komoly való
109 1, 2| sugaltival.~COMMODUS~Hah, a vakmerő lakoljon, igen,
110 1, 2| megfagyott hideg ajkain a halálban, te ígéréd, hogy
111 1, 2| ember ígérted, mint fiú, s a fejedelem szót fog tartani.~
112 1, 2| Természetes, Fadilla oly jól érti, a rény ügyében védni férjeét.~
113 1, 2| fölséges úr, kinek szívében a hon szerelme ég.~LUCILLA (
114 1, 2| Commodushoz.) S mivel te a hazának egy reménye vagy,
115 1, 2| tán az pártütő előtted, ki a jog igaz útjára visz, úgy
116 1, 2| fölvirágozik. Nem kérdem én a császártól, jól tettem-e.
117 1, 2| én velem, még nem szokott a bajnok trónba ülni. Ez hát
118 1, 2| elhoztad szép testvéredet, és a hír hazug volt, midőn azt
119 1, 2| kegyes vagy, felséges úr! A gyönge repkényen örülni
120 1, 2| gyönge repkényen örülni a sor, ha egy nemes cser védelmezője
121 1, 2| COMMODUS~Oly kegyes, mint szép, a nap sugáriként, ily tömlöcbe
122 1, 2| színekbe fénylő ékidet, csak a remény rövidíti hosszú perceim,
123 1, 2| egészségéhez csak egy hibázik, hogy a gyönge galambot erős sasnak
124 1, 2| védelmébe adjam, s míg az a Lareseknek hoz libatiot,
125 1, 2| libatiot, amaz egekben vívjon a tüzekkel, melyek hazája
126 1, 2| COMMODUS~Szép álom ez, csak a sas, kire bizod a galambot,
127 1, 2| csak a sas, kire bizod a galambot, el ne tépje azt.~
128 1, 2| Marciámat Lucius bírandja, ők a rokon szívű szülők közös
129 1, 2| nemes ház létezik Rómában, a Quintilianusoké. Ismeritek
130 1, 2| leányról örökre lemondjon a császár, mert purpurt visel,
131 1, 2| gondolok, nekik istenek a rény, a rény, mondom, ők
132 1, 2| gondolok, nekik istenek a rény, a rény, mondom, ők dacolnak
133 1, 2| súgja szívemben, hogy több a rény, mint puszta eszme,
134 1, 2| korcs császárjok.~LUCILLA~A császár, kinek kezébe az
135 1, 2| tartja díszét, mindenét. A nyomorú szolgának, kinek
136 1, 2| kinek semmije e föld körén, a rény eszméje az, s a túlvilágban
137 1, 2| körén, a rény eszméje az, s a túlvilágban egy boldogabb
138 1, 2| engemet. Felijedek tőle a sivatagnak vadjaként futva,
139 1, 2| abban e törvényt súgja csak. A kis féreg nem annyira tart-e
140 1, 2| mennyire erejével tartni bír, a férget a kis madár eszi
141 1, 2| erejével tartni bír, a férget a kis madár eszi meg, s a
142 1, 2| a kis madár eszi meg, s a kis madár mindent magáénak
143 1, 2| tekint, minél erősebb. De jő a sas, előtte rab a kis madárka
144 1, 2| De jő a sas, előtte rab a kis madárka is. Te vagy
145 1, 2| kis madárka is. Te vagy a sas, fölötted senki sincs,
146 1, 2| te hatalmas vagy, öcsém, a honra nyomort és égi sugarakat
147 1, 2| fel, óh, mi szent e név, a hon. Az istenek a kezedbe
148 1, 2| e név, a hon. Az istenek a kezedbe adtak egy hazát,
149 1, 2| hazát, hogy szolgája légy, a közjó rabja csak, néped
150 1, 2| kivett társaid közül, nem a nép van te érted, de te
151 1, 2| népedért, és számot kérnek a túlvilági bírák minden életért.
152 1, 2| túlköri bírálatodat szép lenne a népnek hallani, de mink,
153 1, 2| hátrálna tenni úgy azt, mi a nem tevést okozná társainknál?
154 1, 2| társainknál? Miért ne lenne akkor a bűn egy és erény? De már
155 1, 2| öcsémmel gyászolandlak, ki a hon szent reménye volt.~
156 1, 2| volna el, csak kár, hogy már a boldog kor veszett, hol
157 1, 2| az erénnyel örökre múlt a megelégedés, hol a jog istene
158 1, 2| múlt a megelégedés, hol a jog istene szent helyére
159 1, 2| istene szent helyére ült a kajánság büszke rémalakja.
160 1, 2| megyek, ne hallja szóm, a rénynek szent szavát, a
161 1, 2| a rénynek szent szavát, a jog oltára, hol csak vér
162 1, 2| Elvonulva is sírathatom a hont és öcsémet, mely véle
163 1, 2| véle sírba szállt, mert a hon, élte annak ki vezérli
164 1, 2| elvadult, én hogy miként a sassal égbe tör, úgy galambként
165 1, 2| hogy nő nem részesülhet a trónnak szent hatalmú bíborán.
166 1, 2| erősb tehet.~COMMODUS~S a nép, ha zúgni fog, hogy
167 1, 2| legszebb kincseit -~PERENNIS~A népnek foglalatosságot adunk;
168 1, 2| Csinos igát jobban húz a kevély, terjesszük hát azért
169 1, 2| kevély, terjesszük hát azért a fényűzést közöttük el, s
170 1, 2| fényűzést közöttük el, s a fényűzés a viszály almája
171 1, 2| közöttük el, s a fényűzés a viszály almája lesz; kimeríti
172 1, 2| benned él. (El.)~PERENNIS~S a többiről gondoskodom. Vakítni
173 1, 3| JELENET~(Átrium Pertinaxnál, a Laresek oltárukon áldozati
174 1, 3| emberen áll, egy porszemen a lét; egy ember hajtja a
175 1, 3| a lét; egy ember hajtja a sors kerekét honok felett,
176 1, 3| kik fölvirulni engedétek a hazát, szent malasztotokat,
177 1, 3| bűnterhelte szívnek érzetit. A nap sugára kínt hoz énnékem,
178 1, 3| ezt saját gyermekimmel? A vad nem taszítja el magzatát,
179 1, 3| tüzet, kivéve azt, mely a hazáért ég, s csak a hontól
180 1, 3| mely a hazáért ég, s csak a hontól vett porral enyészik
181 1, 3| között láttam én elvirulni a rény, a kellem legszebb
182 1, 3| láttam én elvirulni a rény, a kellem legszebb bimbaját,
183 1, 3| hasztalan keres sok hatalmas úr, a dőre fény között. És éltem
184 1, 3| Elyseumomat, mert nem gondolék a bús jövőre még. Két gyermek
185 1, 3| volt szerelmünk záloga, s a rableány nyomorának mélyéből
186 1, 3| bennek visszasugárzni, óh, de a világ nem így ítélt tetteim
187 1, 3| tetteim felett, nem így a nő, melynek hűséget esküvék,
188 1, 3| ítélt tetteim felett, mert a világ oly kemény, oly szigorú,
189 1, 3| oly szigorú, nem ismeri az a szentebb érzeményt. S mivel
190 1, 3| hol így lesüllyedt már a mord szülő. Ti dőre szégyen
191 1, 3| gyönge húsdarab, de benne él a szent istenség dús szikrája
192 1, 3| dőre füstté lesz, mely megé a csúfság rejtezik; csak az
193 1, 3| fényemet. Rabnak neveznek a fényfedett urak és szellemem
194 1, 3| nekem, s meg nem vetették a kaján atyát! Kevés napom
195 1, 3| megvetve rabként éljünk a sötétben, az esztelen világ
196 1, 3| drágán kell megfizetni s a vásárolt öröm elveszti édenét,
197 1, 3| MATERNUS~És azt hiszed, hogy a legrosszabb meglepjen engemet?
198 1, 3| megkeményedett szívem, bármit hallani a bilincsnek súlya alatt.~
199 1, 3| szívem megtörik. Ő tégedet a rabság nehéz éjjelében hágy,
200 1, 3| éltem fény egét, s abból a gondolat villámként sújt
201 1, 3| gondolat villámként sújt alá s a bérc alatta megtörik, ha
202 1, 3| keservednek, öcsém, hogy a rab Maternus nem nyer kincset,
203 1, 3| keblem, megtanulta viselni a sorsnak vaskezét, por már
204 1, 3| vaskezét, por már nekem a fényvilág, és szívemben
205 1, 3| fényvilág, és szívemben csak egy a kép, mely él s örökre benne
206 1, 3| mindenem ez s fénytermem a nagy természet maga. Isten
207 1, 3| nemes tüze eloltsa éltedet.~(A kárpit lefordul.)~ ~
208 2 | MÁSODIK FELVONÁS~A KÉNYÚR ÉS UDVARA~
209 2, 1| Hátul táncosok, hangászok és a többi mutatják magukat.)~ ~
210 2, 1| leend.~PERTINAX~Tudom, hogy a nagy Commodus legcsekélyebb
211 2, 1| átkozottak, kiknek nincs istenek a vétek-telt szű átkozott
212 2, 1| hogy nincsen szívetekben a rénynek szent szava? Csalódtok,
213 2, 1| behúnyjátok szemeteket a fény előtt, mely onnan sugárzik,
214 2, 1| Ti öltétek el vétkekkel a rénynek bimbaját, melyet
215 2, 1| mindenki szívébe tevének. (A tánc megszűnik, zavar.)
216 2, 1| csírákkal telt kebelt, mely a haza dicső reménye volt
217 2, 1| is tudtok egy rény nevet. A császár nevében szívjátok
218 2, 1| császár nevében szívjátok ki a honnak vérét, és e vér a
219 2, 1| a honnak vérét, és e vér a nép szemében Commodusra
220 2, 1| is jő majd végnapotok, s a rém, mely mögéje rejtezett,
221 2, 1| végnapotokban ily bátran nézzetek a halál elébe, mint én tettem
222 2, 1| azon fiú, ki éhezni látva a szülőt, imádkozik és tenni
223 2, 1| nem siet. Ugyebár, ha zúg a tenger, fergeteg fenyíti
224 2, 1| tenger, fergeteg fenyíti a tar ormokat, de zúg a nép
225 2, 1| fenyíti a tar ormokat, de zúg a nép s remegjen zsarnoka.
226 2, 1| remegjen zsarnoka. Meglátjuk, a zordon tél előtt el nem
227 2, 1| előtt el nem repül-e majd a sok madár. (El.)~COMMODUS (
228 2, 1| ledöntni vágy? (Gúnnyal.) De a szelíd Fadilla arról mit
229 2, 1| ne szólj tovább.~LUCILLA (a táncosok felé)~Tovább, tovább,
230 2, 1| élni, míg lehet!~LUCILLA~A szép Virginia és Marcia
231 2, 1| Commodus, hamar eltompult a hízelgéstől kebled, hallj
232 2, 1| ember ezred szikrája ég még a hamu között, tudom, hogy
233 2, 1| érdemetlen már, férjed vagyok, a férj fog szólni majd, és
234 2, 1| iszonyú lesz akkor átkotok; te a gyöngédebb nemnek tagja
235 2, 1| és egy szörny elkerülne a sivatagon, ha lehellted
236 2, 1| lehellted mérgét érzené. A nép kívánja szent jogát,
237 2, 1| kívánja szent jogát, uram, és a nép imája az egekbe hat. (
238 2, 1| Jogait kívánja, és vannak hát a népnek is jogai? Az adózáson
239 2, 1| parancsidat; kiereszti bosszúját a nép a gyáva eszközön.~COMMODUS~
240 2, 1| kiereszti bosszúját a nép a gyáva eszközön.~COMMODUS~
241 2, 1| mert megfojtlak. (Kívül a zaj megszűnik.)~PERENNIS~
242 2, 1| megszűnik.)~PERENNIS~Ím megszűnt a zaj, fölséges úr! Mi már
243 2, 1| PERENNIS~Ne félj, uram, a nép hasonló egy forgó szélhez,
244 2, 1| LUCILLA (belép)~Közel vagyunk a célhoz, még egy lépés csak
245 2, 1| legjobb; ha hontérsz éjjel, a ferdők csarnokán várjon
246 2, 1| végre is ki gyanakodna rám? A gyilkos előre mérget kap
247 2, 1| előre mérget kap kezemből, s a sír nem nyitja még föl ajtaját.
248 2, 1| Ha jól sikerül, én vagyok a hős. Igen, igen, mind oly
249 2, 1| nemesb tulajdonid, melyek a nőt nőé teszik? Jupiter
250 2, 1| tehettem, most rajtatok a sor, és mentül inkább megfeszül
251 2, 1| mentül inkább megfeszül a húr, annál sebesbben lő
252 2, 1| vonulnak.)~LUCIUS~Félre, pórok, a fejedelem teremében kívánok,
253 2, 1| ezt nekem? Én tisztelem a jó fejedelmet, magára vessen
254 2, 1| elrezegnek tompa hangjaim, elhal a keserv hangja császári termedben. (
255 2, 1| Commodus vádolója vagyok, a császárt vádolom; mert tudom,
256 2, 1| szakadj le ég, zúzd össze a világot, hogy ily iszonyúk
257 2, 1| segély remény hián, kisújtva a vadak martalékokul, nem
258 2, 1| martalékokul, nem remélve mit is a jövő borúiban. De megbosszullak,
259 2, 1| Lucius, az ég legyen veled, a galamb is védi gyermekét. (
260 2, 2| MÁSODIK JELENET~(Éj a Capitolium előtt, Maternus.)~ ~
261 2, 2| mindenét, és birtoka csak a nyomor vala. A rab fiú első
262 2, 2| birtoka csak a nyomor vala. A rab fiú első tette gyilkosság
263 2, 2| engem megvetett, egy imám a hon volt, mely ki nem ereszte
264 2, 2| embertársaim. Osztályrészem a nyomoron kívül egy érckebel
265 2, 2| haló szolgát bilincsiben, s a vérrel hízó átkos zsarnokot
266 2, 2| fényes trónusán. Láttam a hon reményeit egy tengertől
267 2, 2| Megláttam Virginiát, s a szolga szívében egy tűz
268 2, 2| istenek orzott tulajdonok. A tiszta égen mosolya sugárza
269 2, 2| mosolya e föld rózsahajnalán, a gyönge zefír fülembe csak
270 2, 2| nevét súgá, nevét ordítá a rémes fergeteg, s hol ő
271 2, 2| keservem ő vala. Ő volt a csillag, mely vezérelte
272 2, 2| vezérelte rózsás utamat, ő volt a csillag, mely ége viharos
273 2, 2| semmi más, mint szűmben a keserv. S ha templomok rideg
274 2, 2| ki oly mérhetetlen, mint a mindenség és szolgain én
275 2, 2| sose bírhatom, mert úgy adá a sors, hogy az legyek. (Egy
276 2, 2| kődarabra dűl, Commodus jön a ferdő folyosóin, két gyilkos
277 2, 2| jő néhány fegyveressel, a gyilkosokkal víva; az egyik
278 2, 2| egyik megsebesítve elillant, a másik megfogatik.)~RABLÓ~
279 2, 2| Járj boldogul, s te áruló, a sasnak körme közt vagy.
280 2, 2| Néhány fegyveressel s a fogollyal el, Perennis az
281 2, 2| asszonysikoltás, és Commodus nevében a császár őrzni jött-e gyermekét? (
282 2, 2| őrzni jött-e gyermekét? (A bezárt ajtót feszíti.) Istenek,
283 2, 2| Segély! Segély! De szóm elhal a távol lég között. Hah, nem
284 2, 2| tehát az erősb ügye győzni, a gyenge mindenütt csak eltiport,
285 2, 2| mindenütt csak eltiport, a fondor ér célt vér utak
286 2, 2| Virginiám, megígérem neked, a szolga tartja töretlenül
287 2, 2| habár megszegi büntetlenül a hatalmas azt. (Betör.) Hah,
288 2, 2| szíveket. Nem halljátok a természet szavát; bezáródott-e
289 2, 2| bezáródott-e már örökre annak a zsarnoki kebel? Én gyönge
290 2, 2| Maternus megsebesítve leesik, a poroszlók elvonulnak, Condianustól
291 2, 2| nyugalmat lelek. Az éltet a természet adá, te tanítál
292 2, 2| CONDIANUS~Elvitték őt a csúf zsoldosok, de ne hidd,
293 2, 2| vagy, mint embertársaid, a nép az, mely fejévé tőn,
294 2, 2| nép az, mely fejévé tőn, s a nép lesújtja hajójáról a
295 2, 2| a nép lesújtja hajójáról a rossz kormányozóra, mert
296 2, 2| átkozott, büntetlenül tépdelve a nép véreinek ősz szakállukat
297 2, 2| lelkének nem tompítja el már a kába zene.~JULIA~Mi haszna,
298 2, 2| az őszi szél lesorvasztá a rózsa lombjait, nem ébreszti
299 2, 2| lombjait, nem ébreszti föl a zsarnok vére azt. (Lucius
300 2, 2| csillagát, láttam, igen, midőn a sas elrepült galambtokkal,
301 2, 2| galambtokkal, és mondtam a sasnak, hogy repüljön, mert
302 2, 2| hogy repüljön, mert utána a nyíl repül. Elvitték? Ha,
303 2, 2| tette s néki mind szabad. Ő a törvényt kezébe tartja,
304 2, 2| törvényt kezébe tartja, maga a törvény felett vagyon, s
305 2, 2| felett vagyon, s nem köti a törvény súlya így. Bámuljátok
306 2, 2| siess tehát, és öld meg a hydrát, mely nézd, nézd,
307 2, 2| van, Condianus, elborult a nap, s ki nem derül már
308 2, 2| rózsahajnala. Azért eltűrhető a tél, mert méhében már a
309 2, 2| a tél, mert méhében már a tavasz ragyog, de nékem
310 2, 2| nem lehet, kell sietnem a rémet megölni. Ah, oly keserv,
311 2, 2| oly kemény, barátom, ahhoz a por keserve fel nem ér,
312 2, 2| nem ér, elhangzik hangja a messze látkörön s a szirt
313 2, 2| hangja a messze látkörön s a szirt csak az, mely könyörül
314 2, 2| átkozott eset, de jó, igen jó, a reggel itt talál s innen
315 2, 2| Orgyilkos, mondom, nem vagyok, a vád hazug, nem én, becsületemre.~
316 2, 2| PERENNIS~Azt megmutatja később a pallos.~MATERNUS~Meglehet.
317 2, 3| Claudius, Arrius.)~ ~ARRIUS~A bűn már legfensőbb lépcsőire
318 2, 3| jutánk Rómában! Az kapja a tisztségeket, ki értek legtöbbet
319 2, 3| ki értek legtöbbet fizet, a boldogtalan hazán az kormányoz,
320 2, 3| fizet egy hivatalért, ki a hazától tudja kizsarolni
321 2, 3| PERTINAX~Rossz előjelekkel a föld, és az ég tele; nem
322 2, 3| ha egy nagyobb por, mint a többi társ cserél ez élttel
323 2, 3| volt tegnap, fenyítve, hogy a gonosztevőket elnyeli; holtak
324 2, 3| elnyeli; holtak keltek fel a tárt sír öléből, körüllebegve
325 2, 3| sír öléből, körüllebegve a Capitoliumot. És egy sas
326 2, 3| ARRIUS~Borzas volt az ég a gonoszoknak, és bőgése a
327 2, 3| a gonoszoknak, és bőgése a jókat elaltatá.~PERTINAX~
328 2, 3| udvart, mert féketlenül a bűn uralkodik ott, ha tőlünk
329 2, 3| lépteit, de az nem érzi a szent ügy egészét. Én kimondtam,
330 2, 3| mind elveszünk, és vélünk a haza.~ARRIUS~Vajh mi nyomor,
331 2, 3| vezérljenek tehát, remény a csillag, mely minket vezet,
332 2, 3| csillag, mely minket vezet, és a hajnal már közel vagyon. (
333 2, 3| Arrius el.) Igen, remény a csillag, mely annál inkább
334 2, 3| nélküle enyészet mindenünk. A jelen csak egy gyönge fuvalom,
335 2, 3| egy gyönge fuvalom, mely a múlt s jövő csókjából ered.
336 2, 3| minden, míg esdjük azt s a percig tartó csillagfutás
337 2, 3| legmélyebb poklomat, de így a kétség sorvasztóbb, mint
338 2, 3| kétség sorvasztóbb, mint a napvilágon hullott eső.~
339 2, 3| de ah, szívem törik. - A szenátus és Lucilla nevében,
340 2, 3| megölni Commodust, ezt mondja a világ s ezernyi küljel.
341 2, 3| hír igaz? Óh, ne szólj, a nyelv hízelgve nézné az
342 2, 3| eleget tudsz. Átkozott hát a gonosztevő, örökre és visszavonhatlanul,
343 2, 3| hogy egy barátja volna a halál s ez egy barátja is
344 2, 3| csak egy fiam. Két fia volt a boldog atyának, mint két
345 2, 3| mint két nemtő leküldve a mennyekből, vigasztalásul
346 2, 3| lefoszla tőlem, egyik mankóm a mélybe hulla le. Ah, ily
347 2, 4| de megmaradt szívemben a remény, meglátni őket, kikért
348 2, 4| száll. Ott, hol nem tépi már a zsarnok el a gyönge hölgynek
349 2, 4| nem tépi már a zsarnok el a gyönge hölgynek egyetlen
350 2, 4| csalatkozott embertársiban s a pusztaságok zarándokaként
351 2, 4| zarándokaként enyhet nem talál a forró ég alatt, csak egyedül
352 2, 4| és mégis engedheti atyánk a zsarnokot fényes körében
353 2, 4| hazák sírjok felett ízlelni a bűn szerezte kéjeket.~AGG~
354 2, 4| kéjeket.~AGG~Ne vakítson el a dőre fény, leányom, szerencsésnek
355 2, 4| másoktól nem lesi; vakít a fény, ámde megette a szív
356 2, 4| vakít a fény, ámde megette a szív téte még fel nem virrad.
357 2, 4| virrad. Egy kígyó mardossa a páncélos keblet is, s e
358 2, 4| kígyót megölni, gyönge még a por. Kopasz falak környeznyek
359 2, 4| környeznyek és körönkben csak a nyomor vigyorgja szent imánkat,
360 2, 4| virraszta termet, melyben a purpur vérrel festetett,
361 2, 4| purpur vérrel festetett, a kajánság zord réme dühöng
362 2, 4| telén. Egy bimbaja volt a vén gerébnek, ő volt az
363 2, 4| reményeimnek reptit. És galambom a kánya elvivé; elorzták ők
364 2, 4| ők éltem tavaszát, nekem a tél maradt, s a tél előtt
365 2, 4| tavaszát, nekem a tél maradt, s a tél előtt lesorvad a virág.
366 2, 4| s a tél előtt lesorvad a virág. Én egyedül álltam
367 2, 4| letörötten, mint égő hajó a tenger habjain, csapkodva
368 2, 4| örvényekben lelik. És felkiálttam a nehéz borúban, vigasztalóm
369 2, 4| megtanultam egy jövőben, mit a jelen nem ád. Nem félelem
370 2, 4| már egymást mind, hízva a rokon szű vérével? Sötét
371 2, 4| így? Miért bújna föld alá a nap sugáritól? Mi vén kopó
372 2, 4| vagy, még meg nem értél a véghatárnak, mely a sír.~
373 2, 4| értél a véghatárnak, mely a sír.~AGG~Szerencsétlen,
374 2, 4| emberek vagytok tehát, hogy a föld alá bujtok? Nem elég
375 2, 4| megelégedést? Mindeneteket elrablá a zsarnok? Óh, ő itt is megtalál.
376 2, 4| csak bújjatok még mélyebben a földbe aztán, és ott ő se
377 2, 4| csak szolgái csipdesendnek, a férgek. Hajtsátok őket el,
378 2, 4| vagyunk s az álmos nép utálja a korán felkelő napot, és
379 2, 4| felkelő napot, és elbújánk a setétbe, hol világít az
380 2, 4| zsarnoknak lehet, elojtani a szívekbe soha.~LUCIUS~Keresztények
381 2, 4| emberek nevetnek engemet. A kő könyörületesebb, mert
382 2, 4| toronynak romja gyászosabb, mint a kis gunyhó, melyet a kor
383 2, 4| mint a kis gunyhó, melyet a kor bedült.~LUCIUS~Sokat
384 2, 4| hitünkben nincs. Egyetlened a sírbolt hőse csak.~LUCIUS~
385 2, 4| hívtak egykor, de most már a régi nem vagyok. Nincs semmim
386 2, 4| vagyok. Nincs semmim is, csak a halál. (El.)~(A kárpit lefordul.)~ ~
387 2, 4| is, csak a halál. (El.)~(A kárpit lefordul.)~ ~
388 3, 1| JELENET~(Commodus terme előtt, a keresztények csoportozatokban
389 3, 1| egyes akkordokat énekelve, - a nép a kapukat ostromolja
390 3, 1| akkordokat énekelve, - a nép a kapukat ostromolja és zajg.)~ ~
391 3, 1| vannak az istentelenek, a döghalál reájuk.~KERESZTÉNYEK~
392 3, 1| átok!~NÉP~Ők hozták ránk a vészt, öljétek le mind.
393 3, 1| Commodus! Vért, vért, halált! (A keresztények ismét jönnek.)~
394 3, 1| vérengző vadakként, bennek a döghalál csírája van. Nem
395 3, 1| száraz kenyeret, míg ott fent a kéj és gyönyör bősége ural.
396 3, 1| Átok!~NÉHÁNY~Valót beszél a hitetlen.~NÉP~Commodus,
397 3, 1| Commodus, kenyeret! (A nép dühe pontról-pontra
398 3, 1| templomok csarnokit, melyekben a halál illatozik felétek,
399 3, 1| templomink, mert templomunk a természet kebele, mely sosem
400 3, 1| félünk meghalni, mert életünk a halál; nem esünk kétségbe,
401 3, 1| reményünk végtelen, mint a nagy istenség. Emberek!
402 3, 1| istenség. Emberek! Lehúny a nap, hogy dicsőbb fénybe
403 3, 1| egyetértő testvéreké, és a szabadság szent napja deríti
404 3, 1| lelkeiteket. Átok, átok! (A keresztények el.)~LUCIUS (
405 3, 1| fejedelemtől ezt is békén viselem. (A nép legnagyobb dühvel ordít,
406 3, 1| legnagyobb dühvel ordít, a zene még vidámabban hangzik
407 3, 1| zene még vidámabban hangzik a teremből.) Mi ez? Vagy úgy?
408 3, 1| Mi ez? Vagy úgy? Igen, a nép keservének visszhangja
409 3, 1| visszhangja ez - - - De mit keserg a nép? Hej, apák! Azért keseregtek-e,
410 3, 1| hogy nőtök elraboltatott a fejedelemtől, és testvértek
411 3, 1| csinál csak éjjeli zenét. (A nép betör a kapun, Julia
412 3, 1| éjjeli zenét. (A nép betör a kapun, Julia előrohan.)~
413 3, 1| Szerette gyermekem! Elérkezett a bosszú napja, most üvöltöm
414 3, 1| üvöltöm füledbe vétkedet s a koldus anya előtt a porba
415 3, 1| vétkedet s a koldus anya előtt a porba hullj! (Lerogy.)~LUCIUS~
416 3, 1| szavad igaz. Jer hát velem a vérlakomára! (Felemeli.)~
417 3, 1| élted szebb korányán s a testvér eltávozott, mert
418 3, 1| reá; de most, midőn üvölt a fergeteg fejed felett, s
419 3, 1| veled. Most tenni kell, a szó csak dőre hang, és elrepül,
420 3, 1| helyet adott, hogy homlokom a fergetegből hányt sajkán
421 3, 1| lenni. Te menj csak, intsd a cethalat, hogy kiszárad
422 3, 1| cethalat, hogy kiszárad a tenger, én meg nem fúlok,
423 3, 1| nem tudom, mitévő legyek? (A nép zajgása hallik.) Bátyám,
424 3, 1| mi is, mert későn jövünk a lakomához. (Juliát elhurcolja.)~ ~
425 3, 2| Díszterem, lakoma, zene, olykor a zendülés és ostrom hallatik. ~
426 3, 2| MARCIA~S te ihatsz, míg kint a nép dühöng, átkokat bocsájtva
427 3, 2| feléd?~COMMODUS~Dühöngjék! A brit ebek kezdék a lázadást,
428 3, 2| Dühöngjék! A brit ebek kezdék a lázadást, de elhalnak hangjaik
429 3, 2| lázadást, de elhalnak hangjaik a csarnokokon, míg hozzám
430 3, 2| alkalmad, édesem. Nem kétlem a tündöklő sikert. De ne többet
431 3, 2| körülnéztem s láttam, hogy a barátimnak vélt alakok csak
432 3, 2| míg kint felétek üvölt a nép áldása! Lakomátok zenéjével
433 3, 2| kik osztják meg velünk a vészt? (E szókra mind hátravonulnak,
434 3, 2| Commodus bora, még ajkatokon a néki kiáltott éljen, vállatokon
435 3, 2| kiáltott éljen, vállatokon a tőle nyert palást, s így
436 3, 2| ezt, halálomat kívánja hát a nép? Szörnyű! Én meghalok,
437 3, 2| ne hagyjatok! Halljátok a népet? Jő már! Megöl, én
438 3, 2| önt belénk.~CLAUDIUS~Mi a sírig érted harcolunk.~PERENNIS~
439 3, 2| Akaratunk eszközét küldjük a pokolba, és a nép megelégszik,
440 3, 2| eszközét küldjük a pokolba, és a nép megelégszik, úgy-e?
441 3, 2| ítéletet. Vessétek le tetemét a népnek. (Megtörténik, a
442 3, 2| a népnek. (Megtörténik, a nép lecsendesül.) Éhes farkasok,
443 3, 2| jól!~ARRIUS~Lecsendesült a vész, az ég veled! És újra
444 3, 2| ketten leszünk, Commodus, kik a gondos anyaként szeretve
445 3, 2| arcod? Héj, őrök, őrök, be a vádlottakkal. Hah, átkozott,
446 3, 2| legjobban hízelegsz. El véle a halálra. Néki veszni kell.~
447 3, 2| Elhurcoltatik.) Férjem a bűnös, ő beszélt rá!~COMMODUS~
448 3, 2| COMMODUS~El, el, férjével is! A férj egyet érte nejével,
449 3, 2| érte nejével, el, mondom, a felségsértő díja halál!
450 3, 2| borzadjon Róma, ha fohászira a néma sír felel.~CLAUDIUS~
451 3, 2| Ártatlanul! De bátran várom a halált. Hazám, én osztom
452 3, 2| viszontlátna, hol porba hull a zsarnok ékszere, a por s
453 3, 2| hull a zsarnok ékszere, a por s te, győzelembe dicsőülni
454 3, 2| keservén megtörik. Commodus, a testvér is tudott ám a cselszövényről,
455 3, 2| a testvér is tudott ám a cselszövényről, vitess tömlöcbe,
456 3, 2| semmim hátra, mint könnyezni a vészek napjain. (El.)~ARRIUS~
457 3, 2| végszavam lesz. Te gyönge vagy a pillanat benyomásának ellenállni.
458 3, 2| mely vezet; nem látjuk a léget, melyet beszívunk,
459 3, 2| avval egy hon szent reményét a vétek posványába ölék, hegy
460 3, 2| ölék, hegy ők húzhassák a hasznot; míg a gyalázat
461 3, 2| húzhassák a hasznot; míg a gyalázat rajtad marad. És
462 3, 2| gyalázat rajtad marad. És a haza java néhány semmire
463 3, 2| hol mesterem valál! El a lázadóval! Fogjátok be száját,
464 3, 2| COMMODUS~Vigyétek őt el. A tett bizonyos, a seb elég
465 3, 2| őt el. A tett bizonyos, a seb elég tanu, el, el vele!~
466 3, 2| hagysz. (El.)~COMMODUS~Be a többivel, Lucilla, Fadilla,
467 3, 2| Én semmivel se tartozom a világnak, minden mosolyt,
468 3, 2| minden ölelést megfizetek, s a vásárlott leány-szerelem
469 3, 2| nélküli. S hát én szeressem a világot, mely utál és én
470 3, 2| jutalmam uramtól most úgyis a halál lesz, de ám legyen,
471 3, 2| halál lesz, de ám legyen, a te javadért, nagy császár,
472 3, 2| kívántok! Ám legyen, Cleander a pór lett consul. - Most,
473 3, 2| parancsodra tépetének ki a békés polgárok fészkeikből.
474 3, 2| látom, meg is büntetéd már a vakmerő rablót, Perennist.~
475 3, 2| S ha mégis történnék? Ha a jog az erősbhöz hajlana?~
476 3, 2| és nem hallaná azt, csak a sziszegő kígyó és a lapos
477 3, 2| csak a sziszegő kígyó és a lapos béka? Mit akkor?~CONDIANUS~
478 3, 2| hogy imádlak? Haragszik-e a nap, ha ezernyi virág tőle
479 3, 2| te édes szavakkal akarád a gyönge hölgyeket elkábítani,
480 3, 2| elkábítani, kik nem ismerve a külvilág álnok fényű örvényeit,
481 3, 2| gyanútlanul mindkinek, mert a rózsabokor alatt nem tudák
482 3, 2| rózsabokor alatt nem tudák a kígyót tenyészni. - S mindezért
483 3, 2| Hah, vakmerő! Vigyétek őt a legmélyebb tömlöcbe, honnan
484 3, 2| legmélyebb tömlöcbe, honnan a könyörülő zefir se viszi
485 3, 2| könyörülő zefir se viszi sóhajit a külvilág felé! El, el vele! (
486 3, 2| Jőj keblemhez, innen csak a halál ragadjon el. Istenimre,
487 3, 2| De te! Védetlen galamb a sas körmei között!~VIRGINIA~
488 3, 2| én erős vagyok! Találtam a fergetegben is egy szívet,
489 3, 2| osztja sorsomat. És adott a természet a gyönge hölgynek
490 3, 2| sorsomat. És adott a természet a gyönge hölgynek is fegyvereket,
491 3, 2| Elorzhatja mindeninket a durva erőszak, és még akkor
492 3, 2| megmarad egyetlen hű barátunk, a nyugtadó halál.~ ~
493 4, 1| Claudius s kitépte nyelvét a porba dobva a szörnynek,
494 4, 1| kitépte nyelvét a porba dobva a szörnynek, hogy felhabzott
495 4, 1| szörnynek, hogy felhabzott a föld.~MÁSODIK GLADIÁTOR~
496 4, 1| föld.~MÁSODIK GLADIÁTOR~S a nép nem volt megelégedve,
497 4, 1| halálát?~ELSŐ GLADIÁTOR~A nép néma volt s aggódva
498 4, 1| Halált inte - és morgott a nép; már pedig ez ritka,
499 4, 1| már pedig ez ritka, hogy a nép morogjon, ha mulatságára
500 4, 1| tigrist eresztének reája. S a tigris nem bír az oroszlán
1-500 | 501-875 |